Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-24 / 47. szám
t 1967. február 24, TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG Műnkagépjgvitás a tsz-ekben Sok helyen már készen állnak a tavaszi munkákhoz Megyénk közös gazdaságaiban a munkagépek javítását teljesen önállóan végzik a legtöbb' helyen. Sőt valószínűleg a mostani gépjavító idénytől kezdődően ez a munka már mindenütt helyben megtörténik, külső segítség nélkül. Tájékoztatást kértünk néhány szövetkezetből, az így nyert tapasztalatok igen kedvezőek: a tavaszi munkákhoz már készen állnak a gépek. A dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezetben igen ésszerűen oldották meg a javítást, bevonták a munkába a traktorosokat is. Már szinte hagyomány a szövetkezetben, hogy akinek a gépeit éppen javítják, az a traktorvezető maga is a műhelyben tevékenykedik. Az esztergá'yos- munkák kivételével mindent maga végzett - el a Szabadság Tsz kis szerelőkollektívája. Duna- komlődön a hónap végére minden munkagépet kijavítanak. Az őcsényi Kossuth Tsz-ben hasonló a helyzet, bár sok a szövetkezet munkagép«, tartalékai is vannak. Ugyancsak segítenek a javításban a traktorvezetők, akik általában hetenként váltják egymást. Az egyszerűbb munkagépek hibátlanul várják a kitavaszodást, és most az öntöző gépiek javítása folyik a Kossuth Tsz-ben. A kisdorogi Március 15. Tsz-i ben mindössze egy szerelő tevékenykedik, de segít neki négy traktoros, akik tíz-tizenöt éves gyakorlattal rendelkeznek. A gépjavításban gondot okoz, hogy a régi típusú műtrágyaszórókhoz nem tudnak megszerezni minden alkatrészt, ugyanígy a szovjet gyártmányú tárcsás vetőgéphez sem. Ennek ellenére a tavaszi vetést el tudják majd végezni. A kalászosok fejtrágyázása ez ideig 200 holdon történt meg a kisdorogi közös gazdaságban. Négymillió liter tejtöbblet iregszemcsei takarmánytermesztéssel Baranya és Tolna megyében négymillió liter tejtöbbletet eredményezett, csökkenő ellátási költségekkel, az elmúlt évben az iregszemcsei tömegtakarmány-ter- mesztési rendszer. Tolna megyében hatezer tehénre vonatkoztatva, tehenenként 301 liter tejjel fejtek többet abban a harminckilenc tsz-ben, ahol a Délkeletdunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatói által kidolgozott rendszert alkalmazták 1966- ban. Ezeknek az erős szarvasmarhatartó tsz-eknek a közös tehénállomány negyvenöt százaléka van birtokukban. Még nagyobb tehénállománynál hasonló eredményt értek el azok a Baranya megyei termelőszövetkezetek is, amelyek a hagyományos takarmánytermesztés helyett iregszemcsei rendszerrel termesztenek újabban zöldtakarmányt. Az iregszemcsei rendszerrel, öntözéses viszonyok közt 0,7, száraz gazdálkodással 1,3 holdon, a hagyományosnál lényegesen kisebb földterületen termeszthetik meg, s háromszori termést nyerve, egy tehén egész évi tápdús takarmány- szükségletét a gazdaságok. Az idén Baranyán és Tolnán kívül már más megyékben is több termelőszövetkezet bevezeti az iregszemcsei takarmánytermesztési rendszert. Ülést tartott az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége, február 23-án tartotta soros havi ülését, amelyen részt vett dr. Jókai Lóránd, a KPVDSZ főtitkára, a SZOT tagja. Az elnökségi ülésen megvitatták az SZMT küldöttközgyűlésének írásos jelentését, illetve szóbeli beszámolóját. Ezt követően a küldöttközgyűlés egyes munka- bizottságainak összetételét, munkáját vitatták meg. Az SZMT 1966. évi gazdálkodásáról Böröcz János vezető könyvelő terjesztette elő jelentését, amelyet az elnökség megtárgyalt és elfogadott. Befejezésül az SZMT elnöksége meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Horváth Gézának, a MEDOSZ megyebizottsága titkárának szóbeli tájékoztató jelentését, a MEDOSZ megyebizottságához tartozó alapszervezeti választások tapasztalatairól. A tamási ORION-gyár Hivatalosan még nem az Orio- né. A községben működő kis tanüzem gazdája a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat. De a siófoki út mentén épülő új üzemről már mindenki tudja, hogy hamarosan beköltözik az Orion. A községben a mostani kis üzemet is csak Orionnak hívják. Amikor az őszi járási pártértekezleten az elnök bejelentette az egyik felszólalót, Kocsis Lászlónét, a tán- üzem vezetőjét, mint az „Orion” küldöttét mutatta be. Egyszóval: befejezéshez közeledik az építkezés, a kőműveseknek már csak az álmennyezetet kell elkészíteni, a parkettások készek, a vízszerelők munkájuk kilenctizedét elvégezték. Hamarosan megindul a technológiai szerelés, új, korszerű üzemmel gazdagodik a megye. Ezért láttuk időszerűnek, hogy az igazi és végleges „gazdánál”, a budapesti Orion-gyárnál érdeklődjünk, milyen munkát, milyen jövőt szánnak a „kicsinek”? Magát, az anyavállalatot, úgy véljük, nem kell hosszabban bemutatni. Jó fél évszázaddal ezelőtt alakult, kezdte meg a gyengeáramú berendezések, készülékek gyártását, majd, amikor jött a rádió, hamarosan „rákapcsolt” a rádiógyártásra és igen rövid idő alatt jó nevet vívott ki a márkának, itthon és külföldön egyaránt. Kilencszázötvenben kapta meg jelenlegi telephelyét, Kőbányán, Jászberényi úton, egy évtizedbe telt, míg befejezték a több száz milliós rekonstrukciót. Közben megkezdték a televíziógyártást is, ma piedig új feladat megoldásán munkálkodnak: A vállalat a nehéz-liíradástechniká- nak a mikrohullámú berendezések gyártásának lett a profilgazdája. Emellett, természetesen gyártja továbbra is a jó minőségű, korszerű televíziókészülékeket. A tamási gyár feladata : alkatrészgyártás — Az új profil egyik legfontosabb követelménye, hogy az eddigi szakmunkás, betanított munkás arány megfordul, mégpedig a szakmunkások javára — mondja Neuhauser Béla gyáregységigazgató. Emellett növelni is kell a kapacitást, hiszen a mikrohullámú berendezéseket nem a televízió helyett, hanem mellett kell gyártanunk. Bővítésre itt, a fővárosban nincs lehetőség, különben is párthatározat, hogy új kapacitást Budapesten nem lehet létrehozni, a bővítés egyedüli lehetősége — a meglévő'feltételek jobb kihasználása mellett , a vidéki ipartelepítés. A legész- szerűbb és leggazdaságosabb megoldás tehát az, hogy a jövőben itthon végezzük a nagyobb tapasztalatot, több szakmunkát igénylő termelést, és vidékre adunk le olyan munkákat, amelyekhez nincs szükség sok szakemberre. Tamásiban az a szándékunk, hogy megvalósítjuk az alkatrészgyártást — hidegsaj tolás, műanyagsajtolás és kikészítés, huzalszerelvények és egyéb alkatrészek gyártása, stb. — és ezeket itt, Budapesten építjük be a televíziókészülékbe, sőt, a mikrohullámú berendezésekbe is. Elképzelésünk szerencsésen találkozott a helybeli és megyei vezetés törekvéseivel. Náluk ép>- pen az a probléma, hogy sok száz nődolgozót nem tudnak foglalkoztatni, ezt akarták megoldani. Vállalják, hogy épületet bocsátanak rendelkezésünkre, mi azt berendezzük gépekkel, segítünk a betanításnál — már a végleges _ gyártelep elkészülte előtt —, és végül is átvesszük az egész gyárat. A törzsgárda kialakítását már megkezdtük — negyven dolgozó készít számunkra alkatrészeket, az új üzem kót- százhatvan-kétszáznyolcvan főt foglalkoztat majd... Jo táncosok előnyben — Milyen követelményeket támaszt a vállalat a leendő munkások iránt? — Munkaköre válogatja. Kézügyességre mindenütt szükség van. Altit felveszünk, bele kell, hogy tudjon illeszkedni az üzemi kollektívába, meg kell szoknia az üzemi rendet, jó néhány munkakörnél elméletileg is képieznie kell magát. Aztán van például olyan beosztás is, ahol előny, ha az illető táncolni tud... — Táncolni? — Már az üzemi tánecsoport megszervezésénél tartanak? —- önkéntelenül bukik ki a kérdés a számon, mert a titkárnői beosztásnál követelmény mellékes, de esetleg helyileg fontosnak látszó részletekben más és más felfogáson vannak. Nyilvánvaló, hogy egy üzemi pár.t- alapszervezet vezetőségi tagját nem mérhetjük minden tekintetben azzal a mércével, amellyel mérni kell a volt kisiparost. A maga helyén viszont minden emberre meg lehet találni a megfelelő és pontos mértékegységet. Mi következik ebből? Megint csak az, hogy az idegen és az elfogulatlan szemlélődőnek köny- nyebb Dunaföldváron a dolga, mint a belül és az együtt élőknek. Voltaik elvtársiak, akik a riport- sorozat olvasása közben heves és indulatos reklamációval éltek, így: erről az emberről nem kellett volna írni, mert nagykereskedő volt Vagy ez volt vagy az volt az apja, a nagyapja, a bátyja, a sógora, stb ... Hát rendben van. De mii most nem a nagy- kereskedőről írtunk, hanem a szocialista szektor kiváló dolgozójáról, akinek a véleménye nem mindenben egyezik a mi véleményünkkel, viszont fáradhataíbLa- nul* a társadalom javára és hasznára dolgozik, és ezzel bizonyítja, hogy már rég nem az, aki volt. Elegendő a munka, a helytállás, érdemnek a népi demokráciához való tartozás bizonyítékának? Elegendő a pánt politikája igenlésének? Maradéktalanul elegendő. — Ezek utaín lemondjuk ä lapot — jelentette ki az imént felsorakoztatott érveink nyomán az egyik elvtárs. Mit változtat azonban a tényeken az efféle álláspwnt? Semmit. Vodt egy idő, amikor az álforra- dakná nézeteiket illő volt elnéző megértéssel tudomásul venni, de ma már nem engedélyezhetünk magunknak még egy megértő mosolyt sem, mert még elemeiben is káros, pártunk politikájával ellentétes az álforradalmiiság. A múlton átkozottul nehezen teszi túl magát az ember, az egyéni élmények, továbbélő hatása elvitathatatlan. Nehéz elfelejteni a főtéren járva a. csőszválasztó erkélyt, a volt szegíény- paraszt unokáknak, hiszen ez az erkély fájdalmas húrjait pengeti meg az önérzetnek. Nemcsak hélyi szokásról, másról is szó van, hiszen egykor újév napján a községháza előtti téren valósággal árverezték a csőszöket. A gazdák mondták meg, hogy ki ér többet, vagy ki még többet... De Dunaföldvár ma már mégiscsak a jelent éli és a jövőt építi. Kár, hogy a terjedelem szabta határok miatt mindenről és mindenkiről írni nem tudtunk. A riportsorozatnak tapasztalataink szerint meg volt a visszhangja. Nemcsak helyeslő, bíráló is. Ezt az utóbbit a gumiipari ktsz vezetői levélben fogalmazták meg. Főleg azt kifogásolták, hogy a ktsz dolgozói közül idős Holmár József munkáját emeltük ki, kinek ugyan mindenki elismeri érdemeit, de ő egyedül, társak nélkül mégsem boldogult volna. A gumicsizma-újításban és kísérleti munkában részt vett: Telkes István, Schäffler Antal, Györkös György, a minták kiöntésében pedig Petresz Miklós, Braun Lajos, Csányi Imre. Az, hogy a gumiipari ktsz idén 43 munkanapnak megfelelő nyereségrészesedést fizet ki természetesen a ktsz- kollektívának is köszönhető. Telefonáltak az egyik termelőszövetkezetből, hogy látogasson el hozzájuk a lap valamelyik munkatársa. Erre a jövőben még bizonyára sor kerül. Vannak dolgok, melyeket Du- naföldváron a munkhélyeken kell és lehet csak tisztázná. SZALAI JÁNOS— SZEKULITY PÉTER— D. KÓNYA JÓZSEF Vége lehet, hogy á jelentkező jó kávét tudjon főzni. De táncolni? — Nincs ebben semmi különös — mondja a gyáregység-igazgató. — Megfigyeltük ugyanis itt. Pesten, hogy a különféle alkatrészek Rajtolásánál azoknak a lányoknak, asszonyoknak a teljesítménye a legmagasabb — és a minőség Is náluk a legjobb —, akik jó táncosok. A tánchoz is, a sajtológépek kezeléséhez is jó ritmusérzék kell. Készen van az áttelepítési munkaterv, eszerint a közel háromszáz főből 190 lesz a terme1 munkás. Közülük 142 betanított. Olyan munkát végeznek majd a legtöbben, amit két hét alatt el lehet sajátítani. Akár a háztartásból, akár a mezőgazdaságból jön a felvételre jelentkező, megtanulhatja Évi 25 millió forint — Milyen lesz a termelési terve az új gyárnak? — Ahogy az építők átadják a gyárat, mi két hónapion belül elvégezzük a gépiek, berendezések felszerelését. Ez a gyár évente 25 millió forint értékű alkatrész, szerelvény gyártására lesz alkalmas. Arra törekszünk, hogy teljesen zárt ciklusú gyártást vezessünk be, azonban ekkor még az alkatrészek, félkész termékek tíz százalékának kell oda-vissza utazni. Például Tamásiban a lemezanyagot kisajtolják, ezt az alkatrészt csak itt, Pesten tudjuk galvanizálni, majd ezután visszaküldjük összeszerelésre Tamásiba. A második ütem befejezése után — a kivitelezési tervek már készülnek — nemcsak szociális létesítmények, berendezések tekintetében lesz „komplett” a gyár, hanem lesz többek közt galvanizáló berendezése is, így teljesen zárt ciklusú lesz a termelés. Az éves termelési program ekkorra ötvenötmillió forint lesz. És, hogy mi a perspektíva ezután? — Ez döntő mértékben a tamásiaktól függ. Nagy felelősség Talán nem is lehet eléggé hangsúlyozni, milyen felelősség hárul majd az üzem kollektívájára — mondja Neuhauser elvtárs. — Amit Tamásiban gyártunk, — például a televíziókészülék kapcsolóregisztere, a panelkeret, a képcsőszalag stb. — azt csak Tamási állítja elő. Tehát ha nem szállítanak ütemesen, pontosan, hibátlan minőségben, akkor leáll a budapesti gyár ... — És az anyavállalat felelőssége? — Ellátják-e mindig munkával a tamásiakat? — Ettől azt hiszem, nem kell félni. Hatvanötben össztermelésünk negyven százalékát exportáltuk, partnereink közt hét tőkés ország volt. Tavaly nyolcvan százalékos volt az export, tizenhárom tőkés állammal kereskedtünk. Tv-készülékeink ugyanúgy megtalálhatók a frankfurti, vagy a stuttgarti üzletekben, mint bármelyik budapesti szakboltban. Gyártmányfejlesztésről mi gondoskodunk és e tekintetben nincs szégyenkeznivalónk. Ma nem tudunk annyit gyártani, amennyit eladhatnánk és termékeink korszerűsége a biztosíték, hogy továbbra is álljuk a versenyt. Komoly kifogás eddig sem merült fel a több mint egy éve működő kis tamási tanüzemből kapott alkatrészek ellen. Reméljük, hogy a jövőben is így lesz. JANTNER JÁNOS
