Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
NŐ URALOM a régi Egyiptomban Midőn Hérodotos, a kiváló gö- mai naptól fogva, hogy a férjed rög utazó, ie. 500 táján Egyiptom- lettem, nem ellenkezhetem kíván- ba érkezett, nem győzte fejét cső- sógoddal, hogy oda menj, ahova válni a feje tetején álló világ lát- akarsz. Adok neked... (következik tára, amely ott eléje tárult — a vagyontárgyak felsorolása), minden fordítva volt, mint oda- Nincs hatalmam, hogy bármily haza, épp azért mindent lelkiis- vagyoni rendelkezésedbe beleszól- meretesen följegyzett. „Egyiptom- jak. Minden jogomat, amely bárról huzamosabban fogok szólani, ki által javamra iratik, ezennel — írta — mert több csodálatos reád ruházom. Köteleztél engem, dolog van benne, mint bármely hogy minden ilyen átruházást el- más földön, és valamennyi orszá- ismerjek. Ha tehát valaki olyan got felülmúlva olyan művei van- összegeket akar adni nekem, amenak, amiket leírni nem lehet. Ezért tehát többet fogok róla helyek immár a tiéid, húzódozás és ellenállás nélkül át kell szolgálszélni. Ahogyan Egyiptomban más tatnom neked, és azonfölül húsz az éghajlat, mint egyebütt, és fo- mérték ezüstöt fizetnem.” A nők lyarhuknak, a Nílusnak is más a igen ritkán mutatnak valamelyes természete, mint más folyamoké- odaadást vagy nagylelkűséget: •nak, akként ők maguk is szoká- „Ha, mint férjemet, elküldelek,— saikra és törvényeikre nézve el- írja egy ifjú hölgy a házassági lentétben állnak a többi népek- kontraktusban — mert meggyükéi. Náluk a nők mennek a piac- löllek, vagy valaki mást jobban ra, kereskednek és gazdálkodnak, megszeretek, akkor visszaadom a a férfiak pedig otthon ülnek és hozományod felét, azonkívül egy fonnak. Más emberek a tűt föl- részét mindannak, amit veled felé tartva fűzik bele a fonalat, együtt szerzek, míg házasságban ők lefelé tartják a tűt. A terhet a élek veled.” Viszont a leányok kötelessége a férfiak guggolva. Szükségüket Y0? eltar,tani ? megöregült szülőotthon végzik el, de kint esznek két ami természetes, mert hiszen az utcán (ti. az ókorban Egyipto- °vek V?U minden, vaP°n- a flu' mon kívül csak Krétán ismerték nem örökölhetett. Masa házi wc-t) és ezt avval okolják felöl a farao leányainak es a her- meg, hogy a rút szükségleteket cegnoknek templom, prost,tualttitokban kell elvégezni, a nem rú- ^esS azaz iva érStségük takat ellenben nyilvánosan. Egy mensesuKig azaz ívarerettseguk nő sem tesz templomi szolgálatot előtt nehogy idegentől foganja- ^ & nak. Mert ezt is megkövetelte a férfiak a fejükön hordják, a nők a vállukon. A nők állva vizelnek, sem férfi-, sem nőistennek, mindkettőnek csak férfi papjai vannak. A fiúknak nem kell szüleiket elNagy Istennő tisztelete, és még sok egyebet, amit nemigen lehet tartani,'ha nem akarják,"de a Iá- papírhra ten.ni; Az egyiptomiak azonban szívósan ragaszkodtak nyoknak kötelességük, még ha nem akarnák is. Az istenek papjai máshol megnövesztik a hajukat, Egyiptomban leborotválják. Más emberek közt az a szokás, hogy gyász alkalmával a legközelebbi rokonok megnyírják fejüket; az egyiptomiak, ha haláleset fordul elő, megnövesztik hajukat és fejtetőn álló szokásaikhoz; ötszáz évvel Hérodotos után Pomponius Méla csaknem szószerint ugyanazt írta róluk: „A vásári és üzleti dolgokat a nők végzik, a férfiak a szövés-fonást és a házimunkát.” E jámbor férfiak tehát nemcsak országokat hódoltattak, Nílust szaszakállukat, melyet addig nyírtak, bályoztak, piramisokat emeltek, Más emberek külön élnek az ál- kape™ a ellátták, latoktól az eftvintomiak azonban ^*^» ^ nők kezelték a \agyont, ke- iatoKtoi, az egyiptomiak azonoan n~i0..,.,,4-„ir z- n,iin7tóir „ v V T\V “k ‘ reskedtek, üzleteztek és „ruházták egy hazban élnék velük (persze ^.^,, 0z egyiptomi ”zólásmód szerint; emellett a szépségkultuszt, a testápolást, az élet kellemes Borisz Galanov: PANTOMIM, — CIRKUSZ modern dráma Nem tudom, mások hogy voltak vele, de engem egy kissé e' A néző egyébként már a szín- fegyverzett matrózok sorfalán. S házba érkezés pillanatában meg- jelenetet lehet drámaian, vagy riasztott a moszkvai Drámai és döbben. Az egyik sarokban egy szatirikusán játszani. Ljubimov Vígszínház plakátja, amely John matróz harmonikázik, a bejárat- társulata a romantikus emelke- Reer: „Tíz nap, amely megren- nál ülő jegyszedő pedig szuronyt dettséget és a szatírát összeötvöz- gette a világot” című könyvének visel. A falakon harsogó plakátok te. Másik példa: a háttérben egy színpadi változatát hirdette. A idézik a forradalom utáni esz- vörösgárdista őrszem óriásira felplakát a következőket árulta el tendők légkörét, s egy katona- nagyított árnyképe látható, s a az előadásról: „pantomim, cirku- kabátos leány az újonnan jöttek figura tövében nevetséges, lili- szi műsorszámok, bohózat és lö- ruhájára, kabáthajtókájára vörös- puti alakok mozognak, kapkod- völdözés”. Mit várhat az ember szalagos jelvényt tűz. nak, ^integetnek — a különböző ettől a felsorolástól? A színház produkciója új- rendű és rangú ellenforradalmáA társulat rendkívül kellemes szerűen értelmezi Reed történél- rok. csalódást okozott. Sikeresen ol- mi írását, s többet ad egyszerű A produkció a modem művé- vasztotta be a pantomim— és cir— dramatiznlasnál, nagy kepzelo— szettel tartott szoros kapcsolatról kuszi elemeket Reed riportköny- erővel színpadra varázsolták a is bizonyságot tesz. Látszik, hogy vébe, éppúgy, ahogy Bertolt »»Tíz nap”-ot. Az előadás a kö- Ljubimovék merítettek az árny- Brecht és Vlagyimir Majakovsz- vetkező alcímet viseli: jelenetek játékból, a filmből, a Mércéi kij ötvözte a misztériumot a be- John Reed alapötletéből. S amit Marceau által megújított panto- hózattal, a tragédiát a groteszk- a színpadon latunk, azok valóban mimből, a Chaplin Diktátor-at kel, a drámát a pikantériával, az jelenetsorok, amelyek megfelel- idéző excentrikus bohozati sti- élcelődésf a látványossággal nek John Reed stílusának, sót lusból es a harmonika, valamint Lássuk például Kerensziki'jTiék, lényegében szerkezetileg is pon- gitáríusérettel _ előadott Brecht- az 1917-es februári polgári fórra- tosan követik a könyv menetet, songok divatjából, dalomból született ideiglenes kor- az 1917-es forradalom panoráma- Mindehhez társulnak a szí- mány elnökének jellemzését a szerű bemutatásában. nek és a világítás. A hagyomászínpadon. Kerensakij, mint afféle Néhány kezdeti epizód után nyos függöny helyett fényfüggöny politikai akrobata, felpattant a Lenin arcmása is megjelenik a zárja le a színpadot A kenyé- hatalom magaslatára eiaánvkere háttérben. Maxim Sztrauh részle- rért sorban álló asszonyok arcát két vetett, s ha St^még tót- tekét olvas fel műveib51’ a rájuk szegezett reflektorok viágast is állt. Nos, ez az előadás hangjával finoman és hajléko- lágítják meg, egyik arcot a mácsak a szegényebbek). Mások búzával és árpával táplálkoznak, “lg„^LeÄ?yiP„t0^,auilfnÄb örörafrÓfy™ magár fokrä'fejmegalazas, ha ebből kell keszite- ” . . • ... , . , -I* 4.- i -I., lesztettek, mint soha más nép. me etelet; es kenyerüket tonkoly- ’ bői sütik, melyet némelyek tenge- A görög és római uralom alatt rinek hívnak. A kovászt lábukkal sem változott a dolgok rendje, azonban egészen az arab hódításig. Az arabok aztán fordítottak dagasztják, az agyagot kézzel, és a ganajt fölszedik.” arabok aztán fordítottak rajta Mindezek közt a legfontosabb, egyet. Behozták a háremet, hogy a nők mentek a „piacra” ahol az üzleti élet lebonyolódott, kereskedtek, gazdálkodtak, értékesítették a javakat, amiket a férfiak termeltek. Mert a férfi, a teremtés koronája, nemcsak a házimunkát végezte el, hanem szántott, vetett, ipart űzött, hajózott, katonáskodott, építette a városokat, templomokat és piramisokat, de maga a föld és minden nyersanyag és termék a nők tulajdona volt. Vagyis az egyiptomiak az un. anyajogban éltek, matriarkális társadalomban, röviden nőuralom alatt. Sőt a nők tulajdonába ment a férfiú is, ha férjül vették. Mert mint minden matriárkátus- ban, ott is a nő volt a kérő fél, az udvarló. „Ö én szép kedvesem! Arra vágyom, hogy a feleséged és minden vagyonod úrnője legyek” — sóhajtja egy szerelmi költemény II. Ramszesz idejéből. Egy másik szintén, női kézből származó dokumentum: „Ágyában találtam az én vőlegényemet (a nászéjszakán) szívem mértéken túl örvendezik.” Hogy a férfiak is ennyire örvendeztek-e, nem bizonyos, de kötélnek kellett állniok, mert a dolgok rendje vallási törvényen, a nagy anyaistennő, Izisz tiszteletén alapult, az ő tulajdona volt az ország, s még a fáraó is a felesócro vaevis Izisz kéoviselője kezéből kapta a hatalmat. Íme egy házassági szerződés: „A mai naptól fogva — jelenti ki a férj — soha egy szóval sem fogok kívánságaidnak ellenszegülni. Mindenki előtt feleségemnek (azaz úrnőmnek) ismerlek el, nekem azonban nincs jogom mondani: Feleségem kell, hogy legvél. Csak én vagyok a te férjed és hitvesed. Egyedül neked van jogod elmenni (mással élni, elválni). A Várkonyi Nándor szószerint jeleníti meg a metafo- nyan érzékelteti a haragot, a sík _utón emelve ki az őket körül- rákat. A Kerenszkijt játszó szí- . K»+ .t(Sc4. h f°go sötétségből. Egy másik jelenész, N. Gubenko kiválóan kép- g yt’ ** ,a báto™tást ahogy neitben a fénycsóvák rácsként zett, virtuóz excentrikus, bz őt «1 szöveg jellege megkíván- valcusztctníik el két slskoti ss hatalomra juttató tömegek — ja. Lenin maga nem jelenik anyát, aki a rács egyik oldalán vagyis a statiszták — hátán, vál- meg a színen, a néző mégis ál- f^ja a túloldalon álló, halálra Ián feién hait végre lélegzet- , ,. . ,. ltelt fiat. A forradalom kavar, , landoam érzi jelenletet. Meresz , ,, ,, , ............................. e lallito mutatványokat. Egy ke- , , , . , ............ . , —- ----'* '3--1------- **■------s őbbi jelenetben olyan papírmasé gondolatainak hallatan szinte maszkot viselnek a színészek, kényszerűen átéli azt a leírha- amilyenekkel a forradalom utáni taüan, feledhetetlen és semmihez első években ünnepelték 1917. no- sem hasonlítható tíz napot, az vember 7-ének évfordulóját. A Októberi Forradalom napjait rajzok a Denis- és Moor-karika- Ljubimov rendező előszeretettel túrákra, valamint Majakovszkij alkalmazza a huszas és harmin- feledhetetlén plakátrajzaira em- cas évek Jékeztetnek. Áz utóbbiak Távirati propagandaszínházá- a nak” stílusát. És ez az éles pla- ROSTA (Orosz Távirati Iroda) kátszerű stílus kiválóan megfelel propaganda-vitrinjeiben jelentek koncepciójának. íme egy példa: meg. Reed könyvében olvasható az Lunacsarszkij, a szovjet köz- az epizód, hogy a mensevikek és társaság első közoktatásügyi nép- az eszerek „a Téli Palotában ha gását, a lángok dühöngését vörös fényzuhatagok érzékeltetik, közepén két hatalmas kalapácsos figura áll: ők a híres orosz forradalmi dal szimbolikus megjelenítőd, akik a színpadon kovácsolják a nép szerencséjét, boldogulását. A jelenlegi együttes Brecht: „Jó embert keresünk” című drámájának előadásával tört be Moszkva kulturális életébe. A Vahtangov színiiskola növendékei lettek a Moszkvai Drámai és biztosa, a kiváló kultúrpolitikus, lünk meg” felkiáltással próbálták V'gszinbáz színészéi, vezető ta- egykor azt mondotta, hogy a ne- lelkesíteni egymást és önmagu- ^ , {uhirnov a színház VP't.ÓR íVór-i a fWrra H » 1 rvrrvn a Ír o lro-f- V.o 71^rCIlUCZOJG. vetés ígéri a forradalomnak a kát Esernyőikkel hadonászva kí- legragyogóbb győzelmet. sérelték meg az áttörést a felFordította: Zilahi Judit LOVÁSZ PÁL: KÉRDŐJEL ni Ö, élet csúcsán lángelmével koronázott Ember, indulsz a Tér fekete közegén, becsvágyad sarkall, bíztat a remény, hogy kitapinthatod központi idegrendszereddel az Ürhatárt, s győzelmesen megtérsz a felelettel. Hold: első lépted. Színén, belsején mindent firtatsz, és megmért tetemén átlépve, a gyújtó-fogantató Naphoz szökkensz fel. Színképbe szűröd elemét, megejt a rend, amint anyásán vonz, vezet kisded csapatnyi bolygót. Á Merkur pajkosan nyargal körötte; tünde Venus, Jupiter fénygyűrűs, holdas testvéreivel kísérik, s közöttük a Föld, m indig-ránéző arccal. II Szökj túl! Hágd át az abroncsot, serkentsen tágabb mérték! Millió lángkör gyújtja a teret, fényévre állítsd sóvár léptedet, hogy összefusson-semmisüljön a magasság-mélység. S köszöntsd a Kentaurt: napszomszéd! Távola: közelség ■nőst, pár fényév csupán. S legközelebb öozzá a gyémánt Sirius; fürkész szemed , 'uitassa, át. S szökkenj tovább iránytalan sötétség \ ■nykút-szülő síkján. A kék Deneb, z Alkyon, s tűzben legékesebb ind közt a lángcsúcs: Kanopus, — s más óriások, törpék hhanak rád; Berenice haja izikrá7ik, s lent. fönt a Galaktika naphalmaza rajzik, g forog a zárhatatlan körkép T ejút... Fény röföd de hagyd arányát, mértékén is óceáni nagyság —- vesd el képzeted, keresd a végét, nézd a peremet, s kutasd a tájnak más törvényre forduló világát. Illanj a jártról, térj, hol villanás vár, tárd a fátyolát a ködnek. Androméda reszketeg homályából új csillagreng íj g bont lángot, s millió csóvával ontja rád az árját. De lépcső ez is! továbbvezető! mert villan már más messzeség-mező s nyílik előtted mindenütt friss sugárörvény kelyhe. Magellán-felhők, galaxis-csokor — titok hatalma von, erő sodor a gyulladó, ibolyafényű MinJenségszigetre IV Ös lecke: Tér, Idő... örökkön táruló bezártság — nyisd hát csak ajtaját, a kulcs veled, kaid mágus adta még, s szellemszemed új lencséi most a mindenmögöttiséget tárják. Arány játéka: mi itt hatalmasság, ott parányság — Nap, Galaktikák, Mindenségsziget: csöppnyi, nagy, nagyobb rész egy lényeget valló anyagból. Be a mű egészének határát hol vonták? Túlról messzebb túlra visz a fölfedés kalandja. Abha hisz az ész csak, mit tapint; birkózz meg hát a térközökkel, s ne bánd. ho«ry körre táruló körök űr-éjt nyilazó átmérői közt fölsejUk az aranynapsejtből sarjadt új Kérdőjel.
