Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-15 / 269. szám

19őt>. november 15. TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Kiutat kereső gondolatok Medinán EZ A NEM REMÉLT, utolsó őszi „fellobbanás” Medinán tisz­ta haszon. Talán mégiscsak si­kerül majd befejezni a búza ve­tését. Ha tartós marad az októ- be végi, esősnek induló időjárás, akkor a Béke Termelőszövetke­zetben a kenyérgabona-vetéstervet elég kétséges, hogy tudták volna-e teljesíteni. Mindenesetre a pár­napos esőzés után ismét munkára alkalmas idő köszönt a Béke Tsz tagjaira és ha késve is, az őszi mezőgazdasági munkákat való­színűleg befejezik. Valószínűleg, biztosra menni ugyanis jelenleg, ebben a közös gazdaságban, nem lehet, mivel csak nagy üggyel- bajjal, sok-sok vitával, bizonyta­lansággal, kapkodással, még több kihagyással végzik a tagok a kö­zösben a napi tennivalókat A pártszervezet titkára és a tsz más vezetői elkeseredettek, inger­lékenyek, a náluk kialakult hely­zetet tarthatatlannak és a szö­vetkezeti tagok szempontjából ká­rosnak tartják. Sok ember ma már egyszerűen ott tart, nem hiszi, hogy egyáltalán van meg­felelő kiút. Feltűnő és elgondol­kodtató, hogy a valóban szüksé­ges és óhajtott rendcsinálást va- lahonnét fentről várják, s ez ki­vétel nélkül vonatkozik minden­kire. De hát mi is a baj tulaj­donképpen a medinai Béke Termelőszövetkezetben? A véle­mények, az emberek vérmérsék­lete és hovatartozósága szerint, megoszlanak. Vannak, akik egye­dül és kizárólag a tsz főagronó- musát hibáztatják a vetés késle­kedése és az egyéb tervkiesések miatt. Ezek az emberek azt mond­ják: nagyobb felkészültséggel, tudással és rátermettséggel a Béke Tsz-ben minden munkát idejében el lehetett volna végez­ni az idén is. Kijelentik, semmi nem indokolja a munkában való elmaradást, kizárólag a kapkodás. A kukoricát már szeptemberben tömi kellett volna, s főleg azo­kon a területeken kellett volna iparkodni a kukorica-betakarítás meggyorsításával, ahová búzát szántak. A törés megkezdését azonban halogatták. S ezt elsősorban a fő- agronómus hibájául róják fel. Neki ugyanis az volt az álláspont­ja, hogy fontosabb a burgonya. Végeredményben azonban a bur­gonya felszedése is késett, mert a vállalat nem küldte a tsz-nek a zsákokat... Jogos-e vajon mindenért a fő- agronómust okozni és hibáztatni? Ennek a jogossága vitatható, bár a rá vonatkozó felelősséget nem lenne és nincs is értelme kisebbí­teni. De egy temelőszovetkezet­nek van vezetősége, vannak bri­gádvezetői, és nem utolsó sorban ott dolgoznak a kommunisták. Mit tettek, vagy mit tesznek ők? Nagyon lényeges ez a kérdés is, főképpen, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen ebben a közös gazdaság­ban a munkafegyelem. Nem jó. S talán a rendcsinálást éppen itt kellene kezdeni, ehhez viszont föntről, a járástól, vagy a me­gyétől a medinai Béke Tsz gaz­dái, vezetői hiába várják a segít­séget Be kell látniok, hogy van ugyan a mostani állapotokból ki­út. de a megoldást a cselekvést helyben kell kezdeményezni és végigvinni. Kinek-kinek legyen ahhoz bátorsága, hogy ne csupán a más szemében lássa meg a szálkát, vegye észre sajátjában is a gerendát. Ez a legfontosabb, ami az embernek Medinán, a ki­utat kereső gondolatok közepette eszébe jut. AZ ERŐK, a jelek szarint, szét­forgácsol ódnak, az energiák ha­szontalanul elpocsékolódnak, s ebben jószerivel nemcsak egy, vagy két ember ludas, hanem ha jól meggondoljuk, a közösség maga is. Időszerű volna, ha a jó­zan vélemények uralnák a „tere­pet” és a higgadt tenniakaró ál­láspontok kerekednének felül, elsősorban azoknak a jóvoltából, akik már megtanulhatták, hogy kizárólag a termelőszövetkezeten belül kell keresni és megtalálni az egyének, a családok boldogu­lását. De úgy nem lehet, ahogyan most a Béke Tsz-ben csinálják. Nézzük közelebbről a munka- fegyelmet: A megye legtöbb kö­zös gazdaságában ma már elkép­zelhetetlen az, ami Medinán, a Béke Tsz-ben szinte természetes. A traktorosok például, a határ bár­melyik részében dsolgozzanak is, délben ráülnek a traktorra és hazamennek a községbe, elfogyasz­tani az ebédet. Amíg étkeznek, addig a traktor ott pöfög a ház előtt. Dologidőben megengedhe­tetlen ez a fajta káros kényelem. A traktorosok saját maguknak is kárt okoznak, de kárt okoznak a tsz-nek is. Tolnán, Alsónyéken, Mözsön az efféle luxus elkép­F1GYELŐ Terel jelentést tett A Teveli Gépállomás fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozóinak munkaszeretete közismert. A gépállomás trak­torosai rendszerint helyezést érnek el évről évre a járási és a megyei versenyekben. 1966-ban a Teveli Gépállomás munkáskollektívája ismét nagy lendülettel, szakmai szere­tettel, felkészülten kezdte a termelési feladatok végrehaj­tását. Párttaggyűlésen, majd termelési tanácskozáson úgy döntöttek, hogy a IX. kongresszus tiszteletére, november végéig az éves tervüket teljesítik. Hónapokkal ezelőtt tették ezt a magabiztos vállalást, amely kissé merésznek, de min­denképpen megalapozottnak látszott. A határidő előtti terv- teljesítésnek ugyanis éppen a gépállomás jó híre, a dolgozók fegyelme, munkaszeretete már eleve biztosította a fedezetet. A verseny lendületének nagy hajtóereje volt mindvégig az az öt brigád, amelyik a szocialista cím elnyerésén fá­radozott. Négy a termelésben, egy az adminisztrációban. A szocialista brigád cím elnyerésének a feltételei között a tervek határidő előtti teljesítése ugyancsak szerepelt. S tegnap, a Teveli Gépállomás munkáskollektívája már jelentette, hogy a IX. kongresszus tiszteletére tett munka­felajánlást maradéktalanul teljesítették. November 14-ig a 145 ezer normálholdas éves tervüket, a vállalásaiknak meg­felelően, száz százalékra elvégezték. Teljes és maradéktalan tehát a teveliek versenyfelajánlásának teljesítése. Adott szavukat valóra váltották, annak ellenére, hogy elég sok nehézséggel kellett megbirkózniuk. Főleg olyan szempont­ból. hogy úgyszólván a megye minden részén dolgoznak te­veli traktorosok. Ez a körülmény a munkák szervezését, át­fog ásót és ellenőrzését megnehezíti, a tervfeladatok valóra váltását körülményessé teszik. De még ebben a helyzetben is helytálltak, s ez a tény méginkább aláhúzza a vállalások teljesítése jelentőségét. zelhetetlen. A főagronómus dolga kizárólag e téren rendet terem­teni? Elegendő hozzá egy ember ereje? Nem. Tovább mehetünk. Elegendő csupán ezeknek az ál­lapotoknak a láttán sopánkodni? Dehogy, dehogy. S vajon a já­rási, vagy a megyei kiküldött dol­ga a traktorosokkal elvtársi hangnemben, emberi módon, de mégis hatásosan, a jelenlegi álla­potok tarthatatlanságáról el­beszélgetni? Más előjellel ugyan, de hason­lóképpen bírálható a fogatosok túl nagy önállósága is. A Béke Tsz gazdáinak döntő többsége jól tudja, miről van itt szó. A vezetők, a brigádvezetők is tud­ják. Mi történne a pálfai Egyet­értésben, avagy a dombóvári Al­kotmányban, a bátaszéki Búzaka­lászban, ha egy fogatos ott és akkor fog be, ahol és amikor akar? S Medinán az iyesmi még gyakran előfordul. A közös gaz­daságok őskorában ez nem volt furcsa. Napjainkban azonban több, mint furcsa. Az üzemi rend betartása nem csupán fikció, kö­telező törvény. Az a fogatos, aki vindikálja magának a jogot a túl nagy önállósághoz, ezzel tu­lajdonképpen saját magát csapja be. Olyan nincs egy üzemben, hogy mindenki a maga esze után járjon. A MEGYE legtöbb közös gaz­daságában a gazdák szemében a világ legtermészetesebb dolga, hogy a háztáji elfoglaltságot né­hány nappal korábban a brigád- vezetőnek, vagy az üzemág fe­lelős vezetőjének bejelentik. Ma­gyarán: elkéredzkedik a közös munkából. Ez megint csak olyan önként vállalt fegyelem, amely­nek betartása zsebbevágó érdek. Előfordulhat, hogy egy-egy gaz­da fontos, halaszthatatlan dolog miatt a közös munkából távol kénytelen maradni. De az semmi­képpen nem fordulhat elő, hogy az agronómus, vagy a brigádve­zető még csak ne is sejtse, a si- lózási munkáknál kire számíthat, kire nem, avagy másnap a vető­gép után lesz-e faros, vagy sem? Itt vetődik fel a vezetőségi hatá­rozatok, a napi munkaértekezle­ten hozott határozatok követke­zetes betartásának is a kérdése. Továbbá az, hogy amikor a kö­zösség érdekeit szem előtt tartva, a munkafegyelem betartásáról van szó, akkor a vezető posztokon levőknek kötelességük nemcsak meghozni a határozatokat, hanem azoknak a végrehajtását minden alkalommal következetesen le is ellenőrizni. Idetartozik még az is, hogy múlandó egy vezető szá­mára a népszerűség akkor, ami­kor mindenre igent mond és ne­met mondani soha sem képes. Ebben a gondolatkörben már va­lóban fel lehet és fel kell vetni a főagronómus felelősségéi:, a maga helyén és teljes súllyal. MEDINÁN VÉGÜL IS nem se­gít semmi más, mint a kímélet­len nyíltság és őszinteség. Ez a cikk nem old, de nem is oldhat meg semmit Legfeljebb gondo­latokat szeretne ébreszteni és cselekvésre szeretné serkenteni a kiút megtalálásához a vezetőket és a gazdákat Ne várjon fentről senki a helyi problémák és gon­dok megoldásához varázsszert. Medinán a medinaiaknak kell rendet teremteniük. Ha szüksé­ges, leváltások árán is. Bár ép­pen Medinán igazolódott be, hogy a középkáderokra vonatkozó meggondolatlan és elhamarko­dott leváltások sem vezetnek jó­ra. Aki tapasztalatlansága, vagy gyakorlatlansága következtében hibát követ el, ám jó szándéká­hoz és becsületességéhez nem fér semmi kétség, azt nem helyes nyomban meneszteni. Régebben volt ilyen gyakorlat a Béke Tsz- ben. Ezeket a régebbi ügyeket sem ártana talán, a további ki­bontakozás érdekében újólag fe­lülvizsgálni és a túlkapásokat' méltányosan helyrehozni. §& F 3EGYZET: Hogy az utókor is tudja Már van mivel dicsekednünk. Szép középületeink egész sora készült el. Az épületek tükrö­zik a kor igényét, a Icapcsóla­tokat a különböző építészeti stí­lusokkal. Amikor átadnak egy új léte­sítményt, lassan már arról is elfeledkezünk, hogy megemlé­kezzünk azokról, akik alkották. A tervezők, a kivitelezők az utókor számára ismeretlenség­ben maradnak. Számos, építészetileg is jelen­tős alkotás van a megyében, melyekről az utókor talán soha nem tudja meg, ki tervezte. Emlékeztetőül néhány ilyen je­lentős munka: a szekszárdi autóbusz-pályaudvar, a tervező­iroda székháza, a tbc-szanató- rium, a kertvárosi bérház- negyed, a Garay-szálló átalakí­tása, a szakmunkásképző­iskola, a bonyhádi és a paksi pártház, a szedresi és a faddi művelődési otthon. Amikor e fontos objektumo­kat átadták, mindenütt megtar­tották az avató beszédeket, talán kis bensőséges ünnepséget is rendeztek: köszöntötték az épí­tőket. De az ünnep elmúlik. A köszöntő beszédet elfelejtik az emberek, a halászlé íze kimegy az emlékezetből. S nincs mi emlékeztesse az embereket, ki alkotta a létesítményt. Ma még találni Szekszárdon, a megyében a nagyobb közsé­gekben néhány olyast, évtize­dekkel ezelőtt épített házat. ahol márványtáblát is készítet­tek az épület átadásával egy- időben. Ezeken a táblákon fel­tüntették az épület tervezőjének nevét, sőt a kivitelezőt is. Nem­rég Becsben jártam. Ott min­den épülő lakóházra, az újjá­épített házakon is, bronztáblát helyeznek el, amelyben tudtál adják az utókornak, hogy ez, meg ez az épület Francz Jonas köztársasági elnöksége idején készült. A Szovjetunióban jártamban, Kijevben és Moszkvában alul­járóknál, nagyobb épületeknél láthattunk hasonló emléktáblá­kat. Tehát az emberek, a ma al­kotói akarják, hogy az utókor is tudja, ki tervezte, készítette az épületet, a műtárgyat. Ná­lunk is lehetne emlékeztetni így az embereket. Az épületek ki­vitelezési költségei mellett je­lentéktelen a néhányszáz forin­tos tábla ára. Mindenekelőtt, úgy érzem, erkölcsi elismerést is jelentene a tervezőnek, a ki­vitelezőnek, ha táblán örökíte­nék, adnák tudtul az utókor­nak: ez a házat, objektuma ki építette. Persze egy dolgot figyelembe kell venni: olyan létesítménye­ket kell tervezni, kivitelezni, amelyre az emlékeztető táblá­kat nyugodt lelkiismerettel fel is lehet rakni.- Pj ­Górézzák a kukoricát Foto: Bakó Jenő,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom