Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-18 / 246. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. október 18, A meisseni porcelángyárban A gyárat 250 éve, 1710-ben alapítottáik, de Meissen dönt') éveként az 1709-es esztendőt emlegetik. Ekkor fedezték fel ugyanis, a kínaiak után Európában először a porcelán előállításának titkát. Johann Friedrich Eöttgemek hívták a felfedezőt. Erős Ágost, az akkori, művészet kedvelő és gazdag képzeletű szász király, aki addig már sok százezer tallért adott ki a gyönyörű, de méregdrága kínai porcelánokért, nagyon megörült Böttger felfedezésének és minden segítséget megadott a meisseni porcelángyár megalapításához. 1710- ban kezdték el a munkát az üzemben, s 1713-ban legszebb termékeiket már elküldték a lipcsei vásárra. Negyven emberrel kezdték el a munkát a XVIII, század elején a meisseni porcelángyárban. Ma ezer dolgozó neve szerepel a bérlistán, s a kézi festésű porcelánművészet titkai apáról fiúra szállnak. A gyár termelésének túlnyomó részét exportálja, a világ minden tájára: összesen negyven országgal van állandó kereskedelmi kapcsolata. így készül a meisseni készletek egyik darabja illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllilllllllllililllllllllllllillllllllllillll igaz törtevet a mült szazadból Vj szellem a régi iskolában „Drága iskolánk, álltái sok vihart, érj boldog nép közt békés századokat”. A z emléktáblát a dunaföld- vári tanulóifjúság állította az iskola fennállásának 225. jubileumára, 1957-ben. Tolna megye egyik legrégebbi iskolájában 1732-ben kezdődött meg a tanítás. Az első tanítója Szentiványi Mihály volt, s 60 gyermeket tanított benne. Amint Cziráky Gyula: Duna- földvár múltja és jelene című, 1910-es kiadású monográfiájából kiderül, a középkorban Földváron is úgynevezett fárai iskola volt A plébános — vándorpap — berendelte az ifjúságot csoportonként, és tanította őket, főként hittanra. 1732-ben kezdődött meg a szervezett, rendszeres oktatás, ami, ha nem is volt független az egyháztól, de a világi műveltséget is terjesztette. Gyorsan növekedett a tanulólétszám, hiszen Dunaföldvár, mint dunai átkelőhely, s egyéb előnyös tényezőkkel rendelkező település, virágzott, fejlődött. 1852-ben már 500 tanulót számlálnak. A tantárgyak közt az olvasás, írás, számvetés mellett magyar história és geográphia szerepelt egyebek közt. Az első tanító, Szentiványi Mihály neve után Homolay István következett, 1776-bain. A község javadalmazta: illetményét úgy állapították meg, hogy abból egy magyar és egy német segédet is kellett tartania maga mellett. A „tanmenetbe” gyakorlati munkát is iktattak. A feljegyzésekből kitűnik, hogy a lányok a mester házában külön háztartási gyakorlatot végeztek. A roppant gazdag anyagot tartalmazó feljegyzések közt található egy papírdarab, amelyre Csíki Székely Dénes járandóságát írták fel. Amint megállapítható, Csíki Székely Dénes az 1920-as években tevékenykedett az iskolában, igazgató, majd tanfelügyelő lett. Illetménye: 2 kh 364 négyszögöl föld, 120 aranykorona értékben, 6145 helyrajzi szám alatt, 30 pozsonyi mérő búza. Ott áll alatta az átszámítás: 13 mázsa 31 kiló és 80 deka. Csíki Székely Dénesnek járt még 6 akó : bor természetben. Ez a feljegyzett átszámítás szerint 325 liter és 8 deci. De fűteni is kellett, ehhez 6 régi öl (jelenleg 20 köbméter) kemény hasábfa, a járandósága. Dunaföldvár nagyközségtől 93 négyszögöl rét, mindezeken felül 60 korona kerti illetmény. Tehát még ekkor is a természetbeni illetményen volt a hangsúly. Sok híres ember került ki az iskola padjaiból. Az egyik volt igazgatója, Koudella Gyula — már nyugdíjas — mesélte, hogy úgyszólván a tudomány minden területén, a világ minden sarkában megtalálhatók az iskola volt tanítványai. Van, aki híres egyetemen tanít, akad, alti fizikus. A világhírességek közt is található az iskola tanítványai közül. Itt járt iskolába Magyar László, a világhírű Afrika-utazó. Amint dr. Thiring Gusztáv Magyar László életéről és tudományos működéséről írt könyvéből kiderül, a híres utazó 1828—1832 közt ült ennek az iskolának a padsoraiban. Egy másik világhíresség, Sárdi János operaénekes életében is komoly szerepet játszott ez az iskola. Az iskolában található és ma már féltve őrzött feljegyzésekből kitűnik, hogy Sárdi János 1927-től 1937. augusztus 31-én történt lemondásáig az iskola tanítója volt. A mint Sziegl Ferenc, mos- tani igazgatóval lapozgatjuk a régi kinevezéseket, kiderül, hogy valóságos dinasztiák tanították ebben az iskolában az ifjúságot. A Névery- családnak egyik leszármazottja például még ma is tarnt az iskolában. Természetszerűleg adódik a kérdés, milyen ma az iskola képe. Amit láthatunk, tapasztalhatunk, vagy amit Sziegl Ferenc igazgató és Jászberényi József igazgatóhelyettes mond, egyaránt arról tanúskodik, hogy az idős iskola szemlátomást fiatalodik. Uj „köntöst” kap és új szellem kezd meghonosodni az elavultak helyében. Vegyük először a „köntöst”. A régi iskolához, az épülethez új szárnyat építettek milliós költséggel. Az egyik épületet éppen most alakítják át. Az ódon elrendezésű épületet a modem pedagógiai céloknak megfelelően alakítják át. De megtalálható a politechnikai műhelytől kezdve a televízióig minden, ami szükséges a mai iskolai munkához. De érdemes közelebbről megnézni magát az iskolai munkát is. Ebben az iskolában is, csakúgy. mint a többiben, a legáldatlanabb körülmények közt folyt az oktatás: nagy számban zsúfolták össze efey-egy tanteremben a gyermekeket, a legkülönfélébb korcsoportok voltak együtt, ami már eleve lehetetlenné tette a magas szintű ismeretnyújtást. Ennek megfelelően a tananyag is csökkentett volt, hiszen az állami tanterv a felszabadulás előtt más anyagot irt elő a városi iskolák és mást — kevesebbet — a falusiak részére. Most minden eddiginél több — 700 — gyermek — tartozik az iskolához, de biztosítani tudták az osztott tanítást, és minden osztályfoglalkozást megfelelő szakképesítéssel rendelkező nevelők vezetnek. De még ez sem minden. Az oktatási reform szellemének megfelelően állandóan kutatják a legjobb módszereket, igyekeznek tökéletesíteni az oktatónevelő tevékenységet. Amint Jászberényi József igazgatóhelyettestől megtudtuk, a sok kísérletezés, próbálkozás közepette igen jónak bizonyul az úgynevezett munkahelyi testnevelés módszere. A mai tanulónak sokkal nagyobb mennyiségű ismeretanyagot kell elsajátítani, mint a régieknek, mert hiszen az élet nagyobb követelményeket állít vele szemben. Észrevették, hogy a gyermekek nagy része óra közben elfárad, képtelen figyelni. Bevezették, hogy ilyenkor óra közben, bent az osztályteremben, 2—3 percen keresztül tornáztatják a gyermekeket. Eközben felfrissülnek, jobban tudnak figyelni, tehát eredményesebb lesz a további osztályfoglalkozás. A 7. elsőosztályosoknál itt **■ is, másutt is, nagyarányú volt a bukás, ami jórészt abból adódott, hogy a gyermekek egy része nem érte el a korának megfelelő fejlettségi szintet. Ennek áthidalására is folytatnak kísérletet: az első osztályban nem buktatják meg a gyermeket, s a második év végére alkalma nyílik, hogy utolérje a többieket. Hogy ez a kísérlet mennyiben válik be, az még a jövő kérdése. Előtérbe kerültek a különféle tanórán kívüli oktatási, nevelési módszerek. Nem egy vetélkedőn szerepeltek eredményesen az iskola növendékei. Joggal mondhatjuk, hogy a régi iskola fiatalodik, új szellem honosodik meg benne. BODA FERENC imiiiiiminiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiNiimiiiiimimmiiiiimimiimitMmmiiiiiimimiiimmiiimimimii»i — 10 — Jim Donnelly ellenben igen szemrevaló, szép szál ember volt. Ezt ellenségei is elismerték. Nem volt magas, mindössze 168 »centiméteres, de szinte dagadt az izmoktól. Szabályos arcát ragyogó fehér fogak díszítették. Nem ismerte a félelmet és könnyen felingerült. Senkinek semmit nem bocsátott meg, nem tűrte, ha sértegették. Jim furcsa körülmények között találkozott szíve választottjával. A találkozás színhelye nem árnyas erdő volt, sem pedig virágos mező — hanem egy kocsma. Jim Donnelly és fiatal legénytársai a clonmeli vásárba mentek, hogy igyanak, szórakozzanak, főleg pedig az a vágy fűtötte őket, hogy verekedésbe keveredhetnek. Miután megtekintették a vásárt betértek egy kocsmába. Mint lenni szokott, szóváltásra került a sor. Mielőtt bárki is közbeléphetett volna, máris ölre mentek a részeg legények. Közmegelégedésre megkezdődött a csetepaté. Ököllel, doronggal verték egymást. Jim Donnelly vigyorogva rontott a verekedők közé. Odatolakodott, ahol a legtöbben voltak, kegyetlenül csépelte a legényket. Egy váratlan ütés kiverte kezéből fütykösét. Valaki hátba vágta, ezért hátrafordult. Leendő kedvesét, Joant pillantotta meg, aki gamó botot nyomott kezébe. Jimet ez a figyelmesség egészen meghatotta. A szíve hevesebben kezdett / dobogni. Egyszóval szerelmes lett. Éppen úgy, mint Joan, akit meg Jim buzgósága érzékenyített el. Jim megköszönte az ajándékot, a verekedők közé rontott. — 11 — és miután néhány legényt véresre vert, visszatért szíve választottjához. Csakhamar egybekeltek. Az esküvőt követő esztendőben született meg az első gyermekük James. Joan fáradhatatlan élettársa volt férjének. Nemcsak a konyhában szorgoskodott, hanem elvégezte a legdurvább férfimunkát is. Azonkívül mindketten részt vettek a környékbeli verekedésekben. Ugyanakkor terveket szőttek. Arról ábrándoztak, hogy átköltöznek Kanadába. A kemény munka meghozta gyümölcsét, sikerült megtakarítanij egy kis pénzt. Tervük lassan a megvalósuláshoz közeledett. 1845. január derekán egy viharos éjszaka megszületett második gyermekük is. Williamnak keresztelték el. Jim és Joan csodálkozva nézte az újszülöttet. William ugyanis nyomorékan jött a világra. Béna lába azonban egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy később a Donnelly nemzetség legkegyetlenebb tagja legyen. 1846. februárjában Jim eladta birtokát és elindult az újvilágba. Családjával együtt a kanadai Ontario tartományba költözött. Első állomásuk London városka volt. Azoknak, akik szívesen olvasnak a bűnözők pályafutásáról, eláruljuk, hogy dr. Thomas Nale Cream, a múlt századi hírhedt méregkeverő, az említett helységben kezdte meg áldatlan működését. Itt tette el láb alól első áldozatát. London városkában született Herbert Emerson Wilmos is. — 12 — aki egyenesen a miniszteri székből került a bűnözők társadalmába, s megtisztelő cimet érdemelt ki: a tolvajok királya lett Századunk huszas éveiben sorra fosztogatta Amerika bankjait, s legalább 15 millió dollárral könnyítette meg őket. Idős korában pedig Vancouverbe ment és arcátlanul nyugdíjat igényelt. 1845-ben azonban, amikor Jim Donnelly Londonba érkezett, Wilson még nem lépett a nyilvánosság színe elé, a kancsal Cream pedig még édesapjának szeme- fónye volt. Annyit még el kell mondani, hogy London városka 1748. május 22-én „alapíttatott”, akkot érkeztek ide az első skót kivándorlóik, akik földet vettek az indiánusoktól, hogy várost alapíthassanak. Néhányan' közülük a környéken telepedtek le, így jött létre Lucan falva is, melyről később igen sok szó esik. A keménykötésű, bátor telepesek kis hajókon keltek át az óceánon, hogy jobb megélhetést keressenek maguknak. Sok nehézséget kellett leküzdeniük, szembe kellett szállniuk a zord természettel a vadon csapdáival. Nemcsak vágyaikat vitték magukkal az új hazába, hanem képzeletvi 1 águk rémalakjait. Meggyőződésük volt, hogy elkísérték őket a gonosz boszorkák és a jó törpék. Minden apróság félingerelte őket, könnyen ölre mentek, alapjában véve azonban szorgosak és becsületesek voltak, nem futottak el a munka elől, igaz, az italt sem vetették meg.
