Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
1967. feßruar 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Vasszerkezeti gyár épül a Sió partján Beszélgetés Heller Andor elvtárssal a Magyar Hajó- és Darugyár főosztályvezetőjével Olvasóinkat már tájékoztattuk azokról a tárgyalásokról, amiket a megye párt- és tanácsi vezetői folytattak a Kohó- és Gépipari Minisztériummal,' illetve a Magyar Hajó- és Darugyárral, a Szekszárdon létesítendő vasszerkezeti gyárral kapcsolatban. Most felkerestük a vállalat központját, hogy az eddigi, meglehetősen szűkszavú tájékoztatáson túlmenően, részletesebb információt kérjünk. Heller Andor, gyártásfejlesztési főosztályvezetővel beszélgettünk a szekszárdi gyártelepítésről. — Mindenekelőtt azt szeretnénk megtudni, mi indokolja, mi teszi szükségessé a szekszárdi beruházást? — Arról, úgy vélem, felesleges nyilatkozni, hogy a város, a megye szempontjából, miért van szükség az új gyár létesítésére. Ezt maguk a Tolna megyeiek jobban tudják, mint mi. Foglalkoztatottsági problémák megoldása, az iskolából kikerülő fiatalok elvándorlásának megakadályozása, a megye gazdasági, kulturális fejlesztése, stb. Nekünk mindenképpen létre kell hoznunk egy vidéki üzemet, amely mintegy bázisa lesz a további fejlesztésnek is. És. hogy ez pont Szekszárdra, a Sió mellé kerül, annak az az oka, hogy a sokféle variáció közül ez bizonyult a leggazdaságosabbnak. Itt érhető el a • legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredmény és egyben itt vannak meg, mondhatnám szinte korlátlanul a távolabbi fejlesztési lehetőségek is. Termelőkapacitásunkat ugyanis mindenképpen növelni kell. Gyártmányaink korszerűek és ezért igen keresettek-külföldön is. Gondolok itt elsősorban a portáldarura — a szekszárdi telepítés szempontjából egyelőre a darugyártás növelése jön számításba, — de közismert, hogy sok hajót is exportálunk. Portáldaruink zöme szovjet megrendelésre készül, de eljutnak Brazíliába, Indiába, Egyiptomba is, és természetesen egy sor európai szocialista és tőkés országba. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a gyártmányunk — éppen, mert korszerűségénél fogva, de árban is, versenyképes —, keresett cikk lesz az elkövetkezendő években is. Itthon, Budapesten fejlesztési lehetőségeink igen korlátozottak, a kapacitásnövelésnek csak intenzív módszereit használhatjuk fel, tehát csak a meglévő területen, meglévő létszámmal gazdálkodhatunk. Létszám- és terület- növelésre — ismerve a főváros túlzsúfoltságát —, nincs mód. Nagyobb mértékben, a már meglévő és a várható keresletnek megfelelően, növelni a termelést csak úgy tudjuk, ha „kitörünk” vidékre. Ennek lesz első lépése a szekszárdi vasszerkezeti gyár felépítése. — Milyen lesz az új gyár, mit termel majd? — Elképzeléseink szerint itt egy hétszáz-hétszázötven főt foglalkoztató vasszerkezeti gyárat létesítünk, amelynek fő épülete egy háromhajós, nagy üzemcsarnok lesz. Az egyik „hajót” öt, a másodikat tíz, a harmadikat pedig húsztonnás szerkezetek gyártására rendezzük be. A szekszárdi üzemben állítjuk majd elő a portáldaruk egyes alkatrészeit, például a gémet, a tornyot, vagy a kezeloszekrényt. A daruk összeszerelése és a kényesebb alkatrészek, szerelvények előállítása továbbra is a buda- p>esti gyár feladató lesz, amely, éppen azért, mert néhány alkatrészt „leadhat” Szekszárdnak, növelni tudja a termelését. Ez a megoldás a legcélszerűbb. Az első időkben ugyanis olyan termékeket, illetve félkész termékeket, alkatrészeket állítunk ele Szekszárdon, amelyekhez nen* kell különösebb begyakorlottság évtizedes rutin. Akár egy mérnöki képzettségű vezető is elegendő lesz, hogy irányítsa a tech- nikusakot, szak- és betanított munkásokat. Az első néhány darab legyártásához Budapestről küldünk egy-két gyakorlott, a szakma minden fortélyát ismerő brigádot, majd, amikor már „be- rázódtak” a szekszárdiak, nem lesz szükség különösebb segítségre. Az anyagok szállítása nem okoz többletköltséget, hiszen Dunaújvárostól, fő a3ap>anyag-szállí- tónktól Budapest^ és Szekszárd csaknem egyenlő távolságra van, de ha a „helybeli” lőrinci hengerműtől kapott anyagok szállítási költségeit hasonlítjuk össze, akkor sem lényeges a különbség. Nem ide, a Vád útra, hanem Szekszárdra küldik egyenesen a hengerelt árut. A Szekszárdon készülő szerkezeti elemek szállítására p>edig kitűnően alkalmasa vízáút. A Sión uszályba rakják a daruailkatrészeket és itt — ez a gyárunk a Duna partján fekszik, — kirakjuk. — A Sió csak akkor alkalmas hajózásra, mikor vizet engednek a Balatonból. Nem okoz ez majd nehézséget? — Az alsó sízakasz hajózhatósága elsősorban a Duna vízállásától függ. Lényegében — legJ alábbis Palánkig, mindig hajózható. Hadd tegyem azonban hozzá, hogy már most gondolunk a távolabbi fejlesztési tervekre. Kész és félig kész portáldaruk sorakoznak a Váci úti gyár szerelőterén. Oyen darukhoz készítenek majd különféle alkatrészeket a szekszárdi vasszerkezeti gyárban. Mi a Sión nemcsak darualkatrészeket akarunk szállítani. A minisztérium a vízügyi szerveknek felajánlotta, hogy tizenötmillió forinttal járul hozzá a hamarosan megépülő sió-torkolati mű beruházási költségeihez. Ennek ellenében az eredetileg tervezettnél nagyobbra építik az árvízkaput, illetve a hajóátemelő zsiliprendszert, hogy akár tengeri hajót is le lehessen rajta úsztatni a Dunára. A szekszárdi gyártelepítésnek csak az első lépcsője a most tervezett beruházás. Egyelőre daru- a i kaitrész-gyártásról van szó, később azonban minden valószínűség szerint, ahogy itt, Budapjes- ten növeljük a hajógyártást, ez „kiszorítja” a darut, amit aztán fokozatosan levihetünk Szekszárdra. Még később talán sor kerülhet a hajógyártás megindítására is a szekszárdi telepien. Természetesen erre még semmi konkrét terv nincsen, egyáltalán korai is még róla beszélni. A helykiválasztásnál azonban számolnunk kellett e lehetőséggel is, és egyes beruházásokat — gondolok itt az árvízkapura —, már most úgy kellett elhatározni, hogy a már megépített objektum ne akadályozza a későbbi fejlesztést. A ki jelölt terület beépítését, annak nyugati végénél — a Sió balpartján, a palánki vasúti megállóval szemben — kezdjük meg, a vasszerkezeti gyárral. Mire a hajógyártás szóba jöhet, a beépítéssel leérhetünk a Taplósi holt ágig, ennek medre igen könnyen alkalmassá tehető hajók vízrebocsátásához. — Ezek tehát csak távlati elképzelések, megvalósításuk sok mindentől függ. Mi az, ami biztosra vehető? — Az új gazdasági mechanizmus legfontosabb elemei 1968. január elsején lépnek életbe. Ezek közé tartozik a beruházások elhatározásának, engedélyezésének, finanszírozásának új rendje is. Abszolút biztosra épp>en ezért semmi sem vehető. Gazdálkodni, fejleszteni azonban mindenkép»- pen kelL Gyártmányaink ver- senyképiessége, külföldi kereslete azonban elsősorban azok korszerűségétől és az alkalmazott gyártástechnológia gazdaságosságától függ. Nálunk mindkettő megvan, px>rtáldarunkba pjéldául öt-hat saját találmányt építünk be, éppen ezért biztos, hogy lesz pjénzünk beruházásra is. A szekszárdi telepítéssel kapcsolatban eddig megtörtént a beruházási cél elfogadása, megtörtént a helykijelölés is, megadtuk a megbízást a p>écsi tervezőirodának a beruházási program elkészítésére. Ez az év végére lesz kész, ekkor születhetik csak meg a végleges döntés a beruházásról. Ha nem jön valami komolyabb akadály, 1968-ban elkészülhetnek a kivitelezési tervek, a következő esztendőben indulhat az építkezés. Jövőre kezdjük meg a szakmunkásképzést, hogy mire elkészül a gyár, legyenek fiatal szakmunkásaink is. Egyébként úgy kalkulálunk, hogy a munkásoknak mintegy negyven százaléka lesz szakmunkás, további negyven betanított és a fennmaradó húsz százalék segédmunkás. Mintegy kétszáz nőt foglalkoztat majd a szekszárdi gyár. Pesti gyárunkban ugyanis nemcsak az irodában dolgoznak nők, hanem hegesztenek, mázolnak, kezelik a re vét leni tő gépieket is. Az új szekszárdi gyár tehát nagymértékben megnöveli az elhelyezkedési lehetőségeket a város és a környéke férfi és női dolgozói számára egyaránt — fejezte be nyilatkozatát a Magyar Hajó- és Darugyár gyártás fejlesztési főosztályának vezetője. JANTNER JANOS Országos elsők a baleset-megelőzésben A tröszthöz tartozó üzemek között, a balesetek megelőzésében, valamint a balesetek számának csökkentésében, országosan az első helyezést érte el a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. i A vállalat vezetősége és szákszervezeti bizottsága, az elmúlt évek rossz tap>asztalatain okulva, szigorú ellenőrzést végzett és rendszabályokat vezetett be a baleset megelőzésére, elhárítására. Szakszervezeti aktívákkal elj lenőriztették a balesetvédelmi berendezéseket. s azt, hogy a dolgozók betartják-e a balesetvédelHőgyész kilépett Egy asszony, aki 1950 óba tsz- tag, azt mondta a zárszámadó közgyűlésen: ilyen szép napna még nem emlékszik. Dávid Andrásmé öröme nem azt jellanti, hogy a hogy eszi Uj Barázda Termelőszövetkezet kiváló eredménnyel zárta az elmúlt gazdasági évet De az előző esztendőkhöz képzést igen jó a mostani zárszámadás. Hosszú ideig a gyengle szövetkezetek közé tartozott ez a közös gazdaság, most p>edig hirtelen javulással ki lépett a gyengék közük Több mint ötezer forinttal nőtt az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés: az előző észténdőben 7632 forint voflit, most pjedig 12 824 forint. A dolgozó tagok száma mindössze hárommal csökkent, tehát a fejlődést mutató szám reális. Mielőtt a változás okait boncolgatnánk, még néhány jellemző tényt említünk, ami mindennél többet mond. Az előző zárszámadásikor 700 ezer forint mérleghiányt állapíhattak meg, most viszont tartalékoltak az Uj Barázda Tsz-bem 548 ezret. Tavaly csak elszámolási lapxrt kaptak a szövetkezeti tagok, az idei zárszámadáson pjedig ezreseket. Minkért István juhász pjéldául 8097 forint készpénzt vett át, Nagy Imre ta- karmányos 7300 forintot Egész esztendőben nem volt pénzügyi pjroblémája a szövetkezetnek, nem kellett kölcsönhöz folyamodnia. Ezt az örvendetes körülményt állami támogatás tette lehetővé. Minden hónapban tudott fizetni a szövetkezet munkaegységemként tíz forint előleget, és ez is lényeges változást jelent a korábbi évekhez képesít A változás oka többfélle. Alap>- vető ok a jó vezetés. Olyan elnököt választottak a hőgyészi tsz- tagofc akiben biznak, és ehhez az elnökhöz hasonlóan rátermett, fiatal főagronómust, és főkönyvelőt kapott a szövetkezet. Szabó János, a hatodik elnök 1960 óta Hőgyészen, főagronómus plédig három volt itt az elmúlt időkben. Úgy mondják, az eddigi elnök mind kihelyezett elnök volt ebben a szövetkezetben, tehát nem helybeli. Természetesen ez önmagában nem baj. sőt, esetenként kimondottan jó, de a gyakori változás teljesen elvette az itteni tsz-tagok bizakodását. A főagronómus, Vajk József egy évvel ezdlőtt a megyei tanács mező- gazdasági osztályán dolgozott, onnan került Hősvészre. Szöllősi Mihály főkönyvelő ugyancsak tavaly az év elején kezdte meg a munkáit, ebben a gyenge szövetkezetiben. A fiatal vezetői hármas, egyetértésben az egész eazdas-' - vezetőségével, megszül ütötte a .munkafegyelmet. Nincs céltalan mi rendszabályokat. Az esetleg ittasan érkező dolgozót eltanácsolták, s aznap nem vehetett részt a munkában. Rendszeressé tették a balesetvédelmi oktatást. Teljesen baleset nélkül telt el az elmúlt év a pwésüzemban — ahol a legnagyobb a baleseti veszély •— és a horganyzóüzemben, A balesetek megelőzéséért végzett jó munkáért nem maradt el az erkölcsi és az anyagi elismerés. Az üzemrész balesetvédelmi felelősét oklevéllel és pénzzel jutalmazták. Rajta kívül még hat dolgozót részesítettek pénzjutalomban. a gyengék közül várakozás reggelenként, és amit ígér a vezetőség, betartja. Teljesen megváltozott a tagok munika- kedve, minden munkára jutott ember, bár igen magas a tagság átlagos életkora. Segítettek a családtagok közül is sokan. A másik nagy változás Hőgyészen, hogy a gazdálkodásiban alapvetően szükséges módszereket nem mellőzik. A búzatermesztés ezt 815 ezer forint többletbevétellel hálálta meg. A fő- agronómus szerint az elmúlt év legnagyobb eredményé a sikeres búzatermesztés. Elvégezték a gabonaföldön a vegyszeres gyomirtást, a Karbamidos levél- trágyázásit, adtak a búzaföldnek elegendő műtrágyát és a betakarítást 30 hold kivételével kombájnnal végezték. A munkaszervezésről még csak annyit, hogy sok esetben közvetlenül az elnök és a főagronómus irányította azokat a munkákat is, amelyek elsősorban nem az ő feladatukhoz tartoznak. Például a burgonyaválogatás kor mindenkelnek megmutatták, mekkora a szabvány, hogyan kell válogatni. A tagokkal való áldandó, közvetlen (kapcsolat még nagyobb kedvet adott az embereknek a munkához. Tulajdoniképpen érthetetlen, máért volt hosszú évekig gyenge ez a szövetkezet. Az elmúlt év pjéldája szerint ugyanis a gyengeség nem kizárólag a területi adottságokban rejlik. Bizonyos, hogy Hőgyész- nek mostohábbak a viszonyai, mint sok más szövetkezetnek. De jó vezetés, normális munkaszervezés mellett a gyengeség megszüntethető. Sőt, nagyon valószínű. hogy a jelenlegi közepes eredmény még tovább javítható. Kívánság is lesz az, amit Hartmann Edémé mondott a zárszámadó közgyűlésen, mint egyetlen elégedetlen tag: ennél is többre számított. A tagság munkáját, munkakedvót nyilván tovább serkenti, hogy áttér a szövetkezet a pjónzbeni munkadíjazásra. A gé- pjesítésen is lehet még javítani. Később pjedig, amikor az alapvető agrotechnikai módszerek maradéktalanul megvalósulnak, bizonyosan nagyobb terméseredményeket tudnak elérni a hőgyészi- ek, nemcsak a búzatermesztésben. A gazdálkodás szerkezetének végső kialakítása, esetleges speciaM- zá-lás pjediig a lehetőségek teljes kiaknázáséit jelenti majd. G. J,
