Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

4

TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG

Í9ÖG. november 4.

UKRAJNA KAPUJA

Ha egy magyar turista, vagy hivatalos úton levő szakember elvetődik a Fekete-tenger északi partján levő Odessza kikötőjébe, hamar otthonosan érezheti magát. Az emberi szem látótávolságáig kiterjedő kikötőben amerre néz, mindenütt a Magyar Hajó- és Darugyárban készült öttonnás Ganz-feliratú portáldaruk harmincméteres „nyakát” látja szorgalmasan bólogatni. Itt éppen egy Indiába induló gyárberendezés súlyos darabjait helyezi kecses könnyedséggel a hajó több emelet mélységű gyomrába. Legközelebbi szomszédja milliónyi méhecske örömzümmögésétől kísér- ve Kubából érkezett sárga kristályos nyers cukor száz és ezer tonnáit rakja ki fáradhatatlanul. Kicsit távolabb a legújabb típusú sötétvörös Belorusz traktorok sorakoznak, hogy a daru segítségével egymás után eltűnjenek az Egyesült Arab Köztársaságba tartó hajó rakodóterében.

K. M. Ankingyinevics elvtárs az odesszai kikötő igazgatója dicséri a Ganz-darukat. Több mint harminc dolgozik belőlük csupán ebben a kikötőben. Többségük öttonnás portáldaru, de van köztük két darab száztonnás úszódaru is. Kitűnő, megbízható konstrukcióknak bizonyultak. Az elismerő szavakból kijut az alkotóknak is, akikkel a kikötő műszaki gárdája állandó szoros kapcsolatot tart fenn. A daruk üzemeltetői rendszeresen tájékoztatják munkatapasztalataikról a gyártókat, akik viszont minden reális kívánságot készségesen teljesítenek. Ha egyáltalán valahol, úgy itt valóban szó szerint igaz az, hogy egy jól sikerült termékünk világhírnevet és megbecsülést szerez a magyar iparnak.

& J70 éves odesszai kikötő látképe

árut rakodnak itt ki és be a gépek által segített munkáskezek. A növekvő szovjet olajexportból tizenegymillió tonna innen indul útnak a világ számos országába. Kubába például külön erre a célra épített speciális tartály- hajó szállítja a cseppfolyós propán-bután gázt. Ez a hajó tulajdonképpen három óriási acélgombócból áll, amelynek belsejét ezer tonna számra töltik meg az életet jelentő folyékony energiával.

A kikötő hatezer dolgozója hó- Ukrajna déli kapujának tekin- ■ napról hónapra pontosan teljesíti

tett Odessza kikötőjében az évek során szinte az egész világ megfordul. Személy- és fehérhajók százai érkeznek a közeli és távoli égtájakról, s futnak ki messzi tengerekre. Szovjetunió tengeri forgalma túlnyomó részt ezen a kikötőn át bonyolódik le a Földközi-tenger menti országokkal, Délkelet-Ázsiával és Kubával. Évenként tizenhatmillió tonna

a legfontosabb tervelőírásokat. A szovjet tengeri kikötők versenyében többször vívták ki már az első helyet is. Talán éppen a kiegyensúlyozott, megbízható munkáját értékelte leginkább a Szov- jeturíió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, amikor alig egy hónappal ezelőtt Lenin-renddel tüntette ki a 170 éves odesszai kikötő kollektíváját. A magas elismerés

(Foto — APN)

által kiváltott ünnepi hangulat a

verőfényes októberrel együtt még ott lebeg az olajos rakodópartok körül, de a kikötő dolgozói már a zordabb napokra készülnek. A tél beálltával ide terelődik azoknak a kikötőknek a forgalma is, amelyekben a jég ideiglenesen megbénítja a munkát. Ilyenkor zsúfoltabbá válnak a raktárak, a kikötő teherpályaudvarának vágányai és türelmetlenebbül tülkölnek a ki- vagy berakodásra váró hajók.

Meggyorsul az évek óta tartó hatalmas rekonstrukciós munka, amelynek során évenként több, mint százmillió forinttal egyenértékű beruházást valósítanak meg. Uj raktárak, hűtőházak, utak, rakodópartok, szociális létesítmények és munkáslakások százai épülnek, gépesítik, racionalizálják a legnehezebb rakodó- és szállítómunkákat, no meg amire már most a legbüszkébbek: teljes gőzzel építik az utasszállító kikötőt. Jelenleg már egyre inkább zavarja a teherforgalmat, hogy a személyszállítás is itt bonyolódik le. Jövőre felavatják az

új kikötőt, s ezzel a jelenlegi évi •lllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll = kétmillió főt kitevő személyforga5 lom többszörösére fejlődhet. A ■ hős város múltját és jelenét meg- ; ismerni akaró turisták újabb £ százezrei írhatják be majd úti- 3 célnak: Odessza.

IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL

A harminckilences dandár komisszárja,

V»;

Karikás Frigyes születése 75. évfordulóján

Az idős munkások közül sokain emlékeznek rá: félig- meddig gyerekek voltak még, amikor látták daliás alakját, homlokába hulló gesztenyebama haját. Találkoztak vele a proletárok forradalmi akcióinak szervezése közben és 1919-ben a honvédő háború csataterein. Mások, — náluk fiatalabbak — az évekkel ezelőtt bemutatott magyar film: A harminckilences dandár alapján idézik fel képzeletükben a komisszár alakját, aki határozottságával, bátorságával a történelem legendás alakjává nőtt. Vannak akik írásait ismerik, A járatos ember-t, és más elbeszéléseit, amelyekből oldalról oldalra kiérződik, árad őszinte, nagyszerű embersége, forradalmi szelleme, hazafias lángolása és életre szóló elkötelezettsége a nép iránt. A proletárforradalom katonája itthon, iparszervező-trösztigazgató a Szovjetunióban, agitátor, író, az illegalitásban küzdő párt sok országban ismert egyik népszerű vezetője, párizsi munkások barátja, a Francia Kommunista Párt tagja, a fáradhatatlan és félelmet nem ismerő rnagyaj forradalmár — ez volt Karikás Frigyes.

Borossebesen, Erdélyben született, 1891. november 4-én. Ma lenne 75 esztendős.

Még a világiháború befejezése előtt — orosz hadifogságból — az 1917-es moszkvai felkelés barikádjaira vezetett az útja. Határtalanul büszke volt rá, hogy szuronyos puskával "a vállán őrséget állhatott a Kreml kapujánál, s ott közvetlen közelről láthatta Lenint. Amikor hazatért, belevetette magát a megismert forradalmi cél megvalósításáért indított küzdelembe. A mozgalom napról napra nagyobb tömegeket ragadott magával.

Karikás a Kommunisták Magyarországi Pártja alapító tagjai közé tartozott. A fronton személyes bátorságával vívta ki a magyar Vörös Hadsereg katonáinak rajongó szere- tetét. A Tanácsiköztársaság bukása után a kapitalista Európa rendőrségednek üldözöttje lett. Kereste Bécs, Berlin, Róma belügyi hatósága, s eközben ő az eszme szolgálatában egyik országból a másikba ment, vakmerő bátorsággal szervezte a szocialista forradalom osztagait.

Amikor 1930 kora őszén a budapesti éhezők, a munka- nélküliek puszta kézzel viaskodtak a lovas rendőrség kardlapozó rohamaival, amikor megmozdult Győr, Pécs, Borsod, Nógrád, a Viharsarok munkássága és szegényparasztsága. Karikás Frigyes Párizsban a magyar proletariátus támogatására megszervezte a „Szeptember elseje-i” bizottságokat, tájékoztatta a francia kommunistákat a magyarországi eseményekről. Később — a párt utasítására — illegálisan hazatért Sallai Imrével, Fürst Sándorral, Kilián Györggyel dolgozott, velük együtt fogták el 1932 nyarán. A bíróság börtönbüntetésre ítélte. 1935-ben szabadult.

A munkások, akikkel lebukásáig érintkezett Budapesten és a vidéki városokban, mind csak „Virág elvtárs”-nak ismerték, s ekkor tudták meg az újságok híradásaiból, hogy társuk, bátorítójuk — akit kiragadtak közülük — az egykori dandárkomisszár, Karikás Fiigyes.

A börtönből szabadulva a Szovjetunióba került. Sok helyen dolgozott, s mindig eredményesen, mert nagyszerű képességekkel megáldott, tehetséges ember volt.

A párt veteránjai — társai az emigrációban — amikor visszaemlékeznek rá, a jóbarátra, sose mulasztják el feleleveníteni kedves emlékeik között Karikás Frici nótázásait. Nem érhette meg a napot, amikor felszabadult hazája földjére léphetett volna. A küzdelmed élet megpróbáltatásai aláásták egészségét, megrongálták szívét: 1938. március 5-én halt meg.

Nevét és hősi életét népe csak az elmúlt évtizedben ismerte meg igazából, amikor párttörténeti dokumentumok részletesen ismertették szerteágazó és nagyhatású mozgalmi tevékenységét, kiadták szépirodalmi műveit, és az irodalom- történet is összegezte jelentős írói, műfordítói tevékenységét. Az utókor a magyar szabadságküzdelmek egyik kiemelkedő alakját tiszteli Karikás Frigyesben. V. F.

= GYERTYÁNOS ZOLTÁN

iiimmiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

— 55 —

A DONNELLY CSALÁD ÚJABB VÁLLALKOZÁSA Postakocsit hajt a Donnelly család,

S izzó gyűlölet övezi,

Mert kegyetlen egy gálád,

John Elannigant tönkreteszi.

1871 januárjában, egy hideg téli éjjel Micbe1 Donnelly a lucani országúton megtámadta, kifosztotta, s majd agyonverte Jim Barymant.

Baryman többször is „célpontja” volt a Donnelly családnak. Később ugyanis Thomas fosztotta ki, majd pedig Roberth támadta meg és elszedte pénzét. A Donnelly fiúk. mintha azzal szórakoztak volna, hogy Barymant verjék, fosztogassák.. Robert és Thomas tanuk jelenléte nélkül látta el Baryman baját, Michel azonban három szemtanú előtt támadta meg.

A Dünnyögőnek csúfolt Pat Rider, a Donnelly család szomszédja és egykori barátja, aki később legádázabb ellenségük lett, egy éjjel két barátjával szekerén Lucanba hajtott. Útközben találkozott Jim Barymamnal. Rider elnevette magát és megjegyezte társainak:

— Nem nehéz kitalálni, hogy a nagyhasú Jim a kocsmába siet.

Mindhárman jóízűen nevettek ezen a megjegyzésen. Ebben a pillanatban valaki kiugrott az árokból és megtámadta Jim Barymant. Amikor a három jóbarát közelebb ért, a támadóban felismerte Michel Donnéllyt. Részeg volt, olyan hevesen verekedett, mintha megszállta volna az ördög. Néhány súlyos ökölcsapást mért

— 56 —

Barymanra, majd amikor az földre hullt, állón rúgta, úgyhogy elájult. Majd pedig átkutatta áldozatát, kiforgatta zsebeit, elszedte pénztárcáját, óráját. Rider meg két társa Baryman segítségére akart sietni, Michel azonban rájuk fórmedt:

— Takarodjatok, mert ti is így jártok.

Majd pedig nyugodtan zsebrevágta a zsákmányt: egy aranyórát meg negyvenhárom dollárt. Mikor látta, hogy a három ember még mindig ott ácsorog, feléjük indult.

Rider és társai megijedtek, felugrottak a kocsira és szélsebesen elhajtottak. Michel Donnelly pedig, mintha semmi sem történt volna, hazaindult. Egyáltalán nem izgatta magát amiatt, hogy az útonállásnak tanul is voltak. Ez a nemtörődömség később életébe került..;

A hatóság hosszas huzavona után végül letartóztatta Michel Donnéllyt. A bíróság előtt azonban megismétlődött a régi mese, s sen lei sem tanúskodott ellene, még Jim Baryman sem. A bírák, mi mást tehettek, felmentették a vád alól.

1837 táján Kanadában még ínség uralkodott, egymást érték a zavargások, ugyanakkor pedig a határon túl, Amerikában az élet pezsgett, nagy lendületet vett a fejlődés. A domínium sötét erdeiben dolgozó favágók nyers, erőszakos emberek voltak, közülük csak minden huszadik tudott írni, olvasni. A nemzet sorsát irányító parlament tagjainak egy része szintén írástudatlan volt.

— 57 —

A helyzet azonban lassan javult. Mind többen jöttek az igéiét honába. Uj települések keletkeztek. Az erdő fejszecsapásoktól zengett. Egymás után emelkedtek a farmok, a falvak meg úgy elszaporodtak, mint gomba az eső után. Utak épültek, iskolák, no meg templomok és kocsmák. A fejlődés szemmel látható volt.

1871 januárjában a vasútigazgatóság külön postajaratot vezetett be Lucan és London között, A következő évben a lucani iskolákban megtartották a községi tanács első ülését. Tizenkét hónappal később pedig felépült a Dublin-szálló. amely kedvenc találkozóhelye lett a bor meg a pálinka kedvelőinek.

Sam Flannery, a Dublin-szálló tulajdonosa kedélyes, jószívű ember volt. A helybeliek tisztelték. szívesen fogyasztották italát. Állandóan bagót rágott, de ez nem akadályozta meg abban, hogy szüntelenül fecsegjen. Bevezette azt a szokást, hogy minden év március 17-én ingyen kiszolgálta 25 legjobb vendégét. Annyit ihattak, amennyi csali beléjük fért,

A szálloda kocsmájának leghűbb látogatója a vékony dongájú Danny Doyle volt. Cingár termete ellenére a legjobb ivónak számított, ebben bárkivel felvette a versenyt. Úgyszólván minden idejét a kocsmában töltötte. Józanon olyan szelíd volt, mint egy ma született bárány. Emberemlékezet óta azonban senki sem látta józanon, ha pedig felöntött a garatra, kötekedett, ölre ment bárkivel.