Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Bodnár István (1863—1945) nevét az irodalomtörténetek és irodalmi lexikonok nem tartják számon, holott, ha mint költő és elbeszélő nem is alkotott maradandót, van nem egy olyan írói cselekedete, mely megkívánja a feljegyzést. Szekszárdin élt, s így természetesen nagy buzgalommal ápolta a város jeles szülöttjének, Garay Jánosnak emlékét. Midőn a költő szobrát felállították (1898), emlékalbumot szerkesztett, amelybe sokrétű, jelentős és máig felhasználatlan anyagot gyűjtött össze. Az emlékkönyv munkálataival kapcsolatban többször felkereste Garay még élő özvegyét, s tőle sole érdekes, sőt fontos epizódot tudott meg pemcsak Garay, hanem Vörösmarty, Petőfi és Arany életéből is. Azonkívül át- búvárolta Garaynak a szekszárdi múzeumban őrzött írói hagyatékát és számottevő kiadatlan anyagra lelt. Így Garaynak harmincnál több, javarészt ifjúkori versét találta meg, továbbá Vö- rösmartynak két, Aranynak három Garayhoz írt kiadatlan levelét. Garayné visszaemlékezéseit utóbb kiegészítette saját kutatásaival, beleszőtte Vörösmarty és Arany leveleit, s az egészet tartalmas, szép írásba foglalva, 1943. novemberében elküldte a pécsi „Sorsunk” folyóiratnak, ve- je, Holub József egyetemi tanár útján. A cikket a lap 1944. évi I. számában közöltem, Vörösmarty és Arany egy-egy levelének fakszimiléjével, „Garay János és költő-barátai” cím alatt, „Vörösmarty, Petőfi, Arany” alcímmel. De a becses, új irodalomtörténeti anyagot nyújtó munka az akkori zavart, háborús időkben nem keltett olyan figyelmet, aminőt megérdemelt volna, s azóta sem tudom, vajon a jelzett kiadatlan leveleket regisztrálták-e illetékes helyen. Garay vershagyatékát Kolta Ferenc feldolgozta a pécsi pedagógiai főiskola évkönyvében, de a -szekszárdi múzeumban bizonyára akad még Bodnár munkásságával kapcsolatos, kiadatlan anyag. Talán nem haszontalan minderre felhívni a figyelmet.

Másik maradandó értékű munkája Háry János kilétének felderítése. Garay ma is legkivált, mint az „Obsitos” költője él a köztudatban, ez a verse örökítette meg nevét, s méltón, mert a füllentő bakában halhatatlan figurát teremtett, a magyar népi őshumor és meseképzelet megtestesítőjét, - k'i bátran odaállítható Till Eulenspiegel, Panurge, San- cho Panza. Münchhausen báró világirodalmi alakjai mellé. A különbség csak az, hogy Háry János élő személy volt, valóban olyan, ahogy Garay megénekelte, s élők voltak a mellékszereplők, a prüsszentő diák és a furfangos író is.

Bodnár mindezt hiteles okmányok és helyi hagyományok alapján kinyomozta, s megállapította a következőket: Háry János

Szekszárdon született, apja szintén János, születési évét a több- rendbeli János miatt pontosan megadni nem lehet. 1803-ban bocsátották el a katonaságtól, 1804- ben vették fel a fazekas-céhbe, mellékesen és eléggé kontár módra a kályharakással foglalkozott; több ízben pénzbírságra ítélték a céhszabályok megsértése miatt, egyszer viszont ő tiltakozott négy társával a vármegyénél jogtalan adókivetés ellen. Végül pedig — s ez a nagy újság, — Bodnár igazolta, hogy Háry János csakugyan huszár volt: először a Hessen-Homburgoknál szolgált, később a székesfehérvári Vécsey-ezredben, onnan 'bocsátották el. Lódításait és egyéb vidám viselt dolgait Mehrwerth Ignác, Szekszárd egykori főjegyzője gyűjtötte össze, s mesélte el Garaynak 1840- és 42-ben. ki ennek nyomán írta meg 1843- ban az „Obsitos”-t.

Bodnár e kutatásainak eredményeit 1944-ben dolgozta fel, s júliusban küldte el a „Sorsunk’ - nak „Háry János és a ’prüsz- szentő diák” címmel. De a közVárkonyi Nándor:

ARY JANOS

éó a prüóá<zeniő diák ^öLfedezője

telt Szerkesztő urat, hogy ezeket az enyhének szánt helyreigazításokat még beleszőhessem cikkembe.

lés körül ezúttal bajok mutatkoztak. A kitűnő öreg úr, fáradságos munkájának minden morzsáját becsesnek érezve, igen terjedel- De hiába, a hosszú írás semmisre szabta dolgozatát; a be- miképp sem fért el a lapban, s vezetésben „ kikelt a történeti végül is vejének, a finom érzésű, igazság elferdítő! ellen, hossza- szelíd Holub professzornak köz- san polemizált egy Körúti újság benjárására beleegyezett a rövid szenzációhajhászó riporterével, formájú közlésbe. (Megjelent a érősen megkorholta Kodály „Há- „Sorsunk” 1944. 8. .számában), ry János”-ának szövegíróját,

Harsányi Zsoltot, ki a hőst abo- Beleegyezett, ámde nem nyugo- nyi születésűnek tette meg, csak ^ott me§> azért az eredeti teljes azért, hogy a darabba iktathassa az s^öyeget, néhány adattal, illuszt- abonyi két toronyról szóló, szép rációkkal és fakszimilékkel ki- katonadalt, sőt megrótta az e§észítve, bővített különnyomat- Openaház vezetőségét is, és kánt kiadta, csupán a bő be- síkraszállt Garay költői érdé- vezetést hagyta el, átvéve az ál- meinek kisebbítői ellen, stb. talam javasolt sorokat. Ez a ki- Ezenkívül közölte Mehrwerth advány szűkebb kör részére, mi- Ignácnak, a prüsszentő diáknak nimális példányszámban készült, életrajzát, végül elmondta Zichy nyilvánosság elé nem került, s Mihály Obsitos-képének történe- *Sy ismeretlennek mondható, tét. A cikk törzsanyaga igen jó hogy már nincs papírhiány,

volt, viszont a háborús papír- úgy vélem, hasznos lenne néhány hiány nyomasztó, azért kértem az r®szét közreadni (a család szíves iatent felsorolt, nélkülözhető ré- engedőimével). Az irodalomtörté- szek elhagyására, s rövidre fogott netet például érdekelheti a Háry bevezető sorokat javasoltam. János végelbocsajtásáról szóló Bodnár először táviratilag, majd hivatalos adat, továbbá Mehr- levélben érzékenyen tiltakozott a werth Ignác szerepe az „Obsitos” megcsonkított cikk közlése ellen, keletkezésében; a művészettörténetet pedig Zichy Mihály klasz- Megvallom, - írta - nem kis ke- ^ikus genre-képének története

Végül az irodalmi lexikonok hiányának pótlására feljegyzem Bőd- ’

serűséget váltott ki lelkemben a cikkemen végzett „circumcisio”,

vagy talán inkább „vivisectio”. A j„a;

javításokból úgy veszem ki, hogy nar István életének es írói mun- _ , , - kásságanak adatait (A most kiadott „Magyar irodalmi lexikon*'

nem annyira a papír, s a hely szű* ke oka cikkem ,,Procrustes ágyba”

szorításának, mint inkább a köz- . - , ,, ,,

tünk fennálló elvi és felfogásbeli 1S megfeledkezett róla. különbség. Cikkemből éppen azok . TT' T' n- ,,, , ,,

a részek maradtak ki, amelyek leg- A Háry Janos elbocsátásáról

fáradságosabb kutatásaim végered- kiadott rendelet, mint Bodnár

voltykJl(U fog* kinyomozta, a helytartótanács va tarthattak szamot az érdeklődés- . / . , .. ’ „„ tfílo , ,,

■ re. Tagadnom kell ugyanis, hogy iratai közt 26 568 1803. sz. alatt a Léderer perben szereplő „Háry szerepelt, ezt azonban az Orszá- szöllőnek”, az Obsitos megszületése 0n(. T ^vóltárhan kiqplpitp^tók A? előzményeinek semmi közük nem g~f YvP Kiselejteztek. „AZ

volna az elmondottakhoz. S hogy °tt orzott latrn nyelvű jegyzo- ne lenne érdekes felmelegíteni, s könyvben írja — Bodnár —, mind- megemlíteni egy Rákosi Jenőnekt össze ennvi olvasható* Szabolcska Mihálynak stb. az Ob- „ A at°‘ , '

sitosról elmondott véleményét. Ezek Bemutattatott 1803. nov. 23-án. a jó urak a maguk idejében mégis- A Fő Hadi Kormányszék a Ü”Z.ÍroÚí!0m elÖkelä 23 195 számra vonatkozólag azt.

közli, hogy a Vetsei (Vécsey) ez- Ezek voltak az okai, hogy sür- red katonáját, Háry Jánost azon- gonyileg kérjem cikkem közlésének w

elhalasztását, gondolva, hogy a ké- ^1 kell bocsájtani. mihelyt telsőbbi szerkesztői engedékenység jesíttetnek az elbocsájtáshoz szükmi* ^ú+*ogv egy~két séges feltételek a fehérvári Kravtréfas szóval felemlíthessem, meg- ,

__, , , , ,, •

b

élyegezhessem azt a tisztességes ezrect raktaranal. (1803. nov. 19). újságírás ellen elkövetett merény- — Határozat! Ez közöltetni fog letet, melyet a kíméletből elhallga- Tolna vármee'vével a <»7Pntpmhpr tott, azóta megszűnt fővárosi libe* va™f&yeyei a szeptember

rális lap tudatlan, felületes szer- 22-én kelt jelen tes ere . kesztője az írói és irodalmi tisztesség ellen vétett. Túl enyhének Úgy hiszem, a prüsszentő diák találom a javított szöveg elsiklását Mehrwerth Ignác életének és sre’ is Operaházunk vezetőségének ci- et«^n^K es SZenizmusa felett is, hogy a megtör- repenek nehany adata szinten félteni hírlapi felvilágosítás ellenére, jegyzésre kívánkozik, mert himég niö is o- hazugság, a tudatos szén szeméives.en ismertie mnn/l elferdítés köntösében szerepelteti íff , személyesen ismerte mina

színpadán a híressé vált Obsitost. Haryt, mmd Gai^ayt, közvetlenül — Újból kérem tehát mélyen tisz- ő inspirálta a költőt remekének

megírására, s öregkorában Bodnárnak is elmondotta emlékeit. A tőle hallott vidám anekdotákat Bodnár rendre elbeszéli, majd áttér Mehrwerth személyének ismertetésére.

Ezeket a bájos eseteket aztán ösz- szegyűjtögette az a bizonyos „furfangos diák”, s Garaynak 1840 és 1842-ben ott időzésekor el is mondotta.* így született meg 1843-ban Garay Obsitos című verse. — Mehrwerth Ignác, Szekszárd egykori főjegyzője volt ez a furfangos prüsz- szentő diák, akit 1885 után, nyugdíjas korában, még magam is ismertem.

Csakugyan ő volt az, aki mikor Háry bácsi füllentéseivel már nagyon elvetette a sulykot, hatalmas közbe-tüsszentéseivel felhívta rá a hallgatók figyelmét. Egyébként a Tolna megyei öqsényben, 1806. október 18-án született. Apja uradalmi erdész volt. Anyja Neuman Veronika. Mehrwerth két évvel volt öregebb az 1812. október 10-én született Garay Jánosnál, Úgy látszik, későbben kezdett tanulni, mert csak egy osztállyal járt felette. Szoros barátság filzte őket össze. Pécsett négy éhig, s amikor Mehrwerth Pesten másodéves filozófus lett, egy évig ott is együtt laktak.

Mehrwerth maga is verselgetett, ez volt köztük az összetartó kapocs. De összeköttetést tartott fenn több fiatal íróval továbbra is, így tanulótársával, Frankenburg Adolffál, aki később az Életképek című folyóiratában azt írta, hogy „Mehrwerth Garayhoz hasonló költővé válhatott volna, ha nehéz sorsa el nem téríti a költői pályától.” ö volt, aki Garayt a költészet művelésére buzdította, s ezt egy szekszárdi látogatásakor Mehrwert tanulótársa, Zsinkó Mihály, pécsi kanonok többek előtt is megerősítette. Mehrwerth így, a filozófiai tanfolyam végzése után, haza került Szekszárdira, s itt az alapítványi uradalomnál szerény írnoki állást vállalt. A Szekszárdon 1848. március 28-án tartott népgyűlésre Szekszárdi örömdal címmel verset írt, 1849. július 29-től november végéig mint gabonakereskedő bujkált az Alföldön, de aztán elszántan jelentkezett Szekszárdon, ahol tanulótársa, az akkori főbíró, - Stann Ferenc kezessége mellett szabadon bocsátották. Elvesztett főjegyzői állását 1861-ben ugyan visszakapta, de 1863-ban, a Schmerling-korszak beálltával • újra lemondott róla, míg az alkotmányosság megjöttével, 1867-ben, nagy lelkesedéssel ismét Szekszárd főjegyzőjévé választották, s e tiszté■* tői csak 1884-ben vált meg, aggkorára való tekintettel.

Garay János kimutathatóan 1846- ban járt legutoljára Szekszárdon, három évvel az Obsitos megjelenése után. Magát is meglepte eme tréfás versének országos sikere, így szerette volna személyesen megismerni költeménye élő alakját. Mehrwerth tehát a. költőt egész családjával együtt szőllejébe szűréire ■ meghívta.

így került össze ezen a szüreten Garay modelljével, az öreg Háry-val, de minthogy az „Ob- sitos”-t akkor már ismerték

HEGEDŰS LÁSZLÓ:

SZÜRETI EMLÉK

Piros bádogtetős présház a völgyben, őrt álló, lombos diófák között.

A tőkék szagos fürtökkel tömötten rozsdáinak a fényben. Felszállt a köd.

Hangos beszéd, felcsapó nevetések, fehér, piros kendők, zöld-sárga fák. Hordók dongását hallom, körül részeg, döngő darazsak ostromló hadát.

Piros tetőkkel, tornyával a város a már eloszló ködből rámköszön.

Állok a domboldalban, víg, magányos legény s elönt a boldog fényözön.

, I

Huncutul villanó sötét szemével, vár mongol-arcú kis barna lány.

Egy fürtnél, mosolyában tele fénnyel, rám nevet vidáman. — Oszolj, magány!

Huszonnyolcéves fejjel álmodozni kezdek: ő lesz a párom, senki más, — meg-megállva az itt-ott pirosodni kezdő fák közt, míg dong ezer darázs.

Lenn a Sió ezüstje fénylik egyre, aranyló ködben. Száll a pillanat,

—i Tíz éve lassan, de mintha ma lenne, hogy szép lány vár a rozsdás fák alatt.

GALAMBOST LÁSZLÓ:

FORGÁS

Nem jön érted fölmentő, nem jöhet, a föld törvénye csekély, védtelen fejedhez csapódnak forró kövek, mint bóját víz, dobál a végtelen. Szemet szemért! kiáltod s elcsitulsz, mint Pompejire hull rád a hamu, alóla még a fény ágáért nyúlsz, de rádcsapődik végleg a kapu.

A forgás körötted kettészakad, a jel, mely kiválasztotta szíved, lepkének használhat egy sugarat, ha felszáll világit valakinek?

bArdosi Németh jAnos:

ÉJFÉLI MŰSZAK

Ez női láb volt, ahogy elsietett éjfél körül

ablakunk alatt az utcán,

Ó, emancipáció, • mentsd meg szegényt a félelemtől ahogy a lombtalan homályban a külváros felé siet egyre szaporább szívdobogással — neonfényő lámpa, vezesd el bizakodva otthonába, adj piskótát, tejet neki otthoni fészek, s ha feje fáradtan öledbe hullik, jó pihenőt!

Szekszárdon is, a költő Mehrwerth figyelmeztetésére nem merte megmondani igazi nevét, hanem Erdélyi János doktorként mutatkozott be. Bodnár részletesen előadja a szüreten elhangzott tréfákat és Háry legújabb füllentéseit, ahogyan a költőnek szintén jelenvolt testvéröccse, Garay Antal elbeszélte neki. Antal szerint bátyja igen jól mulatott Háry lódításain, és sajnálta, hogy nem szőhette be őket költeményébe, — írja Bodnár, majd így folytatja:

„Mondanom sem kell, hogy Szekszárd is hűen őrzi az ő (Háry) emlékét. Amikor 1898-ban a város jeles szülöttjének Garay Jánosnak szobrot állított, Szár- novszky Ferenc, a tragikus véget ért szobrász, domborművel örökítette meg a szobron Háry .János alakját is»

Ekkor jelent meg az általam szerkesztett, ma már csak kevesek által ismét Garay Album.

Az Album itt. következő ismertetéséből csak a Garay Ákosról és Zichy Antalról szóló részt emeljük ki:

A festőművészek közül Garay Ákos, a jeles festő, a régi élclapok kedvelt rajzolója, akiről egyszer ezt mondta előttem Kozma Andor..,: „Egy ember van Magyarországon, aki nem tudja saját értékét és ez — Garay Ákos!” — két pompás humorú képpel is megtisztelte nagybátyjának, Garay Jánosnak emlékét. Az egyiken szemünk láttára fogadta a Nagy Napóleont, a másik képen pedig . . . (Háry) éppen most szedi elő cifra tarsolyából a fényes karajcárt a királyi gyerekeknek. Különösen bravúros e képen az Obsitos vitéz képzeleti alakjának rajzat

De eljött az Obsitos üdvözlésére a világhírű mester, az akkori orosz cár udvari festője, Zichy Mihály is. Amikor olvastam a Vasárnapi Újságban világhírű művészünknek levelét, amelyben azt írja: „Csak jelölje ki bárki is azt a tért, működési teret, ahol hazámnak hasz* náthátok, kész örömmel állok rendelkezésére” — megragadtam a szerencsés alkalmat, nyombaírtam neki, s kifejtve hazai irodalmi és művészi viszonyainknak nem valami rózsás állapotát, rajzot kértem, a készülő Garay Album számára. 1895. szeptember 24-én feladott levelemre a nagy mester már szeptember 28-án válaszolt Szentpétervárról. Kérte Garay költeményeit. Mikor elküldtem, kifejezetten az Obsitos illusztrálását kértem, s megpendítettem egy szigorúan ösz- szeválogatott Garay-kötet illusztrált kiadását is. Két hónapi tanulmányozás után különöst Szent László> az Árpádok lelkesítették fel, s amint írta, ezekről még „a szép Zrínyi Ilona, legkevésbé pedig az Obsitos sem tudta elvonni figyelmét”. ,,Min- denik megérdemelné a külön dísz- kiadást”. Kért tehát, hogy kisebbszerű szobor kedvéért, apró kiadásokkal ne bénítsam meg egy nagyobb díszkiadás sikerét. Én természetesen meghajoltam e kívánság előtt. Sőt az akkori Vasárnapi Újságban közölve Zichy Mihály leveleit, magam is kiadót kerestem. Megörült ennek a nagy művész, de jobb szerette volna, ha „Litzen- Mayert, Vagner Sándort, székely Bertalant s az álmából felébresztendő Madarász Viktort is megnyerem, a közös munkára”. A kiadóknak azonban sem ezek, sem Garay (Áko6), hanem egyedül Zichy Mihály kellett volna. Amikor mindezt őszintén megírtam a nagy mesternek. a Garay díszkiadásból semmi sem lett. Válaszában tudatta velem, hogy korára való tekintettel ily nagy munkára nem vállalkozhat. Úgy látszik, nem sikerült ez ügyben Morelli Gusztáv tanár útján kezdett külön tárgyalása sem. így aztán, noha már vázlatot is készített Zrínyi Ilonához, mégiscsak az Obsitost küldte el nekem, a Garay Album számára.

De még ekkor sem felejtkezett el a Garay díszkiadásról, amint ezt az előzőén hozzám intézett következő sorai is igazolják: „Adja Isten, hogy Garay emléke még többször élénk levelezésbe hozzon önnel és végtére elérjük azt, hogy ezen köl* tőnk emlékét ez irányban is megörökítsük. Ne késsen feleletével, rajzomat azonnal küldöm. Híve Zichy Mihály”,

Bodnár mindevvel még nem érezte feladatát elvégzettnek. Említettem, hogy Garay kiadatlan hagyatékát kívánta feldolgozni, s erről írta egyik levelében: „Ami a továbbiakat illeti, mint már jeleztem, kezeim közt van Garaynak 30-nál is több kiadatlan verse. Ezeket Garay pécsi diákosko- dásával kapcsolatiban kezdtem meg feldolgozni. Pécsre menetelemkor azonban elviszem az egész iratcsomót, hogy együtt megbeszéljük a továbbiakat”. E munkára, sajnos, már nem került sor. mert a 82 éves öregúr 1945-ben elhunyt.