Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
r B TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 106C. november f. Nincs többé titok, mindent meghall a Nagy Fül. A Nagy Fül pedig nem indián, nem olyan, mint a Sasszem, hanem egy kicsike valami: hol olajbogyó, hol meg valami más... Amerikában találkoztam a Nagy Füllel. És mielőtt bárkivel is szóba álltam volna, megvizsgáltam még a gatya- korcomat is: nincs-e benne bolha. Mert a bolha otthon csak bolha lehet, de itt teherhordozó állatként is használhatják, amely kis magnóval a hátán ide-oda futkoshat rajtam, és szorgalmasan gyvjtheti az információkat. A legféltettebb titkomat is kipuhatolhatja. Bolha nem volt. Tehát megnyugodtam, de nyugalmam mégsem tartott soká, mert belémfészkelődött a kétség: nekem ugyan nincs bolhám, de mit tudom én, hogy annak nincs-e, akivel én beszélgetek és ha neki bolhája van, akkor én is vakaródzhatok... Azt mondják, hogy egyelőre még ilyen kis tranzisztoros magnót nem gyártanak, de mit lehet tudni. Lehet, hogy gyártanak már, csak ezt egyelőre Johnson használja, akinek külön bolhatenyészete van, ahol bolhaidomárok egrecíroz- tatják a Nagy Fül hátaslovait. Mert Amerikában minden lehetséges. Minden csak pénzkérdés. » Ha valaki meg akarja tudni, távollétében kivel hál a felesége: egyszerűen vásárol egy paplangombot, egy óvatlan pillanatban felvarrja a paplanra és kész. Amikor aztán megjön a kiküldetésről, leveszi a paplanról a gombot, visszahelyezi az eredetit és mindazt elmondja neki a paplangomb, amit a felesége soha nem mondana el. Az amerikai üzletemberek gondoltak a nőkre is. Azok is mindent megtudhatnak a kiküldetésben lévő férjük viselt dolgairól. Nekik is egyszerű a dolguk. Megajándékozzák a férjüket egy mandzsettagombbal és máris mindent tudnak. És, ha ők is mindent tudnak, akkor nincs mit egymás szemére vetni. Az ötletek kimeríthetetlenek. Ha valaki nem akar, mondjuk abba a házba menni, ahol viszont olyan titkokat szeretne kifürkészni, amelyek őt feltétlenül érdekelnék, nem kell kétségbeesnie. Vesz egy fémnyilat, amit aztán kilőhet a puskájából. Megcélozza a ház falát és megfelelő rejtekhelyekről máris hallgathatja a házban folyó beszélgetést... Sőt, még ezzel sem kell megelégednie. Ha kíváncsi arra, hogy kik vannak a házban, vesz magának egy infravörös fényképezőgépet, amely a falak mögött történő eseményekről felvételeket készít. Münden eseményről... Hát ilyesmivel szórakoznak itt az emberek. Már akinek van rá pénze. M.ert a legolcsóbb hálószobatitkot, még a suí- togást is rögzítő masina nyolcvan dollárba kerül.. . A mi turistáink maximum hetven dollárt kapnak... Ez az első ok, ami miatt nem terjedhet el nálunk a Nagy Fül. A másik ok: Amerikában a Brodwayn a legdrágább színházi jegy ára 15 dollár, míg a legolcsóbb is nyolc dollárba kerül, tehát tíz színházjegy árából lehet venni egy Nagy Fület, ami mindenhová behallgat. A harmadik ok: A gazdaságossági számítások azt mutatják, hogy a pHetyka kifizetődőbb a Nagy Fülnél és ráadásul ingyen, sokkal érdekesebb dolgokat tudhat meg az ember. A Nagy Fial ugyebár csak a tényeket rögzíti, képtelen kiszínezni azt, amit hallott, tehát technikailag messze elmarad a pletyka mögött. Ebből pedig világosan következik: nálunk nem terjedhet el a Nagy Fül — amely sokkal gyengébb konstrukció, ráadásul korlátozott az alkalmazási lehetősége — mert már évszázadokkal ezelőtt kialakult nálunk a pletyka-hálózat, amely érdekesebbnél, érdekesebb hírekkel látja el a lakosságot, természetesen ingyen. , Ilyen pletykákkal például. Szelcszárdon, az Ady Endre utca közvilágítása azért olyan rossz jelenleg, mert elkészítették már az új közvilágítási tervet, amely a világon a legmodernebb lesz — ftoszforeszkáló járdát építenek. Hát tud ilyent a Nagy Fül produkálni?! És honnan tudna meg olyanokat a Nagy Fül, amilyent a napokban az egyik belgiumi városkában terjesztett a polgármesteri hivatal egyik tisztviselője. A tisztviselő kijelentette a főnökéről, hogy tízig is alig tud számolni. A bíróság el is ítélte a tisztviselőt. Három hónapra — hivatali titok elárulása miatt, Ezzel zárán soraimat, annak reményében, hogy otthon a jövőben is •csak a szamaraknak lesz nagy fülük. Tiszte}? t'j,l: Akik az éhséggel spekulálnak Az amerikai burzsoá tudósok és a polgári sajtó a vezető körök nyilvánvaló bíztatására nagy lármát csaptak az állítólag fenyegető világméretű éhínségről, és az Egyesült Államokat tüntették fel az emberiség egyetlen lehetséges „megmentőjének”. Elegendő, ha figyelmesen elolvassuk Johnson elnök legutóbbi beszédeit, s máris meggyőződhetünk, hogy az Egyesült Államok vezető személyiségei nyilvánvalóan saját politikai és gazdasági befolyásuk ki- terjesztésére akarják felhasználni a világ különböző térségein mutatkozó élelmiszerhiányt. Az Egyesült Államok hivatalos és nem hivatalos propagandája az úgynevezett mezőgazdasági „segélypolitikának” kizárólag „emberbaráti” látszatot akar kölcsönözni, ennek érdekében még el is túlozza az élelmiszerhiányt, s politikai tőkét akar kovácsolni belőle. Nézzük először a tényeket. Az amerikai Agronomiai Társulat adatai szerint a második világháború előtt a „harmadik világ”, vagyis Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai kb. 11 millió tonna kukoricát, búzát, rizst és más szemes terményt exportáltak az iparilag fejlett országokba. Tegyük hozzá azonban, hogy az exportált szemes termények nem jelentettek felesleget a lakosság normális szükségletein felül. A kivitel sok tekintetben a fogyasztás rovására történt. Sok országban a fogyasztás olyan alacsony színvonalú volt, hogy a lakosság félig-meddig éhezett. A háború után ezeknek az országoknak a szemes termény-exportja (ha összesítjük az 'adatokat) szinte teljesen megszűnt, és a „harmadik világ” országai egyre nagyobb mennyiségben kezdtek élelmiszergabonát importálni. így réldául ezek az országok 1948— 1952 között évente átlag 4 millió tonnát importáltak. Az 1957— 1959 közötti időszakban a behozatal már évi 13 millió tonna volt, 1964-ben pedig elérte a 25 millió tonnát. Mi az oka ennek? A „harmadik világ” országaiban a mező- gazdaság fejlettségi foka igen alacsony, úgyszintén termelékenysége is. A mezőgazdaság műszaki ellátottsága — műtrágya, stb. alkalmazása —, messze a fejlett európai és amerikai országoké mögött van. Ezenkívül az új független államokban a lakosság neyv számban költözik a falusi vidékekről városokba, aminek oka elsősorban az iparosítás és a hazai közigazgatási apparátus növekedése. A mezőgazdasági termelés növekszik ugyan, de fejlődése elmarad a lakosság, különösen a városi lakosság számának emelkedése mögött. Dél- Uelet-Ázsiában például, amely mindig a világ fő rizsszállítója volt, 1951—52 és 1962—63 között a risztermelés évente átlag 2,6 százalékkal emelkedett (főként a vetésterületek növelése, nem pedig a terméshozam emelkedése tévén), „ugyanakkor a lakosság száma évente átlag 3 százalékkal nőtt. Ha alaposabban megvizsgáljuk a dolgokat, azt látjuk, hogy a „harmadik világhoz” tartozó országok mezőgazdasági elmaradottságának oka az, hogy a mező- gazdaságban a kapitalizmus előtti viszonyok uralkodnak —, a termést a feudális földbirtokosok, vagy a törzsek vezetőinek privilegizált csoportja sajátítja ki. a paraszt nem birtokosa a földnek. hanem lényegében félig- meddig rabszolga, vagy legjobb esetben is mezőgazdasági munkás. Agrárreformok hiányában a falusi lakosság legmunkaképesebb része a városokba költözik, abban a reményben, hogy ott az építkezéseknél, a kikötőkben, vagy .az új iparvállalatoknál munkához juthat. Ez különösen a fiatalságra vonatkozik. A falvakban főleg csak az idősebbek maradnak, akik különböző előítéletektől vezérelve gyakran ellenzik az újításokat. A falusi lakosság, amely nem tapasztalja a .nemzeti függetlenség gazdasági eredményeit, a reakciós katonai vezetőkörök és a nagy monopóliumok támaszává válik a haladó kormányok és pártok elleni harcban. Az imperialista hatalmak konzerválják a múltat a volt gyarmatok társadalmi és gazdasági viszonyaiban, s így hozzák létre a feltételeket a neo- kolonialista gazdasági uralmuk megteremtéséhez. Sulzberger amerikai újságíró „Befejezetlen forradalom. Amerika és a harmadik világ” című könyvében nagyon jellemző képset fest arcpl, hogy is néz ki valójában az amerikaiak hirhedt „jótékonykodása” a „harmadik világ” országainak élelmisaer-ellátása terén. Sulzberger megírja, hogy az Egyesült Államok gabonafeleslegének kiszállítása szinte semmit sem segít, sőt ellenkezőleg, éppen az Egyesült Államoknak hajt bizonyos hasznot. Az Egyesült Államok kormánya felvásárolja a gabonafelesleget a farmerektől, s ezzel meghatározott színvonalon tudja tartani az árakat. Amikor eladja a gabona- felesleget a „harmadik világ” országainak, ezzel megszabadul a feleslegek tárolási költségeitől. Ezenkívül az az ország, amelyik amerikai gabonafelesleget szerez be, helyi valutában megfelelő összeget fizet be a helyi bankokhoz az Egyesült Államok folyószámlájára. Ebből az összegből átlag 42 százalékot az Egvesült Államoknak az illető országban felmerülő költségeire: követség! épületek bérlésére, a helyi alkalmazottak fizetésére, stb. használnak fel. Az összeg 13 százalékát az amerikai cégeknek az illető országban levő l"ánwálla1a- tai számára folyósítják kölcsön- képrten. A fennmaradó összeget a vásárló országnak kölcsönözhetik, különböző előre megállapított vásárlások fedezésére évi 4 százalékos kamatra, plusz 3 százalékos törlesztéssel. Ez a mechanizmus olyan ravaszul működik, hogy az amerikai „jótéteményből” szinte nem marad semmi, de a „segélyezett” ország még függőbb helyzetbe kerül az amerikai monopóliumoktól. El kell ismerni, hogy egyes függő országokban a helyzet akar- va-akaratlanul elősegíti az amerikai vezető körök ilyen politikájának megvalósítását. Az afrikai és ázsiai országokban túlnyomó többségben van a paraszt lakosság. Az ember azt hinné, hogy gyökeres agrárreform végrehajtásán keresztül elsősorban nekik kellene érezniök a nemzeti függetlenség eredményeit. Sok országban azonban nem kíséri agrárreform az ipar létrehozását. Ennek következtében a mezőgazdaság tönkremegy, mivel a lakosság legmunkaképte- sebb része otthagyja a falut, a fejlődő városok pedig nem jutnak elegendő élelmiszerhez és mezőgazdasági nyersanyaghoz. Ezt a helyzetet kétségtelenül elősegíti a gyors ütemű iparosítás is. ami gyakran meghaladja az új független országok még meg nem szilárdult gazdasági organizmusának erejét. E tekintetben különösen ártalmasak az úgynevezett „presztízs” építkezések (paloták, kongresszusi termek. fényűző szállodák, stb), amelyek óriási összegeket vesznek el a mezőgazdaság halaszthatatlan szükségleteiből. A fejlődő országok mezőgazdaságát az elmaradottság béklyóiból kiragadó társadalmi és gazdasági reformok útja nemcsak az iparosítás szilárd bázisát teremti meg, nemcsak a parasztságot változtatja a nemzeti függetlenség szilárd társad»Imi támaszává, hanem megakadályozza azt her; ezekben »z. országokban újra kialakuljanak az imperialista hatalmak számára előnvös gazdasági és társadalmi feltételek. Új épületben a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum Az idén ősszel új épületben kezdte meg tanulmányait a törökszentmiklósi „Székács Elemér” Mezőgazdasági Technikum 120 diákja. A korszerűen felszerelt technikum építése és berendezése kétmillió forintba került. A képen a III. osztályban az állattanórán a szarvasmarha anatómiáját tanulják a hallgatók.
