Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-03 / 285. szám
t WCSfá SEGYEI NÉPÚJSÁG Í9G6, áecíiBoar 3i (Folytatás az 1. oldalról.) mozgalom egységéért. Ez az ál- asa Ferenc Művelődé»! Házában lásfoglalás szükségszerűen ma- Molnár Frigyesnek, a Bács-Kis- Pártur.k Központi Bizottsága gában foglalja a kínai párt tévé- kún megyed Pártbizottság élsőtit- áilást foglalt amellett, hogy kenységének szigorú bírálatát is. kárának elnökletével folytatta küzdjünk a nemzetközi munkás- Pénteken reggel az Építők Ró- munkáját a IX. kongresszus. Fehér Lajos: A harmadik ötéves terv megvalósítása a mezőgazdaságban is megfelelően indult Á> pénteki vitában elsőként Fehér Lajos az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Tisztelt Kongresszus! A VIII. kongresszus óta eltelt évek egyik fő jellemzője, bogy ebben az időszakban már nemcsak a város, hanem a falu is szocialista alapokon fejlődött. Pártunk IX. kongresszusa megelégedéssel állapíthatja meg: a szocialista forradalom ügye sikeresen haladt előre a mezőgazdaságban is. Szövetkezeti parasztságunk — tapasztaltabb testvére, a munkásosztály segítségével, szocialista államunk és társadalmunk hathatós támogatásával — bátram hozzáfogott az új életforma kialakításához. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink nagy többsége az utóbbi években megszilárdult. Fiatal nagyüzemi mezőgazdaságunk eredményes továbbfejlődésének igen fontos feltételeit teremtjük meg a gazdaságirányítási reform megvalósítása során. A Központi Bizottság álláspontja szerint a mezőgazdasági ár-, adó- és pénzügyi rendszer továbbfejlesztésével Is arra kell törekedni, hogy gazdaságpolitikánk végrehajtásához kedvezőbb feltételeket teremtsünk. A harmadik ötéves tervben fokozatosan olyan mezőgazdasági árszínvonalat igyekszünk kialakítani, amely a mezőgazdasági munka növekvő termelékenysége mellett a gazdaságok többsége számára lehetővé teszi, hogy saját árbevételeikből mindinkább pótolhassák az elhasználódott állóeszközöket, fedezni tudják anyagi ráfordításaikat; tagjaiknak a bérből élők életszínvonalához közelítő személyi jövedelmet nyújtsanak; s végül a termelés terve- «ett bővítéséhez szükséges felhalmozást — illetve az erre a célra felvett hitelek visszafizetését — saját erőből fedezni tudják. Az önálló gazdálkodás e követelményeit a gazdaságok egy részénél csak olyan fokú további mezőgazdasági árszínvonal-emeléssel lehetne megvalósítani, amely már nagyobb mértékben érintené a fogyasztóig árakat is. Éppen ezért a munkásosztály és a városi fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva, a felvásárlási árakat csak kisebb mértékben emelhetjük, viszont egybekapcsoljuk azt a termelőszövetkezetek korábban felgyülemlett hiteleinek rendezésével. Az átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz került a közös gazdaságokba, amely ma már nincs a termelésben, vagy amelynek rendkívül csőikként az értéke. Hasonlóképp kiesett ^ a termelésből, az átszervezés utáni években létrehozott ideiglenes építmények, öntözőtelepek, egyéb befektetések jelentős része is. Ezenkívül az állóeszközök egy ré*ize az elmúlt években fokozatosan elhasználódott. A termelő- szövetkezetek viszont pénzügyi -eszközök híján — ez év elejéig nem képezhettek amortizációs alapot. Ennek következménye az volt. hogy a fejlesztés zöme, de a pótlás egy része is állami hitelből történt. Mindezek miatt válik szükségessé a termelőszövetkezetek hitelállományának rendezése. A kormány határozatokat hozott a hitelrendezésre. F-zt a következő alapelvek szerint kell a jövő esztendőben lebonyolítani: — A hitelrendezés során törölni kell a termelőszövetkezeteket terhelő állóeszköz- és középlejáratú forgóeszköz-hitelekből azt a részt, amelynek az állóeszközök újraértékelése után nincs fedezete; — a hitelrendezés után megmaradó hitelállomány arányos legyen -a ténylegesen használható eszközállománnyal; — a fennmaradó hitelállomány törlesztésének ütemezését a termelőszövetkezet tényleges