Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
1066. december 4. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 (Folytatás a 2. oldalról.) földbe, azt a többi baranyai tsz-é- ből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet? Most, miközben hallottam Szvi- ridov elvtársnő elképesztő példáit, erre gondoltam, és arra, hogy az általa elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz-elnök küzd, hiszen ugyanazok a jogszabályok érvényesek mindenhol. Mi a különbség? Az, hogy az ófehértói tsz az isten háta mögött van, kicsi, szegény tsz, és az ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat. De, ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresszuson ugyancsak szerepelt nádudvari —, amelynek elnöke központi bizottsági tag, képviselő, kopogtat, már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé is. (Nagy taps). Akinek nagyobb az ereje, vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy átvágja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást, vagy erőt tud maga mögött, azzal szinte labdáznak. Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem így akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdasági mechanizmusunkkal nagy feladatokat .oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét A követelmények mások. Tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és fejlődést biztosítsunk minden területen. Ezért is kell nekünk a gazdasági mechanizmus reformja. Szóba került a tanácskozáson a tudomány és a közoktatás kérdése is. Azért említem ezt, mert nagyon figyelemre méltónak tartom mindazt, amit Tigyr elvtárs mondott, hogy tudniillik gondoskodjunk arról, hogy a tudósképzés megfelelő síneken menjen. \ Itt a sable'« sem segít. Valóban, vals>fr«M?yan kUAOTi 'R.eTi tpg- lalkoznVhtk azokkal, akik valamiben tehetséget árulnak el a középiskolában, például a matematikában, valamelyik korszerű tudományban, vagy más tárgyban. Egyengessük az ilyen fiatalok útját, hogy valóban tudományos káderekké váljanak. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Nem ide tartozik, nem is túl komoly kérdés, de azért megemlítem. Mostanában eléggé megszaporodott hazánkban azoknak az embereknek a száma, akik elérték és túlhaladták az átlagsúlyt. Van ennék persze komoly oka is. A mi népünk éhezett és a fel- szabadulás után először jóllakott. Munkanélküliség, nyompr, éhség pusztította ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott, elsősorban enni akart. Néha az éhséggel kapcsolatban az jut eszembe, hogy a nép nemcsak fizikailag volt éhes, /hanem a kultúrára, a műveltségre is, -és most, hogy hozzájut, a gyerekének még többet akar. Néha úgy érzem, hogy a prédikációval nem jutunk semmire, mert általában mindenki megérti, egyetért azzal, hogy nem mehet minden gyerek egyetemre, de ha a saját gyerekéről van szó, akkor ő is az egyetemre szeretné beíratni (derültség) nem lakatosnak a Vörös Csillagba. Ezt részben politikai meggyőzéssel, részben felvilágosítással, de sokkal inkább intézményesen kell szabályozni, mert különben lehet, hogy a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek, az állam is jót tesz, de ha sokkal több ember szerez magasabb kvalifikációt, mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető, akkor emberéletek tíz- és százezreit teheti tönkre intézményesen a szülő és az állam egyesült erővel. Ez nagy probléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell. Több elvtárs beszélt a kultúráról úgy. hogy csak egyetérteni lehet velük. Keres .glvtárs, Garai elvtárs szólt e kérdésekről. én csak meg akarom erősíteni 3zt, amit mondtak. A jtultúra kérdéseiről a beszámolóban foglalt pozitívumokat a Központi Bizottság nem udvariasságból mondita, hanem mert ez a véleményünk. Van ugyan még sok negatívum a kultúrában, de az életerős szocialista kultúra csírái fejlődnek. Keres elvtárs tette szóvá, hogy a hitvallás a művészembereknél kicsit nehezen megy. Ez valóban így van. A művész- és íróember- től nem is nyilvános hitvallást, nem valamiféle nyilatkozatot, hanem művet, művészi alkotást várunk. Bármilyen művészről van szó, mindenekelőtt alkotópiunká- jával valljon a néppel és a szocializmussal való egyetértéséről. Évről évre gyarapszik, újakkal fiatalokkal, s a velünk együtt annyi mindent látott régiekkel bővül azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak és akik a maguk módján, közéleti felelősséggel segítenek. Egy családiba tartozunk mi, pártmunkások, „pártbürökraták” — vagy ahogy akarják — és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk. (Derültség.) Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben és mind jobb egyetértésiben. Komformizrnust senkitől sem követelünk, még a kommunistáktól sem. Ök sem komformis- ták. Mi azt mondjuk, hogy az egyéniség is fejlődjék és nyújtsa a társadalomnak azt, amire képes. A következő kérdés a kultúra és a gazdasági reform. Megértve azt, amit Garai elvtárs szóvá tett, szeretném megmondani, hogy a Központi Bizottság tisztában van azzal, hogy a szocialista tudat, a közéleti felelősség, a köz- gondolkodás fejlesztése, elmélyítése — és ebben a kultúrának döntő szerepe van — a népi állam, számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés. Természetesen ebben is van kötelező norma, takarékosság, de ^ népi állam számára, a párt számára a kultúra mégsem kereskedelmi kérdés. Erre mindig gondolni kell. Szóba került az írók sajátos adója is. Tulajdonképpen jogos a kérdés felvetése. Nemcsak az írókkal, hanem általában a magyar szellemi elittel kapcsolatban megemlítem, gondolkoznunk kell azon, hogy nagyobb legyen a különbség a segédmunkás és a magasan kvalifikált tudósok, művészek keresete között. Teljes meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez a társadalom és a munkásosztály érdeke is. A pártélet kérdéseiről. A IX. kongresszuson szocialista céljaink még jobb megvilágításba kerültek s részben újakkal gyarapodtak. A kongresszus — úgy tűnik, egyetértésben — megállapította, hogy szükség van a párt munkájának fejlesztésére, a párt eszmei-politikai vezetőszerepének erősítésére. Fő törekvésünk, hogy a párt ér- démi munkát végezzen és ne formait. Hányszor döntenek például valamely testületben a döntést hozók előtt ismeretlen emberek sorsa felett. A pártiskolákra javasoltak közül azokat, akiket nem ismer senki, minden további nélkül elfogadják, de akit ismernek, azt opponálják, mert ismerik a jó és a rossz oldalát is. Szóba került a kongresszuson a pártegység és a párton belüli vita kérdése. Mi azt gondoljuk, hogy a lenini normákhoz hozzátartozik a párton belüli véleményszabadság, a vita, a kérdések érdemi megvilágítása és eldöntése. Erre szükség van, ezt erősíteni akarjuk, mert az igazi eszmei, politikai és szervezeti egység a tisztázott nézetek eredménye. Ugyanakkor a centralizmust is erősíteni kell. A döntés előtt fyelye van a vifának, a konzultációnak, méghozzá a párthelyiségben. a taggyűlésen, meg a bizottsági ülésen, de a döntés után a határozat mindenkire kötelező és végre kell hajtani annak is, aki azzal nem ért egyet. Meg akarom említeni a néppel való összeforrottság kérdését. A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok feje van, mindent lát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így? Még jó, ha megkérdezhetem: kihez van szerencsém? Olyan a mandátumunk, hogy a nép számon kéri tőlünk tetteinket. Az emberek kérdéseire türelemmel válaszolni kell. Most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még jobb legyen. Az emberek a jövőben is a pártnak vessék fel a problémáikat és azokra, amennyiben lehetséges, érdemi választ kapjanak. Elvtársak! Kongresszusunk bizonyítja, hogy pártunk internacionalista párt, s internacionalista kötelességének tőle telhetőén ezután is eleget fog tenni. Mindenki hallotta párttagságunk képviselőinek felszólalását, ahogyan — mondhatjuk, az egész nép nevében — hitet tettek a vietnami testvéreinkkel való szolidaritás mellett. Pártunk és népünk kiáll az imperialisták ellen harcoló, haladó emberek egységéért. Azt tartjuk, hogy valamennyi forradalmi párt közös internacionalista feladata őrizni a marxizmus—le- ninizmus elveinek tisztaságát. Ez valamennyi pártnak közös feladata, a mi pártunk is ki akarja venni belőle a részét. Ugyanígy első és legfontosabb feladatunk a kommunista világmozgalom egységéért való harc. A Központi Bizottság beszámolója és a testvérpártoknak a kongresszuson részt vevő képviselőinek nagy tötábsége ezért hangsúlyozta, hogy létre kell hozni a kommunista és munkáspártok széles körű tanácskozását, azok részvételével, akik ezt óhajtják, ezzel egyetértenek. Pártunk emellett van, ezért fog dolgozni. Ha pedig hibát követtünk el, bármilyen relációban készek vagyunk kiigazítani, mert egyetlen törekvésünk van: minden szocialista ország egysége, minden kommunista párt egysége, közös harca. (Nagy taps). Elvtársak! * társzavamat befejeztem, és a négy napirendi pont előadói nevében azt kérem a Tisztelt Kongresszustól, hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját, az új szervezeti szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett határozati javaslatot. (Hosszan tartó taps, a küldöttek helyükről felállva tapsolnak). Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc művelődési, házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A küldöttek elsőként meghallgatták a fellebviteli bizottság jelentését, amelyet Nemeslaki Tivadar, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus megválasztotta a párt új vezető szerveit: a Központi Eizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Az ügyrendnek megfelelően mind a fellebbviteli bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás zárt ülésen zajlott le. A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár elvtárs bejelentette, hogy a zárt ülésen a fellebbviteli bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozatokat hoztak, s a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megválasztását követően megtartotta első ülését, amelyen megválasztották a tisztségviselőket. A Központi Bizottság — a Politikai Bizottság javaslatára — előterjesztést hagyott jóvá a KB apparátusának — a gazdaság mechanizmus reformja előkészítésével összefüggő — módosításáról. Megválasztotta ezenkívül a Központi Bizottság mellett működő bizottságokat és munkaközösségeket, kijelölte a párt központi lapjainak főszerkesztőjét, illetve a szerkesztőbizottságok vezetőit, megerősítette, illetve kinevezte a KB apparátusának osztályvezetőit, majd folyó ügyeket tárgyalt. Ezután Németh Károly ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság, és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A kongresszus megválasztotta a 101 tagú Központi Bizottságot. A Központi Ellenőrző Bizottságának összesen 17 tagja van, közitük K. Papp József, a Tolna megyei Pártbizottság első titkára A Központi Bizottság a Politikai Bizottság tagjainak a következőket választotta meg: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kádár János, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai István elvtársakat, teljes jogú tagoknak. A Központi Bizottság a Politikai Bizottság póttagjainak megválasztotta: Ajtai Miklós. Czinege Lajos. Ilku Pál, és Németh Károly elvtársakat. A Központi Bizottság megválasztotta első tiktárát és titkárait. Első titkárnak ismét Kádár Jánost választották meg. (Hosz- szan tartó, lelkes, nagy taps.) A Központi Bizottság titkárai: Biszku Béla, Cseterki Lajos, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső és Pullai Árpád. (Nagy taps.) A Központi Ellenőrző Bizottság első ülésén elnökének Brutyó Jánost, titkárának pedig Barinkai Oszkárt választotta meg. A Központi Bizottság vezető szerveinek megválasztására és az apparátus vezetőinek megerősítésére, illetve kinevezésére vonatkozó döntések ismertetése után Kádár János mondott zárszót. Hosszan zúgott a taps Kádár elvtárs zárszava után, a küldöttek helyükről felállva ünnepelték a Magyar Szocialista Munkáspártot. A küldöttek, a tanácskozás magyar és külföldi meghívott vendégei együtt énekelték el az Intemacionálét. Ezzel az MSZMP IX. kongresszusa befejeződött. (MTI) Az MSZMP IX. kongresszusának határozata A Magyar Szocialista Munkáspárt 1966. november 28. és december 3. között megtartott IX. kongresszusa felmérte az ország négyéves fejlődését, megvizsgálta, miben értünk célt, miben maradtunk el, elemezte párttagságunk, a dolgozó tömegek munkában, harcban szerzett tapasztalatait. A IX. kongresszus a helyzet reális felmérése alapján meghatározta a következő évek legfontosabb politikai, társadalmi, gazdasági és ideológiai feladatait. A kongresszus a Központi Bizottság beszámolóját jóváhagyta és megállapította: Visszatekintve az elmúlt évekre, a kongresszus azt a fő következtetést vonta le, hogy a párt és az ország a VIII. kongresszuson megjelölt úton haladt, politikánk eredményesnek bizonyult. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irányító tevékenysége, a kommunisták és párton- kívüliek összefogása, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek hazaszeretete, küzdelmes munkája, tudása és lelkesedése, szorgalma és alkotó energiája nagy eredményeket hozott: A két kongresszus közötti időszakban tovább erősödött szocialista rendszerünk, államhatalmunk, a proletárdiktatúra állama. Az ország gazdasága gyarapodott, az emberek életviszonyai javultak. Dolgozó népünk eredményei, elvi engedmények nélküli, következetesen szocialista kül- és belpolitikánk növelték hazánk tekintélyét a világban. I. A bonyolult nemzetközi viszonyok között pártunk érvényesítette a VIII. kongresszuson elfogadott irányvonalat, védte és fejlesztette a nép szocialista vívmányait, támogatta a szocializmus és a béke nemzetközi erőit. Ebben a sokirányú harcban, alkotó munkában megerősödött, ed-, zettebb és egységesebb lett pártunk is. A párt VIII. kongresszusa megállapította, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait és cplul tűzte ki a szocialista társadalom teljes felépítését. Az azóta eltelt időszakban előreléptünk ennek megvalósításában. A legközelebbi négy esztendőben is a szocializmus teljes .felépítése marad pártunk és népünk történelmi feladata. A nemzetközi helyzet és külpolitikánk A legutóbbi négy év alatt világméretekben növekedtek a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a béke erői. Az imperialisták — mindenekelőtt az Egyesült Államok — kétségbeesett erőfeszítéssel, fegyveres fellépésekben is megnyilvánuló növekvő agresszivitással igyekeznek feltartóztatni a szocializmus és a haladás erőinek történelmileg szükségszerű előrenyomulását. Ez kiélezte és bonyolultabbá tette a nemzetközi helyzetet. Korunk legfőbb forradalmi ereje a szocialista világrendszer. Minden forradalmi és haladó erő, a kommunista és munkáspártok, a haladó és demokratikus mozgalmak, a nemzeti függetlenségükért harcoló nemzetek, az egész emberiség békéje számára elsőrendű érdek a szocialista világ- rendszer léte és erősödése. A szocialista országok ipari termelése eléri a világtermelés 38 százalékát. A Szovjetunió és a szocialista országok katonai ereje a világbéke fenntartásának, a szocialista országok védelmének, nemzeti függetlenségének biztos támasza. A szélesedő és formáiban is gazdagodó politikai, kulturális, gazdasági és katonai együttműködés fokozza a szocialista világ- rendszer erejét és befolyását. Az egyes szocialista országok között keletkezett átmeneti ellentmondások és nézeteltérések alapvetően nem változtatnak a nemzetközi erőviszonyok alakulásán, de nehezítik az imperializmus ag(Folytatás a 4. oldalon)
