Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
r ‘TOLVA MFGYFf NlPÜJSÁG WBS. SleplemlSeí ?#. Égből kapott segítség Csendes nap a légi mentőknél Csendes nap lesz a mai — mondja a diszpécser, amikor útjáfá bocsátja reggel az egyik repülőgépet. Sem rádión, sem a közvetlen telefonon nem érkezett süi- gős segélykérés, így csak betegeket szállítanak. Kilenc óra 49 perckor startolt a gép, rövidesen Tatabányán lesz a két beteggel. Győr, Esztergom és Balassagyarmat érintése után, déltájban kel! visszaérkeznie. EGY-KÉT MEGNYUGTATÓ SZÓ 1957 óta szállnak fel betegszállító repülőgépek a budaörsi repülőtérről, hogy az Országos Mentőszolgálat muAkáját segítsék. Varga Pál pilóta az első útra így emlékezik; — Akkoriban növekedett a gyermekparalízises esetek száma. Levezényeltek Miskolcra. Délelőtt érkeztem a repülőtérre, s vártam az utasításokat... Az első fel- szájlási parancs rövidesen megérkezett. Egy kisgyereket vittek az egri mentők a makiári reptérre. Tíz percen belül indultam a géppel, s mire visszaérkeztem Ferihegyre, ott már újabb mentőautó várt. Drága volt minden perc; vastüdő pedig akkor csak pesti kórházban működött. így kezdődik a légi mentőszolgálat története. Ma már az Or' szágos Mentőszolgálat kötelékébe tartoznak, s feladatuk: elsősorban a gyors betegszállítások lebonyolítása, de igénybe veszik a repülőgépeket akkor is, ha a hosszú autóút ártana a betegnek. Itt áll előttünk a betonon az egyik gép a hét közül: fehérre festették, mint a mentőautókat, s messziről látható rajta a vörös kereszt. Csehszlovák gyártmányú, biztonságos gépmadár, a vezetőülés mögött a hordágy helye. A betegek gyakran .félnek, amikor hordágyukat a gépbe emelik. Legtöbbjük most repül először: de egy-két megnyugtató szó megteszi a magáét. Olyan simán szállunk: nem is érzik a sebességet, a magasságot — mondja a pilóta, s elmeséli, hogy egy öreg nénit szállított egyszer, aki különösen félt. Az út végén azután megkönnyebbült, de mente- getődzött; nincs nála pénz, nem tud borravalót adni. Megnyugtatták, nem is kell. Később azonban, amikor már el is felejtkezett az esetről, hívták az irodába: csomagot hozott a postás. A néni küldte.. v VÉRPLAZMA VESZPRÉMNEK 1957-ben 157 felszállásuk vott* idén csak az első félévben" majdnem ezer. Fennállásuk óta hatezer beteget hoztak-vittek; Itt abbamarad a beszélgetés, mert sürgős hívás érkezik a mentőszolgálat központjából. Siófokon megbetegedett egy osztrák turista. Súlyos tüdőgyulladás. Megélénkül az iroda. Telefon a siófoki reptérre, s érkezik a válasz: „Igen, fogadjuk”, s már elhangzik az utasítás: „Indulás tizenkettőkor”. Elsősorban hazai útjaik van nak, de szállítanak külföldre is betegeket, s ha szükséges, hazahozzák a kint megbetegedett ma gyarokat. Tóth György főpilóta idén ünnepelte huszonötödik évi repülő- jubileumát. Elmondja, hogy Euró- pa-szerte ismerik ä magyar légimentőket: a repülőgépekkel kiegészített hazai mentőszolgálat kiválóan működik, az ország minden táján megtalálható mentőállomások jól kombinálhatják a gépkocsis szállítást a légivel. Amikor például Veszprémben gázpalackrobbanás történt, szakorvost és vérplazmát szállítottak a három sérült gyors ellátására A repülőgépek ugyanis a segély- nyújtás legnagyobb ellenfelét, az. időt győzik le. A Siófokra induló gép most startolt, s már jelzik, hogy visszajött a reggel indított Morava. Még a kifutópályán gurul a gép, de a mentőautó már elindult. Kisegítik a gépből a Balassagyarmatról hozott beteget, s már indulhat is a mentőautóval tovább. MEGHÍVTÁK A PILÓTÁT A LAGZIRA Négy pilóta repül, kilenc szerelő vigyáz a gépekre. Érzik mindnyájan munkájuk felelőssegét. Szinte mindenkinek van olyan élménye, amilyent Varga Pál mesélt. Három éve hozott fej egy sárhidai kisfiút súlyos állapotban a fővárosba. Hóesés volt, dehát a gépnek mennie kellett. A gyerek gyógyulása után apja, Baki János, kusza sorokban mondott köszönetét. Tréfás volt a pilóta válasza: „Majd meghívnak az öcsi esküvőjére”. Postafordultával újabb levél jött: „El is várjuk”. Jancsika most nyolc éves lehet... B. B. 1. Megérkezett a repülőgép. Féltő szeretettel segítik le a betegeket f*iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii = 4 KÉM REPÜLŐ 1 írta : Pintér István Autókarosszérialakatost Bonyhádra, tv- és rádiószerelo szakmunkást hőgyészi telephelyre felveszünk. Jelentkezés: Bony- hád, Rákóczi Ferenc út 20. (206) Épül az 50 méteres medence Szekszárdon, a városi strandfürdő területén megkezdődött egy új. 50 méteres medence építése. A földmunkák már teljes egészében elkészültek és a szakemberek jeledleg a medence aljának betono- ' zását végzik Foto: Bakó Jenő. Két boltos beszélget — Már megint süt a Nap. — Lehetne bizony egy kis eső. — Sok eső kellene! — Te hogyan teljesítetted a tervet? — Rosszul, nem vesznek <j népek semmit.. , Ez a Nap az oka mindennek. — Az. De én tegnap jó „botot” csináltam. Az egyik gazdának négy mázsa cukrot adtam el, egy tételben. — Az igen! Hiába süt a Nap, azért még vannak rendes vásárlók. — No igen, a törzsgárda az az idén is veszi az „ercsifokolót”. iiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — 112 — XXI. Rowers mosolyogva bólintott. Ez a rövidnai- rágos vendég, aki attól az asztaltól csörtetett át hozzá, ahol az előbb a kuruzsló „dolgozott’^ nem mutatkozott nagyon szimpatikusnak, viszont mégiscsak társaságot jelentett. — Mindjárt láttam, hogy amerikai vagy, — hadarta a gyerek. — Tudod, azt lehet látni. A papi és a mami mondták, mi amerikaiak olyan emberek vagyunk, akiket messziről meg lehet ismerni. Rowers mosolygott. . — Rajtad is látszik, hogy igazi amerikai vagy, tisztelt barátom! — tréfált a főhadnagy. — Mondd, kit tisztelhetek benned? — Davitt vagyok! Harry Davitt! — felelte a kisfiú nagyon komolyan. —- Nos, akkor Mr. Davitt, kérem, foglaljon helyet az asztalomnál! Merről jön, uram? Halaszthatatlan üzleti ügyei szólították Peshawarba? A kisfiú nem játszott, komolyan mondta: — Afganisztánból jövünk. Szörnyű ország. Ősemberek. Figyelmetlenek, durvák! Itt egészen más! Itt Pakisztánban megadják az embernek a kellő tiszteletet! — Magam is úgy látom uram, hogy Pakisztánban jólneveltek az emberek! — folytatta a főhadnagy a játékot. — 113 — — Ä, ne higgye! — legyintett felnőttesen a.koravén gyerek, — Mr. Fanning is mondta, hogy errefelé is rossz idők járnak mostanában ... Tudja, itt is vannak már izgatók, ide is« eljutottak .... — És kicsoda az a Mr. Fanning? — érdeklődött komolyságot színlelve Rowers. A gyerek kiesett a felnőttességből; — Hát Alex bácsi! Az az öreg, kopasz, ott a papa mellett! — mutatott a család asztala felé Harry. — Mr. Fanning angol, á papa régen ismeri, közös üzleteik is voltak. Járt már miná- lunk is, Chiobao. De akkor én még gyerek voltam... — És most mi vagy? — kérdezte Rowers, s a gyerek rövid nadrágjára nézett. A gyerek nem válaszolt, hanem helyette Rowerset kezdte faggatni: <— Neked mi dolgod itt! — Semmi — mondta Rowers. — Az, hogy veled beszélgessek... — Szóval, magánzó vagy! — mondta a gyerek — És most körutazást teszel Keleten! Nekem is megígérte a papa, hogyha húszéves leszek tíz évig utazhatok az egész világon, s aztán majd átveszem a céget. Tudod, exportirodánk van, még a nagypapi alapította. Csuda sok pénzt csinál ám! És a te papád? — 114 — — Az én papám Amerikában éJ...-/■ És elég pénzt adott? — Adott, de van nekem is.;. Pilóta vagyok! A gyerek felemelte a fejét és csodálkozva nézett Rowersre: — Te pilóta vagy? Nem is néztem ki belőled! És milyen gépen repülsz? A főhadnagy nevetett: — Olyan gépen, amilyet te még életedben nem láttál! Ez a gép nagyon magasra száll. Clyan magasra, hogy a Földről nemcsak nem lehel látni, de követni sem lehet semmiféle műszerre!. A gyereknek nagyon tetszett, hogy ilyen érdekes partnerre akadt. Csillogó szemmel mondta: — Beszélj még magadról! És mondd, nem félsz ott fent? — Nem szoktam félni — mondta a pilóta. — Miért? Te félsz a levegőben? — Szó sincs róla! — tiltakozott Harry. — De más az, ha valaki maga vezeti a gépet... Csuda érdekes lehet! Ha a papa megengedi, én is repülő leszek.:. A gyerek szülei akkor vették észre vitájuk hevében, hogy a fiú eltűnt. Intettek neki, hogy menjen oda hozzájuk: ' — Sajnos, mennem kell! — mondta a gyerek. — Ügy látszik, szükségük van rám! Kezet nyújtott Francisnak: — A viszontlátásra! Nagyon örültem, hogy megismerhettem! /
