Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
1B66. november 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Történetem Gojsza elvtársról í JVfindisr terveztem, hogy egyszer majd könyvet írok róla, epikai sodrású regényt, melyben Gojsza elvtárs lesz a főhős. Arra gondoltam, hogy Gojsza János tulajdonképpen nem más, mint a hős Csihajda Pál, aki megérte a fel- szabadulást. A történet magva tehát éppen az lesz majd, hogy kérdezek, ő pedig felel. Azt kérdezem; mit csinál, hogyan él egy hős Csihajda Pál 1945. után? Miként érzi magát, hogy most már övé a hatalom, s vajon megtalálja-e helyét ebben az új világban, amely végre megszületett, s amelyért ő életét, vérét áldozná bármikor. Továbbá azt kérdezem, hogy nem szokatlan, nem furcsa Csihajda Pálnak, hogy szögre kellett akasztania fegyverét, hogy nincs harc, nincs üldöztetés? Aztán hát ezek a kérdések valóban gyakran kerültek szóba, Gojsza János lakásán, a kony- hábarí, ahol jól el lehetett beszélgetni, mert nyáron, a kinti lugas hűvöst tartott, télen pedig a benti vastűzhely meleget adott. Mindig hárman voltunk. Ö, én, s közénk telepedve a történelem. Könyvet? Eltűnődött ezen, s azt mondta, hogy talán majd egyszer, akkor, ha több időnk lesz. Majd ha túljutunk az átszervezésen. Így gondoltam én is. Eleinte tartózkodó volt velem szemben, majd egyszer bátyámról meséltem neki, sőt, mi tagadás, dicsekedtem is. Reméltem, felenged benne cseppenként a tartózkodás, ha megtudja, hogy a tizenkilences vörös komisszárnak unokaöccse vagyok. Komor képpel hallgatott végig, hatalmas bajusza kétoldalt a szokottnál jobban ágaskodott fel, annyira, hogy már majdnem a szeméig ért. Azt hiszi, hazudok, gondoltam restell- kedve, amikor dörögve rámkérdezett: — Hányszor tetted ezt bele az önéletrajzodba? Soha egyetlen egyszer sem, válaszoltam neki, mire szigorú szemekkel végigmért, s otthagyott. Kis idő múlva visszatért, kezembe nyomott egy megfakult, régi-régi csoportképet. — Közülük kit ismersz föl? — dörrent rám. majd így folytatta. — Megmutasd nekem a Marcit, mert ha nem, fölkoncollak. Tizenkilences vöröskatonák. Mindannyian fiatalok. Csúnyán leszerepeltem volna, de otthon, nénim ágya fölött bekeretezve, ott lóg ennek a képnek az ikerpárja. Ebben a pillanatban arra is rájöttem, Gojsza elvtársról azért hittem mindig, hogy már találkoztunk valahol, mert az ottani fényképen, ennek a párján, gyakran láttam Felismertem mindkettőjüket. Nyomban megváltozott. megenyhült, ettől kezdve úgy jártam hozzájuk, mintha hazamennék. De amit akkor mondott, nagyon megjegyeztem, — Ördögök öreganyja:f Senki hátán ne kapaszkodjI Tanuld meg, hogy fölfelé ne indulj mankókkal soha! Fölkoncollak, ha megtudom! Szavajárása volt a fölkoncollak és az ördögök öreganyja. Egyszer úgy rontott be a tanácselnök szobájába, akár a haragvó proletáristen. Verte az asztalt, hatalmas bajusza kétoldalt ágaskodott, s kiabált, ahogyan csak a torkán kifért. Közölte a tanácselnökkel, hogy felkoncolja!. A tanácselnök megszeppenve kérdezte, mi baj, Gojsza elvtárs? Legyen szíves megmondani, hogy mi baj? ö pedig nagyot fújt és rendelkezett. Utasította a tanácselnököt, hogy L. M.