Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

2 TOLNA MEGYEI VPrOjSAO 1967. március 10. (Folytatás az 1. oldalról) több mint 7300 szarvasmarhát, az összes felvásárolt állománynak 54,3 százalékát vittük exportra. Jelentős még a konzerv, zöld­ség és friss zöldség exportálása. Nem lehet egyetérteni azonban azzal, hogy a mezőgazdasági fel- vásárlási ár változatlan akkor is, ha külföldi piacon azt a termé­ket kedvezőbben lehetne érté­kesíteni. Helyes lenne a jövőben az, hogyha bizonyos termékeket a külső piacon jobb áron tud­nánk eladni, akkor a hazai felvá­sárlási ár is emelkedne. így a mezőgazdasági üzemek az ára­kon keresztül látnák, hogy az ő cikkük hogyan értékesíthető. A termelőszövetkezeti tagok szorgalmas munkáját dicséri, hogy a közös vagyon állandóan növekszik. A közös vagyon növekedésével egyidőben nőtt a termelőszövet­kezeti tagok jövedelme. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés 1961-től 1966-ig megkétszereződött. Amíg megyénkben az áru­termelés az országos átlag fe­lett van, addig a megye részére biztosított beruházási összeg nem haladja meg az országos átlagot. Ezt üzemeink joggal kifogásolják. Ami a gépesítés problémáját illeti; a számszerűségben ugyan je­lentősen mentünk előre, azonban nem kielégítő a gépesítés, a lejtős területeket figyelembe véve, ke­vés a lánctalpas szántótrafctor, elég sok típustraktor van forga­lomban, ezért az alkatrész- ellátás szinte minden évben za­varja a termelést. Elég sok a hiányzó munkagép, emiatt az erőgépek sokszor kihasználatla­nok. Az ipar és a kereskedelem felé az a kérésünk, hogy végre oldják meg az alkatrészellátás problémáját. A hozamok növekedéséhez nagy­ban hozzájárult a gazdálkodás­hoz értők számának állandó nö­vekedése, a szakember-ellátottság állandó javulása. Jelenleg a ter­melőszövetkezeteknél a gyakorno­kok kivételével mintegy 105 fő­iskolát és egyetemet- végzett szakember dolgozik, ezenkívül mintegy 190 felső- és középfoké technikumot végzett szakember tevékenykedik a vezetésben. A szakember-ellátottságban, ha léptünk is előre, a jelenlegi hely­zet még nem kielégítő. lőterület családi művelés jelen­legi rendszerét rendezni, mert fé­kezi a nagyüzemi telepítést és egyenetlenséget szül a tagok kö­zött. A termelőszövetkezet vezeté­sében az eddiginél következete­sebben mondja ki a rendelkezés a demokratikus és vállalatszerű termelőszövetkezeti igazgatást. A termelőszövetkezet legfőbb szerve a közgyűlés. A jelenlegi gyakorlatot az élet túlhaladta, ezért helyére kell rakni a köz­gyűlés és a vezetőség feladatait. A közgyűlés kizárólagos hatás­körét csak a szövetkezet létét érintő kérdésekre (alakulás, egye­sülés, belépés a területi szövet­ségbe, vállalat-alapítás, megszű­nés). A működés alapvető kérdé­seire (alapszabály jóváhagyás, vezető szervek megválasztása, tagfelvétel, tagsági viszony meg­szüntetése), valamint a gazdálko­dás főbb kérdéseire (a tervek főbb mutatóinak zárszámadás jó­váhagyása) kell fenntartani. A termelőszövetkezeti alapszabály megengedheti a közgyűlés rész­letekben (részközgyűlés) vagy ki­vételesen küldött-közgyűlés for­mában való megtartását. A nyug­díjas, járulékos, vagy egyébként akadályozott (munkaképtelen, szülő nő, katona, iskolán lévő) ta­gokat távolmaradásuk esetén a határozatképesség megállapításá­nál figyelmen kívül lehet hagyni. A termelőszövetkezetben a ter­melés és a gazdálkodás közvetlen szervezésével államigazgatási és vállalati szervek nem foglalkoz­hatnak. A tanácsok erkölcsileg és po­litikailag továbbra is felelősek területükön a párt és a kormány agrárpolitikájának megvalósulá­sáért. Alapvető feladatuk, a me­zőgazdasági termelést elősegítő hatósági, igazgatási tevékenység erősítése, fejlesztése. Továbbra is a tanácsok hatáskörébe tartozik a szövetkezeti törvény betartásá­nak elősegítése és ellenőrzése. A vállalati szervek hatósági felada­tokat nem láthatnak el. A termelőszövetkezetek gazdálkodása Az ipar ős a mezőgazdaság kapcsolata Népgazdaságunk fejlődését, a gazdálkodás hatékonyságának fo­kozását az ipar és a mezőgazda­ság egyidejű, arányos fejleszté­sére kell alapoznunk. A jövőben is cél az ipar gyorsabb' ütemű fejlesztése, hiszen ez az alapja az egész népgazdaságunk fejlő­désének, azonban az ipari ter­melés bővítése hazánkban reá­lisan csak a mezőgazdaság fej­lesztésével egyidejűleg lehetsé­ges. Az iparra váró faladat: a mező- gazdaság anyagi, technikai bázi­sának megalapozásában nagy sze­rep vár az iparra. A jövőben fo­kozott gondot kell fordítani a mezőgazdasági termelés műszaki fejlesztésére. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemei a jövőben, mivel saját erőforrással rendel­keznek, egyre nagyobb igényt fognak támasztani az ipar elé. igénylik, hogy az ipar kielégít­se a mezőgazdasági üzemek igé­nyeit; épület, gép és egyéb esz­közök szempontjából. Helyes a Központi Bizottság állásfoglalása, amikor a mezőgazdaság és az élelmiszeripar koordinációjára hívja fal a figyelmet, ' mert a lakosság élelmiszerrel való biz­tonságos ellátása csak a két te­rület szoros együttműködése alapján oldható meg. A mezőgazdasági üzemek tud­ják. hogy a termékeik döntő többségét továbbra is szerződés útján az állami vállalatok vásá­rolják fel és az állami ipar dol­gozza fel, de indokolt, hogy a mezőgazdasági üzemek a termé­keik egy részét feldolgozhassák, illetve fokozhassák melléküzen i tevékenységüket Az MSZMP IX. kongresszusa határozata alapján kerül sor a termelőszövetkezetek gazdálkodását elősegítő rendel­kezések kidolgozására. Ilyen: A termelőszövetkezetek gazdálkodási és működési szabá­lyozásának főbb kérdései. Az 1967-es évben kerül elfogadásra a termelőszövetkezetek működé­sét szabályozó, új szövetkezeti rendelet. Az 1959, évben elfogadott 7. sz. tvr. a tömeges kollektivizálás elősegítésének időszakában ke­letkezett, vagyis amikor az alap­vető cél a termelőszövetkezetek megszervezése volt. Ez a tvr. jelen­tősen elősegítette a mezőgazdaság szocialista átszervezését, az át­szervezés után azonban új hely. zet alakult ki. Kialakultak a nagyüzemi gazdálkodás keretei, a termelőszövetkezeti életviszonyok a tvr. kereteit később kinőtték. Egyre több ellentmondás kelet­kezett, s ma már nem egyszer fé­kezi a gazdálkodást, a termelő- szövetkezetekben rejlő előnyök kihasználását. A termelőszövetkezet gazdálko­dása megvalósítása érdekében to­vábbra is köteles éves termelési és pénzügyi tervet készíteni és ennek alapján gazdálkodni. Ezen­kívül középtávú üzemfejlesztési tervet készíteni, amelyet köz­gyűléssel kell jóváhagyatni. A földtulajdon kérdése A mezőgazdasági rendeltetésű föld öröklés -és faluról való el­vándorlás folytán fokozódó ütem­ben kerül olyan személyek tu­lajdonába, akik nem foglalkoz­nak mezőgazdasági munkával. Jelenleg országosan a mezőgaz­dasági rendeltetésű földeknek 58 százaléka van szövetkezeti ta­gok, 22 százaléka állami és 20 százaléka nem szövetkezeti ta­gok tulajdonában. Ez az arány évről évre romlik. A földtulajdonnak és a föld- használatnak ez az elkülönülése zavarja a termelőszövetkezeti földhasználat biztonságát. Törvényes lehetőséget kell te­remteni arra, hogy a termelő- szövetkezetek használatában lévő földeket megfelelő megváltási ár ellenében tulajdonukba vehessék. A szövetkezeti földtulajdon megvalósításával erősödik a szo­cialista termelési viszony, a szo­cialista forradalom teljes végig- viteléhez elengedhetetlenül szük­séges a szocialista földtulajdon megvalósítása. A termelőszövetkezeti tagok új nyugdíj rendelete A termelőszövetkezetek működése A tagsági'viszony tartalmát il­letően az eddiginél jobban ki­fejezésre juttatja a tulajdonosi és a dolgozói vonásokat. A jóváhagyott alapszabály sze­rint a vezetőség feladata gondos­kodni arról, hogy megállapítsa a napi munkaidőt, az állandó be­osztású tagok részére heti egy pihenőnapot biztosítsa és a mun­kát a teljesítmény alapján kell értékelni és díjazni. Célszerű, hogy a tagok részese­dése két részből álljon; a garan­tált munkadíjból és a kiegészítő részesedésből. Azt a tagot, aki egész éven át folyamatosan dol­gozik az új alapszabály szerint fizetett szabadság illeti meg. Tö­rekedni kell arra az új rendelet- tervezet szerint, hogy a tagok anyagi felelőssége meglegyen. A felelősségre vonást, a fegyelmi ügyeket általában a termelőszö­vetkezeten belül kell tisztázni, a fegyelmi hatásköröket decentra­lizálni; közvetlen a vezetők ren­dezzék, meghatározott fegyelmi jogokkal az eljárást. Az alkalmazottak bérezését fo­kozatosan közelíteni kell a tagok korszerű munkadijazási rendsze­rének elveihez és formáihoz. A tagsági viszony megszünte­tésének lehetőségei; a taggal va­ló közös megegyezés és a ki­zárás, jogszabályi lehetőséget te­remt arra, hogy a termelőszövet­kezet a tagok sorából törölhesse azokat, akik huzamosabb időn át nem tesznek eleget tagsági kö­telezettségüknek. A pártoló tagság rendszere megszűnik. A háztáji föld használatára a termelőszövetkezetnek minden tagja jogosult, feltéve, hogy a termelőszövetkezet által előírt munkaegység-minimumot teljesí­tette. A háztáji föld alapmértéke 800 négyszögöl ez legfeljebb 1600 négyszögölig terjedhet. A háztáji szőlő, illetve gyümölcsös. területe 600 négvs-"-"|n*l ne legyen na­gyobb. S itt az ideje a bevitt szó­1967. január 1-ével lépett élet­be a termelőszövetkezeti új nyug­díj rendelet. Az új nyugdíj rende­letét a termelőszövetkezeti pa­rasztság nagy megelégedéssel fo­gadta. A termelőszövetkezeti paraszt­ságunk ezt a lépést hallatlan nagyra értékeli azért is, mert nincs a szocializmust épitő or­szágokon kívül egyetlen ország sem, ahol a parasztság idős kori megbecsüléséről és nyugodt élet- körülményeiről ilyen mértékben gondoskodnának. A termelőszövetkezetek megyei tanácskozását előkészítő termelő­szövetkezeti közgyűléseken az egyik legvitatottabb téma volt a nyugdíjrendelet, és általában meg­állapíthatjuk, hogy a termelő­szövetkezeti parasztságunk nagy örömmel fogadta, azonban fel­merült néhány aggály, illetve probléma és többen kérték, hogy panaszukat juttassuk el a terme­lőszövetkeztek országos kong­resszusához. Szinte általános volt a felszó­lalás az öregségi járulékosok ré­széről, mivel itt nem történt lé­nyeges változás, mert az öreg­ségi járadék maradt 260 forint, illetve plusz házastársi pótlék­kal 300 forintra egészül ki, kérik ennek felemelését. Széles vita bontakozott ki a termelőszövetkezetek közgyűlé­sein a táppénzellátás kérdése körül. A termelőszövetkezetek vezetői szinte kivétel nélkül kérték, hogy egységesítsék a termelőszövetke­zetek is, helyesebben emeljék olyan szintre a termelőszövetke­zeti tagoknál a táppénzfizetés^, mint az ipari munkásokénál. A termelőszövetkezetek zömmel haj­landók lennének a 7,5 százalé­kos SZTK-hozzájárulás helyett 10 százalékos hozzájárulást fi­zetni. A termelőszövetkezeti képviseleti szervek létesítése Az MSZMP IX. kongresszusá­nak idevonatkozó határozata alapján a gazdasági irányítási rendszer továbbfejlesztésével összhangban kell létrehozni a ter­melőszövetkezet társadalmi és képviseleti szervezetét. A termelőszövetkezetek önigaz­gatási szervei: a termelőszövet­kezetek kongresszusa, a szövet­kezetek országos tanácsa, a ter­melőszövetkezetek területi szö­vetsége. Főbb céljuk: a szövetkezetek gazdálkodásának, működésének elősegítése, jogvédelmük ellátá­sa és egyben a termelőszövetke­zeti parasztság érdekképviseleti szerve is. A termelőszövetkezetek önigazgatási szervei azonban nem alkotnak egy egységes hálózatot, nem gyakorolnak közvetlen jrá- nyítást, tehát nincs alá és fölé­rendeltség. A működésükkel kap­csolatos költségeket a termelő- szövetkezetek viselik. A tsz-kongresszus összehívásá­val rendszeresen lehetőség nyí­lik a termelőszövetkezeteket érin­tő társadalmi, gazdasági és szo­ciális kérdések megtárgyalására, amely négy évenként megvitat­ja a legfőbb feladatokat, amelyek a termelőszövetkezetekben meg­oldásra várnak. A termelőszövetkezetek demok­ratikusan választott központi kép­viseleti szerve a tsz-ek országos tanácsa. A két kongresszus kö­zötti időszakban a termelőszö- vetkezetelf országos jelentőségű kérdéseit megtárgyalja, azokban véleményt alkot, kezdeményezi a termelőszövetkezeti gazdálkodást elősegítő jogszabályok kiadását, egyezteti véleményét a termelő- szövetkezeteket érintő kérdések­ben alkotott jogszabályokról az állami szervekkel. A területi szövetség A termelőszövetkezetek egyes gazdasági koordinációs és szerve­zési jellegű feladatok elvégzésé­re érdekképviseleti, jogvédelmi ellátására és egymás kölcsönös segítésére önkéntes elhatározás alapján termelőszövetkezeti szö­vetséget hozhat létre, A területi szövetség főbb fel­adatai: elősegíti a népgazdasági és szövetkezeti érdekek egyezte­tését, ezek megoldására ajánláso­kat dolgozhat ki a szövetkezet számára, értékelik a gazdasági ösztönzők hatását. Javaslatot dolgoz ki munka- szervezésre, munkadíjazásra, a termelési specializáció lehetősé­geire, gazdasági előnyére, szük­ség szerint e célból koordináló tevékenységet fejtenek ki. Tájé­koztatják a termelőszövetkezete­ket az értékesítés és beszerzés le­hetőségeiről, feltételeiről, árukap­csolatokat segít létrehozni, köz­reműködhet az áruk átadásánál, minősítésénél, átvételénél. Szak­mai tanfolyamokat, tapasztalat- cseréket, tájékoztatókat szervez, közreműködik szaktanácsadás és szakmunkásképzés segítésében. Ellátják a szövetkezet által lé­tesített szervek (kereskedelmi, feldolgozó, építő, gépjavító, érté­kesítő és ellátó közös vállalatok) összefogását és munkájának koor­dinálását. Revíziós vizsgálatot kezdeményezhet, illetve végezhet termelőszövetkezetekben, meg­szervezi a szövetkezetek jogvé­delmét, illetve a szövetkezeti jog­tanácsos munkáját. Szervezi és támogatja a szocialista munka­versenyt és brigádmozgalmat a termelőszövetkezetekben. Ellátja a termelőszövetkezetek önsegé­lyező csoportjával kapcsolatos feladatokat. A területi szövetség szervezete, legfőbb szerve a közgyűlés. Min­den termelőszövetkezetet a köz­gyűlésen egy tsz-tag képvisel. A közgyűlés négyévenként kerti! újraválasztásra. A közgyűlés évente legalább kétszer ülésezik. Megválasztja a szövetség elnökét, titkárát, elnökségét és bizottsá­gait. Jóváhagyja az alapszabályt, a szövetség költségéhez való hoz­zájárulás mértékét. A szövetség operatív szerve az elnökség, amely a két ülés között intézi a szövetség ügyeit, szükség szerint ülésezik és az elnökség munkáját testületileg fejti ki. A szövetség megalakításával a megyében eddig már több elkép­zelés merült fel. Vannak elgondo­lások, amelyek az egy szövetség mellett szólnak, de több helyről merült fel az igény két szövet­ség szervezésére is. Feladataink az MSZMP IX. kongresszus határozatából adód­nak. A kongresszus határozatá­nak fő célkitűzései: tovább ja­vítani népünk életszínvonalát. E feladatban nagy szerep vár a mezőgazdaságra, a mezőgazdasági üzemekre is. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom