Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-24 / 71. szám
A I ÍÓTJfA MEGYEI NÉPÚJSÁG Í96l március 24.' NEM A SZEG J0 JT\ S IS* 12 yj ládot is, amelyik autóval rendel JGr AßL m «/rw kezik és innen kölcsönzött baba kocsit. Biztos vagyok bennen, Még nincs egy éve, hogy meg- hogy meg tudták volna vásárol nyílt a simontornyai kölcsönző- n* a babakocsit is, ha akarják, bolt. Inkább más szempont rejlik a — Érdemes volt megnyitni?— kölcsönzés mögött. Aki új kocsit kérdeztük a bolt vezetőjét, Reisz vesz< soha nem használja el tel Bélánét. jesen, mert közben kinő belőle — Nagyonis. Állandóan nagy a öycrek. A használt kocsit péti forgalmunk. Meglehetősen ala- vagy el tudja adni, vagy csonyak a kölcsönzési díjak, de nem. Ha kölcsönkocsiban neveli így is 4—5000 forint körüli a fel gyermekét, fele annyiba sem havi bevételünk. kerül, mintha újat vett volna. — Mi teszi népszerűvé a bol- Vvitaképpen tehát pénzt takarít tot? me0 a kölcsönzéssel és minden — Úgyszólván minden család család úgy van, hogyha egy bi- érdekelt a bolt szolgáltatásaiban. zonyos összeg megtakarítható, Az első pillanatban kicsit túl- mtért ne takarítaná meg. zásnak tűnik ez a megállapítás, Minden családban akad egy- mert a kölcsönzőboltokról van hét bőrönd. Ám néha közbejön egy olyan közhiedelem, hogy csak egy olyan utazás, amikor vagy az veszi igénybe, akinek kevés a több kellene eggyel, vagy éppen pénze, s nem tudja megvenni a más méretű. Akinek van pénze, szükséges háztartási eszközöket. az *s úgy gondolkozik, hogy in- Simontornyán sem, másutt sem hább elmegy a kölcsönzőbe, mint egyformák az emberek anyagi hogy újat vásároljon, mert az körülményei. Simontornyán elég úgyis ott porosodik majd tán két sok az olyan család, amelyiknek évig is a padláson, nem jutott még mosógépre, por- Disznóölés egy családban rendszívóra. Amikor mégis szükséges szerint egyszer van egy évben, a háztartásban, egyszerűen el- Érdemes azért megvásárolni az mennek a kölcsönzőboltba. Ál- üstöt, forrázóteknőt, töltőgépet, landóan hozzák, viszik ezeket a és így tovább? Nem kényelme- háztartási gépeket, néha még az sebb néhány forintért kölcsönöz- elöjegyzéses rendszert is be kell vezetni. A nagyobb családi rendezvény, Tehát tulajdonképpen meg- összejövetel nem mindennapos változtak, megjavultak az ala- dolog. Nyilván nincs is értelme csonyabb jövedelmű munkások az edénykészletet ehhez mére- életkörülményei e bolt jóvoltá- lezni, mert csak használatlanul ból. Lehetővé tette számukra, heverne hónapokig, évekig, hogy jóval korszerűbb háztartást Kerékpárból legtöbb simontor- vezessenek a réginél. De ezek- nyai házban inkább kettő talál- nek a gépeknek a használatát ható, mint egy. Ahol nincs, ott sem lehet az alacsonyabb jőve- rendszerint azért nem vettek még delmű néprétegre korlátozni, mert nem volt rá különösebben Akármilyen jómódú valaki, a szükség. De előfordulhat olyan tulajdonában lévő porszívó, vagy esft, amikor jó lenne. Érdemes mosógép bármikor felmondhatja mindjárt megvenni? Dehogy, a szolgálatot, mosni, takarítani j°öb a kölcsönzés, viszont mindig kell. Milyen jó A kérdésre _ lesz-e jövője a ilyenkor a kölcsönzőbolt. boltnak? — határozott a felelet: De nemcsak ilyen eszközökből Attól nem félek, hogy a áll a bolt készlete. holt belátható időn belül szükség__ Gyerekkocsi van—e^ idén lesz. Inkább növekszik az — Igen, kilenc. De ebből egyet igény, tehát növelni kell a kész- sem tudok mutatni, mert mind idét is. elvitték. Jó lenne, ha növelhet- Hozzáadva természetesen, hogy nénk a gyermekkocsik számát. az átlagos életszínvonal Simon— Miért viszik kölcsön ilyen tornyán is növekszik. Mert a szívesen a babakocsit? Talán bolt nem a szegények boltja, ha- nincs pénz új vásárlására? nem a kényelmes életmód általá— Nem hinném, hogy a pénz- nos segítője. hiány az oka. Ismerek olyan csa- BODA FERENC iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiniiiiiiii •q RffrtKMN. 41 Willi KVZW FEJEZETEK VPÓtiAy VAL NAPLÓJÁBÓL AZ ERDŐBŐL JÖTT Dokumentumok Bajcsy-Zsilinssky életéből Szarnék Hugó, az erdész csak vizsgáimat, amit egy erdésznek Próbálom cigarettával kínálni, úgy beugrott Szekszárdra ünne- kellett. Megnősültem. de nem fogadja el. Ő a jó és pelni. Egyedül sétálgatott, meg- Megárad a szó, és lassan vilá- tiszta levegőhöz szokott, azt szív- kostolta a szekszárdi borokat, gossá válik egy élet sodra. Elő- ja már harminc éve. Nem szokott inni, de ilyen kü- szór gyakornok lett, utána bevo- — Melyik állat a kedvence? lonleges r^Pon megengedhette nult. Öt is elsodorta a háború, __ az őz Azt lehet a leeiobm aganak. A buszmegálló fele de nem végleg. Visszajött újból ban ^üdíteni tartott, amikor megszólítottam: Bárányfokra, ide Szekszárd mel— Ráér egy kicsit? lé, a szülőföldre. Kerületet ka- “ Es rTulyen az egyedüllét? Csak nezett, nem értette hirte- pot;t. Az állam erdésze lett. így — Jó. Persze csak annak, aki len. teltek az évek. az erdőben otthon van. Én ott— Ha gondolja — válaszolta _ M . ] M.k kerületet hon vagyok, kezésére ~ egyben van az erdő - 1 elegek Váratlanul feláll. Még magyarázkodtam, hogy ne íel" , haragudjon szól ideharagudjon de láttam, felesleges. ~ Jobb is így. Hiába, halad a geskedve - meg elmegy a buMegbékélt. Megértette, hogy az világ, és nálunk erdészeknél is szomerdész bizony egy kicsit feltűnő gépesítenek. Sietünk a megállóhoz. Útköza házak között. A zenekar újra játszani kezd, k®11 m®® a érveiről érdeklődöm. Nagy nehezen találtunk egy g figyel, de nem fordul a zené- — Tervek? E"" év a nyugdíures asztalt a vasúti vendéglő- szek felé. jig. Aztán nem tudom... Mindenben. Az erdesz mainat kert. _ életem Hiá- esetTe örökre az erdő mellett — Vege az ünnepnek — ma- rainyi von az eietem. ma mararI(>]. gyarázkodott — elég sört meg nyosan mondtam el. Ha többet “lc,uu^ bort ittam ma. ‘ akar- jöjjön ki az erdőre. — af. — Azzal oldalt fordította a fejét, majdnem szemben ült a zenekarral. Nagy eres kezét felrakta az asztalra és figyelt. Hallgatta a zenét, az éttermi zajt. — Ezt szeretem a legjobban — szólt vissza a válla felett. Nézem az arcát. Mély ráncok, sötét, kreol bőr. ötvenkilenc éves. Ezt árulta el először, mikor találkoztunk. Végre szünetet tart a zenekar, így nem kell megzavarnom. — Mióta erdész? — Ma harminc éve. — Ezt ünnepelte? — Ezt Látom kicsit feszélyezett az emberek között. Míg beszélgetünk, jobbra-balra néz, mintha keresne valakit. De később belemelegszik a beszédbe, elmondja az élete történetét A szülei agrárproletárok voltak, hét gyerekkel Mikor húsz éves lett. meg kellett volna nősülnie. — Igen, de mire? — kérdezi harminckilenc év múlva is önmagától. Tovább mesél. Az apa által bérbevett föld kezdett eladósodni. Közel álltak ők is a nincste- lenséghez. Majdnem összecsapott fölöttük a hullám mint annyi agrárproletár feje felett az adósság, és a gond. Szamok Hugó akkor határozta ed, hogy erdész lesz. Előbb vadász lett Az első év sok vadat hozott neki, pedig a család teljesen csődbe jutott. Puska már volt, a főbérlő is megengedte a használatát. Lassan a fegyver, a féltett duplacsövű puska is veszélybe került. Úszott a föld. — Na. elég volt ebből — dohog elég hangosan — szóltam az erdésznek, tegyen akárhova, csak erdő legyen. Letettem a I özvegyének felhívására az ország minden részéből érkeznek do« kumentumok, amelyek Bajcsy-Zsilinszky Endre életével kapcsolatosak. A háború alatt a történelmi értékű emlékek nagy része elkallódott, s most így egészítik ki a Széchenyi Könyvtárban őrzött hagyatékot. Képünk: Bajcsy-Zsilinszky özvegye és dr. Vígh Károly a dokumentumokat rendezik. (MTI-foto — Maár Marianna felvétele.) iiiiiiiuiiimiimiiniiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiuiiiHiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiicimiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiin — 238 — A továbbiakban kifejtette az államfő elégedetlenségét a jelenlegi kormánnyal, miután Teleki egy kicsit puhakezű, egy erősebb fogja követni, valószínűleg Bethlen. Végül pedig a következőkkel fejezte be szavait: Akármi történjék, számít az én tisztjeimre és katonáimra mint azon egyedüli csapatra, amely minden körülmények között a helyét megállja. Egyben arra kért, hogy az egybegyűlt legénységet is tájékoztassam az általa elmondottakról — bízik az ő magyar vérükben és bátorságukban stb. Miután az államfő autójába ült és eltávozott, tisztjeimmel lementem az udvarra, és az egybegyűlt zlóaljnak átadva a kormányzó üdvözletét, hozzájuk, mint rendesen szoktam, egy buz- dítólag ható beszédet intéztem, éspedig: a jó katona, akinek ereiben keresztény magyar vér folyik, ne hagyja magát senki és semmi által a megkezdett iránytól és céloktól eltántorítani, hanem a magyar és keresztény eszmék mellett kell most már akár holtig is kitartani. Beszédemet pedig ezen szavakkal fejeztem be: „Ha pedig akadnának olyanok, akik a zlóaljamat megtámadni szándékoznak és a fegyvereket a kezünkből ki akarnák csavarni — akkor Budavár még a kommün idején sem volt olyan vörös (a zsidók piros posztóval vontak be minden épületet és szobrot), mint lesz azoknak a vérétől, akik ezt meg akarják kísérelni.” — 239 — Már most megjegyzem, hogy ezen általam elmondott beszédemről naplómban lesz még bőven szó, éspedig azért, mert évek múlva néhány rosszhiszemű rágalmazó és áruló tiszt (Ratzen- berger, Laczkovich, Taby, Molnár és társaik) egy ellenük folyó, lopásuk és fosztogatásuk miatt folyó pörben136 szándékosan elferdítve, szavaimat akképp reprodukálták, mintha én ezen beszédemet nem is a kommunisták, hanem a dinasztia ellen tartottam, és Habsburg vérrel szándékoztam a Várat felöntözni. Az imént említett dolog, melyet az EKSZ sugalmazott és adott szájába nevezetteknek, már azért sem lehetett való, azon egyszerű oknál fogva sem, mivel ezen beszédem elhangzása után néhány napra rá Albrecht főherceget fogadtam a kaszárnyában, akit bátyám, Prónay Gyula ezredes társaságában ebédre megvendégeltem, és akit legmelegebben üdvözölve a fehér asztalnál fel is köszöntöttem. Albrecht érdeklődéssel szemlélte meg kaszárnyámat, a legénységet és annak berendezését, egyúttal sajnálatát is kifejezte afölött, hogy ő maga nem szolgálhat zlóaljam- ban, pedig igen szeretne. Ezen ebéden kívül még egy vacsorán is volt szerencsém ezen magas vendégemet fogadni. II. köt. 366—367. old. 13« Az említett per 1928—1931 között folyt le. Iratai megtalálhatók: Országos Levéltár. Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. Dr. Ludinszky Lajos és társainak Iratai. Prónay—Ratzenberger-per. — 240 — SZOVJET-OROSZORSZÁG KIKÉMLELÉSE A rémhírekkel való ugrasztások igen divatban állottak az 1920-as években is, és mennyire ugrasztották a kormányt és a kormányzót, ez az alábbiakból is kitűnik. Ezen év őszén egy megbízást kaptam Szovjet-Oroszország kikémlelésére. Kikémlelendő volna a vörös hadseregnek, mely Lengyelországból kivonult, további tervei. Hadseregének ereje és összetétele. Szolgálnak e magyar hadifoglyok a vörös hadseregben? Bu- gyonnij lovashadosztályainak bravúros előretörései után visszament-e régi állásaiba, és igaz-e, hogy újabb támadásra készül, de ezúttal Magyarország ellen. Ezen feladatra három tisztet szemeltem ki, akik háború alatt már orosz fogságban voltak és oroszul tudtak, úm. Bállá József fhgy., Bognár József és Balassa István hadapródjelölt. Éz a három tiszt Lengyelországon keresztülbújva az orosz demarkációs vonalon, eljutottak Szovjet- Oroszország belsejébe, Kievbe és még ezen a városon túl kelet felé. Néhány hónapi ott-tar- tózkodás után értékes és fontos tapasztalatokkal érkeztek vissza. Többek között megállapították, ami talán a legfontosabb volt, hogy a vörösök ezúttal nem szándékoznak újabb előretöréssel nyugat felé előrenyomulni, mivel belső viszonyaikkal igen el vannak foglalva.
