Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-24 / 47. szám
\ * í TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. február 241 KI FOGJON Otthonaikból nagy keservesen, rendszeres késéssel érkeznek vissza Decsre a hétfői reggeleken a tanyasi kollégisták. Hosszas vita előzte meg a döntést az iskolában. Végül aztán indokoltnak látták, hogy külön osztályt hozzanak létre a kollégista tanulók számára. Mi mást tehettek Volna a sikertelen próbálkozások után? Külön osztályt szerveztek, amelyben a szokásos 8 órai kezdés helyett kilenc órakor fognak hozzá a tanításhoz. így próbálták kiküszöbölni, hogy a későn érkező alföld szállási kollégisták zavarják a többiek tanulását. Az iskola szükségből folyamodott ehhez a módszerhez. De legalább azóta pontosan kilenckor kezdhetnek — hinné az ember. Dehogy, szó sincs erről. Azóta is késnek a gyerekek, még pedig azért, mert — csodák csodája —, Alföldszálláson felfedezték a későbbi kezdést, és így még- inkább elodázzák az indulást. XJjabban fél 10-re küldik a diákokat. A szétszórt településen reggel 6 órától várják, lesik az úiszélen a kollégisták a szekeret. Huzakodnak a felnőttek. Ki fogjon be, és mikor? A téli évszakban nagyon ráérősek a 15 diákkal Decsre induló kocsisok. Parasztembernél szinte érthetetlen, hogy ekkora és ily nehezen megoldható gondot okoz hetenként egyszer a koránkelés, az időbeni elindulás. Tizenkét kilométerre vannak a községtől, a rázós, göröngyös úton idő kell, míg odaérkeznek. A közömbösség szomorú jeleit látni náluk. Vállalkozó híján megtörtént, hogy az ottani tsz, az Uj Korszak elnöke szerszámozta fel a lovakat, ő vállalta a pusztai diákok be- fuvarozását. A megoldhatatlannak tűnő, „fogas kérdés” a tanácstagi jelölő gyűlésen is szóba került. Többen kérték, hogy változtassanak a gyerekek beszállításánál tapasztalható nemtörődömségen? No, de kinek kell változtatni? Ki tudja ezt megoldani? A kiút keresése során elhangzott olyan javaslat is, hogy hetenként egy-egy szülő fogja be a termelőszövetkezet lovait. Ezen a gyűlésen csak kritikus akadt, vállalkozó nem Miért e nagyfokú közömbösség? Csak nem azt vallják, hogy „fogjuk meg, és vigyétek”? Nehezen hihető, hogy ne tudnák megoldani. Biztosan elhárítottak már útjukból nagyobb akadályokat is! Érdekes, hogy más évszakban nem okoz gondot a heti fuvar, csak télen. Mit jelentené az ő fáradságuk a nevelői erőfeszítésekhez, a kollégiumot nagy áldozattal létrehozó és fenntartó állami vállalásokhoz képest Kiszámították' hogy átlag ham 1500 forintjába kerül minden gyerek az államnak a decsi kollégiumban. Bizony, lenne mit restellni az alföldszállási kényelemszerető embereknek. Lehet, hogy meg is lepődnének, ha a fagyoskodó diákgyerekek szóvá tennék a nemtörődömséget. Talán még neheztelnének is a gyerekekre őszinteségükért? Nem lenne pedig oktalan, mert az iskolában és a kollégiumban rendre szoktatják, önfegyelemre nevelik a diákokat. Embereljék meg végre magukat és változtassanak a pató- pálos ráérősségen! -i -é llllllllllllllllllll ........... •I I ‘HqtáRBUN. Gépjárművezetők vigyázat! Ki az illetékes? — Á vakmerőség ára Fontos elvi döntéseket hozott a Legfelsőbb Bíróság FEJEZETEK VBÓNAY VAL NAPLÓJÁBÓL | Útépítés közben elromlott a betonkeverő. Két dolgozó, aki megakadt munkájában, reggelizés után bement a termelőszövetkezeti boltba s az egyik másfél, a másik pedig féldeci pálinkát ivott. Ez 10 óra tájban történt. Azután felültek a motorkerékpárra, majd megebédeltek. Délután 1 óra tájban érkeztek a községbe. Közben cseréltek a vezetésben. Az úton egy rendőr megállította őket. A férfiak ezután már az orvosi rendelőben jöttek rá, hogy baj van. Bár arra gondoltak: hol van már az a kis „kevert?”! Mégis... Jegyzőkönyv, papírok, igazolványok... Kiderült, hogy az egyik hasonló okból már büntetve volt: ittas állapotban való járművezetés miatt egyszer 2500 forint pénzbüntetésre ítélték és a gépkocsivezetéstől egy évre eltiltották. Ez a tilalom még le sem járt, tehát nem lett volna szabad kierőszakolnia társától, hogy ő is vezesse a motorkerékpárt. Mindkettőjük ellen megindult a bűnvádi eljárás. Az orvosi vizsgálat megállapitotta, hogy az egyik vérében legalább három- ezrednyi, a másikéban félezred- nyi alkoholkoncentráció észlelhető. KIS ITTASSÁGÉRT IS JÁR BÜNTETÉS Vádirat s a járásbíróságon tárgyalás következett. ítélet: az egyik terheltet bűnösnek mondták ki ittas állapotban elkövetett járművezetésért és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélték, a másikat csupán szabálysértésért mondták ki bűnösnek és 500 forint pénzbüntetéssel sújtották. Az indoklás szerint a vezetés idején kimutatható véralkohol koncentráció csekély mérvű volt s ebből eredően az alkoholos hatás is. Ezért mentették fel az ittas állapotban elkövetett jármű- vezetés vádja alól. A megyei bíróság is azonos álláspontot foglalt el. Törvényességi óvás folytán az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, amely kimondta, hogy az óvás alapos volt. — Az. aki szeszes ital hatása alatt járművet vezet, vagy a kormányt annak adja át, akiről látja, hogy ittas, — bűntettet követ el. Az idevonatkozó törvényrendelet a bűnösség szempontjából nem tesz különbséget az alkoholos hatás kisebb, vagy jelentősebb mértéke között. A Legfelsőbb Bíróság végül határozatában a bírósági döntéseket törvénysértő részükben hatályon kívül helyezte, az I. rendű' terheltet — a szabadságvesztés érintetlenül hagyása mellett — a gépjárművezetéstől egy évre eltiltotta, a II. rendűt pedig ittas állapotban való járművezetésben mondta ki bűnösnek és pénzbüntetéssel sújtotta. A KTSZ-TAGSÁG — NEM MUNKAVISZONY Egy vidéki ktsz pert indított egyik tagja ellen, aki miután bejelentette kilépését, 2190 forint értékű munkaruháját nem adta vissza. Tekintettel arra, hogy mint szövetkezeti tagnak 290 forintos részjegye volt, ami kilépés esetén visszatérítendő, a 2190 forintból azt levonta, s az 1900 forint megfizetését kérte. Az alperes az elsőfokú bíróság tárgyalásán megígérte, hogy hajlandó az összegét 500 forintos részletekben megfizetni. A járásbíróság ítéletében kötelezte a volt ktsz-tagot az 1900 forint megtérítésére. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Az indoklás szerint a járásbíróság munkaviszony alapján kötelezte a volt ktsz- tagot az 1900 forintos kár megtérítésére, ennek a vitának az eldöntése azonban a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A megyei bíróság végzése elleni törvényességi óvást nyújtottak be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság indokoltnak talált. Az alperes csak tagja volt a szövetkezetnek, de nem volt vele munkaviszonyban. ezt a részjegy is alátámasztja. Mint tag vette át a védőruhát, amit kilépésekor néni adott vissza. Az idevonatkozó törvényrendelet pedig előírja. hogy a tagsági viszonyból eredő igények elbírálására nem a döntőbizottság, hanem a polgári bíróság az illetékes. ÜZEMI BALESET — KÁRMEGOSZTÁSSAL Az > alperes emeletráépítési munkát végzett, s a felperes, mint csoportvezető a 28 méteres gyorsteherfelvonó szerelési munkáját irányította. Az állvány tetején várta az anyagot, ahelyett, hogy a kikötéshez használt csöveken keresztbefektetett pallóra állt volna. Veszélyes helyzetbe került, de — bár a lent dolgozók figyelmeztették — nem tágított, egyre-másra adta ki az utasításokat, hogy feljebb, mindig feljebb húzzák a kosarat, míg a jobb lába az állvány és az állandóan mozgó kosár közé szorult és súlyos sérülést szenvedett. A vállalat vezetője a baleset után fegyelmi eljárásit indított a balesetet szenvedett ellen, aki szóbeli feddésben részesült. A felperes ez ellen panasszal ólt, de végül is elévülés miatt megszűnt az eljárás. A baleset után három évre kártérítési kérelmet nyújtott be a vállalati egyeztető bizottságnak, amely elutasító határozatot hozott azzal az indoklással, hogy a balesetet saját maga idézte elő, sem a vállalatot, sem a szerelésben dolgozókat nem terheli mulasztás. A kerületi bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Törvényességi óvás. folytán foglalkozott végső fokon az ügy- gvel a Legfelsőbb Bíróság, amely az óvást helyesnek találta. Az indoklás szerint a munka-törvény értelmében a vállalat köteles megtéríteni a kárt ha a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének megsértése a munka- viszonyból keletkezett. A vállalat csak akkor mentesülne a kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a dolgozó működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag csak a károsult elhárítatlan magatartása okozta. A per adatai szerint nem illetéktelenül vett részt a liftszerelési munkában, a felvonó felszerelése az alperes érdekében történt. A baleset tehát üzemi balesetnek minősül. „Tévedett a kerületi bírósági amikor úgy találta, hogy nincs okozati összefüggés a szerelési és kikötési munka és a baleset között.1 Bár a felperes is súlyosan kifogásolható módon, figyelmetlenül végezte munkáját, azonban a kosárban lévő, illetve a földön, a felvonót közvetlenül irányító szerelők kellő gondosság. az ilyen munkánál megkövetelhető óvatosság mellett feltétlenül megakadályozhatták volna a balesetet. így a felelősség megoszlik és a kártérítés is mindkét felet érinti.” Ezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt találta igazságosnak, hogy a kárért az alperes 4Ő százalék erejéig felelős, míg a további 60 százalékot a felperes köteles vállalni. S. fi. — 166 — Megnyugtattam őt becsületszavamra, hogy én benne nem vagyok, mert most egy fél órával ezelőtt tudtam meg a történteket Magasházytól. Nemsokára utána Oslenburg Gyula is megjelent, akit Horthy szintén sürgősen hivatott magához. Ő mit mondott odabent, mit nem — azt nem hallottam, azonban kijövet megsúgta nekem, hogy az ő tisztjei vitték a nevezett két zsidót egy automobilon a Dunába, a megyeri csárda után, nem messze a fővárosi vízművektől. Később azután magától Ostenburgtól, valamint tisztjeitől bizalmasan a következőket tudtam meg ezen esetre vonatkozóan: Előre bocsátom, hogy a „Népszava” hazafiat- lan és hazaáruló szerkesztőjének láb alól való eltevésére igenis folytak már előzetes megbeszéléseik a két különítmény között. Ostenburgék azonban maguknak vindikálták az elsőbbségi jogot. Miutón már Jobb ízben hiába várták és lesték a kedvező alkalmat, a Conti utcai „Népszava” szerkesztőségéből az esti órákban hazamenő Somogyi Bélának a lefülelése — egy napon végre sikerrel járt. Ezen akciót négyen végezték. Kovarcz Emil autóval várta és nyomon kísérte a Népszínház utcába Soltészt, Megáit és Lehrert, akik Somogyi Bélát és az őt kísérő Bacsó Bélát az utcán felszólították, kövessék őket az autóba, mert le vannak tartóztatva. Ennek a jelenetnek csupán egy cukoricaárus volt a szemtanúja, akit harmadiknak szintén betusZkottak ebbe a nagy, hatüléses gépkocsiba, nehogy a jelenetnek még hírmondója is legyen. A kocsit azután, melynek födélé fel volt húzva, a Teréz — 167 — körúton, azután a külső Váci úton végig Kovarcz a megyeri csárda felé vezette. De előzőleg a vámsorompóhoz érve, mely le voíLt eresztve, nem áJilott meg, hanem azt áttörve, továbbment. Az ott álló őrség a kocsi után lőtt, a golyó azonban csupán a sárhányót horzsolta. A megyeri csárda után és a fő városi vízművek között, közel a Duna-paiPthoz, megállották. A delikvenseiket leszállítva a Duna felé vezették őket, ahol néhány revólverlövésseü őket elintézték és holttesteiket a Dunába hajították. Ezzel azután, minit akik ügyüket jól végezték, visszamentek a kocsihoz, amellyel megfordulva Angyalföldinek tértek visz- sza a fővárosba, a kocsit pedig a Rottenbiller Utcai garázsba helyezték ed. Ennél az akciónál a következő furcsa eset adta magát elő: a cukorkaárus, akinek valami bajonettszúrást adtak, de rosszul — halottnak tetette magát, de amint a tisztek elmentek, felkelt a csekély vízből és hazaszaladt. Félelmébe sohase jelentkezett. — nem & tett panaszt, nehogy még egyszer el- gajdeszolják. A vízművek éjjeli őre, hallva a leadott lövéseket, reggel megtalálta a folyam szélén az iszapban a két holttestet — értesítette a rendőrséget. Ezen fejvesztett tisztek igen gyerekesen végezték Somogyiéknak láb alól való eltevését, mert a nagy sietségben vagy talán sötétségben nem is vették tekintetbe a megáradt Duna vízállását, mert a holttesteket nem a folyam sodrába dobálták, hanem a part szélére, ahol a víz csekély volt, és ahol a hullák az iszapba rekedtek. Reg— 168 — gélre a víz leapadva, megtalálták a parton a holttesteket, és ezután már a rendőrségnék sem okozott nehéz problémát azokban a két eltűnt és már bejelentett szierkesztőt felösmemi. A hátramaradt kocsányomokból, amellyel ott hely színén meg is fordultak, a nyomozás megállapította a Goodrách-féle pneumatikát. Végigkutatva az összes garázsokat — rájöttek azon kevés autó közül, amelyek hasonló gyártmányú gumit használnak, arra, amely a Rotten-báller utcai kocsiszínben állott' meg az éjjel. De miután meg is volt élöl-hátuil sérülve (a sorompó áttörése és a kapott lövés folytán), tisztek reggel onnét elvitték stb. — valami lakatoshoz javításira. Ezt a lakatost is megtalálta a rendőrség, aki azután pontos személyleírásokat adott úgy a gépkocsira vonatkozóan, valamint azokra is, akik a kocsival kijavítás után eltávoztak. Tehát mielőtt a katonai ügyészség kezébe vehette volna ezen bűntényt, a polgári hatóságok már kinyomoztak majdnem mindent, ennélfogva nem volt nehéz eltalálni a tettesek kilétét és hovatartozását. A fővezér ezután a fönti adatok birtokában, látván a bajt, mely reájuk nézve is következhetik — Rantzenberger Jenő Vk. szds. és Magasházy Lajos szds. útján a katonai nyomozásit azonnal megindították, amely azután, elég balkezesen, iparkodott a dolgot egy mellék- vágányra terelni.
