Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

1966. november 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 %w Ünnepség a munkásőrség megyei parancsnokságán A munkásőrség Tolna megyei parancsnokságán tegnap délután ünnepséget tartottak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 49. évfordulója alkalmából. Palko- vics István alezredes, a munkás­őrség megyei parancsnoka mél­tatta a nagy október évforduló­jának jelentőségét, hatását ha­zánkra, az egész világ munkás- mozgalmára. A megyei parancs­nok rövid megemlékező beszé lé­ben méltatta a Tolna megyei munkásőrök áldozatos munkáját, elismeréssel szólt a munkás, pa­raszt és értelmiségi dolgozók te­vékenységéről, akik a párt fegy­veres testületében a haza, a nép­hatalom védelme, erősítése érde­kében munkálkodnak. Palkovics István alezredes ez­után kitüntetéseket, illetve jutal­makat adott át a munkásőrség­ben és a termelő munkában pél­dásan helytálló elvtársaknak. T>r. Szentgáli Gyula mumkásőmek a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüstfokozatát, Bay Endre mun- kásőmek a Haza Szolgálatáért Ér­demérem txranzfokozatát, Oláh Jó­zsef munkásévnek a Közbiztonsági Érem ezüstfokozatát adományozta a belügyminiszter, a munkásőrség országos parancsnokával egyetér­tésben. Tizenöt munkásőr, Pro- kos József, Pech József, Samu Lajos, Sípos István, Pintér An­tal, Pálkovács Jenő, Alpár Mik­lós, Turbéki József, Böröcz János, Varga János, Szijjártó János, Baki József, Biros Béla, Király György és Simon János a munkásőrség országos parancsno­kának, illetve a megyei parancs­nok jutalmát kapta. Az ünnepsé­gen Farkas Miklóst, a munkásőr­ség megyei parancsnokának anya­gi helyettesét őrnaggyá léptették elő. A kitüntetett és megjutalma­zott munkásőröket Kerekes Mik­lós, a megyei pártbizottság párt­ós tömegszervezeti osztályának vezetője köszöntötte. Kerekes elvtárs sok sikert, eredményes munkát kívánt a megyei párt- bizottság nevében a kitüntetett munkásőröknek. A kitüntetettek nevében dr. Szentgáli Gjfúia mondott köszönetét. Fák a Nemzeti helyén Tágra nyílt szemmel csodálkozva néztek egymásra a pes­tiek szombaton reggel: jól látnak-e? Szép lombú fák a 'Nem­zeti helyén? Igen. A valamikori Nemzeti Színház helyén szorgos kezek mutatós parkot varázsolnak, s a tér lassan így elnyeri végső, vonzó arculatát. Az aluljáró az új park mellé méltóképpen sorakozik majd a Corvin Áruház a háttérben látható modem homlokzattal. A pestiek és vidékiek közked­velt vásárlóhelyét kívülről teljesen felújítják s belül is kor­szerűbbé, modernebbé teszik berendezését. Fotó: BOZSÁN nácsot. Évi adójukat kifizették. * Mellár Béláné postakézbesítő, a bátaszéki gimnázium levelező tagozatának hallgatója munkába indulás előtt félórát még tanult. Közelednek a negyedévi vizsgák. * 275 felsőtagozatos iskolás délig felszedte a húsz hold magnak meghagyott babot. * Pál János, Istvánovics Imre, Móricz Sándor, Nevendős István négy géppel egész nap, sötétedé­sig a búzát vetette, majd nyújtott műszakban ráadásként a mag­ágyat készítették elő a következő napra. * Szőke Károly traktoros két ház­táji anyakocája 23 malacot fialt. * A termelőszövetkezet baromfi- telepén az ötezer terven felül be­állított árucsirkéből 1440 egy ki­lón felülit szállítottak el Szélű Istvánné és őri Istvánná baromfi­gondozók közreműködésével. * A község tűzrendészet! helyze­téről Vancsura Jenő parancsnok elkészítette az értékelő jelentést, amelyet másnap a szekszárdi pa­rancsnokság értekezletén vitattak meg. * Szilágyi Jánosnak, a háztáji pásztornak már mW-sza négy nap volt vissza a szolgálati ide­jéből. A gazdák azonban azt sze­rették volna, ha még legalább két hétig kijár a legelőre a jó­szág. * A 34-es számú vegyesboltban 3000 forint volt a napi forgalom. Átlagos napnak számít. * A cukrászdában Nagy Imréné 23 dupla feketét adott el, a szín­házi előadásra való tekintettel a szokottnál valamivel több fogyott. * Ezen a napon Zörényi István, Lengyel József és még tizenhét család törte a kukoricát. A ter­ményt estére már a betekintsi puszta góréiba behordták. * Hetenként egyszer jár Alsó­nyékre Bajáról egy háztartási és villamossági gépekhez értő javító kisiparos, Maász Imre. Minden héten szerdán délután tart foga­dónapot. Ezen a szerdán nem ér­kezett meg. * Amikor este a színházi előadás megkezdődött, a fiatal Palásti Fe­renc traktoros megkezdte az éj­szakai műszakot, az őszi mély­szántást végezte. * Eljegyzés, szülés, lakodalom, baleset, haláleset nem volt. Alsónyék, 1966. október 26. P. J, — Sz. P. Gyümölcsöző évtized Egy évtizede, 1956. október ^ 23-án fegyveres ellenfor­radalom támadt hazánkra, ve­szélybe sodorva népünk szabad­ságát, az ország függetlenségét, a népi hatalmat, a dolgozók 1945- től 1956-ig megalkotott forradal­mi vívmányait, egyszersmind a világbékét is. Az imperialista hi­degháborús kalandorok, a nem­zetközi reakció legveszedelmesebb erői azt akarták elérni, hogy Ma­gyarország kiszakadjon a szocia­lista világrendszerből és ezzel a szocialista tábor meggyengüljön. Súlyos háborús válság alakult ki e kalandor lépés következtében. A nemzetközi reakció mindenek­előtt a hazai reakció maradvá­nyaira és egyes megtévesztett rétegekre, köztük fiatalokra tá­maszkodott, és arra számított, hogy a tisztánlátásukban meg­zavart tömegek nem lesznek ké­pesek megakadályozni aljas ter­veit. De ezek a sötét erők el­számították magukat. Most, tíz év elmúltával emlékünnepségeket szerveztek a világ különböző sar­kaiban, és semmiféle szemforga­tás sem palástolhatta a valót: az 1956-os magyar ellenforradalom leverésével ők buktak meg, ma­gukat és vesztett ügyüket gyá­szolják. Szabadságunk, szocialista népi hatalmunk, sok-sok vívmányunk, békénk volt a tét 1956-ban. De történelmünknek ebben a válsá­gos pillanatában, Kádár János elvtárs vezetésével, harci sorok­ba tömörültek a magyar kommu­nisták, megszervezték az MSZMP-t és életre keltették a forradalmi munkás-paraszt kormányt, mozgó­sították a dolgozó népet, meg­magyarázva, hogy milyen óriási veszélybe taszították az ellenfor­radalmárok, fegyverbe hívták a munkásság legjobbjait, és kemény harcban győzelemre vezették a magyar népet az ellenforradalom fölött. Győzött a nép, és győzött a proletár internacionalizmus nagyszerű eszméje. A dolgozó emberek saját törek­véseiket látták viszont az új ve­zetés programjában. Helyeselték, hogy erélyesen felszámolja az ellenforradalom maradványait, ha­tározottan leszámol a személyi kultusz éveiben elkövetett hibák következményeivel, eltökélten ér­vényt szerez a szocialista törvé­nyességnek és alkotó összefogás­ra hív a szocialista célokban egyetértő, valamennyi hazafit, hogy az egész nemzettel össze­fogva oldja meg az ország nagy gondjait. A dolgozó tömegek bi­zalommal és tettekben megnyil­vánuló támogatással válaszoltak erre a politikára. A párt és a kormány, valamint a dolgozó tömegek közös harca eredményezte, hogy az ellenforra­dalom rövid idő alatt vissza­szorult és az ország, amely 22 milliárd forintnyi kárt szenve­dett, gyorsan talpraállt. Más test­véri országokkal együtt ebben is nagy segítségünkre volt a Szov­jetunió, amely a fegyveres ellen- forradalom leverésében felbecsül­hetetlen értékű támogatást nyúj­tott népünknek. D olgos, küzdelmes, de ered­ményes évtized áll mögöt­tünk. Népünk derekas munkája nyomán nagy alkotások születtek, csak az utóbbi öt év során egy­millió ember költözött új lakásba, városaink és falvaink megszépül­tek, az egész ország a modern fejlődés jegyeit viseli: nem dol­goztunk hiába. Megfontolt, reális gazdaságpoli­tika útján haladtunk előre, ter­veink céljaink lelkesítőek és megvalósíthatók. Termelőeszkö­zeink korszerűbbek; gazdaságo­sabban termelünk, mint koráb­ban. Tíz év alatt több mint két­szeresére nőtt az ipari termelé­sünk, átlagosan évi 4,5 százalék­kal emelkedett a termelékenység, ezzel fedezzük a termelés növe­kedésének mintegy kétharmadát. 1965-ben a lakosság két és fél­szer annyi mosógépet, másfélszer annyi motorkerékpárt, hat és fél­szer annyi hűtőszekrényt és csak­nem nyolcszor annyi televízió- készüléket vásárolt, mint 1960-ban. Sorsdöntő forradalmi változás történt falvaink életében- mező- gazdaságunk szocialista útra tért, s ezzel egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A nagy átalakulás megrázkódtatás nélkül ment végbe, sőt közben még emelkedett is a mezőgazda­sági termelés. Azóta mind tár­sadalmunk, mind a parasztság nagy erőfeszítéseket tett, hogy a termelőszövetkezetek korszerű, termelékeny nagyüzemekké épül­jenek ki. Az elmúlt évtizedben mintegy 40 százalékkal nőtt a pa­rasztság egy főre jutó reáljöve­delme. Tíz év alatt a munkások és ■ alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 63,6 százalék­kal nőtt, s noha a fogyasztás ez idő előtt számot tévőén emelke­dett, mégis kétszeresére nőtt a takarékbetét-állomány. Nagy vív­mányunk, nogy a társadalombiz­tosítást a lakosság 98 százalé­kára kiterjesztettük. 1965-ben már 1,1 millió nyugdíjasnak 7,7 mil­liárd forint nyugdíjat folyósított az állam. A következő években még gyor­sabban akarunk előre haladni, a növekvő termelés alapján tovább javítva a dolgozok életkörülmé­nyeit. Ehhez teremt alapot a gazdaságirányítás új rendszere, amelyet 1968-tól vezetünk be. Amit e tíz évben az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális életben, a közoktatásban, a tudo­mányban, a közegészségügy fej­lesztésében, az életszínvonal eme­lésében elértünk, azt a bizonyos­ságot nyújtja, hogy helyes utun­kon tovább haladva minden cé-' lunkat valóra váltjuk. A szocialista építésben tíz év alatt kivívott anyagi fejlődésnél semmivel sem kisebb értékű az a változás, amelyet dolgozó né­pünk öntudatának, műveltségé­nek, tájékozottságának, önbizal­mának fejlődésében mérhetünk. Igazán elmondhatjuk a költővel, hogy ez már „másfajta nép, más­fajta raj..A nép gazdává nőtt saját hazájában. Az emberek ma­gukénak vallják a köz ügyeit. Bí­rálják, ami még nem kielégítő, egyszersmind nőttön nő felelős­ségérzetük az ország minden kö­zös dolga iránt. Jól érzik magu­kat országunk szabad, egészséges légkörében, amelyben mind job­ban kiteljesedik a szocialista de­mokratizmus. Tíz év munkájával és eredmé­nyeivel hazánk nagy megbecsü­lést szerzett határainkon túl is. A szocialista testvérnépek úgy tekintenek országunkra, mint kö­zösségünk szilárd és hűséges tag­jára. S kívülük is minden nem­zet elismeréssel és tisztelettel vi­seltetik a Magyar Népköztársaság iránt, amelynek tekintélye nőttön nő a nemzetközi élet legkülönbö­zőbb fórumain. A Magyar Szocialista Munkás­párt az egész nép tiszteletétől övezve vezeti társadalmunkat a szocialista jövőbe. A párt poli­tikája találkozik az emberek nagy többségének igazságérzetével, egy­bevág a józan és becsületes köz­gondolkodással, meleg emberies­sége, a dolgozók iránti megértés és figyelmes törődés szelleme egész életünket áthatja. Ez a po­litika határozott, céltudatos és semmi másra nincs tekintettel, csak a dolgozó nép érdekeire. A párt együtt vitatja és oldja meg az ország problémáit a dolgozó néppel. Haladásunk fő erőforrása a pártnak a dolgozó tömegekkel való összeforrottsága. Pártunk tagjai a nép szolgála­tát vallják hivatásuknak és mun­kájuk értelmének. A kommunis­ták, akik együtt nőttek a felada­tokkal, megszerezték népünk tisz­teletét és elismerését. Szilárd el­határozásuk, hogy ezentúl is oda­adással harcolnak a párt és a dol­gozó nép eggyé ötvöződött ügyé­ért, és az élet minden területén erősítik sikereink biztosítékát: a párt vezető szerepének érvényesü­lését. Népünk mélységes bizal­mával és szeretetével tiszteli meg pártunk Központi Bizottságát és első titkárát, Kádár János elv­társat, akinek egyénisége és munkája elválaszthatatlanul ösz- szeforrt ezzel a tízéves, törté­nelmi jelentőségű korszakkal. No­vember végén összeül pártunk IX. kongresszusa és megvitatja: hogyan folytassuk és fejlesszük tovább az eddig követett, egész népünk helyeslésétől és cselekvő támogatásától kísért politikánkat, az új követelményeknek meg­felelően és a közös munkával megteremtett jobb feltételekre építve. A párt és a forradalmi mun- " kás-paraszt kormány tíz­éves tevékenységének mérlege gazdag, kiváltja népünk elisme­rését. Az életkörülmények alaku­lásában azoké a döntő szerep, akik a munkapadoknál, a földe­ken, a tervezőasztaloknál és min­denütt az élet javait termelik, előteremtve a fejlődés, a népjólét eszközeit. Egy szorgos, sikeres év­tized mérlegét lezárva azzal a gondolattal indulhatunk tovább, hogy amilyen a munkánk, olyan lesz a jövőnk. Híradástechnikai kísérletek A Távközlési Kutatóintézet komoly szerepet játszik a magyar híradástechnika fejlesztésében. Egyik legfontosabb kutatási témája a költséges kábeleket helyettesítő mikro­hullámú berendezések kidolgozása és az elektronikus tele- fonköztxmt új elvek alapján történő felépítése. A képen: egyidejűleg több száz telefonbeszélgetés átvitelét teszi lehetővé a mikrohullámú összeköttetés. A mikrohul­lámú antenna az intézet tetején. (MTI foto — Fényes Tamás felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom