Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-08 / 33. szám

1967. február 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Első látogatás a külterületen MINDEN VÁLASZTÓPOLGÁRT meglátogatnak a népnevelők. Ket­tejükhöz első útjukra csatlakoz­tam. A szekszárdi Jobbparásztára, a város perifériájára tartottunk. Komoly feladattá vált eligazxb niok a házszámok nélküli „tele­pülésen”. Peredi Jenő és Réti István jól állták a sarat, a szó szoros értelmében is. Mindketten pártonkívüliek, de népnevelői munkára kérte fel őket a belvá­rosi pártszervezet. A városvégi hídról balra térve sártengerbe veszünk. Keresgéljük az utat. Fütyörészve dolgoznak a négylakásos társasház építkezésén a gépészek. — Merre van a kisebb sár? Ma­guk merre szoktak járni? — kér­dezzük tőlük. — Olyan itt nincs. Megyünk amerre érjük — felelik, majd folytatják munkájukat. Nadrágszár- és harisnyaszaggató bokrok között keresgéljük az utat. Még világosban csapásra lelünk. Amilyen vigasztalan az „úttest”, annyira szemet-lelket vidító a többi. A régit csak né­hány lebontásra váró tanya kép­viseli. A látkép fő tónusát a szebbnél szebb családi házak, egy egész villasor adja. — Itt is csak részletekben kap­ják a cserepet. Sok és egyre több az új épület — jegyzi meg Peren! Jenő az egyik félig cserepezett épület mellett. Kettejük közül , Réti István bír helyismerettel. A régi helyismeret itt csak viszony­lagos,, annyira megváltozott né- ' hány év alatt a környék képe. — Ott volt a Szeghy-tanya. Ez itt a Hökkön Matyi új háza. Amazt, az oszlopos tornácát biz­tosan a Tornyos mester építette — kommentál Réti István. A faddi-völgy kezdeténél meg­állunk. A legtávolabbinál kezdik, itt végződik területük. Az első állomás Hajnes Ist- vánék otthona, de ez csak a ház­ban derül ki. Náluk a választó- polgárok listája, de a házakat kell sorba szedni, nem a neveket. Szoba-konyhás tanyai lakás. Va­csorát főz a háziasszony és amíg elkészül a héjában sült krumpli, a földes szobát tapasztja. Körü­lötte sündörög a két kislány, a harmadik, az iskolás a városba ment vásárolni. Gyorsan elrámol, hellyel kínálja a vendégeket a háziasszony. Rámolás közben elmondja, hogy hét éve laknak itt, talán ők a leg­régibbek. Akkoriban a szövetke­zethez jöttek a Nagytormási Ál­lami Gazdaságból. Azóta házhely lett a környékből. Lebontják a tanyákat, mert kell a hely az új építkezésekhez. Várják a lakás- kiutalást, ők építeni nem tudnak. — Szerepel a nevünk a tanácsnál kifüggesztett listán is — mondja; A férjére terelődik a szó. — Az uram csak szombaton­ként jár haza. A Keselyűsi úton dolgozik, rakodómunkás. Hogy tudnék üzenni neki a jelölő gyű­lésről? — mondogatja. — Nem tudna eljönni maga? — Kötelező? — kérdi, kissé nyugtalankodva. Láthatóan za­varná, ha egyikőjük sem menne el. — Dehogy kötelező — nyug­tatják meg. A gyerekekre hivat­kozik. mire az egyik kis kotnye­les közbevág: — Menjünk mi a mamához! — javasolja. Megállapodik velünk, hogy esetleg valamelyik szom­szédra, vagy a városban lakó nagymamára bízza majd a gyere­keket. Tudja, persze hogy tudja, hova kell menni, „hiszen négy éve is ott volt a jelölő gyűlés”. A legújabb típusú, vadonatúj gáztűzhelyből kiáramló illatok jelzik, megsült a burgonya. Sür­getik a gyerekek a vacsorát, bú­csúzunk. Világosabb a kéményfüst, szür­kület után a fény igazítja el a népnevelőket, hogy merre kell menniük. KŐVETKEZŐ * ÁLLOMÁSUNK egy másik tanya. Pusztai Ist­vánék ideiglenes otthona ez. a volt „ördögh-féle” tanyában. Már nem sokáig laknak itt. Je­lenlegi otthonuk mögött már áll az impozáns, szuterénos, új épü­let. Néhány hónap múlva ter­vezik a beköltözést. Munkások, mindketten a bőr­díszműben dolgoznak. A műszak lejártával aprófát hasogat a családfő, felesége az üzemben második műszakban dolgozik. — Hárman szavazunk. A na­gyobbik fiam először. Szavazati joga lett, felnőtt ember lesz ma­holnap. — mondja. munkáját abbahagyva. A házról beszél: — Mi ezzel a házzal gyarapod­tunk a négy esztendő alatt. Igaz, hogy kölcsönnel épült — mondja. Garázst is építettek, gondolták, legyen a fiúknak, mire felnőttek lesznek. Felismeri a népnevelők­ben a tüzépeseket. (Sokat járt hozzájuk korábban.) — Kellene még háromezer tég­la. hogy teljesen befejezhessük. Akkorra éppen 50 000 téglát használunk fel a házépítéshez — mondja büszkén. Indulás előtt azzal zárják a tégla-ügyet, hogy februárra várható újabb szállít­mány. Rájuk számíthatnak, fel­tétlenül ott lesznek a jelölő gyűlésen. • TANÁCSTAGHOZ VEZET ÜTÜNK. Jéhn Mihályné, a fele­ség tartózkodik otthon a gyere­kekkel. Tőle tudjuk meg, hogy férje eddig tagja volt a városi tanácsnak. Korábbi lakóhelyü­kön. Palánkon választották meg az utolsó ciklusban. Villaszerű otthonukban még nincs villany. A közel kétezer forintos táskarádió és a leg­újabb típusú bútor jelzik, hogy a termelőszövetkezeti tag és fe­lesége szorgalmas emberek. Ér- keblünkkor öblítéshez indult vízért a háziasszony, várja a nagy halom ruha, hogy befejez­ze a mosást. Többször is hellyel kínálja a barátságos asszonyka a népneve­lőket. Neki egyetlen problémája van, szóvá teszi. Érdekelné, ho­gyan alakul az új mezőgazda­sági nyugdíjtörvény. Kérdezi, hogy lehetne-e megváltással, visszamenőlegesen rendezni SZTK-tagságát. — Tagja voltam korábban a termelőszövetkezetnek, de töröl­tek. Kicsik voltak a gyerekek, kevés volt a munkaegységem. Utána bedolgozó lettem. Most sajnálom igazán kimaradásomat — mondja. ígérik, hogy erre a problémára visszatérnek. Elbe­szélgetünk még a házépítés gondjairól, örömeiről, majd a külföldön élő, honvágytól gyö­tört nagymama is szóba kerül. Búcsúzáskor utánunk kérdez az asszonyka; hány órakor is kez­dődik a jelölő gyűlés? ■ NAGYON jŰJAK” E TELE­PEN, sőt Szekszárdim is Muth Ferencék. Két lányukkal két- hónapja költöztek ide az új ház­ba Udvariból. A még vakolat­lan házon tv-antenna is jelzi, hozzájuk már bevezették a vil­lanyt. Sárkoloncos lábbelijeink miatt nem megyünk beljebb, a verandán beszélgetünk. — Én csak dicsérni tudom a tanácsot, hogy ilyen gyorsan kaptunk villanyt — mondja a háziasszony. — üt kellene, de nagyon. Nyakig ér a sár. A pa­takparton életveszélyes is csúsz- korálni. Láthatták. Szeretünk itt feltaláljuk magunkat. Az uram a Béri Balogh Termelőszövetke­zetbe jár dolgozni, a lányok meg állásban vannak. — Várunk türelemmel az út­ra, hisz tudjuk, hogy mihelyt le­het, meglesz. — mondja Muth Ferenc. A családfő még nem lépett be hivatalosan a tsz-be (várja, hogy Udvariban megle­gyen a zárszámadás), de már naponta eljár itt is a szövetke­zetbe dolgozni az újdonsült „tsz-tag”. * MINDENÜTT SZÍVÉLYESEN, barátságosan fogadták Szekszárd külterületén. Jobbparásztán a párt szavával kopogtató, párton kívüli népnevelőket. Talán már nem is mondható igazi külterü­letnek a hajdani szőlősdomb. Alakulóban az új település. A lebontásra váró néhány régi. vi­harvert, lakássá úgy ahogy át­alakított tanyák mellett sátortetős villák sokasága emelkedik ki a sártengerből. Nagyon szembetúnőek ezen a tájon a négy év változásai. En­nek jelei a családoknál is fellel­hetők. egyiknél kisebb, másiknál nagyobb mértékben. Egyetlen kívánságuk az út, mely mindenütt szóba került. Társadalmi munkára is vállal­koznak a jó út reményében. Elégedetlen emberrel nem ta­lálkoztunk. Nem türelmetlenek. így élnek, ilyen örömeik, gond­jaik vannak a jobbparásztai ré­gi és új lakosoknak. SOMI BENJAMINNÉ Épül a DCM mészmüve A Dunai Cement- és Mészmú (él éve épülő új üzemrészé­ben 6 kemencében égetik majd a meszet, így évente 130 ezer tonna építési anyagot termelnek. Az új mészművet a tervek szerint 1969. végén adják át. (MTI-foto — Bereth Ferenc felvétele.) Szalagavató Gyünkön Szülői értekezlettel egybekötve rendezték meg Gy önkön, az iparitanuló-iskola harmadik osz­tályos tanulóinak szalagavató ünnepségét. Tizenkét községből érkeztek a meghívottak erre az alkalomra, ahol a pedagógusok meleg szavakkal a gyerekek jö­vőjéről, kilátásairól beszélgettek az egybegyűltekkel. A közvetlen hangulatú ünnepség mindenkinek szép emléke lesz. Tükör: atom.tikettet Három asztalosbrigád is dol­gozik Bátaszéken, az épület­karbantartó ktsz-ben. A szo­cialista brigád címért Alföldi Dezső vezetésével a Zrínyi bri­gád küzd. Tavaly nyerték el elő­ször a szocialista brigád címet, az idén újból beneveztek a ver­senybe. A brigádnaplót nem tud­ták megmutatni, mert előző hé­ten hazavitte a brigádvezető. Az emberek emlékezete azonban pontos tükre a napló bejegyzé­seinek. Apró mozaikokból lassan egysége kép alakul az elmúlt év eseményeiről. Unneplik a brigádokat — Valamennyi szocialista bri­gád ott volt azon az ünnepségen. Megvendégeltek, felköszöntöttek bennünket. Éreztük a megbecsü­lést. — A családtagokat is elhozhat­ták? — A feleségek otthon marad­tak. Fesztelenebbül éreztük ma­gunkat — nevetnek tréfás szem- hunyorí fással. A két Balogh Egy teremben dolgozik a bri­gád két azonos vezetéknevű tagja, Balogh Mihály és Balogh János. Mindketten vidékről járnak be. — Bátai vagyok — mondja Ba­logh Mihály, akinek egy kisfia van, társának kettő. Ezt azért je­gyezték meg a brigádban, mert a többieknek általában kislányuk van. — Tavaly az egész brigád nálunk volt vendégségben. — Nyáron? — Igen. Halászléfőzésre. Ma­gunk fogtuk a halakat, ott áll a házunk a Duna mellett. Szeren­csénk volt, mert egy angolnát is sikerült horogra kapni. Azt hi-, szem, mindenki jól érezte magát. — Pörbölyről járok be, nyáron kerékpárral, télen vonattal — mondja Balogh János. — Régen az erdészetben dolgoztam, mint fuvaros, de sokat betegeskedtem, így kerültem a brigádba. Hamar befogadtak, jól érzem itt magam Bár kevesebbet keresek, nem szívesen válnék meg az új munkahelyemtől. Nekem a leg­emlékezetesebb az elmúlt évből a brigádtalálkoeó, ahova mind­nyájunkat meghívtak. Színházban — Régen voltunk, az igaz — vallják őszintén. — A Pécsi Nem­zeti Színház vendégszerepeit ak­kor. Mi is volt cime, ki tudja? — Én arra emlékszem, hogy énekeltek is benne: asszony, asz- szony... — A csókos asszony. Nagy­operett. Még egyszer megnéznénk! Az esküvő közös ünnep — Mucskai Sándornak, az egyik brigáditagunknak férjhez ment a lánya Bátai ő is, nagy lagzit rendeztek, mindnyájunkat meghívtak. — Ki hiányzott? — Csak én, mert kificamítot­tam a karom, előző nap estem el — mondja Balogh János, akinek a többiek mindjárt mondják is: — Sajnálhatod, hogy nem jöt­tél el! tanulásban az első helyet — mondja a brigád egyik tagja, aki csiszológépen dolgozik. — Te mit vállaltál? — kérdik a nemrég leszerelt brigádtagot, Alföldi Isitvánit — Megnősülök! — nevet a kér­dezett — A menyasszonyomat már ismeritek... — Már négy éve, hiszen innen mentél katonának a brigádból. Rendes kislány, csak hallgatag férjet kap — ugratják a különös feladatot vállalót A brigádvezető érettségire készül. Csupa ötösöket hoz, a többiek úgy találják, hogy ez ter­mészetes, neki keli jó példával elöljámi. Munkaidő után — Az Erzsébet háló asztalos- munkáit csináljuk napközben. De munkaidő urtán van önvállalá­sunk, amit terven felül készít el a brigád. A Klapka utcai épít­kezés asztalosmunkáihoz nyúj­tunk segítséget. — A tavalyi eredményük, szá­zalékban? — Megegyezik a kitsz-szel. Há­rom százalékkal a száz felett. Sokszor gond az anyaghiány. Ha nincs fennakadás, mi is több kedvvel dolgozunk, mert két nap kiesést is nehéz behozni... — mondja Székely János, a brigád- vezető-helyettes. Ki mit vállal? — Továbbtanulunk, ezt mind­egyikünk elvállalta, az év elején. Azt, hogy milyen formában ké­pezi magát, mindenki maga vá­lasztja meg. Én most végeztem a második osztályt Palánkon, a mezőgazdasági technikumban Magam sem hittem volna, hogv így haladok, a legutóbbi félévi vizsgámon kiderült, hogy a kör­nyező vidékiek közül még tartom A naplóvezetés szünetel A krónikás Kaiser Péter. A brigádvezetővel együtt ő írja a megtörtént eseményeket Regge­lenként röpgyűléseken olvassál# fel a többieknek. Jól tudja min­denki, hogy az idei évben még szünetel a napló bejegyzése. Az emlékezet azonban pontos tükre az eseményeknek. MOLDOVAN IBOLYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom