Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

TOLNA VILÁG proletárjai, egyesültetek i A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 286. szám ARA: 80 FILLER Vasárnap, 1966. december 4. Befejezte munkáját az MSZMP IX. kongresszusa 4 kongresszus megszavazta a határozati javaslatot — Megválasztották az új Központi Bizottságot Pénteken délután az MSZMP IX. kongresszusán befejeződött a négy napirendi pont feletti vita. Az elnöklő Komócsin Zoltán be­jelentette, hogy Biszku Béla, Horváth András és Nógrádi Sán­dor elállt a zárszótól, miután a Kádár János: szervezeti szabályzat tervezeté­vel, a Központi Revíziós Bizott­ság és a Központi Ellenőrző Bi­zottság jelentésével kapcsolatban választ igénylő probléma nem merült fel. Komócsin Zoltán ezután beje­lentette, hogy Kádác János elv­társ, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára kért szót. Kádár János a küldöttek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre, hogy elmondja zár­szavát. Pártunk politikája kommunista politika, megfelel a magyar nép érdekeinek Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Kongresszusunk munkájának, tanácskozásának híre elterjedt az országban, sőt határainkon túl is, s részben ismerjük már a vissz­hangot is. Szinte egyöntetű az a véle­mény, hogy kongresszusunk egy önmagában bízó, politikájában szilárd, céljait Ismerő párt ta­nácskozása, amely munkáját minden látványosság nélkül, a nagy szavakat kerülve végzi, reá­lisan elemzi a helyzetet és ugyan­így tárgyalja a jövő feladatait. Örülünk ennek a véleménynek, s annak is, ha a kongresszusunk ezt tükrözte. . A vitában 48 küldött szólalt fel, és a felszólalók nagy felelős­séggel, a kérdés ismeretében és sokoldalúan szóltak a legfonto­sabbról, pártunk bel- és külpoli­tikájáról, a nemzetközi munkás- mozgalomról, a gazdasági és kul­turális építőmunkáról, a párt éle­tének leglényegesebb kérdéseiről. A felszólalások általában alá­támasztották és megerősítették mindazt, amit a Központi Bizott­ság a helyzetről, a megtett útról, a feladatokról összegezett. Jó do­log, hogy a felszólalók jelentős része tulajdonképpen már azzal foglalkozott, hogyan és miképpen képzelik a kongresszus határoza­tainak végrehajtását. A vitát a kongresszus által tárgyalt nagy­fontosságú kérdésekhez méltónak tartom. E terem falain túl, szinte aktív részese volt a kongresz- szus munkájának az egész párttagság, a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozó nép. Ennek nagyon sok jele van, de csak egyre utalok: a kongresszus több mint ezer táviratot és leve­let kapott. Kaptunk például üd­vözlő táviratot Csepelről. Ezt a táviratot a Csepel Vas- és Fém­művek 20 ezer dolgozója röpgyű- léseken tárgyalta meg és hagyta jóvá. Az üdvözlő táviratokat, az üzeneteket és a leveleket általá­ban nagy dolgozókollektívák küldték. Ezek mindegyikét megemlíteni persze lehetetlen, de elmondha­tom, hogy kivétel nélkül összc- fnognek a kongresszus tisztele­tire indított szocialista munka­versennyel és többségük már a vállalt felajánlások teljesítését jelenti be. A Központi Bizottság neveben és — bizonyára egyetértenek ez­zel — kongresszusunk nevében megköszönöm a szolidaritást, a táviratokat és a leveleket, azt, hogy igy emlékeztek meg kong­resszusunkról, tettekkel bizonyít­va, hogy követik a párt szavát és szívvel-lélekkel vesznek részt a szocialista társadalom építésé­ben. (Nagy taps.) Pártunk IX. kongresszusára a szocialista országok kommunista pártjait és a kapitalista elnyo­más ellen harcoló európai test­vérpártokat hívtuk meg. Nagy jelentőségű számunkra a testvérpártok küldöttségeinek je­lenléte és vélekedése. Számunk­ra fontos az, hogyan ítélik meg a testvérpártok pártunk politiká­ját és törekvéseit. A testvérpár­tok küldöttei üdvözölték pártunk törekvéseit, szolidaritásukról biz­tosítottak és sikert kívántak munkánkhoz. Kongresszusunkon a választott vezető pártszervek munkájáról adtunk számot. Munkájukat párt­tagságunk. hazai közvéleményünk és testvérpártjaink hivatottak megítélni. Most, a kongresszus vitája után. joggal állapíthatjuk meg ismét, hogy pártunk hűen követi a mar­xista—leninista elveket, po­litikája kommunista politika, megfelel a munkásosztály nagy történelmi céljainak, megfelel a magyar dolgozó nép, a nemzetközi munkás- osztály és a szabadságukért harcoló népek érdekeinek. (Nagy taps.) Nyugodtan mond­hatjuk, hogv pártunk eszmeileg és politikailag egységes és ké­pes az egységes cselekvésre. Jog­gal állapíthatjuk meg azt is, hogy pártunk munkáját a munkás- osztály, a nép legszélesebb réte­geivel együtt, velük összeforrva végzi. Ez pártunk erejének leg­fontosabb forrása. A Magyar Szocialista Munkás­párt folytatja eddigi bel- és kül­politikáját. Az előttünk álló idő­szakban is feladatunk a szocia­lista társadalom teljes felépítése. A Magyar Szocialista Munkás­párt minden ereiével^ azon lesz, és minden lehetőséget megragad, hogy hozzájáruljon a szocialista országok, a nemzetközi kommu­nista mozgalom összeforrottságá- hoz, egységéhez, legjobb együtt­működéséhez, Ez a törekvés ve­zette pártunkat eddig is és ugyanezért akarunk dolgozni ez- iután is, jobban, mint eddig. Mi a vjs#*iyunk a nem szo­cialista országokhoz? Mi ápoljuk a népek barátságát, mert Van jó és rossz társadalmi rendszer, de rossz népek nincsenek. A népek mindenütt jót akarnak. Jelenleg azonban vannak a világon kapi­talista országok, s velük az ál­lami politika síkján elveinknek, világnézetünknek, a magyar nép érdekeinek, a nemzetközi mun­kásosztály érdekeinek megfelelő­en kell szabályozni viszonyunkat. A Magyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Népköztársaság mindenkor és mindenhol szembe­száll mindenféle imperialista ag­resszióval. Ez most mindenek­előtt azt jelenti, hogy harcolunk az amerikaiak vi­etnami agressziója ellen, és mindaddig segítjük vietnami testvéreinket, amíg ügyük végső győzelmet nem arat. (Hosszan tartó, nagy taps.) Ugyanakkor azonban híven a forradalmi, lenini elvekhez, a ka­pitalista államok viszonylatában a békés egymás mellett élés elvét követjük, és kölcsönös előnyök­kel járó kapcsolatokra törek­szünk. Ennyiben tudom összegezni a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő jellemvőnáSait. A vitával kapcsolatban ezeket kí­vántam általában megemlíteni, s gondolbm, hogy a Tisztelt Kong­resszus", a küldött elvtársak mindezzel egyetértenek. Ezek után szeretnék foglalkozni részben a vitában felmerült kér­désekkel, részben olyan esemé­nyekkel; amelyek időközben tör­téntek. Kongresszusunk november 2B- án, hétfőn nyílt meg és én. meg­bízatásomnak megfelelően ismer­tettem a Központi Bizottság be­számolóját. A külpolitikai részben megfelelő terjedelemben és — gondolom — megfelelő módon szóltam kapcsolatunkról, az Ame­rikai Egyesült Államokkal. Ugyan­aznap este tették közzé a hírt Budapesten és Washingtonban, hogy Magyarország és az Egye­sült Államok követi szintről nagyköveti szintre emelték, dip­lomáciai kapcsolatukat. Bennün­ket ez nem zavart. Egy elvileg helyes alapokon nyugvó kommu­nista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell lennie hétfőn is. Mi az Egyesült Államokkal is azt az elvi politikát folytatjuk, amelyet a testvérpártokkal együtt 1957-ben és 1960-ban Moszkvá­ban kialakítottunk) Elítéljük az Egyesült Államok vietnami-ag­resszióját. Visszautasítottuk és a jövőben is visszautasítjuk az Egyesült Államok kormányának minden beavatkozási kísérletét a Magyar Népköztársaság belügyei- be. Ez elvi politika és nem tak­tika. Ugyanilyen elvi politika az is, hogy békés egymás mellett élésre törekszünk. A viszonyok normalizálását kívánjuk, politi­kai, gazdasági, tudományos és egyéb kapcsolatokat akarunk az Egyesült Államokkal Is. Ha ugyanilyen készséget tapasztalunk részükről, akkor' kapcsolataink normálisak lehetnek. Pártunk meggyőződése szerint ez marxis­ta—leninista, forradalmi politika. (Taps). Egy másik külpolitikai kérdés, amit meg akarok említeni, a Né­met Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos álláspontunk. A Né­met Szövetségi Köztársaságban most új kormány alakult. A szo­ciáldemokrata párt bevonásával, úgynevezett nagykoalíció jött létre. Ez' természetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság né­pének az ügye, de közvetlenül érinti valamennyi németet. Pártunk és kormányunk úgy véli, hogy nekünk nem kell vál­toztatnunk Nyugat-Németország irányában folytatott politikánk alapelvein és gyakorlatán. Azt ez a kormányváltozás nem érinti. Európa valamennyi forra­dalmi pártjával, minden or­szág haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet revan- sista törekvések ellen, és az el­len áz újfasiszta hullám ellen, ámely ott most a két legutóbbi tartományi választáson jelentke­zett. Harcolunk és dolgozunk Európa biztonságáért. Működjön Bonn­ban "bármilyen összetételű kor­mány, bármiféle koalíció, meg kell hallania Európa szocialista részének — és aki a politikával intenzíven foglalkozik, tudja, hogy nemcsak szocialista részé­nek — azt a követelését, hogy Nyugat-Németországnak Is tu­domásul kell vennie a máso­dik világháború következmé­nyeiként kialakult európai ha­tárokat és azt, hogy azokat soha semmiféle űton-módon megváltoztatni nem tudja. (Nagy taps). Legyen bármilyen kormány Bonnban, ha reálpolitikát akar folytatni, el kell jutnia annak el­ismeréséig, ami a mai Európa megváltoztathatatlan jellemvoná­sa, hogy két német állam van. A két német állam közül az egyik, a Német Demokratikus Köztársa­ság már eddig is felbecsülhetet­len értékű szolgálatot tett nem­csak nekünk, magyaroknak, a Varsói Szerződés szervezetében egyesült országoknak, hanem Eu­rópa minden népének. Azzal tett szolgálatot, hogy Európa szívében, német föl­dön megalapozta a jövendőt, és kiépítette a szocializmus és a béke erős támaszát. (Nagy taps). Nyugat-Németország- gal valóban jó viszony csak úgy képzelhető el, ha tudomásul ve­szik, hogy nálunk nem lehet alku tárgya a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő forradal­mi, elvtársi, szocialista kapÖBotaft, Azt' ezután is erősíteni fogjuk. (Nagy taps). A Magyar Népköztársaság az előbb elmondottak figyelembe­vételével a kölcsönös előnyök alapján kész fejleszteni gazda sági, politikai és diplomáciai kap­csolatait a Német Szövetségi Köz­társasággal. Kész a kulturális kapcsolatok és a turisztika fej­lesztésére is. Az előbb szólottám az Egyesült Államokhoz, most a Német Szö­vetségi Köztársasághoz fűződő vi­szonyunkról. Az a politika, amit mi képviselünk, meggyőződésünk szerint nemcsak a saját népünk érdekeinek felel meg, hanem az amerikai nép érdekeinek és a* német nép érdekednek is a leg­jobban megfelel. Én, mint kom-' munista, hozzátehetem, hogy ml az amerikai népnek is, a német népnek is a lehető leg­jobbat, a békét és a boldogu­lást kívánjuk és velük barát­ságot akarunk. (Nagy taps). , ­Kongresszusunkon jelen volt és szólott hozzánk a Német Szocia­lista Egységpárt, a Nyugat-Német­országi Kommunista Párt és. Nyugat-Berlin Szocialista Egy­ségpártjának‘képviselője. Köszön­jük, hogy eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöttünk elvi egység, internacionalista test­vériség van. Meggyőződésünk, hogy ők igazi marxista—leninis­ták, kommunisták, és egyben a legjobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képviselik. Annál hamarabb lesz boldog és szabad a német nép, annál ha­marabb fejlesztheti ki nem cse­kély lehetőségeit és képességeit á termelés, a tudomány és a kultú­ra területén, minél hamarabb kö­veti elvtársainknak, a német kommunistáknak a szavát. Ök az egész rtémet népnek a legjobbat akarják. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom