Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

196?. Januar 22. TOT,NA MEGYEI VEP^JSAO s » * i « »■'f •> i**-** !• 1P; Gyakran álldogáltam a kórház előtt: néztem a ki-be szaladgáló mentőket, a mindig siető orvoso­kat, műtősöket, ápolónőket, a lá­togatók hadát, akik egyszerre akartak bejutni, amikor elérke­zett a pillanat... Működött a titokzatos „gépe­zet”, amelyből a kinti ember vaj­mi keveset lát, a képzelete is gyakran csak odáig jut el: bent, valamelyik műtőben talán most, pont ebben a pillanatban dőlt el egy ember léte, vagy nem léte: injekciós tűk, fájdalmat okozó gyógyító műszerek... Ki ne álldogált volna így, ki­nek az agyában nem fordult meg a gondolat: mi lehet ott bent valójában? És ki ne szeretett vol­na egyszer alaposan körülnézni, megtudakolni mindent? Amikor elindultam a Balassa János kórházba, kérdések mo­toszkáltak bennem. Ezt, meg ezt kérdezem majd — határoztam el. Mindent megkérdezek a vezetők­től, ami csak a laikusokat érde­kelheti. Az első kérdés: hány ágy van a kórházban? A felelet rövid volt: 1326. — Igen! — nyugtáztam a vá­laszt, miközben egy újabb adatot •diktáltak. Leírtam: 40 millió az évi költségvetésük. Visszakérdez­tem. Megismételték: negyvenhat- millió. És magyarázkodni kezd­tek: ez az összeg nagyon sok felé oszlik. Gondoljam csak el, 1960- ban 22 ezer betegük volt, egy ágyra 34 700, egy betegre pedig átlagosan 2100 forint költség ju­tott. — És melyik a legdrágább be­tegség? — csúszott ki a kérdés be­lőlem, megfeledkezve arról, hogy nem üzemben vágyói?, ahol min­dennek precízen kiszámítják az önköltségét. Szelíden mosolyogtak. Ebben a mosolyban benne volt: ha tudni akarod, hát ezt is megtudhatod. — A tetanusz. Egy-egy tetanu- szos beteg esetében csak a gyógy­szer 12—15 ezer forintba kerül, és a tudomány mai állása szerint így is sajnos csak a betegek 50— 60 százalékát tudjuk megmen­teni. .. Ezer ember dolgozik itt hét­köznap és ünnepnap, éjjel-nappal azért, hogy a betegek visszanyer­jék egészségüket, hogy ismét örülni tudjanak az életnek. Száz orvos, 350 középkáder: ápolónő, műtős, asszisztens van itt, ezen­kívül pék, cukrász, konyha- személyzet, suszter, szerelők és ki tudná felsorolni a sok-solc szakmát.., A pék naponta négy mázsa ke­nyeret, 1300 péksüteményt süt... A konyhában egy-egy étkezésre 2—2500 adag ételt főznek. És hányfélét?! A betegek is, a kór­házi dolgozók is két menü között válogathatnak, a diétások 16—18 félét kapnak... A borjúhús itt is hiánycikk. Ezért a kórház a saját gazdaságában négyezer férőhelyes baromfifarmot létesí­tett. Baromfihússal pótolják a borjút. Külföldön házinyúlhúst adnak a diétásoknak. Itt is kap­hatnának nyulhúst, de azt még a diétás magyar gyomor sem veszi be. — Hétmillió-kilencszázezer fo­rintot költöttünk 1966-ban gyógy­szerre, több mint nyolcmilliót élelemre, kétmilliót gyógyászati segédanyagra (vattára, pólyára, fecskendőkre, stb.) és 14 millió forint az ellátó személyzet évi fizetése. — És hogyan oszlik meg a fi­zetés havonta? Mennyit kapnak az orvosok, az ápolónők átlago­san?. ., — Értjük a kérdést. Ezt a kér­dést sokan felteszik? Sokan azt gondolják, hogy az orvosok.,. Szóval nem élnek rosszul... De a fizetésük az nem sok. A fize­tésen felüliért pedig plusz mun­kát kell végezniük. A segédorvos 1400—1500, az alorvos 2—2200, a főorvos pedig 3200—3300 forintot kap havonta. Az ápolónők 1250 forinttal kezdenek, a szakmunká­sok fizetése pedig 1750—1800 fo­rint havonta. Az orvosoknak az ügyeletért száz, a szakmunkások­nak pedig ötven forint jár... Huszonkét főorvos van. Mind más-más szakma képviselője, szakértője. Ma már minden bo­nyolult műtétet elvégeznek: a nagy érműtétek bevezetett műté­teknek számítanak. Végeznek agyműtétet is, és ma már van olyan műtét is, amit az ország­ban itt végeznek a legtöbbet. Pontosan diktálják: „A vese­ütőér szűkülete folytán létrejövő magas vérnyomás eseteket ér- átültetéssel gyógyítjuk”. Bonyo­lult mondat, de mint tudják, a műtét még sokszorta bonyolul­tabb. És a műtétekhez rendelke­zésükre áll a technika minden vívmánya, ha nem is a leg­nagyobb mennyiségben és a leg­jobb minőségben. — Vannak-e még magánbete­gek? — Gyakorlatilag nincsenek. Legalábbis magyarok nincsenek. Akik szocialista országokból jön­nek a megyébe, a városba láto­gatóba, vagy turistaként, a meg­lévő egyezmények alapján szintén ingyen részesülnek kórházi el­látásban. A nyugati turisták, vagy látogatók, ha itt betegsze­nek meg, karamboloznak és hoz­zánk kerülnek, természetesen fi­zetnek. Tavaly körülbelül 30 ilyen nyugati betegünk volt. — És még egy jövedelem- forrásuk van: az abortusz — vetem közbe. — Bár ne lenne. Sajnos, sok az abortusz. Az elmúlt évben a legnagyobb forgalmat a szülé­szeti-nőgyógyászati osztályunk bonyolította le. ötezer-négyszáz beteg fordult meg itt és sajnos ennek kétharmada abortusz miatt feküdt be. Sok volt a beteg a se­bészeten is. Kétezer-nyolcszáz be­teget láttunk el összesen, és eb­ből mintegy 1100 baleseti sérült volt. Ez a szám is világosan mu­tatja: helyes volt a kórházunk­ban külön baleseti osztályt létrehozni. Túlterhelt volt a bel­gyógyászatunk is. Ezen az osztá­lyon 101 százalékos volt az ágy­kihasználás. — Ez hogyan lehetséges? ügy, hogy egy ágyon ketten is feküd­tek? — Dehogy. Pátágyakat kellett betenni. Ez a százegy százalék nagyon rossz arány, különösen ha azt nézzük, hogy az országos átlag 85—87 százalék között mo zog. Hasonló zsúfoltság volt a gégészeten is. Ezért a gégészetet most bővítjük, a meglévő bel­gyógyászati osztályok mellett pe­dig létrehozunk még egy bel­gyógyászati osztályt. (Itt főleg a reumásokat és izületeseket gyó­gyítják). A fertőzőosztályon a betegek száma huszonöt száza­lékkal csökkent. Ez jó. De mi annak örülnénk, ha a fertőző­osztály mind a hatvan ágya ki­használatlan lenne. A kórház is, mint minden eb­ben az országban, fejlődik, 1965- ben harmincegymillió forintért építették a tbc-szanatóriumot, évente hatmillióért újítják fel a különböző épületeket A távlatok is biztatóak. Tizenkétmillió forin­téit építenek majd egy kétszáz személyes, bentlakásos nővér­képző iskolát, nyolcmillió forin­tért egy hatezer literes véradó- állomást. Épül egy központi la­boratórium hárommillióért, 20 gépkocsijuknak garázs, közel két­millióért. Fejlesztik a palánki elmeterápiás telepet is, ahol 1965- ben létrehoztak egy Neumann- rendszerű sertéshizlaldát és egy ötvenférőhelyes sertés fiaz tatót. A hizlaldában etetik fel a kór­házi moslékot és ebből a gazda­ságból fedezik a kórház zöldség­szükségletének nyolcvan százalé­kát A tervek szerint öt egyen­ként százágyas pavilont építenek a terápiás betegeknek. A pavilo­nok építésével egyidőben szeret­nék megoldani a betegek téli foglalkoztatását is. Minden száz­ágyas pavilonhoz építenek egy ezer négyzetméteres elő- és utó­nevelő növényházat, amelyben primőr árut, virágot termesztenek. Ebből a primőrből és virágból a jelek szerint jut Szekszárdnak is. Amikor beléptem a kapun, nem hittem, hogy ennyire szerte­ágazó lehet egy kórház feladata. Azt sem hittem, hogy a kórházon belül egy várossal találkozom. A kórházban működik egy Népbolt, ahol a betegeken kívül a sze­mélyzet is vásárolhat Műszak előtt beadják a szatyrot, és ha vége a munkaidőnek, nem kell rohangálniok bevásárolni, a munkahelyükről vihetik az árut. A vendéglátó büfét tart fenn, természetesen szeszes italok nél kül. Van fodrász, bölcsőde, óvó­tóriumban. Innen sugározzák a Kossuth rádió műsorán kívül a „szív küldit” — természetesen ingyen — és itt hangzanak el az Ismeretterjesztő előadások, itt ol­vassák fel azokat a regényeket, novellákat, amelyeket a kórház minden betege hallhat az ágyak­hoz vezetett fülhallgatón. Minden osztályon könyvtár működik. Ez a betegek könyvtára. Külön hét­ezer kötetes szakkönyvtára van a kórháznak, ahol a szakkönyve­ken túl havonta hatvan hazai és külföldi folyóiratot is tanulmá­nyozhatnak az orvosok. Ma már az a probléma, hogy a rengeteg szakcikk között nehéz eligazodni. Ezért úgy tervezik, hogy a könyvtárat korszerűsítik, a nyil­vántartást lyukkártya-rendszerrel oldják meg. így pillanatok alatt megtalálhatja mindenki azt, ami­re éppen kíváncsi. Saját lapjuk Is van. Ebben teszik közkinccsé azokat a megfigyeléseket, tapasz­talatokat, amelyek a kórház tu­dományos munkáját segítik. Törődnek az ellátó személyzet­tel is. Most épül egy kultúrblokk, amelyben lesznek játéktermek, itt próbálhat és szórakozhat a kór­ház zenekara, itt kap helyet a sportl ör, amelynek férfi- és női kézilabda-, női torna-, vívó- és úszószakosztálya működik..; A kórházban is érezni az új mechanizmus előszelét. Még az idén gépesítik az adatfeldolgo­zást. A lyukkártyarendszer be­vezetése nemcsak a gazdasági ve­zetők munkáját teszi könnyebbé, pontosabbá, gyorsabba, de segít az orvosoknak is. E rendszer se­gítségével a beteg kivizsgálása után mintegy kétszáz adatot tud­nak egy lyukkártyán nyilvántar­tani. Ez eddig nem volt lehet­séges, hisz tavaly 22 ezer beteg fordult meg a kórházban és, ha mindegyikről kétszáz adatot vet­tek volna fel, több mint négy­Az új kazánház da. A kórház saját fűtőművel rendelkezik. Évente nem keve­sebb, mint ezer vagon szenet tü­zelnek el a kazánjaiban. Ami­kor ezt elmondták, nem csodál­koztam a 3 200 000 forintos szén- és az 1 700 000 forintos áram­számlán. Ha nincs áram a város­ban, a kórháziak akkor sem jön­nek zavarba: van egy kétszáz­ötven kilowattos generátoruk, amely képes biztosítani az egész kórház áramszükségletót. Nagy a vízfogyasztásuk is. Naponta mint­egy 450 köbméter vizet használ­nak el. Átmenetileg a víz­problémákon is tudnak segíteni: a két, egyenként 250 köbméteres, pápaszemes víztároló huszonnégy órára ellátja őket vízzel. A kór­ház területén van egy százhúsz- ágyas nővérszállás. Egy-egy szo­bában általában két nővér lakik. A nőtlen orvosokról és a haja­don orvosnőkről is gondoskodtak, összesen 38 nőtlen orvosnak és orvosnőnek biztosítottak lakást a millió adatot kellett volna le­írniuk. Ez pedig lehetetlen — emberi munkával. A korábbi szétaprózottságot mindenütt igye­keznek megszüntetni. Létrehoz­tak egy központi textilraktárai, ahova csak beviszik az osztályok a szennyest és minden ad­minisztráció nélkül azonnal hoz­hatják a tisztát. Az idén az osz­tályok pénzkeretet kapnak — eb­ből kell gazdálkodniok. Ha meg­takarítanak ebből az összegből, akkor a megtakarított pénzt meg­kapják, illetve azt vehetnek belőle az osztálynak, amire az osztály- vezető orvos véleménye szerint a gyógyításhoz a legnagyobb szük­ségük van... Ilyen a kórház belülről. Ami­kor kijöttem, megálltam a kórház előtt. Néztem a sürgés-forgást, a rohanó orvosokat, ápolónőket, a ki-be szaladgáló mentőket és egészen másmilyennek láttam őket,' mint néhány órával ko­rábban. kórházon belül. Saját rádió- SZALAI JÁNOS stúdiót rendeztek be a tbc szana- Foto: BAKÖ JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom