Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

4 TOT,WA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961 január 2ft OTHELLO GYULAHÁZÁN Bajazzói tragédia lehetősége remegteti meg a kisváros lakosságának szívét, borzolja jel idegeit, ingerli kíváncsi­ságát. Elterjedt a hír, hogy az ismert színész, Barnaky (Básti Lajos) legújabb szerepében, mint Othello igaziból megfojtja feleségét, Violát (Törőcsik Mari). És az operettek könnyedségéhez szokott közönség tódul a színházba, drámát nézni, éhesen arra-, hogy igazi tragédiát lásson. Uj tv-filmet mutatott be a televízió. Litványi Károly, Katona Márta és Szűcs Andor dolgozta át televízióra Gádor Béla kisregényét, amelyben iróniába hajló humorral, hu­morba csapó iróniával mondja el az író egy kisváros szín­játszó társulatának életét. A kisregény Gádor Béla egyik legsikerültebb munkája, amelyhez méltón sikerült az át­dolgozás. * Egyelőre csak a színpadon, a Lili bárónő előadása köz­ben okoz zavart az új rendező, Debrődy (Schetz András) megjelenése, hogy azután gyökereiben rázza meg és fel a színtársulat, sőt mi több, az egész kisváros operettlevegőjű, idillikus életét. A színpad, a színésztársadalom világába en­ged bepillantást az író e művében. A vonzó, a beavatat- lanok előtt csodalatos misztikumba burkolódzó színészvilá­got azonban a maga sokoldalúságában, emberségében ábra zölja. A színészvilág egzotikus csodalényei helyett élő hús­vér embereket, típusokat állít a néző elé. Barnaky önteltsége mellé csak akkor társul igazi szí­nészi teljesítőképesség, ha arra személyes élményei, érzései vezetik. A felesége, Viola Desdemonához — a sikerért, a jó alakításért — igazítja magánéletének minden mozzana­tát. Szusits (Dómján Edit) neuraszténiás hisztériája, az igaz­gató (Bilicsi Tivadar) sok viharban edződött jóindulattal párosuló határozatlansága, Pötyike (Ladomerszky Margit) ,.minden lében kanál” kotnyelessége, és a fiatal rendező, Debrődy „itt csak az én akaratom, elképzelésem győzhet” jel­igéjű magabiztossága — széles skálában árnyalt és ábrázolt alakokat sorakoztat fel a néző elölt. A készülő dráma ko­mikus elemekből bontakozik ki. Kellemes, jó időtöltés és a néző bízva-bízik, hogy ebben a levegőben lógó tragédiából mégsem lehet semmi. És a bizakodót nem is hagyja cserben Gádor Béla. Egy, a vártnál is kellemesebb és ötletesebb megoldás­sal oldja fel, mint egy fricskát mutatva színésznek, néző­nek, törekvéseknek egyaránt — a helyzetet. Megjelenik a tűzoltó (Verebélyes Iván) és tönkreteszi az Othello-előadást. abban a hiszemben, hogy megmenti a művésznőt zordon férje haragjától A megoldás frappáns és váratlan. Oly­annyira, hogy a siker sem maradhat el. A közönség ráébred, a színpadi dráma ízére és minden konfliktus megoldódik. Kezdődhet a következő előadás. Egy kis fricska, egy kis szatíra, elegáns és frappáns humor, bizarr és váratlan megoldás — amelyet rendező (Zsurzs Éva) és a színészgárda kis öniróniával, kellő mér­téktartással és éppen, ezért sikerültén dolgozott fel. 4| •RmWZitL FEJEZETEK PPÓNAV VAL NAPLÓJÁBÓL flranykoszorús ifi „veterán ff Tizenhét éve yív.fj^aJg mozgalomnak. A kitüntetés át­adásaikor harsány, vidám nevetés kísérte a bejelentést. A megyei KISZ-bizottság első titkára a meleghangú méltatás után tréfá­san mondta: „Most pedig átadom a KISZ aranykoszorús jelvényét a több évtizedes KISZ-munkáérl.” Tíz évet ért ugyan eddig a KISZ, mégis hosszabb ennél Tóth Ist­vánná, zombai pedagógus ifjúsági mozgalmi tevékenysége. Tíz éve a KISZ-ben dolgozik, előtte pedig a DÍVSZ Központi Bizottságának tagja volt. Kevesen vannak, akik ennyire hosszú időn át ily fárad­hatatlanul, törésmentesen sokat tesznek társadalmi munkában a fiatalokért. Külsejében és belül is ifi maradt, friss, fiatalos a szem­lélete. Lehet, hogy közvetlensége, derűs kedélye teszi, hogy a har­madik ikszet átlépve ennyivel fiatalabbnak látszik. A csontig hatoló hideg szélbsn csak egy fejkendős néni ballag az utcán a falu széle felé. Tőle ér­deklődöm, merre a község felső iskolája. Megkérdezi, kit keresek. — A Margitkát? Biztosan meg­leli itt az iskolában. Zombán ő a fiatalok patrónusa — mondja, titkolhatatlan büszkeséggel, [hol ni, az iskola — mutatja. Ez a né­ni biztosan kedveli a fitalokat. A tanítás véget ért, derűs han­gulat uralkodik a tanáriban. Fel­tűnően sok a fiatal nevelő. A ke­resett apró termetű, ragyogó sze­mű kis barna asszonyka gyorsan előkerül. Hat éve, 1961-ben jött haza falujába, korábban mint ag- ronómus, távol volt nyolc esz­tendőn át. Levelező tagozaton vé­gezte másfél éve a pedagógiai főiskolát. — Volt olyan, aki szóvá tette, mondjak le a társadalmi mun­káról. Ha másként nem, hát legalább addig, amíg tanulok. Nem panaszkodtam én senki­nek soha a mozgalmi munkára. Dehogy teszem. Hogy gondolják? Hiszen nekem pártmegbízatásom az ifjúság segítése! — mondja nyomtatókkal, minden háborgás nélkül, mint aki természetesnek veszi azt is, hogy mást javasoltak neki. — Feltűnően közvetlen, nyílt szívű, gyors észjárású ember. Meglátszik modorán, hogy sokat forog fiatalok között. Utóbbit szó­ivá teszem. E — Természetes, hiszen tagja -vagyok a KISZ megyei végrehaj- =tó bizottságának. Megbízatásaim ■j,szerint járok a fiatalok alap&zer- Svezeteihez más községbe is. Ná­diunk, a mi falunkban közel két- Eszázötven KISZ-korosztályú fiatal Elakik. Szeretek köztük. Megkér­dezték azt is tőlem, nem megy-e a tekintélyem rovására, ha a volt tanítványaimmal tegeződöm a községi KISZ-szervezetbem? He­lyes, indokolt szokás a tegeződés a KISZ-szervezetben. Szerintem egyáltalán nem a magázódáson múlik, hogy adnak-e az ember véleményére, hallgatnak-e rá. Pünkösd vasárnapján eljöttek volna-e a gyerekek a vállalt tár­sadalmi munkára, ha három lé­pésnyi távolságot tartunk? — kér­di halk nevetéssel. II — M'nt ifi-vezető ^ nek tartja ifjúságunkat? — kér­dezem az agronómus-pedagógus patrónust. Megélénkül, szenvedélyessé vá­lik: * — Semmivel nem rosszabbak, mint a korábbi korosztályok. Má­sok azért, persze, hogy mások, mint mi voltunk. Hát még a ré­gebbiekhez viszonyítva! Mások a körülmények, mások a gondok. A mostani fiataloknak nincsen olyan problémájuk, mint például nekem volt, hogy sváb szárma­zásom miatt nem akartak annak idején javasolni a gimnáziumi felvételre. A régiekhez hasonlít­va? Nincsenek lekötve a napi megélhetési gondokkal. — Nem rosszabbak. De miben jobbak? — Sok mindenben jobbak is. Elevenebbek, sokoldalúbban ér­deklődőek, képzettebbek, mint ők voltak régebben. Igaz, hogy régebben a helyzetük gátolt, a kötöttségek nehezítettek. A mai ifjúság többsége őszinte, nyílt, felelősséget érez a társadalom fejlődése iránt. Munkájukat nemcsak elvégzik, hanem kez­deményezők is. Nekik természe­tes a mi mai életünk, a mi lég­körünk. Másként kéül kezelni azt, aki visszaél a könnyebbsé­gekkel. Akadnak tiszteletlenek, akiket rendre kell utasítani. Az egy-két garázda fiatal megkese­rítheti a többiek szórakozását. — A hazaszeretet szép meg­nyilvánulásai mellett sokszor fel­színes összehasonlításuk, bár nem fogadnak ám el a falusi fiatalok mindent kritikátlanul. Sokat kell vesződnünk az igazi internacio­nalizmus megértetésével. Propa­gandista vagyok. Néha szemér­mesen szégyellik a lelkesedést és mi is restelljük. Akkor tudnak lelkesedni, ha értik a célt. Vala­hogy úgy kéne ezt csinálni, hogy akioktatást kerülve, mindig meg­értessük és szívünkkel-lelkünkkei fogadtassuk el céljainkat. — Tudjuk, hogy nincsenek a társadalmi nevelésben sem ab­szolút biztos receptek. Mit java­solna azoknak, akik az ifjúság­gal foglalkoznak? Mit tudna ta­nácsolni a szülőknek és a tár­sadalmi szerveknek? — kérdez­zük végül. — Elsősorban nagyobb meg­értést. Nem elnézésről van szó, ne keverjük azzal össze. Szük­ség van szigorra is. De sokszor abból adódnak — vallom, csak átmenetileg — összeütközések és elsietett, lebecsülő vélemények, hogy nem tudják azonosítani ma­gukat a fiatalok többet, jobbat akarásával. Néha a nyugalmukat is félti tőlük a felnőttek egy ré­sze. Miért baj a többet, jobbat akarás? A múltkoriban az egyik nagyközségben méltatlankodva mondogatták, hogy milyenek ezek a fiatalok. Lám, külön klubszoba kéne nekik. Hetvenen vannak. Miért ne kaphatnák meg? — A többre törekvéshez egy helyi példát A múltkoriban egy helybeli, köztiszteletben álló csa­ládnál meglepődve tapasztaltam, hogy hiába van pénzük, ottho­nuk szobái földesek maradtak. Már indulni készültem, mikor furcsán-büszkén újságolta a ma­ma, nézzem már meg a fia büsz­keségét, az új fürdőszobát. Ki­tervelte, megspórolta és elkészült Tudnak takarékoskodni a fiata­lok. Ha minden felnőtt jobban támogatja a fiatalok kezdemé­nyezését, kevesebbszer mondatja velük keserűségük: Lám, ilyenek a fiatalok. Együtt, velük, őket megértve — fejezi be válaszát az ifjúság patrónusa. II Figyelő szemmel, jár Zombán a fiatalok patrónusa. Titka, hogy komolyan veszi párt­megbízatását becsüli, szereti a fiatalokat. Napi munkája végeztével el­indul a patrónus Szekszárdra, a Babits Mihály Szabadegyetem előadására. Tájékozódni, tanulni akar, mert úgy érzi, hogy a szín­játszást kedvelő, a világ dolgai iránt érdeklődő zombai fiatalok segítéséhez szüksége van erre. Az aranykaszorús jelvény bir­tokosa nem akar lemaradni, gyarapítja ismereteit, ambíciói­nak megvalósításához. SOMI BENJAMINNÉ — ......... — 79 — Lipthay, valamint Bibó őrült futásban iparkod­tak a szaladót elérni. Engemet igen felmgerelt ez az eset, mert a legveszélyesebb bűnös, akit valahol a faluban ogy padlásrejtekből húztunk elő, lógott el könnyűszerrel az akasztófa alól, é3 ezt ismét Salm könnyelműségének köszönhet­tem. Dacára a sok lövésnek, melyek a kukoricá­sok felől hallatszottak, már le is mondtam ezen gazember kézre kerüléséről és messziről kezdtem szidni Salm Herman,nt, aki, az erős szaladgálás­tól lihegő Bibó Dénessel és Lipthay Antallal tért vissza. „Kapitány úr, alássam jelentem, megvan a zsidó, éppen oldalt szaladt nekem a sűrű ku­koricásban — fültövön lőttem, azonnal vége lett” — jelentette Bibó. „Hiszi a fene nektek, kiál­tottam rájuk, hát akkor hoztátok volna el mu­tatónak legalább azt a kányafülét ennek az im- posztor zsiványnak.” Bibó nem szólt egy szót sem, hanem eltűnt. Amikor már elfogytak az elítéltek mind, és nem volt több kommunista akasztani való — Bibó ismét mellettem termett. Kezében egy összegöngyölt lapulevelet tartott, amelyet diszk­réten széthajtva, benne egy frissen levágott em­berfület mutatott. Miután bizonyságot szereztem arról, hogy sem a fákon lógó, sem pedig a többi lefogott kommunisták fülei — akiknek a kivég­zéseket végig kellett nézni — nem hiányoznak, mert Bibó leleményességén igen nehezen lehe­tett túljárpi, ha ő az igazát akarta bebizonyí­tani — elhittem neki. „Jól van — mondottam —, hát csak tedd el, most már spirituszba taliz­mánnak.” _ 80 — I Szatymazon azonban sok időt nem tölthettünk, mert pótolni kellett a borgosi kerülővel történt időveszteséget, és fel kellett kerekednünk a nyu­gat felé való élőnyomulásra. A további intéz­kedéseikkel tehát megbíztam Eauer tüzér hdgyot, aki időközben Szegedről néhány emberével szin­tén ideérkezett. De mielőtt távoztam, az össze- sereglett községi elöljárókhoz és népéhez intéz­tem szigorú és intő figyelmeztetést. Okuljanak az imént szemeik előtt végbementeken. II. köt. 168—170 old. KISTELEK A G iczey- szakasz fönti község felé folytatta előnyomulását, éspedig egy mozdonyon, ame­lyet a vörösök a szatymazi állomáson ottfelej­tettek és amelybe azonnal befűttettem. Miután Szatymazon magában is már több hadianyag, úm. ló, azután kocsi, fegyverek és géppuskák a kezünkbe akadtak, tehát ezeken és ezekkel feliszeielve részint, a többieket pedig a mozdonyon és annak szeneskocsiján elhelyezve, szűzmáriás lobogónkat kibontva, a karabélyokat készen megindultunk a vasúti pályán ezen a rendelkezésünkre álló, rozoga mozdonyon Kis­telek felé, ahol, mint nekem jelentve lett vörös- katonák gyülekeznek, és ellent akarnak állni. Augusztus 4-én, kb, 2 óra du. megközelítettük nevezett helység állomását. Útközben többször lassítva, kémlelve és figyelve haladtunk előre, vajon nincsenek-e a sínek esetleg valahol le­szedve vagy nem állnak-e reánk lesben. De min­— 81 — den simán ment, s az állomáson már többen vár­tak kisteleki polgárok, fehértollas kalapjukat lengetve. Ezek közül kik voltak azután vörösök vagy ki nem volt az, azt megállapítani mi már nemigen értünk rá, miután mindenki kalapján - a fehér tollat viselte, úgy, mint mi. Nevezett községet, melyből a bűnösök már el­szöktek, mindjárt átvizsgáltuk. A Szatymazon de. tartott autodafónak, úgy látszik, gyors híre ment, miután azok, akiknek a lelki ismerete rossz volt, az elmenekült előlünk. Azért itten eldobott fegyvereken és felszerelésen kívül egyebet nem találtunk. Akadt ugyan néhány kisebb bűnös, akiket, az általunk visszahelyezett elöljárók ne­veliveit meg, és akiknek leíkiismeretén csupán alapos botbünitetéssal könnyítettem. Estefele kb. 6 óra tájban telefonjelentés jött Kiskunfélegyházáról, hogy egy román lovasszá- za,d szándékozik Kistelekre menetelni. Én ugyan­csak telefonon viszont leadattam: erre nincsen semmi szükség, miután a rend itten helyreál- lott. De munkámban nehogy meglepjenek, fel- álilíttaittam a templom tornyában egy megfigye­lő őrséget. Minekutána ez megtörtént, azonnal kirendeltem lovas kocsikat, amelyekkel az állo­másra hordattam a községben talált összes ha­dianyagot. kb. 200 db puskát, megfelelő muní­ciót, kézigránátot, gépfegyvereket és egyéb fel­szereléseket, melyek fölöslegessé váltak, miután a Giczey szakaszát mindennel elláttam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom