Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

s TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. november 20. Nehéz normálisnak maradni! Hogy miért? Azt majd megmagyarázom. Japánban láttam egy hajszálhasogató gépet. Nem a fodrászoknál, hanem a rendőrségen. A rendőrségen haso- gatták a hajat. Azt mondták: ez az új módszer, ha valaki megöl valakit, vagy betör valahová és ott hagyja, akár egy szál haját is, ebből az egy szál hajból hasogatás után meg tudják állapítani az illető vércsoportját is. Nafene! Ez nem nagy csoda. Széthasogatni a hajszálat, ami vas­tagabb a szőrszálnál. Nálunk a szőrszálat is hasogatják. Igaz, hogy kisipari módszerekkel, nem géppel, mint a japá­nok. De úgy látszik, az olasz bíróság is ért ehhez a műve­lethez néha. A napokban az olasz bíróság ugyanis elítélte a világhírű filmszínésznőt, Gina Lollobrigidát, mert az egyik filmjében meztelenségét csak egy lepedő csücske takarta. A csücsköt kifogásolták. Igazuk van. Miért volt ott az a csücsök? Nem tudom, miért volt ott az a csücsök, mint ahogy azt sem tudom, miért szökött meg az amerikai Pitsburg vá­rosának elmegyógyintézetéből az egyik ápolt. A rendőrség össze-vissza kereste, de sehol sem találta. Végül is valakinek az az ötlete támadt, hogy vegyék igénybe a nyomozáshoz a helyi csillagvizsgáló rádióteleszkópját. A csillagászok elő­ször csodálkoztak, de később megértették a kérést és ha­marosan meg is találták a szökevényt egy felhőkarcolónak a tetején. Csodálkoztam; hogyan akadtak rá. A csillagász így válaszolt: korábban úgynevezett rádi-pirulát nyelettek a kezelttel, amely jelentést küldött a beteg szervezetének az állapotáról. Ebből én azt a tanulságot vontam le: aki valahol, vagy valamikor szökni akar, ne fogadjon el tablettát, főleg ide­gentől ne, mert ki tudja... Bizony ki tudja, hogy a nő, akit elvesz az ember, való­ban kije is neki. Rio de Janeiróban részt vettem egy esküvőn. Rodriguez de Pinja kereskedő esküdött. Az esketéssel nem is volt baj, egészen addig, amíg be nem kellett írnia nevét az anya- könyvbe. A vőlegény, illetve ifjú férj fogta a tollat és szép kerek betűkkel így írta be a nevét: Manuel Rodriguez de Pinja és társa. Hogy milyen társa, az majd kiderül. Talán majd a fele­sége is valamelyik laphoz fordul olyan kérdéssel, amilyen­nel az egyik asszony, a Women című angol hetilaphoz for­dult. „Miből állapíthatom meg, hogy az »igazihoz« mentem férjhez?” — hangzott a kérdés. És a válasz: „A válasz egy­szerű — felélte a szerkesztő. — Ha rosszul választott, azov- nal észre fogja venni, ha viszont az »igazit« találta meg, egyáltalán nem fogja észrevenni”. Tehát tanulmányoznia kell a férjét. Az elmegyógyászok is tanulmányozzák. No. nem a férjeket, hanem a normális embereket. Nemrég ugyanis az amerikai elmegyógyászok chicagói kongresszusán a résztvevők egyhangúan úgy határoztak, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak a normális em­berek tanulmányozására, hogy megállapítsák, hogyan ma­radhat az ember normális ebben a bolond világban. Ennek tanulmányozására bizony nagy szükség van. Mert nem hiszem, hogy normális ötlet... De nem vágok a dolgok elébe. Inkább elmesélem, hogy mi történt velem Becsben, amikor éppen hazafelé tartottam. Becs az automaták városa. Automata tisztítja a cipőt. Csak megnyomja az ember a sárga gombot és rögtön fekete lesz a cipője. Ha a feketét nyomja meg, akkor sárga vikszct adagol a gép. Szóval vannak itt is hibák. Láttam egy sze­rencsétlen öregembert a feleségével. Az öregember odaállt a géphez. Megnyomta a sárga gombot és amikor kivette a korábban sárgacipös lábát, a sárga cipő a szivárvány min­den színében pompázott. A felesége ránézett a cipőre és csak ennyit tudott mondani: „Tu tép/”. Ez pedig röviden annyit jelent: „Te idétlen, Te hülye, sőt, Te idétlen hülye”. A szegény ember csak állt, állt... Én is álltam. De hogyan? Ha azt a szerkesztő úr látta volna, menten megpukkad a nevetéstől. De én nem a cipő­tisztító automata előtt álltam, hanem az előtt az ajtó előtt, amelyre ez volt írva: „Eine Münze einwerfen, dan Klinge stark abdrücken” — vagyis előbb az érmét bedobni, csak akkor nyílik ama bizonyos helyiség zárja. Haacsikarásom volt és elképzelheti a szerkesztő úr, mi­lyen gyorsan, milyen buzgón, milyen nagy igyekezettel ko­torásztam a zsebemben, hogy előhalásszak egy Schillinget. Közben különféle tornákat végeztem. És bekövetkezett c tragédia. Nem volt egy schillingesem. Ekkor jutott eszembe az, amit a levél elején írtam. Ne­héz normálisnak lenni. Tisztelettel: Megtörtént krimi Hamburgból A másodigazgató rablóbandát szervez ... \- terembe viszik, ehhez az összeg — Világos, aztán bedugjuk A fortenet meg 1960-ban kéz- túlságosan nagy. A pénztáros őket egy ágyacskába, hadd alud­dodott. Hamburgban elraboltak ezért az igazgatósági liftet veszi ják ki a mámort, félmillió nyugatnémet márkát, a igénybe, s az udvar felől száll A látogató azonnal félbeszakí­lottotarsaság teljes nyeremény- be. Itt nem kell egy lépést sem tóttá és kioktatta: alapját. Mégpedig nem is akár- tennie. A rendőrkocsi a lift ajta- — Ostobaság. így könnyen le hogy, hanem a rendőrség szeme jáig viszi. Az egyik kísérő őr- lehet bukni. Esetleg hamarabb lattára. Sőt, rendőri fedezettel. mester beszáll vele a liftbe, s felébrednek, vagy kap egy raz­együtt mennek fel a harmadik ziát Ki tudja? Ennél sokkal biz­cikk az alvilágból Mindez azzal kezdődött, hogy az egyik hamburgi bulvárlap: a Heim und Welt nagy cikket emeletre. A PONTOS TERV ÚTLEVÉL — HAMIS NÉVRE Borowski fellélegzett. tonságosabb megoldás kell. — Eltenni őket láb alól? Nem, ebben nem vagyok benne! — vá­gott közbe a bordélytulajdonos. Borowski óvatos tartózkodása — Miért kellene? — kérdezte eresztett meg a város éjjeli éle- hirtelen felolvadt. Mutatóujját a nevetve partnere. — Erre semmi terol és az alvilágról. A békés homlokához tette, mintha a má- szükség nincs. Kerítsen egy te­nemet nyárspolgámak ugyancsak sík épelméjűségében kételkedne, herkocsit, tetesse fel őket erre, s volt min elmélkednie, a lap ri- Aztán ingerülten így szólt a látó- vitesse el vagy 100 kilométerre, porterei érdekes ügyeket tártak gatóhoz: Mondjuk a Lüneburger Heidére. fel. Közöttük is a legjelentősebb — Mi az égnek meséli mind- Igen, az lesz a legjobb! volt az, amit a szórakoztató lap ezt? Ilyen biztosítással még egy Julius Borowskiról írt. íme, egy angol aranyvonat sem közlekedik! részlet a cikkből: „A hamburgi Hogyan akar maga ebből pénzt? bűnügyi rendőrség szerint is a A világ legesztelenebb vállal ko­varos legeredményesebb bűnöző- zása lenne! Ez a biztos lebukás. Borowski fellélegzett. A terv je, a sorozatos bűntettek szerve- A szemüveges, szakállas férfi mind jobban és jobban tetszett zője az az 53 éves Julius Bo- félbeszakította: neki. Látogatója azonban további rowski, aki a kikötői negyedben a — Hallgasson talán végig, Bo- fontos tudnivalókat közölt vele. nyilvánosházak tulajdonosa.” S rowski úr. Először is a bizton- Az akció sikere, úgy látszott, két- miután a rendőrségnek soha nem sági intézkedések a gyakorlatban ségtelen. A szakállas íigyelmez- sikerült eddig terhelő adatokat közel sem olyan precízek, mint tette, hogy szerezzen be hamis felvonultatnia az említett férfiú- elméletben. Igaz, minden azt mu- névre szóló útlevelet. Bőröndöt val szemben, a lap így folytatja: tatja, hogy az őrizet tökéletes, dupla fenékkel, s repülőjegyet a „Botrány, hogy egy ilyen vészé- dehát mindenütt emberek van- londoni gépre, amely 9,40-kor in- delmes alak nyilvános intézmé- nak, s az emberek nem tökélete- dúl, tehát még korábban, mint nyékét tarthat fenn, s ezzel to- sek. Erre lehet építeni. Sőt, kell! ahogy Hamburgban kiderül: el- vábbi lehetőséget szerez maga- A bordélytulajdonos idegesen tűnt a félmillió márka, nak a bűntettek leplezésére és megvonta a vállát. Nem szerette — Nekem London nem tetszik ’~l'~ '' ” az ilyen szép szólamokat. Az ide- vágott közbe a főnök. Tekintet­gen folytatta: tel kell lennem bronchitisemre is. — Kérem, legyen teljesen nyu- Szívesebben mennék Párizsba, nem tudott bizonyítékokat szol- godt. Ez a vállalkozás olyan tisz- vaSy Romaba •.. góltatni, Borowski megcsinálta a ta munka, hogy egy lövés sem Nem kérem, önnek Londonba szerencséjét. Jelentős kártérítést hangzik el, senki sem fog elpat- me?nie- nincs kötelező kapott. Nem is szólva arról, hogy kölni s nem'lesz semmi nehéz- bejelentes, ott nyugodtan eltűn- a cikk után élete legnagyobb üz- ség. ’Én megértem, hogy most ?5Vg vaz ®gesz ugyre a íele~ letét hozta elé — szinte tálcán mindent kilátástalannak ítél dés fátyla borul. — egy ember. de például: hogyan képzeli el A FELÖLTÖS LÁTOGATÓ megmattolni a rendőröket? — kérdezte Borowski. Borowski egyik „intézményé- — Sehogy kérem, hiszen ak- be’ az egyik este titokzatos Iá- kor, amikor a pénztáros a fél lebonyolítására.” A cikkből sajtóper lett, s mi­után se a rendőrség, se a lap togató lépett be. Trencsko volt rajta, s az állát szakáll övezte. Borowski szokás szerint a ház lá­nyainak aktképeivel teli albu­mot nyújtotta felé, de a férfi ridegen visszautasította azt. — Borowski úrral kívánok beszélni. Négyszemközt. De nem itt. A nyilvánosház-tulajdonos leszokott- Nézze, érdekes, amit mond, ~ A*tán meg - gondolkodott- „íuí.,1. __L wa____ Borowski újra — a pénztáros 8 ,50-kor jön ki, a repülő 9,40-kor indul. Nekem egy órám sem ma­rad arra, hogy kimenjek a gép­hez ... S aztán mi lesz a pénztá­rossal a rendőrkocsiban? Hol millióval beszáll a rendőrautóba, hag juk M autót? Ha valahol K K r\ m n o rr Am rrirT ^ abban már az ön emberei fog­nak ülni, kedves Borowski. — Hogyan? ön viccel! minden értesítés nélkül állni hagyjuk, az ügyelet azonnal el­kap... A GÉPEZET MEGINDUL A VICC AZ EGÉSZBEN AZ, HOGY... • • — Kilenc után öt perccel az —L Igen, ez a vicc az egészben, auíó jelenteni fogja, hogy műszaki arról, hogy csodálkozzék. Látó- Kíséretnek mindig az a rendőr- hiba miatt a javítóműhelybe von- gatóját a beleegyező fejbólintás autó áll elő, amelyik vasárnap 0 tattatja magát. így a következő után szobájába vezette. Az isme- órától hétfőn reggel 10-ig van hét órában senki sem vár jelen- retlen nem sokat kertelt: Üzle- szolgálatban, s a belvárosban lést, és senki sem keresi az autót, tét ajánlok önnek. Akar a kézé- cirkál Mindig hat kocsi van szol- A legokosabb, ha ön bérel valahol ben látni félmillió márka lottó- gálatban, s minden hatodik hé- e2>' garázst a városban. Oda. be- pénzt? Mód van a megszerzésére, ten ugyanarra a kocsira kerül a megy a rendőrautóval, s az elkábí- Borowski gúnyosan felnevetett. A sor. l°lt pénztárost a csomagtartóba bűnügyi rendőrség nem egyszer — Honnan tudja ilyen ponlo- leszik. Utána olyan gyorsan, aho- provokálta már, de ilyen ostobán san a rádióskocsik beosztását? — S-van T_c.sa'‘; .}edeíi a repülőtérre még soha. A szemüveges, titok- vágott közbe hirtelen és idegesen hüometerrel repulo­zatos látogató mintha megsejtet- Borowski. e^°*l ''P11 e2y elhagyatott fold­te volna Borowski gondolatát: __ Eevszerű Hallsassa meg né- Ut’ A mel\ette egy kis házikó. A — Nem kell azonnal belemen- . - egyszerű Hallgassa meg ne rendőrkocsi aztan otthagyja, át is e - mondana ^t gon- a^alt^ Salunk« • «*<* gyalog is doija hogy beugrató vagyok, cfak akLr k^vező a^yzet, hat ^repülőtérre, nyugodtan mondhat nemet. De v,a ~ n., ko~qi van szolgálat- ~ Igen, »Se*1 uram, amit el­vegye tekintetbe, beszélgetésünk- ban Ebben Sig két fiatíl őr- mond szép - mondta a fejét ya­nek nincs tanúja. Ha én lennék mester van, s nem tartják be túl hargatva Borowski. Tisztán a rendőrfőnök maga, akkor sem „ szolgálati elöíráso- szórakozásból végighallgattam ont. buktathatnám le. Mindent ieta- mereveni a szolgalat! eiomaso- ß mondja> hány százalékot kér gadhat. Kérem, hallgassa meg lfnt a n^nosháS ellen- 3 SZ61'ePe 3 cer\ emet. Ha nem tetszik, még rzik, szívesen beleegyeznek ab- a zas mindig visszaléphet, sót, ha úgy ba hogy a hölgyek — akiket kü- — Engem maga többé nem lát gondolja, a rendőrségnek is át- lönberT nagyon kedvelnek és nem hall rólam. Borowski úr, adhatja a tippet. meghívják őket egy stampedli engem az ügy tovább nem érde­Az érvek szakszerűek voltak, italra Ez az a láncszem amit hel. Csak azért mondtam el mind­s _ Borowski nem tudta fékezni önnek ken megragadnia! ’ ezt önnek, hogy egyszer legyen le­i 4. T“~- * ’ Borowski most már nyugtala- hetősége egy lottó telitalálathoz. Borowski rámeredt az idegenre: - Hogyan? Kettőjük közül az “ Az egész szajréból önnek nem egyik mindig a kocsiban ma- hell egy márka se. Kedves uram... rád, hiszen állandóan jelentést — Egy vas se, Borowski. És kíváncsiságát. Bár fegyelmezte magát, mégis, alig leplezett iz- nuY kérdezte: galommal szólította fel látogató­ját, adja elő tervét. Minden hétfőn reggel 8 óra hagyja3 egyt0 i^énztáros^^ak^4 két ke» adnia a k6zpontl ügyelet" mintha becsületszavát akarta yol- lepecsételt zsákot visz magával. nek • • na adni, kezét kivette zsebéből és A pénztárosnál 500 000 márka van, amit a különböző lottóiro­kérem, nekem nem kell semmi. Legyen a félmillió az öné és az — Ugyan kérem, ennek az Borowski felé nyújtotta: — Nem egyik lány kihoz egy kupicával, dák’ a hét végén küld téka "köz- mégpedig olyan italt, amiben már .. pontba. Kilép tehát a pénztáros benne van az altató. Ekkor az emDereie. a kapun, s beül a ház előtt vá- ön emberei felveszik az egyenru- \ lánykereskedő idegesen a fa­rakozó, két rendőrrel biztosított hákat, s folytatják a szolgálatot, ijszekrényhez lépett.. Kivett egy riadókocsiba. A rendőrségi kocsi- mintha misem történt volna. .. . ... v,, A ' lg a pénztárost házidetektív ki- Nyilván ők adják majd a kísére- üveget, két poharat és toltott. Az- séri, akinél csőre töltött 7,65-ös tét a lottótársaság pénztárosának tan a látogatóhoz fordult. Mauser-pisztoly van. A rendőr- is • • • — S mindennek mikor kell ségi kocsi a pénztárost a bankba Borowski sem volt kezdő, de megtörténnie? viszi. Itt, a biztonság kedvéért, ez a terv őszinte csodálkozásra a pénzt nem a nyilvános pénztár- késztette: (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom