Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
198?. február 5. TOLNA MEGYEI NffiP’OJSAÖ 5 Föliratom az orvossal I H. kartársnő életpresszóban éjszakai törzsvendég. Nappal is törzsvendég, a rendelőintézetben. Beteg talán? Lehet. Be ha délelőtt beteg, aíkkor éjjel a presszóban mitől oly életvidám? Kísért a gondolat, hogy felíratja magának az orvosságot, de a receptet nem váltja be, hanem eldobja. Ez ebben az esetben tiszta haszon, mert sokan beváltják a receptet, hiszen jóformán csak egy aláírásba kerül és az orvosság felét, negyedét eldobják. Nem túlzás, milliók kerülnek minden évben így a szemétbe. Drága, mint a patika. Ezt mondták a régi öregek. Mit mondjunk mi, hiszen a patika már rég nem drága, s úgy fogy az orvosság, akár a cukor. Mázsaszámra, tonnaszámra. Veszik, viszik, eszik. Egy .normális háztartás el sem képzelhető szabályos gyógyszer- lerakat nélkül. A hányódó, félig üres kenőcsös tégelyek, a különféle csöppek, a tabletták, a porok, ugyanúgy részei a háztáji kacaitnaik, mint a törött villanykapcsolók, a kimerült táskarádió-elemek, vagy a gyűrött számlák, amelyeket azért őriz az ember, mert úgy véli, hátha egyszer igazolnia kell a befizetést. Szóval sók gyógyszer megy veszendőbe, s természetesen nagy kár azért az orvosságért., amely nem gyógyít, hanem elpocsékolódik. Az ember legdrágább kincse az egészség. A mi országunkban nem csupán írott ma.laszt, hogy a legfőbb érték az ember, hanem kézzel fogható és tényleges valóság. A lakosság döntő többsége közkeletű szóva.1 SZTK-tag. dehogyis szabad takarékoskodni az orvossággal tehát ott. ahol a gyógyulást szoisSMa. Nem is erről van szó. Másról. • I A szekszárdi réndelőintét. , .......... set folyosóin a forgalom a jövés-menés vetekszik bármelyik vasúti csomópont várótermének forgalmával. A padokon ülő betegek azzal is a vasúti várótermekre emlékeztetnek, hogy 'mély belenyugvással ülnek, ülnek és várakoznak. Rengeteg az orvosok munkája, pihenésre alig jut idejük, s gyakran valóban csoda, hogy még bírják egészséggel. A folyosó akkor élénkül meg, amikor nyílik a rendelő ajtaja. összetalálkoztam K. elvtárssal. — Kezelésre jársz te is? — kérdeztem. — Nem. Csak nézelődöm. — És van valami érdekes? — Érdekes, amiről a betegek egymás között beszélgetnek. Némelyik már előre magyarázza a1 szomszédjának, hogy bent milyen orvosságot irat fel. _ K. elvtárs nevetett, Hátunk mögött egy asszony közölte beszélgető társával, hogy el van szánva mindenre. Ne tegyenek különbséget. Ha neki nem azt írja fel amit kér, akkor az esetet meg fogja írni a Rádiónak. A folyosói hangulatból arra lehet következtetni, hogy az orvosokra némelyik páciens nyomást gyakorol. Egyesek csökönyösen ragaszkodnak ahhoz a gyógyszerhez, amit derékfájásra, mondjuk, a szomszédnak írt fel a doktor úr. Időnként némelyik beteg nagyobb szakértő akar lenini, mint maga az orvos. Ha mást kap, nyomban él a gyanúperrel, hogy vele hátrányos kivételezés történt. Ha kimondottan a betegeken múlna, — tisztelet a nagyszámú kivételnek — akkor nem eny- nyi, sokkal több gyógyszer kerülne a szemétbe. • I Az M-i orvost amikor ■ »......... kihívják a beteghez, receptírás előtt megkérdezi : milyen gyógyszer van itthon? Nemcsak takarékossági szempontból van ennek jelentősége. Abból a szempontból is, hogy a beteg ne vegyen be olyan orvosságot, amitől állapota rosz- szabbodhat. Ha valakiben megáll a szél, annak nyomban három receptet kell adni. Sok ugyan ebben a ki- szólásban a tréfás túlzás, de nem is gondoljuk, hogy sok benne az igazság. 1965-ben Tolna megye 42 gyógyszertárában 49 millió forint értékű gyógyszert és gyógyászati cikket szolgáltak ki. 1966-ban a forgalom már 52 millió forintra nőtt. A forgalmat idézőjelbe kellene rakni, mert a lakosság döntő többsége a gyógyszer tényleges árának csupán 15 százalékát téríti, vagy még a 15 százalékot sem. (A rendelőintézetek és a kórházak gyógyszerfogyasztása nincs benne az 52 millió forintban.) A receptek becsülete oly nagy, hogy kivétel nélkül számon tartják valamennyit, y Hivatalosam vény a neve. 1961-ben egymillió 326 ezer 9R5-öt váltottak be a megye gyógyszertáraiban, • 1985- ben már 2 millió 73 ezer 479-et, 1966-ban 2 millió 87 ezer 177-et. Ha azt nézzük, hogv Tolna megyében a lakosság lélekszáma 260 ezer. akkor egy lakosrá tavaly körülbelül, nyolc beváltott recept jut, egy négytagú családra 32. Felmérni ugyan lehetetlen, hogy az 52 millió forintot érő gyógyszerből mennyi ment, hangsúlyozzuk, felhasználatlanul veszendőbe, de kézenfekvő, hogy rengeteg. Miért kézenfekvő? Azért, mert nincs olyan körülmény, járvány, stb, amely indokolja 1961- hez képest a beváltott receptek körülbelül 700 ezres növekedését. Nagyjából a lakosság lélekszáma is annyi, mint volt öt évvel ezelőtt. Igaz ugyan, hogy a társadalombiztosításba vont dolgozók száma megnőtt. A dolognak feltehetően mégiscsak az a lényege, hogy az orvosság nem kerül pénzbe. Legfeljebb időbe. A falusi orvosi rendelők váróiban varrnak akik fél délelőttöt töltenek el csak azért, hogv föliras- sák maguknak a háromforintos Mira-vizet, vagy a négyhuszas Falvus gyógyvizet. Az orvosság nem kerül pénzbe, de pénzt ér. A magyar gyógyszeripar készítményeinek világhíre közismert. Csakhát aki gyógyulná akar, az nem vásárol, nem is vásárolhat a szükségesnél kétszer, háromszor többet, csupán azért, mert a készítmények világhírűek. Igen ám, de az orvosakról meg távolról sem szabad feltételezni, hogy a gyógyuláshoz szükséges mennyiségeken túl, a szükségesnél többet rendelnek. Hol a hiba mégis? * I Ha orvostól kér " nézve az ember választ, akkor a következő felvilágosítást kapja: mindent el kell követni, a beteg gyors gyógyulása érdekében. Értnél fontosabb föladat nincs. S vallóban nincs. Ha történetesen bárki ízületi fájdalmakkal jelentkezik, az orvos — mint legtöbb betegség esetében, — legfeljebb azt latolgatja, hogy a többféle gyógyszerből melyiket írja fel a receptre. A diagnózis megállapítása után rendelhet például Acitophosánt, Tofamidot, Reopirint. Megtörténhet, hogy az Acitophosán nem használ Néhány nap múlva tehát a beteg ismét az orvoshoz fordul és közli, hogy nem érez javulást. A húsz tablettából bevett nvol- cat-tizet, de svógyulás nincs. Kap tehát Tofamidot, vagy Reo-oirirnt. Az otthon maradt Acitophosán pedig kárba vész. S itt kezd ez a téma valóban rázós lenni. Akikkel a gyógyszerek pocsékolásáról beszélgettem, azok kivétel nélkül óvatosságra intettek. Vigyázzak — mondták — mert ez kényes kérdés. A betegek, de még az orvosok is félre fogják érteni. Leviobb ezzel a kérdéssel nem foglalkozni. Csakhogy e téma nem vádirat, s nem arról van szó. hogv az egészség rora’óra v -rékoskod* ivrík. másról a f ele*i mm»* r»»v'sé» kolásrél van sző. VniószífOrlon tehát, a feH-»<-^VzAs hogv bárki is félre fovla érteni. Állítólag mégis kétíves kérdés Állítólag jetK-ietten rá kielégítő megoldást találná. — Nem tudnék- rá válaszolni. Ma délelőtt- fáit a feiern. Megfáztam. Adiztwk Kolmoptnm és Kodeint, Hremt-huszoi; k "1 d * •-- U fel. Állítom, nem few el. •— mondja a Ovómtszert-s-r Vnii-Oat igazgatója. Be tolón va’-hn] éprvpin i t.t jr rs11 -p 1,r/'',1'excp‘i í fé rrvrn cr.bisset! té'by'le^ milliókról vari ^ó. * I A pvópvHveríBarnái. Ott, ahol a kenőcsöket, a tablettákat. rsM~r'c“kel stb. készítik és csomagolják. Általános ugrania, how a tabletták többséget t-iéldóni huszas csomagolásban ad lók Nem lehetetlen, hogv ezt kellene revízió alá venni, szóval a becsomagolt mennviséo-oiket akár tablettákról, akár folyadékokról, akár más készítményeikről van szó. Akik jártak a Szovjetunióban, azok elmondják, hogy ott a jelek szerint ezt már rég felismerték és egy „csomagban” kevesebb a gyógyszermennyiség. Szóval, száz szónak is egy a vége, a receptre érdemes volna megtalálni a receptet. SZEKUL1TY PÉTER Halálra ítélt világ Szedresen, a Kossuth utcában egyforma házak sorakoznak egymás mellett. Kívülről szemlélve tetszetős valamennyi. A bennük lakók meg olyan kényelmet élveznek, amelyben még soha életükben nem volt részük. Decsen az újtelepi rész lassan már nagyobb, mint az eredeti község. Nagyobb területileg, de az ott lakók létszáma is meghaladja az. eredeti faluban lakókét. Pörböly, pedig napjainkban érik faluvá. Csupán néhány év volt szükség arra, hogy gombamódra szaporodjanak házai. Az új lakók, főként a külterületről beköltözők. Ahol konzerválódott az élet Az első, amikor megkapják a fizetést, hogy petróleumot vásároljanak. Kell az, mert nélkülözhetetlen a világításhoz, S különösen ilyenkor télen, amikor hamar sötétedik van nagy jelentősége Ezeken a tájakon nem izgulták végig Belfegor misztikus történetét. Nem. mert nincs villany, s így nincs mód televíaióné2ásre sem. S éppen így, óvodát, bölcsődét csak hírből ismernek. Vízvezetékről is csak hallottak még, — használni azonban nincs módjuk az Itt élőknek, mert nincsen. Járda — az csupán fogalom. Orvosi rendelő csak több kilométeres utazgatás után található. A kultúrát csupán a táskarádió jelenti ezeken a településeken Mert a külterületeken, a tanyákon, pusztákon mintha megállt volna a világ menete, Konzerválódott az élet, megmaradt olyannak, mint 1945-ben, meg,az azt megelőző évtizedekben volt. Aki ilyen helyen lakik, kiesik a szocializmus minden áldásából Az itt élők felfogása, életmódja szinte mitsem változott napjaink fejlődő ütemében. Akik már találtak megoldást A szekszárdi járásban a legutóbbi népszámlálás alkalmával — tehát 1980-ban — a járás lakosságának 21 százaléka élt külterületen. De például a tengett ilek közül a községben a lakosság 48 százaléka él csupán, s a többiek külterületen laknák. Hasonló a helyzet Fácánkéftefi Is. De az emberek már megtalálták a megoldást. Egyre többen kérnek bontási engedélyt, vásáréinak telket közeli községekben, s fordítanak hátat a tanyaéletnek, Cserene puszta például zárt település volt. Decstől 5—6 kilométerre feküdt. Volt iskolája, boltos-kocsmája, s úgy ötven há- ea. Ma már csak egy épület áll az ötven bői. Alföld-szállás szétszórt házaiban is egyre fogyatkozik az élet Becsre, Bátaszékre, Szakszárdra. Bajára költöznek a régi épületek lakói. S Sárpilis határában is hatalmas változások történtek az utóbbi években. Ma már mindö3Z- sae három ház hirdeti, hogy valamikor azon a tájon is emberek laktak. Báta körül is megszűnt a tanyavilág Furlsópuszta kivételével szinte teljesen. Kollektív összefogással, állami segítséggel Halálra van ítélve a puszták világa! Felszámolásuk szinte önmagától és az emberek gondolkodásmódjának, életigényeinek megváltozásával párhuzamosan megy végbe. Természetesen nem mindenütt egyforma ütemben, s nem is egycsapásra. Vannak területek, ahol a jelenlegi kürülmények még nem érettek meg erre a felszámolásra. így például a viszonyok valahogy konzerválódtak a szőlőhegyen, s sajnos az is előfordul, hogy a beköltözők helyét új lakók foglalják el. Ezeken a területeken 15—20 évnek kell eltelnie, hogy teljesen elnéptelenedjenek az itt lévő házak. Fácánkert környékén például az emberek többsége, 95 százalék az állami gazdaságban, tsz-ben dolgozik, s a külterületeken él. Körülbelül hetven család él ilyen körülmények között. De itt is megkezdődött már a faluba költözés a termelőszövetkezet segítségével. Ebben az évben 21 család épít új otthont Fácánker- •ten. Jövőre 13-an fognak. A kollektív összefogás szép példája ez. A helyzeten bizonyára sokat segít majd a közelmúltban megjelent új rendelet, mely szerint äz állami gazdaságok által meghatározott területekre telepített emberek 120—150 ezer forintos építési kölcsönt kaphatnak. Nyolcszázötven telek A falvakba költözés, a tanyá- és pusztavilág felszámolása már megkezdődött, s napjainkban egyre gyorsuló folyamat. Elnéptelenedik a határ, s az emberek kulturális központokban telepednek le. A szekszárdi járás községeiben — Tengelicen. Fácán- kerten, Decsen, Bátaszéken, Alsónyéken többek között — °50 telek vár az újonnan építkezni akarókra, s köztük a puszták, külterületek népének beköltözésére is. MÉRV ÉVA ftÉost vásároljon TÍT7ÍPTni ? fűrészelt tűzifát a Il^nuL! Befizetés: Szekszárd, Arany János u. 7. sz. alatt. (75)
