Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

1967. január 29, TOLVA MEGYEI VfiPŰJSAG 3 Tapasztalatok Baranyából A gazdasági haszon jelentéktelen, a politikai jelentős — A pécsi piacon a baksai tsz-társulás versenytárs Az áruellátás szervezett, egyenletes és folyamatos Túlzás és nagyképűség volna Szekszárdot Dél-Dunántúl köz­pontjával, Péccsel hasonlítani össze, s bármilyen szempontból úgy tárgyalni a két városról, mintha nem lenne közöttük semmi különbség. A lakosság lélekszámát tekintve, továbbá Pécs vonzás- körzetét nézve, végeredményben nagy a/kiilönbség. Az azonban elvitathatatlan, hogy kellő fantáziával és kezdeményező készséggel, kicsiben is mindaz megcsinálható, ami létezik nagyban. Ilyen meggondolások vezették a Tolna megyei Népújság Szerkesztőségét, amikor elküldte munkatársát tanulmányozni Baranya megye „fő­városának” piacát Dr. Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizott­sága mezőgazdasági osztályvezetője egy alkalommal sajtótájékozta­tón beszélt arról, hogy Pécs város vezetői példamutató módon, po­litikai kérdésként kezelve oldották, illetőleg oldják meg a lakosság megelégedésére, a piaci ellátást. Hogyan, miként? A városi tanács illetékes dol­gozója Havas Béla elvtárs, ezzel kapcsolatban a következő felvi­lágosítást adta: — öt piaca, és ezenkívül, több elárusító standja van a város­nak. A két belvárosi, a nagyobb és a forgalmasabb. Hosszú évek szívós és következetes munkája, hozta meg a maga gyümölcsét, amíg végre sikerült megnyugtató módon biztosítani a kellő válasz­tékot, az egyenletes és a folyama­tos ellátást, egyszóval, amíg va­lóban sikerült érvényesíteni azt az elvet, hogy itt politikai kérdés­ről van szó. legelsősorban erről, nem pedig másról. Meg szeretném jegyezni, hogy a megye és a vá­ros párt-, valamint tanácsvezetői mindig szívügynek tekintették e téren a minőség állandó javítá­sát. És ez részemről r^emcsak szó­lam, meg tudom mutatni az ide­vonatkozó vb-határozaitokat és elmondhatom, hogy a város vezetői rendszeresen és személyesen végzik el a szükséges ellenőrzéseket, gyakran látja őket városunk lakossága a piacokon. Ide tartozik még, hogy a nagy­üzemek és a .nagy vállalatok párt- gazdasági és szakszervezeti ve­zetői ugyanúgy törődnek a vásár­lók, tehát a dolgozók érdekei­vel, mint magával a termeléssel — mondotta Havas Béla elvtárs. A városi vezetésnek az volt és az maradt az álláspontja, hogy a piacokon áruikkal jelentkező ter­melőszövetkezeteknek messze­menően kedvezni kell. A piac- szervezők utasítást kaptak, hogy a közös gazdaságoknak a legjobb, elárusítóhelyeket biztosítsák. A jelentkező mezőgazdasági üze­mek 50 százalékos kedvezményt kaptak a helypénz összegére vo­natkozóan is. Ez nem látszik túl jelentősnek, de mindenképpen azt tanúsítja, hogy a közős gaz­daságok érezhették: jelenlétük a piacon nagyon fontos. Később, minden más fontossági sorrendet félretéve, biztosította a város a megfelelő tárolóhelyiséget, és a bolthelyiséget a jelentkező ter­melőszövetkezeteknek. Jelenleg ott tartanak, hogy a piaci áruellátás szempontjából a MÉK-nek már számolnia kell a közös gazdaságokkal úgy is, mint versenytárssal. Ennek végső so­ron a családok látják a hasznát, hiszen mind az egyik, mind a másik fél igyekszik a lehető leg­jobb minőségről és a legnagyobb választékról gondoskodni. A pécsi piac ellátása szem­pontjából jelentős tényező, a baksai tsz, illetőleg a vá­rosellátó társulás. A baksai közös gazdaság mint­egy fővállalkozó szerepet tölt be. Függetlenített kereskedelmi ügy­intézőjük egyszemélyben szerve­ző, szerződéskötő, lebonyolító, természetesen a boltvezetők,- se­gítségével és közreműködésével. Érdekes és figyelemre méltó még a tervszerű piacszervezés. A város vezetői éppen a konkrét, személyes tapasztalataikra tá­maszkodva, azonnal intézkedni tudnak, amikor valahol, valami­lyen áruféleség tekintetében szűk a keresztmetszet. Jelenleg Pé­csett sem kielégítő a sertéshús­ellátottság. Ez az érem egyik ol­dala, az a másik, hogy éppen a jelenlegi, ilyen természetű hely­zetet figyelembe véve, a városi tanács vb. vezetőinek utasításá­ra. a kereskedelmi osztály dolgo­zói már kapcsolatot teremtettek a termelőszövetkezetekkel, s fel­kérték a közös gazdaságokat; hoz­zanak nagyobb mennyiségben élő baromfit. Nagyon jellemző és kifejező ez a példa. Más esetek­ben is hasonlóképpen alkalmaz­zák. Emellett természetesen mara­déktalanul betartják és be tárttá t- ják a közös gazdaságokkal is, a piaca árusítást szabályozó hatá­rozatokat, rendeleteket. Volt rá eset például, hogy büntetést is ki kellett szabni a boltvezetőikre. Előfordult, hogy a vevők az árhoz viszonyítva kifogásolták az alma minőségét. A megyei és a városi páacellenőr még ott nyomban, a helyszínen intézkedett, történe­tesen úgy, hogy néhány láda al­mát ők ketten válogattak szét, az árakhoz megfelelő minősítéssel. Felkerestük a baksai termelő­szövetkezetet is, ahol Kemény Ádám, a közös gazdaság főköny­velője mondta el, milyen meg­gondolások vezették a tsz-t, ami­kor részt vállalt Pécs város piaci ellátsából. A baksai termelőszövetkezet gazdag, sok irányú tevékeny­séget folytató mezőgazdasági üzem. A pénzforgalma 50 millió forint. A piaci forgal­ma mindössze ötmillió forint. Ezt ismertette először Kemény Ádám, amikor elmondotta a kö­vetkezőket: — Mi abból indulunk ki, hogy a piac politikai színtér. Erősen be­folyásolhatja az emberek jó, vagy rossz közérzetének alakulását. Eb­ből következik tehát, hogy első­sorban nem a haszon vezet ben­nünket, hanem tudomásul vesz- szük, hogy vannak kötelezettsé­geink. Hozzá tehetem, egyáltalán nem nevezhető leány álomnak az elárusító standok fenntartása. Sok vesződséggiel, gonddal és baj­jal jár. Mindegy, mi ezt vállaljuk, pedig csupán négyszázalékos ha­szonnal tudunk dolgozni. E nélkül igazán megvolnánk, ahogy mon­dani szokás, nálunk ez se nem oszt, se nem szoroz, de hát hang­súlyozom, mi nem ebből a tevé­kenységből akarunk meggazda­godni. Az a fontos, hogy Pécs város lakosságának jó a mi álta­lunk létesített társulás működte­tése. Washingtonban is aláírták a világüregyezményt Washington (MTI). Moszkva és London mellett pénteken Wa­shingtonban, az Egyesült Álla­mok fővárosában is ünnepélyes keretek között írták alá a világ­űr és az égitestek felkutatásáról és felhasználásáról szóló nemzet­közi szerződést. Johnson elnök, beszédében re­ménykeltő és rendkívül bíztató jelnek nevezte, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének kezde­ményezésére a világszervezet 28 tagú világűr-bizottságának hosz- szas munkája után sikerült meg­állapodásra jutni erről a nagy­fontosságú kérdésről. Rusk külügyminiszter azt han­goztatta, hogy a jelenlegi meg­állapodáshoz hasonlóan kell együttműködni minden országnak a meglévő jelentős véleménykü­lönbségek ellenére a leszerelésért. Arthur Goldberg az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetője felolvasta U Thant-nak, a világszervezet főtitkárának üzenetét. A főtitkár örömét és megelégedését fejezte ki az ese­mény alkalmából, amelyet nagy jelentőségűnek minősít a nemzet­közi kapcsolatok terén. Külön netében sürgős szükségességként jelölte meg, hogy a nagyhatal­mak, más országokkal együtt­működve további lépéseket tegye­nek a nemzetközi légkör megja­vítására, a fegyveres konfliktu­sok veszélyének elhárítására. Felszólalt az ünnepélyes alá­íráson Anatolij Dobrinyin, a Szov­jetunió washingtoni nagykövete és Sir Patrick Dean Nagy-Brítan- nia nagykövete is. Dobrinyin ki­fejezte azt a reményét, hogy a világűr békés felhasználásáról szóló megállapodás nyomán az emberiség megoldja a nem kevés­bé fontos kérdéseket a földön is, a béke és a nemzetek biztonsága érdekében. Washingtonban elsőnek az Egyesült Államok képviselői, Rusk külügyminiszter és Gold­berg nagykövet írta alá a szerző­dés Washingtonban maradó pél­dányát, majd Anglia képviseleté­ben Dean, a Szovjetunió képvise­letében pedig Dobrinyin nagy­követ. A Magyar Népköztársaság ne­vében az Elnöki Tanács felhatal­mazása alapján Radványi János Wivet. washingtoni nagykövetsé- •ünk vezetője írta alá a szerző­— Elmondok egy példát. Az Az uránvárosban kizárólag a ma­szekok uralták a piacot. Megje­lentünk mi, példánk nyomán megjelent a MÉK, és a kétforin­tos tojás néhány nap alatt egy forint hatvanra mérséklődött. — A társulás viszonylag laza kötésű szervezet, a piacccal fog­lalkozó emberünk fogja össze és előre megköti a társulás tagjai­val a szerződéseket. A táj jelegmek megfelelően, és a választék fi­gyelembe vételével történik a szerződéskötés. Még Tolna megyei termelőszövetkezet is van a tár­sulásban. Jelenleg félmillió forint érté­kű raktárkészlettel rendel­kezünk, egyebek között táro­lunk 20 mázsa mákot, 20 má­zsa lencsét, 12 vagon burgo­nyát. Azért vállaltuk az egészet, mert Pécs zöldségellátása döcögött — mondottó a közös gazdaság fő­könyvelője. Szekszárdon erőteljes tempójú, városi asodási folyamat indult meg, s ez az ütem a jövőben sem fog lassulni. Számolni kell azzal, hogy a bérből és fizetésből éilők száma rohamosan nő. Ennek pe­dig velejárója, hogy az ellátásban, a szolgáltatásban itt-ott még min­dig jelentkező őstermelői koncep­ciót fel kell váltani a korszerű, iparvárosokhoz hasonló felfogás­sal és elvvel, a piacszerzés tekin­tetében is. Nem árt tehát körül­nézni a megyehatáron túl, és hasznosítani a ió taoasztaiatokat. SZEKUUTY PETE® jelentőséget ad az új megállapo­dásnak, hogy azt az ENSZ keretei között dolgozták ki. U Thant öze- dós e példányát, A szekszárdi fürdőben Több hónapos szerelési és karbantartási munkálatok fejeződnek be hamarosan a szekszárdi fürdőben. Jelenleg a Bajai Lakberende­ző és Építő Ktsz szakemberei dolgoznak. A képen Markó György és Szekeres István. Móder György és Szekeres István hegesztéshez készít elő egy cső­( szerelvényt. Dolgoznak a kőművesek is. Csempével burkolják a falat. Kövecses László és Kövecses József munka közben. * Foto: Bakó Janii v

Next

/
Oldalképek
Tartalom