Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

7

Vórkonyi Nándor:

BABITS MIHAL V

AZ OLVASÓ

Babits az 1901—1905. években, volt a budapesti egyetem bölcsésze tikárának hallgatója, szorosabban Négyesy László professzoré. A lexikonok és irodalomtörténeti munkált híven, de kissé sztereotip módon jegyzik fel, hogy Négyesy stílusgyakoríati óráin kötött ismeretséget, majd barátságot Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel és irodalmunk néhány más, későbbi jelesével. Tudjuk, hogy kapcsolatukat az egyetemi évek után is fenntartották, s maradandó emlékét levelezésük őrzi, amit Török Sophie gyűjtött össze.

kezdő évei

Maga Babits már az egyetemi évek alatt igen élénk és sokoldalú írói tevékenységet fejtett ki, de számos munkáját megsemmisítette, vagy nem vette fel gyűjteményeibe, s így ezek nyoma csak a kortársak levelezésében, esetleg saját hagyatékában kereshető. Amellett viszonylag későn, 25 éves korában lépett fel reprezentatív munkákkal. A holnap antológiájában (1908), akkor is többszöri sürgetésre; neve eladdig csak szűk körben volt ismert. míg társai már több esztendős nyilvános szereplésre tekinthettek vissza. Mindez ráirányítja a figyelmet homályba húzódott kezdő éveire és mindazokra, akik vele akkor szorosabb kapcsolatban álltak. Az alábbi közlések talán nem haszon nélkül egészítik ki egyrészt a Babitsról eddig fellelt anyagot, másrészt társai egyetemi éveinek krónikáját is.

mindjárt itt hozzátehetem, hogy Juhászhoz írt levelének egyik he- Oláh és Madai a Bokréta című lye: ,.Hallotta, hogy Mohácsiék antológia 1902-ben megjelent első egy Komjáthy-társaságot akarnak kötetében is szerepeltek, tehát alapítani? Mit szól hozzá?”. Az nem csupán lapokban. (Ugyanott alakulás tehát 1905. őszére tehető, rajtuk kívül Baja Mihály, Gulyás

József és Gyökössy Endre; ez Kik alapították? György Osz- debreceni vállalkozás volt: I—III, kár szerint tizen voltak, több kötet, 1902—1904). ''mint a fele tanár, s hetet megnevez (Babits, Kosztolányi, Ju- Most azonban Babits legelső föllé- ház, Oláh, Mohácsi, Madai). Ezek pése érdekel, mellesleg Kosztoló- közül öt csakugyan tanár, ill. fi- nyi és Juhászé. Az utóbbi kettőről lozopter, keressünk tehát először Kosztolányi Dezsőnének férjéről a jogászok között. Gyanúba fog- írott könyvéből is megállapítha- ható Gyökössy Endre, Oláh Gátók a következők: Kosztolányi bor földije, barátja és Bokrétaelső versét 16 éves korában kö- társa, ki ezekben az években jo- zölte a Budapesti Napló, 1901. gászkodott, szorgalmasan írt ver- október 26-i számában, de ez csak seket. szénirodalmi cikkeket az diákköri zsenge. Mint hivatásos Egyetemi Lapokba. Juhásszal ké- írók, mind Kosztolányi, mind Ju- 6Őbb is tartotta a kapcsolatot, szá- hász, első írásaikat (verseket, for- mos verskötetet adott ki, végül a dításokat, novellákat, cikkeket) a Petőfi Társaság tagja lett. Szám- Szeged és Vidékében, s a szabad- ba veendő még Balázs Béla: kai Bácskai Hírlapban jelentet- 1902—1906 közt élénk részt vett ték meg 1904-től kezdve. Buda- az egyetemi irodalmi életben, bár pesti debütálásukról, Babitséval nem mindig barátságos viszony együtt — ahogyan György Oszkár fűzte Babitsékhoz, s bekerült A említi —, Mohácsi Jenő ír a Ba- holnap antológiájába. Az ifjab- bits-emlékkönyvben (Babits) Első bak közül Tóth Árpádra gyana- megjelenése Budapesten cím kodhatunk, mert 1904. óta szere- alatt: „Tűz: ilyen folyóirat is pelt a Négyesy-szemináriumokon.

volt. Szépirodalmi, kritikai és Az utóbbi három tagságára nin- társadalmi haviszemle. Itt fekszik csen adatszerű támpontom, puszelőttem egyetlen megjelent szá- tán a fenti kombinációk alapján ma: 1905. noril's 20-áról. Szerkesz- jelöltem őket. önkényesen. MinE társak közül György Oszkárral, a költővel és műfordítóval (1882—1944), 1927 óta váltottam leveleket; 1942. elején megkértem, íria meg életrajzát., állítsa össze munkáinak és a róluk szóló irodalomnak jegyzékét. Teljesítette kérésemet, s harmadik személyben írt önéletrajzának idevágó része így szól:

tik: ifj. Hegedűs Gyula és Mo- denesetre beillenek a társaságba, hácsi Jenő. A Tűz száma har- s velük tízre kerekülne a létszám, minckét lapos. Nem elvből, de valójában csak egyetemi hallga- De a legfontosabb talán György tők írták. Juhász Gyula akkor Oszkár önéletiratának következő negyedéves filozopter, három cik- utalása: „Egyetemi barátságuk két adott... A tizenötödik lapon emlékét levelezésük híven őrzi”, látom Kosztolányi Bölcsesség cí- Ez annyit jelent, hogy nem elemű versét, első írását, mely a gedhetünk meg csupán á‘ „nafővárosban megjelent... A Tűz gyök” levelezésének és hagyaté- tizenhatodik lapján olvasható Ba- kának felkutatásával, hanem a

bits Nietzsche-fordítósa: Délen”. — gyűjtést ki kell terjesztenünk a Ez volt Babits első megjelenése felsorolt kisebb írókra is, mert

Egyetemi tanulmányait 1900—«Öltől a budapesti tudományegyetemen és a párizsi Sorbonne-on végezte (....). A budapesti egyetemi évek alatt évfolyamtársai voltak a század- forduló későbbi nagy költői: Babits, Kosztolányi, Juhász Gy(ula). Ezekkel barátság fűzte össze. Négyessy (így) stílusgyakorlatain Babits bírálta György O(szkár) és György O(szkár) Babits verseit. Még néhány írőtársával megalapították a Kom- Játhy-társaságot. Közéjük tartozott még Oláh G(ábor), Madai Gy(ula) és Mohácsi Jenő is. összesen tizen voltak. Minderről Mohács J(enő) bővebben írt a Babits-emlékkönyv- ben. A társaság működésének hamarosan vége szakadt, mert tagjai — több mint a fele tanár — többnyire vidékre költöztek; egyetemi barátságuk emlékét levelezésük híven őrzi. E társaság tagjai közül az egyetemi években először — valószínűleg — Oláh G(ábor) és György O(szkár) lépett föl megjelent versekkel és fordításokkal; a többiek csakhamar követték őket. György O(szkár) első versei a régi Magyar Szemlében (később a többieké is), a Pesti Naplóban (helyesebben a Budapesti Naplóban), a Napban, a Független Magyarországban (talán 1903-tŐl) jelentek meg.

nyomtatásban, dátuma tehát 1905. hiszen amazok leveleit az ő haáprilis 20.

gyatékuk őrzi.

A Tűz, mint láthatjuk, a kezdő írók szokásos kérészéletű vállalkozása volt, így aligha nevezhető nyilvánosságnak, s a versfordítás sem teljes értékű, eredeti műnek. Babits első saját versének megjelenéséről Kosztolányi 1906. június 24-én kelt leveléből értesülünk: „ .. .Én. édesem, Pesten, ragadtam. Ady Endre helyére, ki Párisba ment, a Budapesti Naplóhoz szerződtem belmunkatársul. Szépirodalmi cikkeket, verseket, tárcacikkeket írok bele, s versrovat vezetője vagyok. Mint ilyen, írok most önnek. Kabos Edének (a szerkesztőnek) beszéltem az ön bájos és nagy egyéniségéről, s több versét megmutattam neki. Mind nagvon tetszett. A Spinoza-szonettet stante pede kikapta kezemből és leközöltette...” — A szonett címe: A Spinoza szobor előtt, az adat hiteles, s eszerint Babits első saját verse a Budapesti Napló 1906. június 22-i számában jelent meg.

György Oszkár láthatólag emlékezetből és rövidségre törekedve ír, ezért nevezi évfolyamtársainak a nála egy évvel idősebb Oláhot és Madait, s az ugyanannyival fiatalabb Babitsot és Juhászt; Kosztolányi meg két évvel ifjabb volt- nála. Jelentősebb mozzanat, hogy a társaságból elsőnek Oláh és György lépett fel a nyilvánosság előtt — ez bizonyosra vehető —, éspedig szerinte 1902- től, őket követték a többiek. Adata a felsorolt' lapokban ellenőrizhető, s az utánjárás való- zínüleg egyéb új anyagot is nyújtana a kutatómunkának. De

Kevesebb megbízható értesülésünk van a Komjáthy Társaság működéséről. Megalapítását Mohácsi 1906. elejére teszi, de ez késői dátumnak látszik, mert a György Oszkár által felsorolt tagok ekkor már javarészt vidéken tanárkodtak, s noha elvben nem volt csunán az egyetemi ifink köre, gyakorlatilag mégis ők alakították meg, tehát Pesten létük idején. Valószínűleg Juhász Gyula kezdeményezéséből született, mert rajongója volt Komjáthy költészetének, s a Tűzben magasztaló tanulmányt írt róla Egy el felejtett magvar lángész címmel. ..Ebből a cilokből indult ki a Komjáthy-kultusz” írja Mohácsi Jenő. A társaság tényleges szervezője Mohácsi volt, erre vall Kosztolányi 1905, augusztus 9-én

A névsor változatos, a ragyogó és érdemes nevek mellett nem egy ma már szürke sereghajtóként hat, viszont nem jelentik a teljes gárdát. Hä meggondoljuk, hogy csak úgy hiríelenében, emlékezetből olyan nevekkel toldhatjuk meg, mint Benedek Marcell, Kodály Zoltán, Laczkó Géza, Lukács György, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, a csodálkozás és a tisztelet érzése fog el. Sem azelőtt, sem azóta oly nagyszámú fényes tehetség nem gyűlt össze az egyetemen, mint a század első évtizedében — azért sajnálatos, hogy ez az „egyetemi nemzedék” még nem «kapta meg a maga külön történetíróját. Epikust azonban kapott, nem is egyet. Elsősorban magát Babitsot: a Halál fiaiban (1927) az önéletrajzi regény magva köré vonja a társa- dalomábrázolás szélesebb gyűrűit, s nemcsak legfontosabb szubjektív élményeit mondja el, hanem

— kivált az egyetemi évekről szóló részbe — konkrét eseményeket is besző. — Laczkó Géza a Királyhágóban (1938) egy Né- gyesy-órát elevenít meg, Babitsot és Kosztolányit szerepeltette, könnyen felismerhető álnevek alatt, s bő humorral ír Szabó Dezsővel együtt töltött diákidejéről.

— Maga Szabó Dezső az Életeimben (1905), persze eposzi tódulás- sal énekli, festi ezeket az éveket.

— Benedek Marcell Vulkán c. regényében (1918), az új magyar irodalomprofesszor, Riedl Frigyes köré csoportosuló ifjakat — a nevezetes Riedl-teákat — örökíti meg. De ezeken Babits már nem -szerepelt.

t

A Száz történet egy nagyívű pályakép négy könyvfedél liözé préselt foglalata. Válogatás. Nem tartalmaz a kritikus Illés Endre munkáiból egy darabot sem, kisebb terjedelmű szépprózájából is. csak a jellemzőeket, de érezteti tájékozódása irányát, igazságkeresésének dinamikai hőfokát. Szépíró és kritikus — mint Kosztolányi esetében —, Illésnél sem egymás ellentétei. A gyűjteményben tárca, elbeszélés, kisregény, frappáns egyfelvonásosok sorjáznak a megírás időrendjében és a teljesség igényével hódítanak. Negyven év gyakorlata nemcsak az önkifejezés és a mesterség fortélyaira tanítja meg az írót, de a hatásfok kiszámításának biztonságára is.

Alakjai nem hősök, „csak” figurák. Illés nem a részvét elkötelezettje, amikor bemutatja őket, lemond az olvasó előlegezett bizalmáról, mintha így szólna: köszönöm, nincs szükségem rá. Az olvasó idegenkedik, még didereg is olykor e félelmetesen világos szobákban, melyekben semmi félhomály, rejtett zug, borzongató titok. Középosztály, a kitenyésztett fajtából, hivatalnoksereg, színészek, újságírók, nagy- és kispolgári tenyészetek világba- szakadtjai nyűvődnek a kasztjuk által törvényesített magatartás- formák közt. Társadalmi kereteiket nem képesek személyiségükkel kitölteni, megnyilvánulásaikat determinálja a megfelelésigény, tehát folyton hazudnak; (Hamiskártyások), s az író kárörömmel vagy szúró dühhel regisztrálja kényszerű bukfenceiket, bűnügyi regényekre is rá-., licitáló nyomozati módszerével. Minél szárazabb a poén, annál nagyobbat csattan, olykor főiér egy detonációval.

Meglepetések sorozata következik. Az olvasó — talán vonakodva — beletörődik, hogy könnyfacsaró idilleket hiába vár, majd eljut a Történet a szerelemről és a halálról című megrendítő, a hibátlan költészet lenyűgöző erejű remekéhez és megismeri a másik Illés Endrét. Ezt is tudja. Látni és élni tanít, de nerji taní- tóbácsis. Szabad ember, gondolkodó, az olvasót is ilyennek akarja, nem alábbvalónak önmagánál. Mindenrendű jellem felvonul színházában, az életmű második felében jó emberek is. Őket se mártja szirupba. Végül is „befűzi” az olvasót, akit megcsap az áhitat, amikor a Kettős kör két férfialakjának szorongató búcsúzásához hívja tanúnak az író. Az életmű első felében a kegyetlenségig gyilkos, gyakran kárörvendő mosoly kíséri a boncoló szertartás utolsó mozdulatát. Illés fölmutatja a. daganatot. Néha csak egy borsónagyságú sebet, de mi tudjuk, ez a seb nem kevesebb, mint az illető sorsa, napjai rejtegetett katasztrófája, s még szerencse, ha nem addig szúr, sajog, míg kifogy hőséből a lélegzet. Mintha nem lenne „emberséges” ez az író. A szó közhasznú értelmében talán valóban nem az. De a közhelynek nincs formálóereje, így éppen a szokatlan lesz közhasznú. Megesik, hogy egy figurát egész habitusával elénk állít, anélkül, hogy konkrétan róla- beszélne. Csak megnevezi és fölmutatja környezetét. Magányos vénasszonyt az ágyban, akit a vagányok ki akarnak fosztani, lecsúszott egzisztenciákat, cézáromén hivatalfőnököket múltban és most, krajcárom álmokba bódult gépírólányokatj kvietált színészeket, hivatalnokokat, újságírókat, vidéki Gargan- tuálcat, a becsvágy megszállott- jait. Hasonlatai is megérdemelnék, hogy tucatnyit bemutassunk belőlük, álljon itt A folt pincére, akinek „ ... a tálakat emelnie sem, kellett, úgy követték, mintha galam-bkísérettel futkosott volna.” Ezt az egyszerűbbek közül emeltük ki. Mint jó versek rímei, Illés hasonlatai sem kiabálnak, mert ők maguk a történés. Egyfelvonásosait irodalmi színpadaink rendre bemutathatnák; tömörek, lényegre törőek. szókimondójuk a ráismerés derűjével ajándékoz meg. Olyik nyelvkönyvet így ajánlja megvételre a kiadó: áTdrrttljunk játszva angolul.. . Illés Endre ember- és valóságismeretre, a társas érintkezés együttélés, formáira, és hangsúlyozottan önmagunk ismeretére tanít. Utazási ciklusa nem a bédekerek Olaszországát mutatja be. Egy másikat, közelebbit. Esztétikai, zenei vonatkozásokban is eligazít, úgy mellékesen, tvdákos papolás nélkül, mint egy jó ismerős a téli kályha mellett. Iróniája lebilincselő. Tiszteli az erőfeszítést. ,,Agresszivitása” vonzó, gyakran a szélsőségig kihívó. Eléri, hogy az olvasó a kezdeti bizalmatlanság múltával a beavatott biztonságával olvas tovább, hogy a könyv utolsó mondata után elölről kezdje, mint egy vers-antológiát. Hazai könyvkiadásunk nyomdai remeke a Száz történet, kivitelezése világszínvonalat reprezentál.

SÓLYMOS IDA

ILLÍS ÁRPÁJB: PEGAZUS