Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

* 1®SS. október 8. TOLNA megyei népújság 9 Jle á n ij a n ij á k Mottó: Vannak, akik komolyan, megfontoltan, határozottan vállalják, hogy leányfejjel szüljenek gyereket. A tör­vény megvédi, de a társa­dalom megveti őket. Azt mondják becstelenek, — pe­dig sokan közülük meg­becsülést érdemelnek. — Ennek hosszú a haja, a másiknak majd rövid lesz! Mintha pofonok sorozata csattant volna arcán, úgy el­kezdett zúgni a feje, ahogyan az apja arcába vágta a mon- datót. Két éve múlt már, hogy megszületett Kati... Két évé halljd és tűri ugyanazt! Két éve csak a megvetés. ■. Megvetés a szülőktől, megvetés a társadalomból, megvetés, megalázás és, meggyalázás ,,, Tűri és dacol ellene. Számot vetett mindennel, amikor így határozott. Ennyire azonban ő sem gondolt . . . Hiszen törvény szerint nem esik más elbírá­lás alá az asszony, aki szül, meg az, aki lányfejjel -teszi ugyanezt-. Hiszen törvényben van: nincs törvénytelen gyerek. De a törvény csak törvény. Az emberek gondolata nem mindig igazodik ahhoz. Szemléletmód, amely gyökere rég­múlt vallási hiedelmekbe kapaszkodik, megrögzött ál­erkölcsösségből táplálkozik — törvényekkel nem lehet meg­változtatni. Nem lehet: igazolják az általánosítást a hétköz­napok. s most itt, néhány beszélgetés: hogy ilyent csináljon! — sza­kad ki a száján és ideges mozdulattal indítja be a mosó­gépet (J)átJxtizicL III. ff)árt\e.izíd I. — No, de ha már megnő.. — Miért tenne olyant, ami méltatlan magához? — Az méltatlan volna hoz­zám, hogy becsülettel fel akarok nevelni egy gyereket? — No, de annak megvan a maga módja. Ahhoz férjhez kell menni... Akkor szülhet... — Nem úgy néz ki, hogy férjhez megyek. Nem me­gyek, de azért egy gyerek kell — erősködik a társaság egyik nő tagja. Viccel ütik el a dol­got. „Jó, hát szüljön”, meg ..szép fiaim vannak”, tréfál­koznak. — Nem, nem! Komo­lyan gondolom. Szóval az bűn lenne? Csend a válasz. Majd: — Az ember ne cseleked­jen önmagához méltatlan doJ­— Mi a véleménye arról a lányról, aki gyereket szül? — Ma már nincsen tör­vénytelen gyerek... — Na igen, igen. De mi a véleménye az ilyen lányról?... — Hát, nehéz kérdés ez. Szóval elmehetett volna nyu­godtan orvoshoz..., akkor nem éri ilyen szégyen... — Ügy érti, hogy akkor a becsülete megmarad? — Igen, akkor nem derül ki az egész. — És ha egy nő elhatá­rozza, hogy meg akarja szülni a gyereket. Ha nem akar el­Nem úgy neveltem én, gokat. Statisztika, kimutatás nem készül arról soha, hányán vannak ők, leányanyák. Minek volna szükség ilyesmire, hiszen törvény szerint nem esnek más elbírálás alá, mint a szülő asszonyok. Éppen úgy kijár nekik az orvosi kezelés, megkapják a szülési szabadságot, elmehetnek három évig fizetés nélküli szabadságra. Éppen úgy, mint az asszonyok. A törvények szerint éppen úgy. És hogyan élnek jogaikkal? Qftizílgelh I. — Miért ragaszkodott a gye­rekhez? — Már a harmadik évtized­be léptem. Eddig nem men­tem férjhez, úgy gondoltam, most már még kevesebb az esélyem. De én is nő vagyok. Nekem is jogom van ahhoz, ami más asszonyt megillet. És — Miért nem bölcsődébe hordja? — Azt mondják, nincs hely. Nem veszik fel. ('BfAÚlgettt III. — Mennyi tartásdíjat kap? — _Kern kértem semennyit. __ ? e zért a jogomért meg kellett menni orvoshoz? Szóval, akkor igazán küzdenem, és szenved­az már megvetést érdemel? nem > higgye el, lett volna annyi penzem, hogy elmen- — Nem, nem hiszem, hogy jek az orvoshoz, rendes lány az olyan,, . Az — Ezért nem panaszkodhat, nem lehet rendes... akarta így- Megbánta? És a középkorú asszony, aki Nagy szavak: van életcélom, férjhez ment és felnevelt há- Megbánásról szó sem lehet, rom gyereket, sok családi Áz emberek is lassan napi­, „„„ _ rendre térnek a dolog fölött, gondclcil Kiiszkociv©, és nem s v-, , / , & , . Csak meg attól felek mikent legmegertobb férj oldalán, ak- magyarázom meg majd a gye- úgy mondja, „regényt lehetne reknek, hogy nincs apja. Meg­írni szenvedéseiről”, most csak ért-e? Élttől nagyon félek.,, azt hajtogatja: „Nem lehet rendes lány az olyan”. — Nem, nem akartam. Szó­val az enyém a gyerek. Én határoztam egyedül, hogy megszülöm. Akkor nem szól­tam az apjának... Ugye, így nem is kérhetem, hogy segít­sen. Meg akkor hátha jogot nt- „„„„ -_____ formálna rá? Szóval elkínló­J 5EL: dunk valahogy. .. Nekem még csak hagyján... De van egy ismerősöm, elvált asszony, két gyerekkel... Annyival jobb neki, hogy asszony ne ve van, s ez már arra jogosítja fel, hogy őt sajnálják... üftizéLgeih II. Ofuzélgtiti IV, ú])arbe,Lzé.d II. — Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra! Engem nem érdekel más emberek viselt dolga. Hordja mindenki maga a keresztjét. — Gyorsan ha­— Mennyit keres? — Most már 1600-at, de 1350-nel kezdtem, akkor bor­zalmas volt. Most már is­tenes! — Ebből az összegből meny­nyi az állandó vonta? — Mi volt a legnehezebb az egészben? — Az, ahogy kezeltek az emberek. A legjobb barát­nőim, ismerőseim mondták rám a legrosszabbakat. Nem kiadása ha- kaptam albérletet, mert egy ilyen nőnek nem adnak szí­— Albérlet 250 forint, a vesen. Sokan megkömyékez- gyerekre egy idős néni vigyáz tek, különböző ajánlatokkal — dar ja a mondatokat. Közben 500 forintért, meg a levonások hiszen én egy olyan vagyok, serényen dolgozik. Középkorú a munkahelyemen: a százaié!?, Ha valaki hozzám szólt — asszony Siet a háztartással, niost a tüzelő is, meg tagsági már szájról szájra ment a ha hazaiönnek a averekek wlyeSek> ebédpénz és sajnos pletyka... Ha elvetetem, ti- ' ’a legtöbbször van OMB-m. Ha tokban marad az egész... Ép­meg az ember, már nem mos- valami nagyobb dolgot kell pen úgy becsülnek, mint ré- hat, mert széthordják a vizet vennem, kénytelen vagyok gén. ■. Dehát mennyivel let- a lakásban. Erősítgeti: csinálja kérni. A gyerek gyorsan kinő teménígy rosszabb, ...? Meny­mindent. . nyivel?! mindenki a maga dolgát. — Tehát akkor nem szólja meg az ilyen lányt? — Nem én, nincs nekem arra időm. — És ha a maga lánya jön­ne egyszer haza és mondaná, hogy gyereket vár? Egy pillanatra megáll a ru­ha a kezében, aztán hirtelen vágja a mosógépbe, s mondja­— Menjen már! Hiszen a lányom még csak tízéves! — kényszeredetten nevet. Egyedül vannak rendszerint. Távol, a családtól el­űzetve. Nagyszülők, férj és rokonság segítsége nélkül. Fil­léres gondokkal küzdenek. Bölcsődébe, óvodába húzkodják a gyereket.,. És már megszokták, hogy összenéznek a há­tuk mögött,.. Néha elmosolyodnak azon, hogy tisztes csa­ládanyák mit meg nem engedhetnek maguknak... Meg- borzonganak kikapós férfiak obszcén megjegyzésein... Az­tán kuporgatják a filléreket, s mozi helyett verset taníta­nak a gyerekkel... örömükre válik. Olyankor jókedvűek ... S nem bánják a megvetést... Csak egy a rettenetük: a gyerek mit fog szólni mindehhez?! Mert a törvény az mellettük szól. De a törvény, csak törvény. Az emberek gondolata nem mindig igazodik ah­hoz. És szemléletmódot, amely gyökere régmúlt vallási hie­delmekbe kapaszkodik, megrögzött álerkölcsökből táplál­kozik — törvényekkel megváltoztatni nem lehet. MÉRY ÉVA sEGiQaQEaSQß Áramütés — villámcsapás Idézünk egy hozzánk érkezett le­vélből: „Tisztelt Négyszemközt: Olvastam a Népújságban az elekt­romos áram hatása az emberi szervezetre és az áramütésről szó­ló cikküket. Kérdezem, hogy a villámcsapás ugyanaz a folyamat-e, mint az áramütés? Állítólag már kiderült, hogy a villám nem min­dig a legmagasabb képződmények­be csap . •. stb. Egy olvasójuk.»* Kedves olvasónk! Elnézését kér­jük, hogy levelére kicsit késve ad­juk meg a választ. Leggyakrabban kimagasló és jó földzárlatú tárgyakat 0 (magányosan álló fa, kútgém, torony, antenna, villany- és telefonhálózat) ér vil­lámcsapás. A megfigyelések azt mutatják, hogy gyakran üt villám tölgyfába; nyárfába, akácfába, fe­nyőfába és gyümölcsfákba, ritkán bükkfába, nyírfába és vadgeszte- nyefába. önnek igaza van abban, hogy a villám nem mindig a leg­magasabb képződményekbe csap; hanem vannak egészen sima terü­letek, amelyek minden magaslatot nélkülöznek, sőt vannak villámjárta helyek, ahová, dacára sima fekvé­süknek igen gyakran ellátogat a villám. Egyes vidékeken ismerik is az ilyen praedüectionális helyeket. Pohl német fizikus több munká­jában megemlíti, hogy vannak a föld mélyöl egymást keresztező vizek, folyamok, ahonnan negatív földsugárzás tör a föld felszínére. Ezek a villámcsapás kedvenc he­lyei. Mindazonáltal, ha zivatar szabadban, ér . bennünket, igyekez­zünk kimagasló tereptárgyakat el­kerülni. ^sót, vasvillát, kapát, kaszát, fejszét stb. dobjunk el mesz- sze magunktól. Különösen az Al­földön fontos, hogy a zivatarfélhő alatt, de még az eső előtt az em­bereik feküdjenek le a földre. Ha már eleredt az eső, akkor a villám- csapás veszélye és esélye általában minden pontra nagyjából ugyanaz. Ilyenkor már bátrabban fel lehet emelkedni és lehet mozogni. La­kásban a fűtőtestektől és vízvezeték­től távol tartózkodjunk, ne rádióz­zunk, ne telefonáljunk, a televíziót is kapcsoljuk ki. Ajtó, ablak nyitvatar- tása, újabb megfigyelések szerint, nem jár veszéllyel. A villámcsapás okozta sérülések hasonlítanak a nagyfeszültségű áram által elő- idézettekhez. A villámsújtottak 75 százaléka villámcsapás miatt holtan esik össze. Másoknál csak súlyos sokk észlelhető. Bőrük hideg és sápadt, érverésük alig érezhető, légzésük felületes, végtagjaik bénák. A villámsújtottaknál gyakran ta­pasztalható zavartság, félelmi álla­potok és bénulások. A villám ereje gyakran egész végtagokat tép le a törzsről. Máskor a villám erőművi hatására, zúzódások, törések, agy­rázkódás, belső vérzés keletkezik. A bőrön égési elváltozások, áram- jegyek, villámrajzolat látható. Az is előfordul, hogy a villám csak felületesen, a nedves ruhán vagy a bőr felszínén halad át. Ilyenkor a villámsújtott ember letépett és össz^szaggatott ruháit tőle esetleg nagyobb távolságra találjuk meg. Az elsősegélynyújtás ugyanaz, mint az áramütésnél, ijletve az egyes sérü­lések alkalmával. A villámcsapás okozta rajzolat minden beavatko­zás nélkül, néhány nap alatt ma­gától elmúlik. Egészségtelen és helytelen szokások Idézünk egy levélből: Tisztelt Négyszemközt! örömmel olvastuk a cikket az iskolások személy: higiéniájáról. Sokat tanuljunk be lőle. Szíveskedjék az egészségte­len szokásokat ismertetni, ame­lyek nemcsak az iskolásokra, de ránk, felnőttekre is vonatkoz­nak. Köszönettel: Egy olvasójuk Kisebb, helytelen szokások: a ce­ruza nyálazása, az ujjak megnyalása ^ lapozás alkalmával, bélyegek, le­vélborítékok megnyálazása. Víz jóformán mindenütt van, de ha nem volna, akkor jobb zsebkendőn vitt nyállal a megnedvesítést végezni. Gyakori látvány az orrpiszkálás, ami sokszor orrvérzéshez vezet. Gyakori az arc kézzel simogatása. piszká- lása, ami kiütéseket okozhat, sőt, az arcbőr kapargatásával, főleg gyermekeknél, az egész bőr geny- nyéssé válhat. Rossz szokás az uj­jak szájba dugása; körömrágás, amely szintén gyermekek szokása, és ami szintén ártalmas lehet, a köröm alatti meggyűlt szenny le­nyelése miatt. Elterjedt szokás a földre, padlóra köpés. Utcán, jár­daszélén, csatornába talán még meg lehet bocsájtani, de lakásokban semmi esetre sem! Köhögéskor, tüsszentéskor félre és léfelé fordítsuk fejünket, vagy leg­feljebb balkézhátunkat tegyük szá­junkhoz és .irányítsuk ed a köhö­gést. Gyakori a közös pohárból ivás, amely már fertőző betegsé­geket (még vérbajt is!) közvetített. A közös hajkefék használata sokféle betegséget terjeszthet. Egyes családokban közös ..családi” fog­kefét is használnak. A nők rossz szokásai közt meg kell említenünk,- hogy egymás zsebkendőjét, púder­jét, ajakrúzsát stb, használják, fel­váltva. Szokásban van a h ézfogás. Hogy kézfogással a fertőző betegségek átviteli lehetősége megvan,- az nyilvánvaló. Kézfogás ellen legjobb kesztyűt hordani. Ma már azonban az az anomália fejlődött ki, hogy némelyek megkívánják a kesztyű levételét, ehhez a művelethez! Ha izzadt kezű emberrel kell kezet fognL az undortkeltő is lehet. Rossz szokás a reggeli és ebéd közbeni újságolvasás. Az étkezés olyan fontos teendő, hogy azt más munkával, az étkezés kára nélkül egyesíteni nem lehet! Helytelen az evés utcán, kocsiban, vasúton; színházban, ahol ez alig történhe­tik higiénikusan (kézmosás elma­rad). A szájon és szemen való csó­kolás az odatapadó nyál miatt; betegségek okozója lehet. Foghúzás arcdaganat esetén Egy hozzánk érkezett levélből idézzük a lényeget: Tisztelt Négy- szemközt az orvossal! A felda­gadt fogat igaz-e, hogy nem sza­bad kihúzni? És ha az így van, miért? Nagyon félek a fogorvos­tól. Fogam fáj, arcom erősen duz­zadt, lázas vagyok, hideg borzon­gat. Elmen jek-e a fogorvoshoz? Szives válaszát kérem. Tisztelet­tel egy fiatalasszony. Kedves olvasónk! A fájdalomtól való félelme életveszélybe, sodorhat­ja, miért is válaszunkat soron kí­vül adjuk meg az alábbiakban. A gyulladásban levő, dagadt, lüktető, fájdalmas, meleg foghúsduzzanat, akár felső, akár alsó, mindig heveny gennyes gyulladás mellett szól. Ki nem húzása orvosi műhiba számba megy! Az ön által leírt láz és hi­degrázás, az eset komolyságát és veszélyességét jelzi! Azonnal men­jen fogorvoshoz! Ne féljen! Ma mái* a fogorvosok fájdalommentesen tudnak a szájban dolgozni és kü­lönféle műtéteket végezni. Az ilyen elhanyagolt esetek nem egyszer okoztak még a közelmúltban is halált (gennyvérűség, veselob, szív- belhártyagyulladás stb.) A jövőben ne hanyagolja el ennyire a fogait! Minden félévben keresse fel a fog­orvost még ha nem is fáj a foga. Idejében a fogakat meg lehet men­teni! Rákos megbetegedés van-e tízéves korban ? Idézünk egy levélből: „Négyszem­közt az orvossal rovatnak! Szeret­ném, ha választ kapnék arra, hogy tízéves korban van-e rákos meg­betegedés? Sajnos van. Sőt, veleszületett is van. Ezek ritkaságok. A rák leg­inkább az öregek betegsége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom