Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1966. október 9. Zambiában azt hiszem rövidesen betiltják a miniszoknyát. Ezt arra alapozom, hogy a napokban beszélgetten az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt egyes női tagjaival, akik harcot indítottak a miniszoknya betiltásáért. Egyikük így érvelt: — A miniszoknya az erkölcstelenséghez vezető létra! Igaza van. És milyen rövid létra?! És milyen rövid ideig ugathatnak a kutyák Marseille- ben? A városi bíróság döntése alapján nappal legfeljebb harminc, éjjel peclig tizenöt percig egyfolytában. Akinek a kutyája ez ellen vét, azt megbírságolják, vagy börtönbe vetik. Úgy hírlik, hogy hamarosan minden kutya kap egy stopperórát, amelyről pontosan ellenőrizheti az ugatás időtartamát. ' / Mert az ugatás idejét megszabják, de a házasságét nem. A házasságban nincs olyan, mint a nyugdíjban: aki ennyi, meg ennyi időt eltöltött a feleségével, vagy a férjével, az kiszolgált feleség, kiszolgált férj. Esetleg ötévenként törzsfeleség, törzsférj jelvényt is lehetne adni. Ilyen nincs. És mindez akkor jutott eszembe, amikor Kanadában, London városban — itt is van London — láttam egy esküvőt a levegőben. Ez a házasság az égben köttetett, vagyis néhány száz méterrel a föld felett, egy helikopterről lelógó kötélen. A pap lentről mondta a szöveget, amit a házasulandók fülhallgatón keresztül hallottak és egy mikrofonon keresztül adták meg a választ. Szép volt az esküvő! Most már csak arra leszek kíváncsi: milyen lesz a válás? Rómában Umberto Montario nem erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy mi lesz a kocsijába beköltözött egérrel. Ezért betett a kocsijába egy vödör vizet, abba egy jókora karbidot helyezett, majd becsukta a kocsi ajtaját és várt, várt. Az eredmény nem maradt el. Az autó felrobbant, a garázs összedőlt. Az egér sorsa ismeretlen. Én is kerestem az egeret. De nem találtam mást sem, pedig ott jártam a tett helyszínén, ahol egy csók és még valami történt... Rómában, egy csókra éhes fiatalember megtámadott egy fiatal nőt, átlcarolta és erőnek erejével megcsókolta. Egyszeresük velőtrázó ordítás hangzott az éjszakában. A fiatalembert jelenleg rabkórházban ápolják és az orvosok azon tanakodnak, hogyan lehetne a leharapott nyelve hegyét másvalamivel pótolni. Ezt .még nem oldották meg. Viszont Dél-Ausztráliában már műfogakkal látják el a birkákat, mert fogaik két év alatt tönkremennek a homokos terület gyantás füvétől. \ Szó, ami szó szerkesztő úr nehéz az én dolgom. Egyre kevesebb a marhaság a világon. Főleg azóta, hogy egy nyugatnémet polgár feltalálta a butaság elleni pirulát. Ha az ember valami érdekes dolgot akar megtudni, akkor mehet Amerikába. Mert Aynerika a korlátlan lehetőségek hazája. Itt van minden. Még éber portás is. Képzelje csak mi történt a minap az egyik philadelphiai ipari üzemben! Betörők jártak. Nem ám úgy, ahogy nálunk szoktak, hanem szabályosan, mint a látogatók, A szabályoknak megfelelően kitöltötték a be- és kilépési engedélyt. így: „Érkezés: 22,15 óra. Kilépés: 23,50 óra. Látogatás célja: a páncélszekrény hegesztéssel való megfúrása és kiürítése. A páncélszekrény tartalma: 77 400 dollár.” A portásnak csak egy kifogóba volt. Kifogásolta, hogy az illetők nem elég olvashatóan írták alá a ki- és belépőjegyen a nevüket. Persze nem az ilyen hülye portások jellemzik Amerikát. Amerika a korlátlan tudás megszerzésének a hazája. Otthon hallottam én egy-két előadást arról, hogy miért tétovázott Hamlet, amikor feltette a kérdést: „Lenni, vagy nem lenni?” de arra egyetlen színházi, vagy tv-előadás sem hívta fel a figyelmemet miközben Hamlet tépelődött, hogy igaz, hogy Hamlet most tétovázik, de én ne tétovázzak. Erre csak az amerikai tv volt képes. Hamlet tétovázott, nekem pedig azt mondták: „Hamlet most tétovázik, de ön egy pillanatig se habozzon, azonnal szerezzen be Kofa-rágógumit.” És mát tehet ilyenkor az ember? Fut és beszerez Rofa- rágágumit mert még úgy járhat, mint Hamlet, aki tétovázik. Másnap Verdi Otellóját néztem meg. És ekkor tudtam rívég, hogy miért ölte meg Otelló a feleségét. Ezt mondta nekem a bemondó: „Otelló nem egy vacak zsebkendő miatt fojtotta meg a feleségét, hanem bizonyára azért, mert idegesítette cipőtalpának nyikorgása, ön item vetemedik ilyesmire, ha Trille cipőt hord. Ez a cipő garantáltan nyikorgásmentes, nem idegesítti, s nem kell megölnie élettársát... És még mondja valaki, hogy Amerikában nem hatnak a klasszikusok! Ezzel zárom stcrraimat. Tisztelettel: ___ / < A z ott Rohben-sziget... Szemtől Verwoerd megölése az eddiginél is jobban a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe állította a faj üldözés fellegvárát, a Dél- afrikai Köztársaságot. Robert Kennedy, New York állam szenátora, a meggyilkolt amerikai elnök fivére nem sokkal a Verwoerd elleni merénylet előtt járt ebben az országban. A Stern című nyugatnémet magazin közzéteszi a New York-i szenátor személyes tapasztalatait. — Ha a repülőgép Fokváros fölé ér, utasait csodálatosan szép látvány fogadja — kezdi a nyugatnémet lap Robert Kennedy beszámolóját. — De ha valaki komor arccal lefelé mutat és azt mondja: „Az ott Robben-sziget”, mindenkinek ajkára fagy a szó, csend lesz a repülőgépben. Ezen a szigeten több mint kétezer politikai foglyot őriznek. Egyedül itt, Robbenen ennyi fekete, fehér, egyetemi tanár, munkás és farmer ül. Emberek, akikre a bőrük színe miatt sújtott le a hírhedt apartheid. Vagy emberek, akik éppen azért vannak itt, mert szót mertek emelni az apartheid éllen. Ez a szó afrikáner nyelven elkülönítést jelent. Az apartheid igazi tartalma azonban ennél sokkal ördögibb. Távolról sem egyszerűen arról van szó, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban elkülönítik egymástól a hárommillió fehér, a tizenkétmillió néger és a kétmillió indiai, valamint félvér lakost Az apartheid igazi lényege egy kisebbség korlátlan uralma az elsöprő többség felett Meztelenek. Bennszülött munkások ellenőrzése egy dél-afrikai aranybányában. A Stern megyjegyzése: az elnyomottak munkája nélkül Johannesburgnak egyetlen uncia aranya nem lenne.i. csak a hét kijelölt három napján nes bőrűt — utána pedig kilátogathatja meg hazastarsat, to ioncol ás valamelyik, a korminden esetben külön órákig xnány által megválasztott ban- tartó sorbanállassal megszerzett tusztánba. Napi ezer négert tarték^ és életfogy^ ” eltiltotok Íme, a bűvös pecsét, amely az igazolvány legfontosabb kel- közéleti tevékenységtől, leket a feher tulajdonosnak szükségé van a sztnesbőru mun- 3 kájára Robert Kennedy megjegyzi: az A rendszer lénveeét Robert .' - a Vareter akkoTÍ rendőrminiszKennedy így foglaljf össze: ha “ engedéllyeL A ”bels6 úüevél” tér határozott így, aki Verwoerd valaki olyan balszerencsés, hogy nélkül néger egy lépést sem te- halála után kormányfő lett. színes bőrrel Dél-Afrikában szü- hét. Ha erről az igazolványról letett vagy ott él hiányzik a munkaadói pecsét, te- mindezt az a Robert Ken1. életfogytiglan ki van re- hát annak bizonyítása, hogy egy nedy írja, aki annak az amerikesztve a politikai életből, sem- fehérnek filléres bórrabszolga- kai államnak a szenátora, amély- mifele szavazati joga nincs, ként szüksége van rá, hat hóna- ben —■ többek kozott — Harlem 2. csak úgynevezett „alacsony- pjg terjedő fegyház várja a szí- van' • • rendű” munkát végezhet; 3. ha ugyanezt a munkát fehérek is végzik, bérük mintegy tízszerese a négerek fizetésének; 4. a színes bőrűnek földje csak a szigorúan elkülönített rezervá- ciókban lehet. Ez hozzátartozik az apartheid-politika lényegéhez: a lakosság 70 százalékát jelentő színes bőrűeket az ország mindössze 12 százalékát kitevő föld- darabon létesített úgynevezett „bantusztánokba” kényszerítik. A legnagyobb közülük a hirhedt Transzkei, ahol — úgy látszik erre nem vonatkozik az elkülönítés — valamennyi zsíros jövedelmű üzleti és adminisztratív foglalkozást fehérek töltenek be; 5. A színes bőrű csak akkor élhet a családjával, ha azt a hatóságok külön jóváhagyják. Férj feleség csak akkor dolgozhat azonos városban, ha fehérek igazolják, hogy mindkettejükre szükség van. Ha csak az egyikre van szükség, a feleség, illetve a férj HARMAT ENDRE, Egyetlen igazoltatás eredménye: az egymáshoz bilincselt négereket a gyűjtőhelyre kísérik i i /