-nét, négy gyerekével együtt, a mosókonyhából azonnal költöztessék vissza a szoba-konyhába. Nagy dolog volt, amit Gojsza János akkor, 1952-ben a tanácselnöktől kívánt. L. M.-nét, a kulák- asszonyt kockázatos volt bárkinek is pártfogás alá venni. — A gyerekeit nézem. Ezeket az ártatlan apróságokat — mondotta és más alkalommal kifejtette, mire ezek a gyerekek felnőnek, nem lesz kuláklista. Hittük is, nem is. Még most sem felejtettem el, hogy a Gojsza utca 2-es számú házban lakott. Állandó levelezője volt a Szabad Földnek, a Szabad Népnek és a megyei újságnak. Parányi, apró betűkkel írta tele az irkalapokat, és gyakran, ezeket a leveleket úgy rakták le, hogy el se olvasták. Nehéz volt kibetűzni. Amúgy kitűnő elbeszélő volt. Fordulatokban bővelkedő, igaz történeteit fel kellett volna venni magnetofonszalagra és megőrizni. Gazdagabbak volnánk, ha történetei egy részét maga által elbeszélve megőrizhettük volna. Mindegyik a munkásmozgalomhoz kapcsolódott. Tavaly ősszel az egyik állami gazdaságban tiszántúli „hónaposok” törték a kukoricát. Este, vacsora után a legöregebb férfi társainak, a vörös katonáról mesélt, aki hosszú búj- dosás után egy sötét éjjel elhatározta, beszökik szülőfalujába, megöleli rég látott édesanyját, szel magának egy karéj kenyeret, s hajnaltájt majd továbbindul, a hazátlanok útján. Megzörgette házuk ablakát, de édesanyja csak hosszú kérlelés után merte beengedni, mert a nagybajsza vénemberről nem akarta elhinni, hogy saját édes gyermekét látja, aki úgy ment el a háborúba, hogy még majdnem dajkálni kellett. Ismerős volt ez a történet nagyon. „A hazátlanok útján” — kifejezést Gojsza Jánostól hallottam legelőször, meg a történetet is. És volt neki egy nagyon nagy terve. Amikor elmesélte, két dologra kért csupán. Egyik ez volt: Ne mosolyogjak rajta, mert fölkoncol. A másik ez volt: Fogadjam meg osztályharcos szavamra, hogy titoktartó maradok. Akkor beszélek majd, a tervéről, amikor eljön az ideje. A Nagy Októberi Forradalom ötvenedik évfordulóját olyképpen akarta megünnepelni, hogy gyalog készült megtenni az utat, Jászapátiból Moszkváig. Eltervezte, hogy elindul majd 1967 nyarán, kiszámítja, hány kilómé tért kell naponta meg- < tennie és november 7-én kora reggel ott lesz a \ Vörös téren, hogy Lenin elvtársnak jelentést j tegyen. j 'T'ervét nem valósíthatja meg soha. 1957. ta- ; vaszán láttam utoljára. Munkásörruhá- j ban, egy motorkerékpár oldalkocsiján ült és a • járókelők közül sokan megnézték ezt az öreg, ; nagybajuszú veteránt. Észrevett, intett, de szót j váltani nem tudtunk, mert kezdődött a felvonu- j lás. Tragikus halála később váratlanul ért, meg- , döbbentett és lesújtott. Még ma sem tudom el- I hinni, hogy nem él. Néhány másodpercig tegnap j is azt hittem, őt látom. Simon Józsefnek hívják . azt az idős munkásőrt, akivel összetévesztettem. J Furcsa. Máskor is eszembe jut, hogy ezek az j öreg harcosok úgy hasonlítanak egymáshoz, mint • az édes testvérek. Bár, ha jól meggondoljuk J nem furcsa ez, inkább természetes, hiszen min- j két, proletárokat ugyanabból az anyagból gyi'ir- • tak. Közös a húsunk, a vérünk, összetartoztmk. ' SZEKULITY PÉTER I Nyolc fős brigád termeli ki a követ a mórágyi Rákóczi Termelőszövetkezet kezelésében levő kőbányában. A kitermelt gránitot rendszeresen szállítja az útfenntartó- es az építőipar Foto: Bakó Jenő. 9 Az emlő gyulladásai Kaptuk az alábbi levelet: Tisztelt négyszemközt! Valamelyik nap tésztagyúrás közben megütöttem az egyik mellemet. Azóta sokat szenvedek. Mellem megdagadt. Kérem megírni, milyen betegség származhat ebből. Azt hallottam, hogy kisgyermekeknél és’ férfiaknál is van emlőgyulladás. Mitévő legyek? Ha (ehet, sürgős választ kér egy olvasójuk. Kedves Olvasónk! Kérdésére azonnal megadjuk a választ, mert az emlőgyulladásnak vannak olyan esjetei, amelyek azonnali orvosi beavatkozást (műtétet) tesznek szükségessé. Az emlőgyulladás minden korban előfordulhat, a csecsemőtől az aggkorig, sőt a betegséget még a férfinemhe/. tartozók sem kerülik el. Ritkán bár, de előfordul náliík is. Klinikai szemponból különbséget tehetünk az aszeptikus (nem fertőzött) és fertőzéses gyulladásai között. Aszeptikusak: az újszülöttek emlőgyulladásai, midőn a bimbó megduzzad, s alatta jó: tapintható a kemény, fájdalmas mirigy, amely el is gennyedhet. Serdülő korban úgy fiúknál, mint lányoknál, (mastitis adolescentium) keletkezik, amikor a bimbó élénk piros, a bimbó udvara duzzadt, és az emlőmirígy lapos, pogócsaszerű. kemény, fájdalmas képletként jól tapintható. A nőknél beálló változás (klimax) korában az emlő visszafejlődik. Ilyenkor az emlőben göbök keletkeznek, s az emlőből nyomásra sárgás, vöröses váladék ürül. Szúrófájdalmak s állandó nyomásérzés jelentkezik, sokszor kisebb láz kíséretében. A bőr a göbök felett jól elmozdítható, néha azonban az emlőszövet zsugorodása behúzhatja a bimbót és a bőrt is rögzítheti. Ilyenkor csak próbaki metszess el lehet a biztos kórismét meghatározni. A menstruációval összefüggésben, rendesen azelőtt öt-hat nappal, valamint a terhesség alatt is keletkezik az emlőben aszeptikus (nem fertőzéses) gyulladás. Fertőzéses emlőgyulladások: Az emlőbimbó gyulladása legtöbbször a szoptatás elején kezdődik, leggyakrabban az első gyermekágyban, de nem szoptató nőiméi is előfordul. A bimbó vérbő, kemény, kiemelkedik, nyomásérzékeny, s felületén apró hámfosztott területek, berepedések láthatók, esetleg a bőr ekcémás lesz. A repedések megnagyobbodhatnak, le- pedékessé válnak és a repedések mélyén vérzékeny, szürkés sarjak keletkeznek. Az emlőgyulladás gennyes egyik vagy mindkét emlőben körülírt megkeményedéssel kezdődik. Tályogképződés esetén azt fel kell nyitni, nem szabad megvárni, amíg az magától kitör. Gümős (tbc) emlőgyuUadás: Nem gyakori, rendszerint fiatal nőknél fordul elő. Lappangva kezdődik. Lassan, fájdalmatlanul terjed tova. A bőr felé sokszor gümős fekélyek, sipolyok keletkeznek. Az emlő néha nagyobb, máskor zsugorodott. A hónalj mirigyek megnagyobbodnak, ellágyulásra, ösz- Rzekápaszkodásra hajlamosak. Vitustánc Idézünk: „Legyen szíves megírni, hogy a vitustánc milyen betegség. Felnőttek is megkaphatják? Hogyan lehet e betegségtől megszabadulni, meddi? tarthat? Egy olvasójuk.*’ A kórelőzjnényben a sokkizületi csúz és a szívbelhártyalob, majdnem mindig szerepel. Egyidejűleg is felléphet két-három betegség. Főleg a nedves hónapokban fordul elő nagyobb számmal, iskoláskorban lányoknál, szőkéknél. Kezdetben alig feltűnő rángások vannak a finomabb mozgásokban, például írásnál. Nem egyszer arcfintor; vállrángatózás az első tünet. Ha kifejlődött a betegség, állandó akaratlagos rángások és inkoordinált mozgások vannak az összes akaratlagos izmokban. Célirányos, mkoordinált parancsra végzett mozgások, például írás. evés közben, vagy izgalmak esetén a mozgások erősebbé válnak, alvásban szünetelnek, csak néha erős bődnek. Egyik végtag akaratlagos mozgása a többi végtagban is hasonló mozgásokat válthat ki (konkomittáló mozgás). Járásképtelenség. Labilis hangulat. Beszéd- és evészavar a száj- és nyelvizmok megbetegedése miatt. A féloldali megbetegedés nem ritka. A hisztériás vitustánc iskolákban szokott kezdődni, a betegek utánzásaként. Legsúlyosabb alakjánál a gyermek eszeveszetten dobálja magát. A betegség tartama kettő-négy hónap. Gyakran szövődik szív- belhártyalobbal. Évek múlva is kiújulhat, illetve helyette sokkizületi csúz kezdődik. Maláriát októberben meg lehet-e kapni ? Kaptuk az alábbi sorokat: „Tisztelt négyszemközt! A férjem olyan helyen dolgozott, ahol nyáron igen sok a hideglelős beteg. Azt mondják malá- riás. Októberben ment arra a vidékre. Úgy hallottam, hogy a maláriát csak nyári melegben lehet megkapni. A férjemet minden másnap kiíelte a hideg. Már jól van, de félünk, hogy , a betegsége kiújul. Ott, ahol dolgozott az orvos kikezelte. Szíveskedjék megírni, hogy a betegség malária lehetett-e? Ki is újulhat? Egy olvasójuk.** Kedves Olvasónk! Pia férje ma- láriás vidéken tartózkodott, másnaponként lelte a hideg és a maláriaellenes gyógyszerekre meggyógyult, akkor maláriás volt. A malária betegséget egy szu- nyogfajta (anofélesz makulipen- nisz) nőstényei terjesztik. Tudniillik ezek gyomrában tud a malária kórokozója fejlődni és szaporodni. Ezek a szúnyogok csak éjjel röpdösnek táplálék után. Vérszívás közben kerülnek a kórokozók az ember vérébe, s így terjesztenek egy súlyos és sorvasztó betegséget. A szúnyog a hideg idő beálltával istállókba és pincébe húzódik, s így a betegséget sem terjesztheti. Dr. Jancsó Miklós orvosprofesszor, híres maláriakutató, megállapította, hogy az anofélesz makulipennisz szúnyog tizenhat fok Celsius alatt nem tudja a betegséget terjeszteni. Kedves Asszonyom! Az idei októberben szokatlanul meleg volt az irőjá- rás. A hőmérő tizenhat fok alatt alig volt. így férje, dacára az októbernek, könnyen megkaphatta a maláriát. Hajhullás és a „Hodgkin“-kór Kaptuk az alábbi levelet: „Tizenhat éves fiatal leány vagyok- Hajam erősen törik és hullik. Mennyiben befolyásolhatja ezt a Hodgkin-kóros megbetegedés. Szíveskedjék megírni, illetve tanácsot adni, hogyan tudnám a további hajhullást megakadályozni. A tanácsot előre is hálásan köszönöm. Egy fiatal olvasójuk." Kedves kis Olvasónk! Aggodalmát teljes mértékben indokoltnak tartjuk. A fej bőrében levő mirigyek betegségén kívül oka lehet egy belső betegség is. A IPodgkin-féle betegségnél a hajhullás ritkán fordul elő. Ha a májműködésben zavarok állnak bs. akkor szokott a hajhullás bekövetkezni. Tanácsunk: gyógykezelő orvosán kívül vegye igénybe a bőrgyógyász szakorvost is. Ha nem okoz nehézséget; írjon nekünk. Sorsa érdekel bennünket.
