Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1067. január 23. Otthon is divat a miniszoknya. Magam is láttam né­hány leányt, aki csak este mert kimenni az utcára mini­szoknyában, mert... Most már minden megoldott. Mery Quant, londoni divattervezővel, a mini-szoknya feltaláló­jával beszélgettem, aki hosszas tanulmányozás, nyugtalan éjszakák tömege után végre megoldotta a miniszoknya okozta, legsúlyosabb problémát: hogyan lehet ebben a ruhában ülni? Kitalálta hozzá a mini-bugyit. Ezentúl min­den mini-szoknyás nyugodtan ülhet, persze, ha tudják, ho­gyan kell ebben a szoknyában egyáltalán ülni, mert sze­rény véleményem szerint a miniszoknyában több minden lehetetlen. Lehetetlen például felállni, leülni, viselője leg­feljebb a szék szélén húzódhat meg. Ott kucoroghat, míg má­sok nyugodtan ünek. A miniszoknyában nem szabad túlságosan előrehajolni, sőt, térdelni sem, sőt, nyújtózkodni sem, sőt, az is aján­latos, hogy a házigazda töltse ki a vendégek kávéját, kü­lönösen ajánlatos ez, ha alacsony az asztal. Bonyolult ben­ne a lépcsőjárás is: kényes dolog, hisz mindig akad va­laki, aki a mini-szoknyásnál alacsonyabban halad. Azt hi­szem; ilyen meggondolások vezették az angol autóbusz­tulajdonosokat is. amikor megtiltották a Icalauznőknek, hogy szolgálat közben mini-szoknyát viseljenek. Az autó­busz-vállalat egyik szóvivője kijelentette: ..Zavarba hozná az utasokat, ha a kalauznők miniszoknyában járnák az emeletes autóbuszok lépcsőit?’. Bizony, zavarba. % És esetleg olyan hosszú ideig tanulmányoznák az uta­sok a kalauznőket, mint az egyik amerikai vendéglőben a vendégek az étlapot. Biz isten: van, aki fél óráig tanul­mányozza. Nem is csodálkozom rajta. Az étlapot a mini­szoknyára nyomták rá. Erre jó a miniszoknya. Persze, csak a kisebb éttermekben, mert a nagyobbak étlapja nem fér el rajta. A miniszoknyában nem lehet taxi után integetni, de nem veszélytelen kabátot felvenni sem. Ugyanis mind a kettő karfelemeléssel jár és ez garantáltan illetlenségre vezet. Ilyenkor az egyetlen megoldás: a mini-szoknyásnak bájosnak kell lennie, humorérzékkel kell rendelkeznie és kedvesen kell viselnie illetlenségét. Viszont előnyös a miniszoknya azért, mert könnyen le­het benne futni. íz pedig, mármint a futás, néha elkerül­hetetlen, tekintettel arra a hatásra, amit a kurta szoknya kivált. És még egy szempontból előnyös. Ééláron tisztítják. Nem Magyarországon, Angliában. A világon mindenütt szidják a miniszoknyát és mégis terjed, akarom mondani zsugorodik. Egyszer megérjük még azt is, hogy blúzzá zsugorodik és akkor eljön a férjek örömkora, ha csak nem lesznek nagyon drága anyagból a blúzok. Mert láttam én a napokban egy blúzt, tiszta gyöngyből. Minden átlátszott rajta, de azért blúz volt Mondtam is: minek egyáltalán blúz?! Mire így válaszoltak: civilizált világban élünk, azért mégsem járhatnak a nők meztelenül. De hagyjuk ezt az egészen mini-divatot, ami ma már nemcsak a szoknyák viselőjét, de a kereskedőket, a péke­ket, a cukrászokat, mindenkit megfertőzött. Mini a kifli, mini a torta, mini ideig tart a cipő, mini lehetősége van az embernek ahhoz, hogy a rádiójához elemet kapjon. Mindenben a mini a divat. Még a bűnügyben is. Csak mini-bűnügyek vannak otthon, amiket mini-emberek kö­vetnek el. Mini-hús van az üzletekben, mini-krimi az új­ságokban. Mert mini-szóból ért a magyar. ,— Megöltek egy embert! Világos beszéd. Mini-krimi. Mindenkinek van annyi sütnivalója, hogy kitalálja, hogyan ölhették meg. Minek ezt megírni hosszan, ecsetelve a körülményeket, amikor min­denki jobban tudja, mint az, aki írta. Mini-szóból ért a magyar. Össze is kellene állítani a magyar mini-szótárt. Ebbe a szótárba csak a leggyakrab­ban használt kétszáz szót kellene felvenni. Megszámozni őket és akkor egy-egy értekezleten ilyen párbeszéddel ta­lálkozhatunk majd: — Kedves barátaim! Egy, tíz, negyvenöt Mire egy másik feláll és azt mondja: — Hat, tizenegy, harminc. Méltatlankodó közbeszólás a közönség részéről. — De azért van hetven és nyolcvan is... Helyeslés. Taps. Mini-taps, mert most ez a divat. Ezzel zárom soraimat. Mini-tisztelettel: Ha Sherlock Holmes napjainkban élne Mottó: A modern tudomány és technika eszközeit és módszereit az utóbbi időben a társadalom életének legkülönbözőbb szférái­ban alkalmazzák. Nem jelent ki­vételt e tekintetben a krimina­lisztika sem. A műszaki fejlődéssel együtt mind tökéletesebbekké válnak a tolvajok és betörők, gyilkosok és gyermekrablók módszerei is. Lon­donban nemrégen nagy feltűnést keltett egy betörőbanda, amely hordozható rádióadó segítségével fosztott ki egy ékszerüzletet. Amíg a banda egyik része beha­tolt az üzletbe, a többiek rádiók­kal felszerelve az utcán őrködtek, hogy idejében figyelmeztethessék cinkosaikat, ha veszély közeled­ne. Érthető, hogy a rendőrség is mind nagyobb mértékben alkal­maz tudományos és műszaki mód­szereket. Az atomkor Sherlock Holmesének az eddiginél sokkal kevésbé kell aggódnia amiatt, hogy nem lesznek majd közvetett bizonyítékai, s a technika segít­ségével a háztetőkön és a föld alatti alagútjaikban is viszonylag könnyűszerrel üldözheti a bű­nözőket. Amikor például Frank Sinatra amerikai énekes fiát elrabolták, az FBI ügynökei a váltságdíjra szánt bankjegyek közé egy bor­sószem nagyságú adókészüléket rejtettek. A rendőrségi autók an­nak a helynek a közelében vára­koztak, ahol az emberrablók a váltságdíjat át akarták venni. A nyomozók feszült figyelemmel hallgatták vevőkészülékeiket, és nem hiába: a pénz közé rejtett miniatűr adóberendezés valóban leleplezte a gengsztereket és si­került letartóztatni őket. A mai kriminalista meglepő módszerei között olyan is van, amelynek segítségével a nyomo­zó még abban az esetben is ta­lálhat tárgyi bizonyítékokat, ha azok nem érik el az észlelhetöség mikroszkopikus határát. Ezt a varázsszert „aktivizációs ana­lízisnek” nevezik és körülbelül így működik. Tételezzük fel, hogy a meggyilkolt áldozat ruháján szövetrészecskét kel! találni a gyilkos öltönyéből, az autón pedig — egy másik kocsi festékének nyomait, vagy a feltört ajtón a betörőszerszámról eredő fém­maradványokat. A kriminalista egy kis mintát vesz a gyanús helyről, például a megtámadott nő ruhájából. A vizsgálandó kis anyagdarab az atomreaktorban a neutronsugárzás következteben rádióaktív lesz, vagyis a benne lévő kémiai elemek sugarakat bocsátanak ki. Ha speciális észle­lési módszert alkalmaznak, akkor a különböző izotópok egymástól elkülönítve jelentkeznek az indi­kátor képernyőjén, úgy, hogy a bűnügyi laboratórium munkatársa rövid idő alatt megkapja a vizs­gált mintában lévő összes elemek pontos képét, fajtájuk és töme­gük szerint. Ha ugyanilyen módon megvizs­gálja a gyanúsított ruháját is és ugyanazokat a kémiai ismertető­jeleket találja, akkor a bűnös ki­léte szinte minden kétséget kizá­róan beigazolódik. Ennek a mód­szernek az az előnye, hogy ak­Tűzoltó rakéta Japán rakétaszakemberek igen érdekes „tűzoltó rakétát" szerkesztettek. Nehezen, vagy egyáltalán meg nem közelít­hető helyeken keletkezett tűz — erdőtűz — oltására szolgál a készülék, amelyet a tűz föle irányítanak, s a rakéta itt 30 méter magasban, elég nagy területen egyenletesen szét­szórja vegyianyagból álló oltó­anyagát. Hatóterülete, ame­lyen belül el tudja oltani a tüzet, 70 méter átmérőjű kör. A rakéta szilárd hajtóanyag­gal működik, sebessége 30— 55 méter másodpercenként. kor is alkalmazni lehet, amikor az áldozat ruháján nem marad semmiféle látható nyom a tet­tes öltözetéből. Ezenkívül a bűnös leleplezésére fel lehet használni a festék, gumi, bőr. lakk, vagy gyógyszermaradványokat, sőt a cipőjén lévő port is, amit össze lehet hasonlítani a bűncselek­mény színhelyén lévő porral. Az aktivizációs módszer meg­bízhatósága olyan bűnözők lelep­lezésénél is beigazolódott, akik lőfegyvert használtak. Pisztoly­ból való lövés után a fegyvert tartó kéz hátán parányi bárium- és antimon-nyomok keletkeznek; puskából való lövés után a fegy­vert használó személy arcán is megtalálhatók az említett elemek nyomai. Néhány szál kitépett haj gyak­ran nagy szerepet játszik, mint közvetett bizonyíték. Mivel egyes baj típusok látszatra, sőt mikrosz­kóp alatt is nagyon hasonlóak, ezért eddig sokszor meglehetősen nehéz, vagy egyszerűen lehetet­len volt az összehasonlító haj­vizsgálat alapján megállapítani valakinek a bűnösségét. Az akti­vizációs analízis véget vet ennek a bizonytalanságnak. Az emberi hajban ugyanis más elemeken kívül réz-, arany és nátrium­nyomok is találhatók. Ezeknek az elemeknek a mennyisége minden esetben különböző. Ha analízis se­gítségével megkapjuk az „áruló” elemek mennyiségi képét és ösz- szehasonlítjuk azt a feltételezett tettes hajának vegyi „ismertetői­vel”, akkor minden kétséget ki­záróan megállapítható, hogy ő volt-e a bűnös. A nyugatnémet bűnügyi rend­őrség a landshuti Tausnitz-vár- ban történt tűzeset nyomozásakor (itt felbecsülhetetlen értékű mű­vészeti kincsek pusztultak el) szinte megoldhatatlan feladat előtt állt. Végül is a vegyi-műszaki elemzés módszeréhez folyamod­tak. A bűnügyi laboratórium munkatársainak sikerült megha­tározniuk a villamos teafőző csö­vén lévő lerakódás vastagságát, s ez, mint közvetett bizonyíték ar­ról tanúskodott, hogy a teafőzőt legalább 14 órán át hagyták be­kapcsolva. így már be lehetett bizonyítani, hogy ez volt a tűz­vész oka. A nyomozás és a bizonyíték- szerzés modern fizikai-kémiai mechanizmusa nemcsak azokat a tényleges tárgyi nyomokat dol­gozza fel — legyenek azok akár a legkisebbek is — amelyeket) a tettes a helyszínen hagy. Fel le­het deríteni a bűnös más ismer­tetőjegyeit is — a bűntettre való felkészülésének sajátosságait, amelyek a bűntett jellegében, a tett elkövetésére szánt idő tarta­mában, a használt eszköz, vagy fegyver milyenségében, a kivá­lasztott színhelyben stb. mutat­koznak meg. A nagyvárosokban elektronikus számlálógépeket használnak arra, hogy a gyanú-, sitott személyek közül ilyen köz­vetett bizonyítékok alapján gyor­san megtalálják azt, aki a legna­gyobb valószínűség szerint a bű­nös. A gép „agytekervényeiben” őrzi a bűnözők kartotékjait, a róluk szóló összes adatokkal. A gépbe betáplálják az elkövetett bűntett részleteiről szóló adatokat és pár pillanat alatt megkapják azoknak a személyeknek viszony­lag szűk körét, akikre összponto­sítani lehet a nyomozást. A tettesek leleplezésének más módszerei technikai szempontból még bonyolultabbak. így a méreg­nyomok felderítésére egészen új és különleges, a modern kémia és technika legkülönbözőbb vívmá­nyait igénybevevő rriódszereket dolgoztak ki. A kriminalista szá­mára oly értékes ujjlenyomatokat még akkor is észlelni lehet, ha szinte semmi sem marad belő­lük. Az egyik legújabb módszerként alkalmazzák az emberi test kipá­rolgásának sajátosságát. Itt, hogy úgy mondjuk, tudományoson al­kalmazzák a gyakorlatban azt. amit a finom szaglású nyomozó­kutyák naponta produkálnak. Ezt a „szaglátási” módszert a chica­gói műszaki főiskola szagokkal és illatokkal foglalkozó specia­listája dolgozta ki. A vizsgálat­hoz egy nagyméretű speciális plasztikcsövet alkalmazott. Eb­be belehelyezik a gyanúsítottat és „megszagolják”: hideg légáram­lat vonul el felette, ez magába szívja a különböző szagokat. Ez­után a levegő szűrőberendezés­be kerül, ahol az olajréteg elnye­li a szagos anyagokat.. amelyeket azután vegyi elemzésre lehet kül­deni. Az elemzés révén megkap­ják a vizsgált személy szag-jel­lemzését amit összehasonlítanak annak a helyiségnek a levegőjé­ből vett mintával, ahol a bűntet­tet elkövették. A feltaláló abból indul ki, hoev minden helyiség­nek megvan a maga „szag-össze­tétele”, amely nyomban megvál­tozik, mihelyt a szobába belép egy ember. És fordítva — az em­ber is magába gyűjti és bizonyos ideig megtartja a szoba egyné­mely szagát. Természetesen ez mind csupa rossz hír a gengszterek, a bűnö­zők számára. Lassan még a leg- agyafurtabb bűnözők is rájön­nek, hogy a „tökéletes bűntény­hez” ma már olyan nagy kiadá­sok szükségesek, amelyek a bűn­tett elkövetésével aligha térülnek meg. A hamburgi Zeit című lapból. GVERMEKVILÁŰ ISKOLÁBAN A negyedik osztály­ban a tanítónő az otthon, a családi lég­kör jelentőségéről, szépségeiről és örö­meiről beszél a ta­nulóknak. — Mondd meg ne­künk Évike — szól az osztály legjobb tanulójához — a te apukád, hová szokott menni, amikor befe­jezi a napi munká­ját? Évike zavartan pis­logott, majd így vá­laszol: — Anyukám is ezt szeretné tudni, tanító OTTHON Sanyiba méregtől kipirult arccal lép be apukája szobájába. — Nos, veled mi történt? — kérdi az apa. — Semmi különös, csak megint össze­vesztem a feleséged­del. VACSORÁNÁL Anyuka, szemrehá­nyó hangon dorgálja a kicsi Etelkát va­csora közben. — Etelkám — szól szigorúan az anya. — edd már meg azt a tejbegrízt. Sole gye­rek boldog lenne, kn ma estére csak fél­tányérral is kapna vacsorára. Etelka sóhajtva vá­laszol: — Én is, hidd el anyukám... LEFEKVÉSKOR A nagymama, uno­kája ágya mellé ül és altató dalokat énekel. Már a máso­dik, harmadik dalt *-s befejezte, s éppen egy újra zendített rá, amikor az ágyában -fekvő kislány meg­kérdezte: — Mondd nagy­mami, énekelt-: még, vagy most már alud­jak?-U-

Next

/
Oldalképek
Tartalom