Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

1966. november 29. TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG 5 (Folytatás a 4. oldalról) ponti Bizottságnak és a kormány­nak természetesen megvan a ma­ga feladata e tekintetben, azon­ban e kérdésben a vezetés és a tömegek csak egyidejűleg és együtt tudnak hatékonyan fellép­Szocialisia törekvéseink; rend­szerünk demokraiizmusa csak akkor érvényesülhet teljes mértékben, az előforduló visszásságok és azok lehető­sége csak akkor irtható ki gyökeresen, ha a szocializmus és a demokrácia központi és helyi erői egyaránt, megal­kuvás nélkül és határozottan lépnek fel. Intézményeink, vezetési módsze­reink fejlesztése, a hatáskörök jobb rendezése mellett ez a kul­csa az igazi megoldásnak Társadalmi kérdéseink közül meg kívánom még említeni a né­pesedés alakulását is. Mint is­meretes, az utóbbi években ha­zánkban különböző okok követ­keztében, erősen csökkent a szü­letési arányszám. Sok túlzó meg­állapítás is elhangzik erről. Mintegy két éve a csökkenés is megállt és nagyon kismértékű ja­vulás mutatkozik, mégis, úgy tart­juk, hogy államunknak és tár­sadalmunknak is jelentős kérdé­séről van szó. amellyel foglal­kozni kell. Sokan a születési arányszám növekedését leszűkítik a kérdés anyagi (bölcsődei, óvo­dai férőhelyek, lakáshiány, csa­ládi pótlék) oldalára. Kétségtelen, hogy itt többről, társadalmi, szem­léleti, egészségügyi és anyagi vo­natkozású dologról van szó. A Központi Bizottság azt tart­ja, hogy nagyon sokrétű, a tár­sadalom, az emberek életének sok vonatkozását komolyan érintő kérdésekről lévén szó. csak rend­kívül körültekintő vizsgálatok, az érdekeltekkel való beható ta­nácskozás alapján lehet olyan intézkedéseket kidolgozni, ame­lyek célszerűek a születési arány­szám növekedésének elősegítésé­hez. Szükségesnek látszik, hogy az illertélkes kormányzati szervek foglalkozzanak a népesedés ala­kulásával és a társadalmi szervek bevonásával dolgozzák ki mind­azokat az intézkedéseket, amelyek a nők, az anyák, a család, a tár­sadalom érdekének megfelelnek és a kérdés társadalmi, etikai, közegészségügyi és anyaga olda­lát egyaránt átfogják Á szocialista társadalom teljes felépítésének feladatai Pártunknak az utóbbi időben hozott minden fontosabb határo­zata a szocialista társadalom tel­jes felépítését célozza, s ezt szol­gálják a kongresszus előtt lévő újabb javaslatok is. Nagy célunk megvalósításáért: 1. Erősítjük és továbbfej­lesztjük a munkásosztály, a nép hatalmát. 2. Tovább kell szilár­dítani és fejleszteni a szocia­lista tulajdonviszonyokat. 3. Növelni kell a termelőerőket és meg kell szervezni azok ésszerűbb felhr.sználását. 4. Ural­kodóvá kell tennünk a marxis­ta világnézetet, erősíteni a szo­cialista társadalmi tudatot, a közösségi szellemet. 5. A ma­gasabb szinthez közelítve, to­vább kell csökkenteni a fizikai és szellemi murika a város és falu közötti különbséget. 6. Növelni kell .a munka terme­lékenységét, döntően a mű­szaki színvonal emelésével és a munka magasabb fokú szer­vezettségével. 7, Növelni kell a gazdaságos termelést az ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság minden főbb területén. 8. To­vább kell emelni népünk, a dolgozók szakismereteinek, ál­talános műveltségének, kultú­rájának színvonalát. 9. Meg kell javítani elosztási rend­szerünket tovább kell emelni a fogyasztást, a dolgozók élet­színvonalát. A reform célja : erőforrásaink jobb kihasználása Külkereskedelmi forgalmunk alapvetően a tervezettnek meg­felelően alakult. A nemzetközi piacon valamivel versenyképeseb­bek vagyunk, de a fejlődés nem kielégítő. Kitért a referátum a gazdaság- irányítási rendszer reformjára is. Aláhúzta: a reform célja: erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. A reform lehetővé teszi, hogy a ^döntési jogkörök jelentős része a kormány és a minisztériumok ' hatásköréből a vállalatok és a ta­nácsok hatáskörébe kerüljön. Az­zal, hogy a gazdasági kérdések nagy tömegének eldöntése válla­lati és tanácsi hatáskörbe kerül, a kormányzati szervek számára biztosítható, hogy figyelmüket az ellenőrzésre, a népgazdaság fő arányainak tudományosabb ki­alakítására, hosszabb távú tervek -kidolgozására fordítsák. A központi tervezésnek a jövő­ben is elsőrendű szerepe lesz. A központi tervben kell dönteni a fogyasztás é-s felhalmozás ará- arányáról, a beruházások fő ará­nyairól, a népgazdasági ágak műszaki fejlesztéséről, a fogyasz­tási struktúra befolyásolásáról, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fejlődésének kérdéseiről, a termelőerők el­helyezésének változtatásairól és a legfontosabb szociális-kulturális és életszínvonalbeli tényezőkről. Az árutermelés és a piac mecha­nizmusától- várjuk viszont, hogy flgyes termékek termelésében a kínálat rugalmasabban alkalmaz­kodjék a kereslethez, hogy a vál­lalatok igyekezzenek a legcélsze­rűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Nem arról van tehát szó, hogy a jövőben a központi tervezés, illetve a piac törvényei egymás­tól függetlenül funkcionálnak a gazdaságban, hanem e kettő olyan egységéről van szó, amelyben a központi tervezés játssza az ural­kodó szerepet, mivel az a fel­adata, hogy szabályozza a nép- gazdasági fő folyamatokat és ma­gát a piaci mechanizmust is. A tervezési rendszer átalakítá­sakor tudatában vagyunk annak, hogy az változásokat követel a tervezés tartalmában,. a terv ki­dolgozásának rendszerében. A mechanizmus reformja révén a tervező szervek nagyobb figyel­met fordíthatnak az alapvető gaz­dasági folyamatok tanulmányozá­sára, kölcsönhatásuk sokoldalú elemzésére. Ezzel összefügésben szükségszerűen megnő a távlati tervezés felelőssége, a hosszabb távra történő szabályozás szüksé­gessége. A jóváhagyott terv a kormány és valamennyi központi szerv számára kötelezően előírja a cselekvés irányvonalát. A vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesz­tett, új rendszerében. A szocia­lista vállalatok eddig lényegében a népgazdasági tervből rájuk ki­rótt feladatok mechanikus vég*- rehajtói, a végrehajtás megszer­vezői voltak. Az új irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállala­tok pénzeszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek. Maguk is végeznek piackutatást, közvetlen ül tárgyal­nak szállítókkal és építik kap­csolataikat megrendelőikkel. Mindinkább általánossá kell, hogy váljék a vállalatok közötti köz­vetlen kapcsolat a termelőesz­közök kereskedelmi forgalomban történő beszerzésében és érté­kesítésében is. Az új gazdasági mechanizmus­ban a vállalatok számára az ál­lam kötelező tervmutatókat ál­talában nem ír elő. A vállalatok maguk dolgozzák ki terveiket a központi szervektől kapott infor­máció és piaci ismereteik alap­ján. Az állam, mint tulajdonos, a vállalatok működését szabá­lyozza, de a szabályozás módja, formája megváltozik. Az állam általában nem közvetlen utasítá­sokkal biztosítja a tervcélok megvalósítását, hanem gazdasági és közgazdasági eszközökkel, megfelelő hitelpolitikával, a vál­lalati tiszta jövedelem felhasz­nálásának szabályozásával és más eszközökkel. r | A szocialista tervgazdálkodás célja a szükségletek kielégí­tése. A vállalati gazdálkodás akkor szolgálja a társadalom érdekelt, ha tevékenysége a fizetőképes kereslet kielégí­tésére irányul a lehető leg­gazdaságosabban, ha azt ter­mel, amire a társadalomnak szüksége van. Á vállalati nyereség-eszköz. Az új gazdasági mechanizmusra va­ló áttérés után a nyereség ala­kulása nem egyedüli, de legfőbb mutatója lesz a termelés haté­konyságának, a gazdasági tevé­kenység minőségének a vállala­toknál. A gazdasági mechanizmus re­formja a tényleges értékekkel az előállításhoz szükséges társa­dalmi munkával összhangban lévő termelői árakat kíván. A termelői árakat 1968. január el­sejével általánosan rendezni kell, s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A követke­ző években egyes cikkek terme­lői árát emelni, másokét csök­kenteni kell. A termelői árak változása bizonyos esetekben és mértékben a fogyasztási árakat is érintheti. A fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság életszínvonalának csökkenésével, annak a tervben meghatározott mértékben emelkednie kell. Ár­politikánk fontos vonása marad a jövőben is — bizonyos rugal­masság mellett — az árszínvonal stabilitására való törekvés. A reform kiterjed a szocialis­ta építés más fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocia­lista elvének következetesebb al­kalmazására. A jövőben arra kell törekednünk, hosv elsősorban a dolgozók munkabérét növeljük, viszont mindenki fizesse meg annak értékét, amit fogyaszt. A munkabér jobban tükrözze a dolgozók tényleges telje­sítményét, ez a szocialista munka szerinti elosztás elvé­nek következetesebb alkalma­zása. Ezért bátrabban kell haladnunk a bérek és a kereseteik differen­ciálásában is. A gazdasági mechanizmus re­formja során lehetőséget kell te­remteni arra, hogy az eredmé­nyesen dolgozó vállalat meghatá­rozott mértékű, de az eddigi nye­reségrészesedésen túlmenően többletkeresetben részesíthesse jól dolgozó munkásait és alkal­mazottait. Ilyen módon is erő­södik a jó munka ösztönzése. A munka szerinti elosztás követ­kezetesebb érvényesítése, a tény­leges egyéni és vállalati ered­ményekhez való alkalmazkodás növeli a munka becsületét. Szocialista tervgazdálkodásunk révén a jövőben is biztosítani tudjuk a társadalmi foglalkozta­tottság megfelelő színvonalát és növekedését, a reáljövedelmek emelkedését és az életviszonyok javulását. De más gazdasági esz­közökkel kívánjuk e célokat el­érni oly módon, hogy a jelenle­ginél világosabban megkülönböz­tethető legyen vállalati és egyé­ni szinten is a jó és a rossz munka, a szakértelemnek és a szakértelem hiányának, a szor­galomnak, vagy a szorgalom hiá­nyának a következménye. A szocialista termelési viszo­nyok között a szakemberek, a dolgozók kezdeményezésének, al­kotó munkájának hatalmas lehe­tőségei bontakoztak ki. A kezde­ményezés, a dinamikus munka, a konzervatív, az elavult elve­tése, a szocialista munka egyik legfontosabb vonása. Szocialista építőmunkánknak ezt a jellegze­tességét tovább kell erősítenünk, segíteni kell a j^ kezdeményezé­sek gyorsabb megvalósítását és 'elterjesztését. Mélyebben vizs­gálva jelenlegi gazdálkodási mód­szereinket, azt állapíthatjuk meg, hogy eddigi munkánk minden eredménye ellenére vannak ezek­ben olyan kötöttségek, túlzottan központosított engedélvezési sza­bályok, amelyek az új eljárások bevezetését már késleltetik. Az új gazdasági mechanizmus­tól joggal azt várjuk, hogy nö­vekszik az állami irányító szer­vek tekintélye. Uj tartalmat kap az állami fegyelem, megszűnik a felelősség áthárítása, a kicsinyes civódás részkérdésekben, de meg­növekszik a tényleges irányítás súlya. Most mindent meg kell tennünk, hogy a gazdasági veze­tés reformjának részintézkedései összhangban legyenek a jóváha­gyott alapelvekkel és a reform 1968. januárjával teljes haté­konyságában életbe léptethető, legyen. Javaslatok a dolgozók élet- körülményeinek megjavítására Tisztelt Elvtársak! A két kongresszus közötti idő­szakban a dolgozók életszínvona­la a reálbér 9 százalékos, a reál- jövedelem 18 százalékos, a társa­dalmi juttatások 38 százalékos növekedésével jelentékenyen emelkedett Az életszínvonal emelésének megfelelő irányzatai, a reálbér 9—10 százalékos, a reál- jövedelem 14—16 százalékos emelkedése szerepelnek a har­madik ötéves terv számaiban. A munkások, a dolgozók élet- körülményeinek további javításá­val a pártnak és a kormányzat­nak mindenképpen és sok vonat­kozásban foglalkoznia kell. A Központi Bizottság az utóbbi idő­ben néhány ilyen kérdéssel beha­tóan foglalkozott abban a meg­győződésben, hogy az anyagi fe­dezet megteremtésére irányuló céltudatos munkával a legköze­lebbi években megoldhatunk arra érett kérdéseket. A munkások és alkalmazottak életkörülményeinek lényeges ré­sze a munkaidő, amely nálunk az iparban heti 48 óra. A Központi Bizottság a munkaidővel kapcso­latban javasolja a kongresszus­nak, mondja ki határozatként: « 1. Az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 1968-ban megkezdve, vállalatonként, üze­menként, fokozatosan 1970 vé­géig az összes ipari dolgozó munkaidejét 48 óráról átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. 2, Az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai mun­kát igénylő munkakörben ed­dig 170 ezer dolgozó munkaide­jét csökkentették heti 36—42 órára, ezt a munkát folytatni kell és fokozatosan 1970 végé­ig azonos mérvű munkaidő­csökkentést kell végrehajtani az összes még hátralevő hasonló munkakörben, mintegy 60—70 ezer dolgozónál. A párt, kormányzatunk a dol­gozó nők, anyák, a gyermekeket nevelő szülők helyzetének köny- nyítésére eddig is, szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését és ezt az anyagi fe­dezet megteremtésétől függően a jövőben is szorgalmazza. Az ed­digi intézkedéseken túlmenően most bevezethető további intéz­kedéseket is javasol a Központi Bizottság; 1. Javasoljuk, tegyük lehető­vé, hogy a kisgyermekes anya. munkaviszonyából eredő jogait biztosítva, gyermeke gondozása céljából a gyermek két és fél­éves koráig két éven át ott­hon maradhasson és havi 600 Ft gyermekgondozási segélyt kapjon. 2. A gyermekgondozási se­gély rendszerét azokra a ter­melőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötele­zettségüknek. 3. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy nemcsak az anya, hanem az olyan apa is kapjon családi pótlékot, aki egyetlen kiskorú gyermekét egyedül neveli. A Központi bizottság, eddigi politikánkhoz híven, annak érde­kében, hogy a falusi dolgozó élet- körülményei közelebb kerüljenek a városi dolgozókéhoz, javasolja: t. A termelőszövetkezeti ta­gok szociális és egészségügyi ellátásának rendszere — a nyugdíj- és a táppénzellátásban a szövetkezeti sajátosságot meg­tartva — a harmadik ötéves terv időszakában kerüljön a bérből és fizetésből élők szín­vonalára. 2. Javasoljuk, hogy 1970. vé­géig a termelőszövetkezeti ta­gok családi pótléka érje el a bérből és fizetésből élőkét. Fontos társadalmi kérdés a la­káshelyzet további javítása. Isme­retes, hogy kidolgozásra került egy 15 éves terv, amely 1975-ig egymillió lakás építését irányoz­za elő. A második ötéves tervben eredetileg 250 ezer lakás építése szerepelt, ezt a számot a VIII. kongresszus felemelte 300 ezerre, ténylegesen 282 ezer lakást sike­rült felépíteni. A harmadik öt­éves tervben 300 ezer lakás épí­tését irányozzuk elő. Ez az elő­irányzat alapjában megfelel a 15 éves terv időarányos részének. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a terv végrehajtása mellett ismét meg kell vizsgálni a lakás­kérdést, mégpedig az építést, az elosztási rendszert és az igény­lés Rendszerét egyaránt. Az épí­tésnél azt, hogy a tervet mi mó­don lehetne túlteljesíteni. A' gaz­dasági reformmal összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy az üze­mek létesíthessenek saját pénz­ügyi alapot, és saját kivitelezés­ben is építhessenek dolgozóiknak bizonyos számú lakást, továbbá, hogy a lakásépítő ipari kapacitást hogyan bővíthetnénk a kisipari termelőszövetkezetek bevonásá­val. Az elosztási rendszert is ja­vítani kell oly módon, hogy ab­ban a tanácsok fő szerephez jus­sanak és az elosztás a nyilvános­ság ellenőrzésével történjék. Az elosztás igazságosabbá csak ak­kor tehető, ha módosítjuk az igénylés rendszerét is. Akinek módja van, az csak megfelelő anyagi hozzájárulással igényel­hessen, bizonyos jövedelemhatá­ron felül keresők pedig ne igé­nyelhessenek és ne kaphassanak állami bérlakást. Tisztelt Elvtársak! Jelenlegi viszonyaink közölt a gazdasági építőmunka a párt, a forradalmárok számára az osz­tályharc központi kérdése. E munka sikerétől függ szocialista céljaink elérése, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelkedése. Feladataink: 1. Minden erővel dolgozni a harmadik ötéves terv s’keres teljesítéséért. 2. A gazdasági (Folytatás a 6. oldaloaj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom