Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

f TOLNA MEGYEI NEPŰJS/tö T3(íf>. December fi (Folytatás a 4. oldalon) ressziójával szembeni egységes fellépést. A szocialista világ mind nagyobb befolyást gyakorol az emberi társadalom fejlődésére és a világesemények menetére. E A szocialista országok nagy, történelmi felada­ta a béke védelme. Eb­ben fontos szerepet játszik a Varsói Szerződés politikai ereje és annak katonai szervezete. Napjainkban az Amerikai Egye­sült Államok irányításával több agresszív katonai szövetség és csoportosulás működik, közülük legfontosabb a NATO. Amíg az imperialisták támadó jellegű .ka­tonai tömbjei fennállnak, a Var­sói Szerződés katonai szervezeté­nek fenntartása és erősítése mel­lett vagyunk. A magyar néphad­sereg szoros fegyverbarátságban és elvtársi szövetségben működik együtt a szovjet hadsereggel és más szocialista országok hadse­regeivel, biztosítja hazánk vé­delmét, békés építőmunkánkat. E A szocialista országok közötti szélesedő gazda­sági együttműködés alapja a szocialista nemzetközi­ség, a termelési viszonyok, a tár­sadalmi célok és az alapvető gaz­dasági érdekek azonossága. A Magyar Szocialista Munkáspárt elvi álláspontja, hogy az egyes szocialista országok érdekeit összhangba lehet és kell hozni az egész szocialista világrendszer közös érdekeivel. A gazdasági együttműködés gyorsabb ütemű fejlesztése a kölcsönös előnyök és . kölcsönös segítség elvei alapján, a KGST-ben folyó, illetve a két vagy több ország közötti együtt­működés kiszélesítése és az en­nek útjában álló nehézségek le­küzdése az egész szocialista vi­lágközösségnek és valamennyi szocialista országnak külön-külön is érdeke. E Az utóbbi években új jelek mutatják, hogy to­vább súlyosbodik az im­perialista világ általános válsá­ga. A fejlett tőkés országokban hatalmas sztrájkok és politikai harcok bizonyítják, hogy éleződik a tőkés világ legfőbb belső ellen­téte, a munka és a tőke közötti el­lentét. A harcok béremelésekért, mind gyakrabban átfogó gazda­sági és politikai követelések tel­jesítéséért folynak. Hatalmas megmozdulások zajlanak le a bé­ke védelmében, az imperialisták háborús kalandjai ellen. A tőkés gazdaság egyenlőtlen fejlődése következtében kiéleződ­tek egyes kapitalista hatalmak ellentétei. Ennek egyik legfőbb jele a NATO válsága. Az európai tőkés államok a második világ­háború után különböző mérték­ben amerikai függőségbe kerül­tek. Az ötvenes években azon­ban ismét erőre kaptak, növeke­dett súlyuk a tőkés világgazda­ságban. Ennek nyomán egyre in­kább felszínre kerültek nemzeti, függetlenségi törekvések az USA monopoltőkés befolyásával szem­ben. Az imperialisták a növekvő válságból agresszivitásuk fokozá­sával keresnek kiutat. Erőszakot alkalmaznak a világ különböző térségeiben feltörő forradalmi mozgalmakkal szemben, kalandor módon provokálják a szocialista országokat, felújítják fenyegeté­seiket a szocialista Kuba ellen. A fokozódó agresszivitásnak legdurvább megnyilvánulása az amerikai kormány szennyes gyar­mati háborúja Dél-Vietnamban. Az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi jogot megsértve soro­zatos durva agressziót követ el a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. Ez nemcsak Dél- kelet-Ázsia, hanem az egész vi­lág békéjét veszélyezteti. Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság is, segít­séget nyújtanak a hősiesen har­coló vietnami népnek. A segítség hatékonysága az összes szocialis­ta ország közös összehangolt fel­lépésével növekedne. Ezért a szo­cialista országok akcióegységének létrehozására törekszünk. Európa békéjét és biztonságát fenyegeti a nyugat-németországi imperialisták politikája. A szo­cializmus és a béke erőinek foko­zott éberségét követeli a sajátos kétoldalú katonai szövetség az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság vezető körei között. Az amerikai és né­met monopoltőke Nyugat-Német- országot a Szovjetunió, a szocia­lista országok, Európa minden népe békéjét, biztonságát veszé­lyeztető támaszponttá építi ki. A bonni állam nem hajlandó szá­molni azzal a nyilvánvaló reali­tással, hogy létezik a szocializ­must sikeresen építő, békeszere­tő Német Demokratikus Köztár­saság. Az európai biztonság meg­követeli Európa összes haladó erőinek összefogását, a nyugat­német monopóliumok revanstö- rekvéseinek, atomfegyverigényei­nek visszautasítását. A jelenlegi helyzetben az európai béke és biztonság megőrzése Európa min­den népétől, minden békeszerető erőtől még nagyobb eltökéltséget és aktivitást kíván. E A nemzeti felszabadító mozgalom feltartóztat­hatatlanul halad előre. A még meglevő gyarmatok népei elkeseredett harcot folytatnak jo­gaikért. Egyes felszabadult orszá­gok az igazi nemzeti függetlenség kivívásáért a társadalmi haladás, a nem kapitalista fejlődés útjára léptek. Társadalmi reformokat hajtanak végre, imperialistaelle­nes külpolitikát folytatnak. Az imperialisták nem tudják régi formájában visszaállítani az összeomlott gyarmati rendszert. Ezért az újonnan függetlenné vált országokat igyekeznek a ka­pitalista fejlődés útjára terelni és az ottani reakciós erőkkel ősz- szefonódva próbálják megvalósí­tani az új gyarmatosítást. Erő­szakos beavatkozással, katonai puccsokkal, diverzióval, a belső reakciós erőket támogatva igye­keznek a haladó kormányokat megdönteni, amint ezt Indonézia, Ghana, Dominika és más orszá­gok példája mutatja. A szocialista országok, közöttük a Magyar Népköztársaság, szoli­dárisak a függetlenné vált és az imperializmus ellen harcoló or­szágokkal, megadnak nekik min­den tőlük telhető erkölcsi, politi­kai, gazdasági segítséget, egészen a fegyveres harc támogatásáig. A szocialista országok és a fej­lődő országok között új típusú kapcsolatok alakultak ki, ame­lyek a teljes szuverénitáson, az érdekek kölcsönös figyelembevé­telén és a baráti segítségen ala­pulnak. 0 A Magyar Népköztársa­ság külpolitikája a ma­gyar dolgozó népet, a szocializmust, valamennyi nép békéjét és függetlenségét szolgál­ja. A Magyar Népköztársaság kül­politikája az elmúlt években ak­tívabb, kezdeményező és eredmé­nyes volt. Harcolunk az imperia­lizmus agresszív erői ellen, a vi­lágháború megakadályozásáért. Nemzetközi kapcsolatainkban el­sőrendű célunk az, hogy erősítsük a szocialista világrendszer orszá­gainak egységét és összeforrottsá- gát, növeljük politikai, gazdasági és katonai súlyát. Szolidárisak vagyunk a tőkés országokban élő, harcoló osztály- testvéreinkkel, támogatjuk a ka­pitalista országok munkásosztá­lyának a demokratikus jogokért, a békéért, , a kizsákmányolás ellen, a szocializmusért vívott harcát. Segítjük a nemzeti felszabadító mozgalmakat: fejlesztjük az együttműködést és a szolidaritást Ázsia, Afrika és Latin-Amerika független országaival; törekszünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósítására. Az elmúlt években még szoro­sabbra fűztük kapcsolatainkat a szocialista világrendszer országai­val. A párt- és kormányküldöttsé­gek cseréje, a több szocialista or­szággal folyhatott két és többolda­lú tanácskozás, új megállapodások és egyezmények megkötése elmé­lyítette a barátságot és szorosabb­ra fűzte az internacionalista együttműködést. Évről évre erősödnek és mind bensőségesebbé, barátibbá válnak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatai. Országa­ink és pártjáink teljesen egyetér­tenek mind a nemzetközi helyzet, mind a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseinek megítélé­sében. Pártunk elvi álláspontja, hogy az internacionalizmusnak napjainkban is próbaköve a világ első és leghatalmasabb szocialis­ta országához, a Szovjetunióhoz fűződő viszony. Több magas színtű kölcsönös látogatás, több új egyezmény és az .országunk által nyújtott támo­gatás különböző formái javították és szorosabbra - fűzték a Magyar Népköztársaság kapcsolatait a harmadik világ országaival. i j Valljuk, hogy korunkban I 7. I a háború nem végzetsze­I I rűen elkerülhetetlen. Ezért az imperialista agresszió el­lenére és az ellen harcolva to­vábbra is időszerű történelmi fel­adatnak tartjuk a küzdelmet a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Meggyőződésünk, hogy a békés gazdasági versenyben le­győzzük a kapitalizmust. Célunk, hogy a békés egymás mellett élés ne egyszerűen háború nélküli állapot legyen. Hívei va­gyunk a különböző rendszerű ál­lamok kölcsönösen előnyös gazda­sági és tudományos együttműkö­désének, a népek barátságát szol­gáló kulturális cserének és sze­mélyi forgalomnak. A békés egy­más mellett élés feltételezi és megköveteli az agresszió elleni el­szánt harcot a világ minden tér­ségében. nos termelőszövetkezeti közös elhatározása. tagok: 11. II. Belpolitikai és társadalmi viszonyaink 0 _ I Pártunk VIII. kongresz- ö. I szusa 1962-ben teljes joggal állapította meg, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szocializmus alap­jainak lerakása dolgozó népünk történelmi jelentőségű győzelme volt, amely kihatott egész politi­kai, társadalmi és gazdasági éle­tünkre. Az elmúlt négy évben már a szocializmus teljes felépítésén dolgoztunk. A munka eredménye­ként szocialista vívmányaink meg­szilárdultak, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális életünk to­vább fejlődött. Az előttünk álló években feladatunk a szocializmus teljes felépítésének erőteljes foly­tatása. A beszámolási időszakban to­vább nőtt a munkásosztály társa­dalmi és politikai befolyása, meg­kezdődött az egységes paraszti osztály kialakulása. Értelmiségünk magáévá tette és munkájával se­gítette a munkásosztály politiká­ját, a szocializmus építését. Erő­södött a"- munkás-paraszt szövet­ség, amely népi államunknak, mind homogénebbé váló társa­dalmunknak, népünk kialakuló­ban levő szociálisig nemzeti egy­ségének legfőbb politikai alapja. 0 Társadalmunk legna­gyobb, legszervezettebb és politikailag legöntuda- tosabb osztálya a munkásosztály. Társadalmi életünk minden fon­tos területén érvényesül a mun­kásosztály vezető szerepe. Ez ab­ban nyilvánul meg, hogy a mun­kásosztály forradalmi, marxista— leninista pártja vezeti és irányít­ja egész társadalmi életünket, erő­södik a munkásosztály hatalmát gyakorló és megtestesítő állam, megvalósul a munkásosztály nagy forradalmi célja: épül a szocializ­mus. Állami és társadalmi éle­tünkben a legfontosabb posztokat a munkásosztály képviselői töltik be. A munkásosztály nagy tömegei szereznek magasabb szakmai és politikai képzettséget. Elsajátítják a vezetéshez szükséges ismerete­ket, egyes tagjai meghódítják a tudomány és a kultúra magasla­tait. A munkásosztály egyre na­gyobb tömegei átérzik és vállal­ják a felelősséget az ország sorsá­ért; élen járnak az építő munká­ban, cselekvőén részt vesznek a közéletben, példát mutatnak fe­gyelmezettségben, áldozatkészség­ben. A szocialista brigádmozga­lom szép eredményei a munkás- osztály fokozódó aktivitását, nö­vekvő öntudatát bizonyítják. A munkásosztály fokozatosan a ma­ga képére formálja a társadalom más rétegeit is. 10. A magyar faluban vég­bement fejlődés gyöke­res fordulatot hozott a parasztság életében és szemléleté­ben. A hatalmas társadalmi átalaku­lás előnyösen változtatta meg az egész falusi életformát. A szövet­kezetek, a falusi társadalmi szer­vezetek élére több tízezer parasz­ti vezető került. A parasztság a maga soraiból ki tudta emelni ve­zetőit, akik egy-egy szocialista nagyüzem vagy község élén jól szolgálják a közös érdeket. A gépek, a vegyszerezés elterjedése a mezőgazdaságban, a közép- és felsőfokú iskolákban végzett ag­rárszakemberek, az ifjúság iskolá­zási lehetősége, a társadalombizto­sítás kiterjesztése a falura, a vil­lany, a korszerű házak tízezrei, a televízió és más változások közelí­tették a paraszti életet a munká­sokéhoz, a városlakókéhoz. Megkezdődött a termelőszövet­kezeti parasztság egységes szocia­lista osztállyá alakulása. A koráb­bi falusi társadalmi rétegeződés gazdasági alapjai megszűntek. A falu mai ellentmondásai között a régi osztályrétegeződés maradvá­nyai már nem játszanak elsőren­dű szerepet, de léteznek nem osz- tályjellegűek: ilyenek a tagok és az alkalmazottak, a jobb és rosz- szabb természeti körülmények kö­zött dolgozó gazdaságok közötti jövedelemeltérések, a földtulajdon és a földhasználat elkülönülése a föld öröklése és a faluról elván­dorlás következtében, a munka­erő egyenlőtlen megoszlása. A közelmúlt években erőtelje­sen nőtt a faluról városba áram­lás. 1960 és 1963 között a városok lakossága 235 000-rel nőtt, a közsé­geké viszbnt 124 000-rel csökkent. A csökkenés elsősorban a mező- gazdaság dolgozóinak elvándorlá­sából adódik. Az elvándorlás a fejlődés velejárója, elsősorban az ország iparosításának következmé­nye. Ez az alapjában véve szük­ségszerű folyamat az indokoltnál nagyobb méreteket öltött és kü­lönböző nehézségeket okozott. Eb­ben szerepet játszik az is, hogy a városi életkörülmények általában jobbak a falúsinál. Ez elsősorban a falusi fiatalokat a kívánatosnál jobban vonzza a városba. Arra törekszünk, hogy végső fo­kon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociá­lis, kulturális ellátottsága között. A következő években jelentékeny lépéseket teszünk azért,' hogy a parasztság életszínvonalát és el­látottságát tovább közelítsük a munkásosztályéhoz. Alapvető politikai és gazdasági érdekek fűződnek a földtulajdon olyan rendezéséhez, amely meg­valósítja a nagyüzemi földhasz­nálat és földtulajdon egységét, a szövetkezeti földtulajdont. Meg kell teremteni az elvi és törvé­nyes lehetőségeit annak, hogy a termelőszövetkezetek használatá­ban lévő földek megfelelő meg­váltási ár ellenében a termelő­szövetkezeti tulajdonba kerülhes­senek. A termelőszövetkezeti tu­lajdon hosszabb folyamat ered­ménye lesz, ennek nélkülözhetet­len követelménye a termelő- szövetkezetek és a földtulajdo­Az MSZMP VIII. kong­resszusa a szocialista nemzeti egység erősíté­sét tűzte ki célul. Sikerrel járt a pártnak az a törekvése, hogy fokozódjék a társadalom aktivi­tása és a nemzet összes alkotó erőit mozgósítsa a szocialista építő munka feladataira. A pa­rasztemberek, az értelmiségi dol­gozók, a kisiparosok és más dol­gozó kisemberek — a munkás- osztály szövetségesei — szorgal­mas munkával vették ki részüket a szocializmus építéséből. A törvény előtti teljes állam- polgári egyenlőség, a törvényes­ség szigorú megtartása, a párt türelmes és humánus politikája társadalmunk egységének erősö­dését, a szocializmus javát szol­gálta. Bevált az a gyakorlat, hogy párttisztségeken kívül minden funkciót pártonkívüli is betölt- het, helyesnek bizonyult, hogy az emberek megítélésének alapvető mércéjévé a társadalom érdeké­ben végzett munkát és magatar­tást tettük, s az iskolai felvéte­leknél eltöröltük a származási megkülönböztetéseket. Megtalálta helyét a társadalomban, bekap­csolódott az építő munkába a volt uralkodó osztályok sok tag­ja és gyermekeik többsége. Szö­vetségi politikánk fő célja a jö­vőben is a nemzeti egység erősí­tése, gyakorlatban kipróbált el­veink • következetes érvényesítése és megvédése minden torzítástól. A társadalom valamennyi réte­gének alapvető érdekei azonosait, s ezért a legfontosabb politika; kérdésekben, a szocializmus épí­tésében, a béke védelmében szé­les nemzeti egység alakult ki. Ezen belül azonban objektív és szubjektív okokból egyes esetek­ben átmeneti, sőt bizonyos kér­désekben hosszabb ideig tartó el­lentétek léphetnek fel, egyes tár­sadalmi rétegek, 'sportok, illet­ve a- össznépi érdekek között. Az erdekellentetu^ és n^_ zeteltérések vitákban is kifeje­ződnek. A párt gondosar tanul­mányozza és á politika kialakí­tásában figyelembe veszi ezeket. A közgondolkodásra hát a szoJ cializmus és a kapitalizmuSj a2 imperializmus és az antijrépéria- lizmus közötti világméretekben folyó harc és a nemzetközi kom­munista mozgalomban folyó vita is. 12. A szocialista nemzeti egység kiszélesedése to- _____ vább erősítette és szi­lárdította a szocialista állam- hatalmat. Hazánkban felszámol­tuk a kapitalizmust, nincsenek a szocializmussal szemben álló osz­tályok, a szocialista állam fő funkciója a gazdasági és kulturá­lis építőmunka szervezése és irá­nyítása az egész dolgozó nép ér­dekében. Az osztályharc ma első­sorban a gazdasági építés fel­adatainak megoldásáért, az em­berek tudatának fokozatos át­alakításáért, az imperializmus behatolási kísérletei, a belső el­lenséges erők ellen folyik. Ezzel szolgáljuk osztálycéljainkat, a szocialistává váló nemzetünk ügyét. N épi államunk a társadalom valamennyi becsületes tagja szá­mára biztosítja a szilárd jog­védelmet, a demokratikus jogok gyakorlásának széles körű lehető­ségeit, de elnyom minden — szo­cialista vívmányaink, a népi ha­talom, a törvényes rend ellen irányuló — restaurációs törek­vést. Szocialista vívmányaink fej­lesztése és az ellenséges törekvé­sek elnyomása szocialista álla­munk két egymáshoz szorosan kapcsolódó feladata; a külső és a belső ellenség elleni harc leg­hatásosabb fegyvere a szocializ­mus erősödése. A kisajátítók kisajátításával, a szocialista társadalom alapjainak lerakásával a hatalomért folyó harc hazánkban eldőlt, a nagy osztályösszeütközések korszaka (Folytatás az 5. oldalon) "

Next

/
Oldalképek
Tartalom