Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-21 / 18. szám
<867. január 21. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Pontosabb szállítás — hevesebb döntőbizottsági ügy Cipőgyári tapasztalatok a szállítási szerződések új rendszeréről Tavaly szeptember elsején lépett életbe a 10/1966-os kormányrendelet, amely újonnan szabályozza a szállítási szerződések rendszerét. Ha egy mondatban akarjuk kifejezni, mi újat hozott a vállalatok közti kapcsolatokban a „tízes”, akkor a következőképpen fogalmazhatunk: Az új szállítási szerződési rendszer erősíti a vevő pozícióját. A kormányrendelet tehát mintegy előszele az új gazdasági mechanizmusnak amikor is a fő cél a togyasztók minél jobb kielégítése, a valóságos szükségletekre termelés. Ha a szállító vállalat hibásan teljesíti kötelezettségeit, az eddigieknél nagyobb kötbért fizet, a vevő —• ha a körülmények megváltoztak — elállhat a szerződéstől, természetesen a gyártás előkészítésével addig felmerült költségek megtérítésével. Ha a szerződéskötés időpontjában még nem ismerheti pontosan, hogy milyen fajtájú árura van szüksége, jogában áll kaoa- citásszerződéBt kötni, amit később töltenek ki konkrét tartalommal. Ha a szállító nem teljesíti határidőre és az előírt minőségben kötélességét, az eddiginél nagyobb — általában kétszer- akkora — kötbért fizet, stb. — Hogyan alkalmazkodtak az új feltételekhez a Bonyhádi Cipőgyárban? — erről beszélgetünk Faludi Jó- zsefnével, a vállalat főkönyvelőjével. — Mindenekelőtt a szállítási határidőkkel kapcsolatos változásokról szeretnék beszélni — mondja a főkönyvelő. — Szeptember elseje óta nem az az időpont számít teljesítésnek, amikor postán, vagy vasúton feladjuk az árut, hanem amikor az a megrendelőhöz megérkezik. A termelést tehát úgy kellett ütemeznünk, hogy december 18—20- áig elkészítsük azokat a cipőket is, amelyeket az év végéig kell leszállítanunk. Lényegében tehát tiz-tizenkét nappal korábban teljesítsük az éves tervet. Ez különösen azért volt nehéz, mert az első háromnegyed évben lemaradásunk volt. Nehézséget okozott az is, hogy szigorúan tilos az előszállítás. Korábban, ha pár héttel előbb szállítottunk, legfeljebb az állott jogában a nagykereskedelmi vállalatnak, hogy nem utalta át azonnal az ellenértéket, hanem csak akkor, mikorra a szerződés szerint esedékes volt a szállítás. Most ezen felül még napi fél ezrelék megőrzési díjat is felszámíthat. Mi szállítunk cipőt az ország minden részébe és — a MÁV rendelkezése folytán — hetenkint egy helyre csak meghatározott napon adhatunk fel árut. A szállítás időtartama attól függően, hogy milyen távolságra van a megrendelő, pár naptól két hétig tart. Igen nehéz volt úgy programozni, hogy se előbb, se később ne érjen oda az áru. Elmondhatom, hogy ezt a nehéz feladatot sikerült megoldani, december utolsó harmadában már az ez évi szállításokat készíthettük elő, az idei tervteljesítésért dolgozhattunk. — Hogyan alakult a minőség? — Különösebb hiba e téren nincs, a kongresszusi verseny eredményeképpen a minőségi előírásokat túlteljesítettük. Persze, fordult elő minőségi szempontból is hibás teljesítés. Meg kell azonban mondani, hogy ránk nézve sérelmesek a szállítási szerződéses rendszer minőségi előírásai. Itt csak egyoldalú szigorítás történt. Ha például a MEFO — a cipőket itt, a gyárban minősíti és veszi át a kereskedelém minőségellenőrző szervezete — egy cipőt hibásnak talál, visszaadja a mi meósunknak. Azt a cipőt kijavítják és akkor az átvételnek nincs akadálya. Mégis, 20 százalékos minőségi kötbért fizetünk, mivel megkíséreltük a hibás átadást. Ha viszont a mi anyagátvevőnk ugyanígy jár el a bőrgyárral szemben — ez esetben pedig mi vagyunk a vevők — és a gyár a kifogásolt, általuk rosz- szul minősített, felsőbb szortimentbe sorolt bőrt kicseréli az előírt minőségi szabványnak megfelelőre, az ügy le van zárva, nem követelhetünk kötbért. A bőrgyár tehát minden rizikó nélkül megpróbálhatja „átverni” a cipőgyárat, legfeljebb ha az nem sikerült, kénytelen kicserélni a hibás anyagot. — Hogyan alakult a kötbérhelyzet, emelkedett-e a kötbér a gyárban a megszigorított szállítási feltételek következtében? — Sajnos tavaly több kötbért fizettünk, mint az előző esztendőben. Ez a többlet azonban az év első felét-háromnegyedét terheli, mint már említettem, ekkor maradtunk le a tervvel szemben, tehát több alkalommal késedelmesen szállítottunk. Az utolsó négy hónapban azonban javult a helyzet, tehát a szigorúbb szállítási feltételeket jobban teljesítettük, mint az év első felében a lazábbakat. Szerencsére, a kormányrendelet már februárban megjelent, megkaptuk a rendelet alapján kialakított szakmai szállítási feltételeket is júliusban. Isv tehát fel tudtunk készülni szeptemberre, amikor is életbe lépett a tízes rendelet. És figyelembe vettük azt is, hogy az új szabályozás szerint a kötbérnek csak 50 százalékát kell kifizetni, ha a hibásan teljesítő vállalat a másik fél kötbérigényét elismeri és nem kerül sor perre, döntő- bizottsági eljárásra. A pertől egyébként elriassza a feleket a felemelt illeték,_ ami bizonyos esetekben elérheti az ötezer forintot is. így hát. "Ha látjuk, hogy a roWijiríUnjt igaza van. nem visszük döntőbizottság elé az üevet, hanem fizetünk, fele kötbért. Azt hiszem, az idén már jobban fogunk alkalmazkodni az új szállítási feltételekhez, pontosan kielégítjük az igényeket, kevesebb lesz a reklamáció, késedelmes szállítás, vagy minőségi hiba miatt, kevesebb lesz a kötbér is. A kötbér érzékenyen érinti a jövedelmezőséget, a nyereséget, a nyereségrészesedést, sok szó esik erről a termelési tanácskozásokon is, a dolgozók tehát tudják, hogy a lemaradás, vagy a minőségi hiba komoly kárt okoz. A vállalatnak és nékik egyénileg is. J. J. Hazajönnek-e a mucsfai „NEM ESZIK A KÁSÁT olyan forróin” — mondották a mucsfai termeiőszövetkezet vezetői, amikor nagy kíváncsisággal ezzel a hírrel toppantam be hozzájuk: — Jönnek vissza az iparból, meg a bányából a munkások, lesz a tsz-nek munkaereje bőven. — Nono, — tettek hozzá — a kása sem olyan forró, meg enni sem annyira akarják. Kétségkívül nagy híre volt annak, hogy az észak-baranyai kis- bányák megszüntetésével a bányászok tucatjai jelentkeztek a a tsz-ek vezetőinél. Bottyán Sándor, a szövetkezet elnöke, tulajdonképpen minden hasonló hírt fenntartással fogad. — Annyi mindent mondtak már az emberek! Csak azt kell elhinni, amit azonnal bizonyítanak is. Ami a munkaerő hazatérését illeti — mi várunk néhány embert de, nem annyit. Szövetkezetünk nem nagy, nem kell sok munkaerő. A gépesítésre, amíg kevés volt a munkáskéz, addig is, de a jövőben is nagy gondot fordítunk. így az idősebb generáció néhány fiatallal megerősítve, él tudia látni az 1343 hold szántón adódó munkát. A szövetkezet, amelyhez hasonló adottsággal a Mórágy környéki tsz-ek rendelkeznék, földterületének több mint negyven százaléka olyan lejtős, hosy laposhoz szokott traktorosok itt el sem tudnának menni, az idevaló emberek is csak egyirányban tudnak szántani. A rendkívüli helyzet azután az embereket úgy hozzászoktatta az itteni körülményekhez, a nehézségek leküzdéséhez, hogy az a közel harmincöt forintot érő munkaegység, amelyet az idén űzetnék, feiér hatvannal is. A termelőszövetkezieti munkának nagy becsülete, értéke van. Azokra az emberekre, akik a szövetkezet mellett a rossz időkben is kitartottak, számítanak a jövőben is. Kásiler György párttitkár mondotta: — JÖNNÉNEK NÉHÁNYAN, de mind azt akarja, hogy olyan hélyet adjunk nekik, ami állandó. Ezt nem tehetjük. A mostani kocsisok, állattenyésztők miaradnak, akkor is, ha száz bánvász. meg ipari munkás akarna visszajönni. Az a szövetkezet vezetőinek álláspontra, hosv tíz ember, aki a mostani gazdálkodásihoz még kellene. iöhet. Azután meg már csak ■nyugdíja zás, elhalálozás esetén tudunk tagokat félvenni. Az emberek nyilvánosan, „hivatalosan”, visszatérési üevben még nem kopogtattak a szövetkezeti vezetők ajtaján. Beszélik, hogv Szabó József, Zsop Pius meg Erős Vince az elsők között jön maid haza. De reggelenként még kidenovenihárn-wm ülnék autóbuszra, és mennek az inamba. A szövetkezet vezetői különösebb bányászok? problémát a faluban folyó szóbeszédből nem csinálnak. Ezekben a napokban a zárszámadási előkészületek folynak, ezzel egy- időben az évi programot is készítik. Számítanak azonban munkaerő-szaporulatra. Arra, hogy a mostani, már jónak mondható zárszámadás után még többen fontolóra veszik majd a hazatérést. Tulajdonképpen nem zárkózhatnak él kategórikusan a hazatérők efl5L Az idén már több munka- igényes növényt vetnek. A dohány, a borsó vetésterülete nő. De távlati tervek is készülnek. ÁZ IPARI MUNKÁSOK hazatérésével kapcsolatban a szövetkezetben érdékes számításokat is végeztek. A termélőszövetkezetd tag, éves átlagban napi 4.8 órát dolgozik. Akik el iáma,k a községből, tizenegy óránál többet töltenek távoli a családtól. Ugyanakkor fizetésük nem annyival nogvobb, hogv indokolttá te°ve az emberek eljárását a faluból.. A mucsfai ipari munkások és a bányászok körében már érlelődik a gondolat, a hazatérést mérlegelik. Az új nyugdíjtörvény, az idei zárszámadás az embereket gondolkodásra késztetik. Persze úgy .vannak ezzel a mucsfai eliárő dolgozók, meg a tsz vezetői is, hogv aki korán kél, aki elsőnek határozza él magát, az a tíz ember. aki rövidesen a tsz-be adja munkakönyvét, nem jár rosszul. Á szekszárdi panelház-építkezésen Szigetelők dolgoznak a négyemeletes ház tétjén. A bitumen és perlit keveréket — a bituperlitet— 12—23 centiméter vastagságban terítik és tömörítik, melyet még a hagyományos eljárással kátránypapírral és bitumennel szigetelnek. Dolgoznak a vízvezetékszerelők is. A képen Szőcs Antal és Bertétt Menyhért. Fotó: Bakó Jenő Kitűzték az 1200 vagonos raktár és az új üzemcsarnok alapjait A százmilliós rekonstrukció utolsó „lépcsője“ a Paksi Konzervgyárban Mint arról már hírt adtunk, több, mint százmillió forintos beruházással bővítik a Paksi Konzervgyárat. Helyesebben: egy teljesen új gyárat építenek fel, a jelenlegi mellett, a mostani gyár épületeiben pedig az újnak majd különféle segédüzemeit rendezik be. Befejezés előtt áll az új szociális épület, az ősszel adták át a rekonstrukció kereteben épült hatszázvagonos ráktárat, megkezdték még a múlt évben -a kazánház bővítését is. A napokban újabb szakaszához érkezett el a konzervgyári rekonstrukció, kitűzték a hatszáa vagonos mellett, az ezierkótszáz vagonos raktár alapjait. Egyben kijelölték a közel hatezer-ötszáz négyzetméter területű üzemcsarnok alapjait is. Az építkezés tehát lényegében megkezdődött, befejezése után kerül sor a gyár „átköltöztetésé^e’, — majd a meglévő régi épületek egy részének lebontására, a megmaradóknak pedig átalakítására, berendezésére. A tervek szerint az épületek 1968 végére lesznek készen, az 1969-es gyártási idényt már az új üzemben kezdik.
