Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-24 / 71. szám
1 196?. március 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG ERDEKVEDELEM Beszélgetés Horváth Gézával, a MEDOSZ titkárával A IX. kongresszus határozata rögzíti, hogy a szakszervezetek hatásköre a jövőben méginkább megnő, és szerepe az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában az eddigieknél jobban érvényesül a termelésben, a gazdasági életben. E határozat szem előtt tartásával kerestük fel Horváth Gézát, a Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Tolna megyei Bizottsága titkárát. Megkértük, válaszoljon munkatársunk kérdéseire. Az újítási rendeleteket általában betartják. A bevezetett újítások után járó díjakat kifizetik. Tapasztalható azonban olyan jelenség is, hogy néhány üzemben ezekkel a kérdésekkel egyáltalán nem foglalkoznak, pedig az újítási feladattervet minden év elején elkészítik. — Mi a magunk részéről az újítási mozgalom további elterjesztése érdekében az idén kiállítást szervezünk. De mondanék néhány számszerű adatot is: 1963- ban a hozzánk tartozó mezőgazdasági üzemekben 160 újítást nyújtottak be, ebből elfogadtak 84-et, bevezettek 52-t. 1964-ben benyújtottak 72-t, elfogadtak 43-at, bevezettek 30-at. 1965-ben benyújtottak 142-t, elfogadtak 82-t, bevezettek 68-at. 1966-ban 548 ezer forint volt az újítások népgazdasági eredménye. Megemlítem, hogy a 29/1959. Korm. sz. rendelet nem éppen szerencsés, idejét múlt kötöttségeket szab, s módosítását most szeretnénk kieszközölni. Indokoltnak látszik, a megyebizottság munkájával kezdeni. A MEDOSZ hogyan irányította megyénk mezőgazdasági üzemeinek szakszervezeti mozgalmát, miként töltötte be hivatását a szocializmus építésében, a dolgozók érdekelnek védelmében? — Négy évvel ezelőtt ült össze utoljára a megyei küldöttértekezlet. Most, március 30-án a küldöttértekezleten legelsősorban az a feladatunk, hogy a mintegy 11 ezer szakszervezeti tagot képviselő 65 küldött színe előtt beszámoljunk a négy év alatt végzett munkánkról. Elsősorban arról, hogy szakszervezetünk szervezetileg, politikailag megerősödött, komoly feladatokat hajtott végre, a népgazdaság előtt álló gazdasági célkitűzések megvalósításáért, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért, kulturális és szakmai színvonalának emeléséért. E feladatok végrehajtása közben nőtt a MEDOSZ iránti bizalom, s nyomban itt mondanám el, hogy a határozatok végrehajtásában sokat segítettek megyei aktíváink, különösen a három szakcsoport és a gazdasági bizottság. — ügy véljük Horváth elvtárs, hogy rengeteg kézzelfogható, konkrét megnyilvánulása van a MEDOSZ munkájának. — Igen. De ha az úgynevezett konkrétumokat felsorolnám, akkor az anyag majdhogynem kötetekre rúgna. Nincs tehát más megoldás, mint néhány kiragadott példával érzékeltetni, a legfontosabbnak vélt eredményeket, tényeket. Minden túlzás nélkül kijelenthetem: A szocialista munkaversenyben, és a szocialista brigádmozgalomban a fejlődés, az előrehaladás jelentős. Tavaly a kongresszusi munkaverseny elérte célját és mindenben megfelelt a várakozásnak. A Tolna megyei állami gazdaságok az elmúlt évben első ízben zárták kivétel nélkül eredményjavulással az esztendőt. Ennek következtében megyei szinten 20 napi átlagkeresetnek megfelelő nyereségrészesedést fizetnek. A gép- és gépjavító állomások megyei szinten 10 napi nyereségrészesedést juttatnak a dolgozóknak. Ennek visszatükröződése, például, hogy 1963-ban a hozzánk tartozó mezőgazdasági üzemekben a dolgozók 1,8 százaléka kapta meg akiváló dolgozói oklevelet és jelvényt, míg 1966-ban a dolgozók 6 százaléka. Az állami gazdaságokban, a gépjavító állomásokon, az erdő- gazdaságban és az egyéb mező- gazdasági jellegű üzemekben 1963-ban 30 brigád nyerte el a szocialista címet. 1966-ban már 57 brigád. Ezek közül 41 oklevelet, 16 pedig oklevelet és zászlót kapott. A szocialista műhely, üzemrész cím elnyeréséért 15 helyen 496 dolgozó indított versenyt tavaly. — Bizonyára a MEDOSZ-t is foglalkoztatja Horváth elvtárs az újítási mozgalom helyzete. A versenyekkel ellentétben megítélésünk szerint e téren több a negatívum, mint a pozitívum. — Én, a magam részéről óvakodnék az általánosító megállapításoktól. Mi a helyzet? Az újítási mozgalommal mind a gazdasági, mind a szakszervezeti vezetők széles körben foglalkoznak, a dolgozók között agitációs és propagandamunkát fejtenek ki “ Ez a beszélgetés jó alkalomnak látszik arra nézve is, hogy a MEDOSZ titkára foglalkozzon a közvélemény által kevésbé ismert társadalmi bíróságok munkájával. — Tavaly 19 társadalmi bíróság működött és 29 ügyet tárgyaltak. Tizenkét tárgyalás ügyészségi kezdeményezésre történt. A társadalmi bíróságok munkájával kapcsolatban el kell mondani, hogy 1966-ban az előző évekhez viszonyítva az aktivitás csökkent. A hőgyészd és a Kana- csi Állami Gazdaságban, a Teveli Gépállomáson és még több üzemben az 1965-ben még működő társadalmi bíróság tavaly már egyetlen ügyet sem tárgyalt. Általában az a hiba, hogy e téren a szakszervezeti bizottságok nem elég kezdeményezőek az ügyek kiválasztásakor. A fegyelmi jogkört gyakorlók sem teszik át önként az ügyeket társadalmi bírósági eljárásra. Ez különösképpen az állami gazdaságok kerületvezetőire vonatkozik, akik a fegyelmi jogkört önállóan gyakorolják, s a társadalmi bíráskodást. a nevelés egyik hatásos eszközét egyáltalán nem, vagy csak alig ismerik. A járási ügyészségek viszont messzemenően megadják a segítséget a szakszervezeti bizottságoknak, az eljárás lefolytatásához. Számos tárgyaláson személyesen vesz részt az ügyészség képviselője. — Ha már itt tartunk, arra kérjük, mondja el: a fegyelmi, a kártérítés, a bérezési ügyek intézése megfelel-e vajon minden esetben a törvényességi követelményeknek? — Általában igen. De kivételek még mindig előfordulnak. Gyakoriak azok ^az esetek, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi határozat meghozatala előtt nem hallgatja meg a dolgozókat. Erről jegyzőkönyvet sem vesznek fel. Helyenként, esetenként az okozott kárnál magasabb összeg megfizetésére kötelezik a dolgozót. Mi természetesen ezekben az esetekben szükségszerűen járunk ed, és segítséget nyújtunk. A mezőgazdasági üzemekben tavaly 27 munkaügyi döntőbizottság működött. Kétszázhatvan ügyet tárgyaltak, jóval többet, mint 1965-ben. A körülményeket mérlegelve 95 döntést a dolgozók javára hoztak meg. A TMDB 10 esetben változtatta meg a mun- I'n"’gyi döntőbizottságok döntését. A MEDOSZ, ismereteink szerint, első helyen szorgalmiai az eredményesebb, az ösztönzőbb és áttekinthetőbb bérezési formák kialakítását, amely feltehetően a vitás ügyek számát is csökkenti. — A helyes bérarányok kialakítása érdekében az érdekeltekkel minden év elején megbeszélést tartottunk. Ennek eredményeképpen a vállalati bérszabályzatok évről évre színvonalasabbak és tartalmasabbak. A bérszabályzatok elkészítésének az a legnagyobb jelentősége, hogy az utóbbi két esztendőben a korábbi években meglévő béraránytalanságok megszűntek. Mind a gazdasági, mind a párt- és szak- szervezeti vezetők az új eljárásokat bátran alkalmazzák. Nevezetesen a végtermékbérezést. A működő komplexbrigád-szerve- zetek és általában a végtermékbérezésen alapuló brigádszervezetek egyre nagyobb teret hódítanak megyénk állami gazdaságaiban. Jelenleg 60 ilyen brigádszervezet működik, túlnyomó- részt az állattenyésztési és a szőlészeti ágazatokban, mintegy ezer fő részvételével. Ez a rendszer lehetőséget nyújt a differenciáltság egyre jobb érvényesítésére. Ezért bevezetéséről gondoskodunk. Véleményünk szerint ez a jövő bérezési útja. Milyen összegeket fordítottak az elmúlt négy évben a MEDOSZ-hoz tartozó mezőgazdasági üzemekben szociális jellegű célokra? — A felsorolás, a lista itt is hosszú volna, bár e téren még mindig sok a tennivalónk. 1965- ben például 22 családi házat építettek és 43 családi házat újítottak fel az állami gazdaságokban. A Várdombi Gépjavító Állomáson mosdó, fürdő, öltöző készült. A Tamási1 Erdőgazdaságban családi ház. összességében 1965-ben 15 millió 950 ezer forintot, 1966-ban 16 millió 10 ezer forintot fordítottak a hozzánk tartozó mezőgazdasági üzemek a dolgozók szociális helyzetének a javítására, már ami az építkezéseket illeti. A gépállomásoknál még sok a tennivalónk, amit azonban az év folyamán pótolni tudunk. A jövőt illetően valamennyi üzem tervet készít a szükségességi sorrendet figyelembe véve a dolgozókat érintő szociális hiányok felszámolására. — Ilyenkor látja az ember Horváth elvtárs, hogy a MEDOSZ működése mennyire széles skálán mozog. Sajnos, a terjedelem szabta határok nem engedik meg a mindenre kiterjedő részletességet. Nyilatkozata befejező részében arra kérjük, ismertesse a szakszervezeti politikai, és nevelő munka jelentősebb eredményeit, eseményeit. — A szakszervezeti politikai oktatás bizonyos fejlődéséről számolhatok be. A kulturális nevelő munkában az ismeretterjesztést említeném meg. Az ismeretterjesztő előadások és a hallgatók száma nőtt. Az előadások jellege sokrétű és igen változatos. Az utóbbi években javult könyvtáraink munkája is. 1966-ban a szakszervezeti tagok 33 százaléka tartozik az olvasók táborához. A beszámolási időszakban művelődési létesítményeink számban is gyarapodtak. Felépült a Kanacsi Állami Gazdaság új művelődési háza. a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi kerülete pedig a MEDOSZ KV. támogatása révén 68 ezer forint értékű korszerű felszerelést kapott. — E kérdéssel kapcsolatban is rengeteg számszerű adat áll rendelkezésemre, de e helyett inkább most azt mondanám el, hogy szakszervezetünk valóban sokat tett a népművelési, a nevelő, a szórakoztató és a sportmunka területén — mondotta befejezésül Horváth Géza elvtárs. a MEDOSZ vb-titkára. Sz. P. A jubileumi verseny első eredményei Teljesítette negyedéves tervét a Paksi Téglagyár Március 2: Megkezdődött a nyersgyártás. Március 15: Indul a behordd s a kemencébe. Március 18: Elgyújtják a tüzet. Március 21: Megkezdik a kihordást. Március 23: Elkészült a hétszázezredik nyers tégla, ezzel teljesítette első negyedévi nyersgyártási előirányzatát a Paksi Téglagyár. Amikor a hónap elején elkezdtek forogni a gépek, szinte egyöntetű volt a vélemény: Jó az idő, kezdjünk korán. Az idén tízmillió téglát kell előállítani és sok múlik azon, hogy jól használjuk-e ki az időt. Ma, három héttel később, már meg lehet állapítani, hogy az elhatározás hely es volt. Általában — sok éves gyakorlat ez — március tizediké után kezdődik a nyersgyártási idény. A kemencébe csak áprilisban gyújtanak be. Ennek megfelelően készültek a tervek is. Most azonban kicsit korábban tavaszodon, a paksiaknak pedig ki kell használni minden órát ahhoz, hogy az igencsak szoros tervet teljesítsék. Persze előfordulhat, hogy az időjárás hirtelen hidegre fordul és esetleg sok nyers tégla tönkremegy. Most a szerencse is párosult a paksi téglások igyekezetével. Csak egy esetben álltak le, a meteorológiai előjelzés szerint március 15-én és 16-án fagypont alá szállt volna a hőmérséklet. Ök azonban csak 15-én álltak, másnap, amikor kiderült, hogy túl borúlátó volt a prognózis, ismét megindították a gépeket. A nyersgyártási eredmények már szükségessé tették, hogy a. kemencét is üzembe helyezzék. A Keller-szárítókban csak 450 000 tégla fér el, ha ennyi összegyűlt, meg kell indulni a kemencével, mert különben nem lesz hely a szárításhoz. Azóta folyamatosan halad a tűz a kemencében. Az indulás tehát jól sikerült, a jubileumi versenyvállalás első negyedévre eső részét túlteljesíti a gyári kollektíva, a nyersgyártó és az égető szocialista brigád. A Napi ötven- hatvanezer nyers téglát készítenek a nagy teljesítményű berendezéssel. Ha az idő nem romlik el, a hónap végéig legalább kilencszázezret készítenek a tervezett hétszázezer helyett. > A préstől a Keller-szárí- tókba továbbítják a nyers téglát. Az egyik duna- földvári építkezéshez szállítják az első, idei égetésű téglákat a gyár rakodójáról. V