teherbíró-képességétől függően kell meghatározni: a hitelrendezés fontos célja, hogy a hitelfegyelem megszilárdulhasson. Az eddigi ár- és hitelrendezés együttesen lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek már 1967. január 1-től megteremtsék az állóeszközök teljes körére a pótlási alapot. Ebből az amortizációs alapból nemcsak pótlásra, hanem bizonyos korszerűsítésre és kisebb bővítésre is .mód tesz. A hitelrendezést felhasználjuk a forgóalapok szükséges méretű kiegészítésére is. A kormány úgy határozott, hogy a szövetkezeti termelésben állandóan lekötött és növekvő forgóeszköz-állomány szintjéig fel kell tölteni a forgóalapokat, nagyobb részt- saját erőből. E célból a szövetkezetek a részükre most, egyszeri alkalommal nyújtott középlejáfatú forgóeszköz-hitelek segítségével létrehozhatják a termelésben tartósan lekötött — üzemenként változó nagyságú —> forgóalapjukat. Szeretnék kiemelni két lényeges körülményt. Az egyik: a fel- vásárlási áremelés és a termelőszövetkezeti hitelrendezés nem elsősorban a szövetkezeti parasztság személyes jövedelmének közvetlen növelésére irányul, hanem a termelés fejlődését szolgálja s ezúton forrása lesz nemcsak a paraszti, hanem a munkásjövedelmeik jövőbeni emelkedésének is. Azért kell erre kitérni, mert a városi dolgozók eey része rendszerint csak az előbbire gondok ha a felvásárlási árak emeléséről hall. Természetesen a paraszti jövedelmek emelkedni fognak, mégpedig a népgazdasági tervekben előirányzott ütemben. A másik lényeges körülmény az, hogy a mezőgazdasági árszínvonalnak a harmadik ötéves tervben reálisan várható emelkedése és a mostani hitelrendezés a termelőszövetkezetiek egy résziében — különösen a mostoha természeti körülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezetekben — még nem teszi lehetővé, hogy termelésüket saját erőből bővítsék. Igaz ugyan, hogy a felgyűlt hitelek nagyobb részét, a ^mostani rendezés során törlik. De az is igaz. hogv a rendszeresített amortizációs alapot saját árbevételeikből csak részben tudják fedezni, mert a mostoha természeti viszonyok miatt még az egyszerű úiraítermelésre sem képesek. Ezért az fi ven szövetkezetek termelési célú állami támogatását ezután is fenn kell tartani. T<szteTt Kongresszus! A mezőanzdasáeii tervez'«; kialakult rend. i'ten már a múlt év második fa- '««n törté'1 tck birnnvps változtatások az új mechanizmas szellemében. Az állami gazdaságokban körülbelül egy harmadával csökkentették a kötelező terv- mutatók számát. A felvásárló vállalatok az idei felvásárlási szerződéseket a termelőszövetkezetekkel már közvetlenül kötötték. A mezőgazdasági termelésben előbb említett változtatások azt a célt szolgálták, hogy növekedjék az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek önállósága, erősödjék a gazdaságok és a felvásárlók közvetlen gazdasági kapcsolata, a tanácsok pedig mentesüljenek a sok esetben bürokratikus feladatok elvégzésétől. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Az intézkedések a tervezett mennyiség leszerződésében nem okoztak még átmeneti nehézséget sem. Már a közeljövőben igyeikszünk tovább bővíteni a mezőgazdaságii nagyüzemek gazdasági tevékenységét. A mezőgazdasági nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a legelőnyösebben ipari feldolgozásra előkészíteni, tartósítani. Mezőgazdasági üzemeink jelentős része képes is az ilyen kiegészítő tevékenységet gazdaságosan ellátni. Kívánatos és szükséges, hogy szövetkezeteink különböző szolgáltató tevékenységet is folytassanak (gépjavítás, szállítás, épületjavítás stb.) saját üzemi szükségleteik kielégítésére vagy a lakosság részére. Úgyszintén kívánatos és szükséges, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak, családtagjainak folyamatos és helyi foglalkoztatása céljából szervezett munkakapcsolatok (bedolgozás) alakuljanak ki egyes ipari üzemeikkel, főleg kisipari termelőszövetkezetekkel és földművesszövetkezetekkel. A munkásosztálynak éís a városi lakosságnak csak előnyös, ha a mezőgazdasági üzemek gazdasági tevékenységének bővítése eredményeként több és olcsóbb élelmiszerhez jut. De szövetkezeti parasztságunk is jól jár, mert a szűk értelemben vett mezőgazdasági tevékenység sóit nagyüzem'ben nem nyújt sem kielégítő foglalkoztatást, sem elegendő jövedelmet. Pártunk mindig nagy figyelmet szentelt a dolgozók életkörülményeinek javítására. Fontos célunk, amint azt a kongresszus határozati javaslata is tervbe veszi, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága között. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a termelőerők fejlődésének útjábúl hárította el a legfőbb akadályt, hanem — éppen az előbbi révén — a parasztság társadalmi helyzetének, szociális körülményeinek gyökeres megváltoztatása útjából is. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a magyar faluban. Az egyéni paraszt nem részesült kedvezményes betegellátásban, nem kapott családi pótlékot. Fokozatosan, még a harmadik ötéves terv időszakában a családi pótlék is azonos lesz a munkásokéval. Rövid idő múlva úi .szövetkezeti nyugdíjrendszer lép életbe. Ez alapelveiben és rendszerében azonos lesz a bérből élőkével. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez igazodik. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az államnak. Annak növekvő terhét maga a termelőszövetkezeti parasztság viseli, hiszen a nyugdíj járulék-befizetési rendszer is azonos lesz a bérből élőkével. A termelőszövetkezetek 1968. január elsejétől egységesen a tagökinak kifizetett jövedelem 7,5 százalékának megfelelő társadalombiztosítási járulékot kötelesek az Országos Nyugdíjalapba befizetni. Ez a 7.5 százalék magában foglalja a beteg- ellátási és balesetbiztosítási járulékot is. Ezenkívül a szövetkezeti tagok személyi jövedelmük után a bérből élőkével azonos módon progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek be a nyugdíjalapba (legalább három százalékot). Emellett a gazdaságoknak saját szociális alapjukba kell helyezni a kifizetett jövedelem mintegy 2,5 százalékát a szövetkezet tagjait jogszabály szerint megillető juttatások (táppénz) és a szövetkezet által meghatározott egyéb szociális, kulturális kiadások fedezésére. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer a pártkongresszus jóváhagyó állásfoglalása esetén 1967. január elsején lép életbe. ügy gondoljuk, ezek az intézkedések, különösen a középkorú férfiakat és a mai fiatalokat ösztönzik majd arra, hogy faluin maradjanak, s talán részben a lassú visszaáramlást is elősegítik. Továbbfejlesztjük a jövedelemelosztási módszereket is. Előmozdítjuk, hogy a szövetkezetek az évi részesedés nagyobb részéit, legfeljebb azonban 80 százalékát termelési költségként kezelve — már évközben garantáltan és rendszeresen nrvun- kadíjkémt kifizethessék a teljesített munka után tagjaiknak. A mostoha természeti körülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezeteiknek az állam segítséget nyújt ahhoz, hogy tagjaiknak — a közös munkában való részvétel mértékétől függően és ennek előmozdítására — az adott viszonyoknak megfelelő évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb 80 százalékát, ők is garantálhassák és kifizethessék. A jövedelemelosztási és munkadíjazási formák megválasztása természetesen ezután is a termelőszövetkezetek belső ügye lesz. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk eredményei, a gazdasági irányítás reformja, a termelőszövetkezetek megszilárdulása és további erősítése lehetővé és szükségessé teszi a földtulajdon elvi alapon nyugvó, perspektivikus rendezését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően nálunk a termelőszövetkezetekben ez ideig csak a född használata volt a közös, a behozott paraszti földek azonban a tagok személyes tulajdonában vannak. A földtulajdon és a földhasználat jelenlegi állapota azonban egyre növekvő ellentmondásokra vezet. A föld ugyanis az idős termelőszövetkezeti parasztok elhalálozása, az ennek következtében előállott öröklés, valamint a faluról való elvándorlás révén növekvő számban kerül jogilag olyan személyek tulajdonába. akik nem termelőszövetkezeti tagok, nem foglalkoznak élethivatásszerűen mezőgazdasági munkával. Emiatt a termelőszövetkezetek használatában lévő földeknek jelenleg már egyötöde van nem termelőszövetkezeti tagok tulajdonában. Az ennek következtében mintegy 130 ezer kívülálló személynek rendszeresen fizetett földhaszonbér évente hozzávetőlegesen 230 millió forinttal terbeH a termelőszövetkezeteket. A földtulajdon és a földhasználat elkülönüléséből az öröklés és az elvándorlás folytán mind gyakoribbá váló jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat biztonságát és nehezítik a hosszú távú befektetéseket. Éppen ezért a Központi Bizottság úgy látja, a szocialista forradalom teljes megvalósításához elengedhetetlen a szövetkezeti föld- tulajdon bevezetése és fokozatos kiterjesztése, előnyös lesz ez a szövetkezeti parasztságnak és előnyös egész szocializmust építő társadalmunknak is. A szövetkezeti földtulajdon meggyőződésünk szerint a szocialista tulajdon egyik formájának tekintendő. Megvalósítását fokozatosan és gazdasági eszközökkel lehet és kell elérni. A kívülálló személyek, a nem szövetkezeti tag örökösök tulajdonában levő földek megváltási ár ellenében kerülnek a szövetkezet tulajdonába, a szövetkezeti földalapba. Úgyszintén megváltási (ha bár eszmei) ar ellenében kerülhetnek a szövetkezetei? tulajdonába a használatukban levő állami tartalékföldek, ha ezt kérik. Ugyancsak megváltási árat. kell fizetni annak a tsz-tagnak a részére, aki földjét felajánlja szövetkezeti tulajdonba. Az ilyen megállapodás a szövetkezet és a szövetkezeti tag földtulajdonos közötti szabad elhatározás, a legszigorúbb önkéntesség alapján jöhet csak létre. E téren mindenféle kampányszerűség szigorúan tilos, a sietség és türelmetlenség káros. E folyamat hosszú időt fog igénybe venni, annál is inkább, mert a megváltási árral járó anyagi terheket maguknak a termelő- szövetkezeteknek kell viselniük. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével összhangban célszerű és szükséges a termelő- szövetkezetek demokratikusan megválasztott társadalmi szervezeteinek kialakítása, E társadalmi szervezetek a következők lesznek: a termelőszövetkezetek országos kongresszusa, amely négy- évenként ül össze, továbbá a kongresszus által megválasztott , Országos Termelőszövetkezeti Tanács, valamint a területi termelőszövetkezeti szövetségek. Legcélszerűbb, ha e szövetségek a megyén belül a gazdasági tájkörzetek szerint alakulnak meg. E szövetségek elsősorban olyan feladatokkal foglalkoznak, amelyekkel a társult szövetkezetek megbízzák, illetve, amelyek választott szerveik határozataiból következnek. így például elláthatják az egymás közti, s az állami vállalatok közötti termelési, érté kesítési, beszerzési együttműködés koordinálását; termelőszövetkezetek közötti létesítményeket, vállalkozásokat hívhatnak létre; felkérésre rendszeres ellenőrzést végezhetnek a részt vevő termelőszövetkezetek könyvelésében, ügy- v vitelében; ellátják a szövetkezetek t jog- és érdekvédelmét stb. Kívánatos és javasoljuk, hogy a jövő évben tartsák meg a termelőszövetkezetek országos kongresszusát Ezen a küldöttek tárgyalják meg a termelőszövetkezetek kérdéseit, az új termelőszövetkezeti törvény és az új föld jogi törvény tervezetét, valamint a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásával kapcsolatos kérdéseket. A területi szövetségeket a termelőszövetkezeti kongresszus után célszerű megalakítani. Tisztelt Kongresszus! Az idei év eredményei alapján megnyugvással állapíthatja mega kongresszus, hogy a harmadik ötéves terv megvalósítása a mezőgazdaságban is megfelelően indult. A mezőgazdaság brutto termelése meghaladja a tervben előirányzott színvonalat. Az összfelvásárlás- ban a tavalyihoz képest mintegy 3,5 százalékos növekedés várható. (Folytatás a 3. oldalon) t
