Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
fj 13CB. szépíembei’ 2S, tor,ka megyei NErüisAd LAKÁSGONDOK A kongreszusi előkészületek jegyében a sok egyéb mellett gyakori beszédtéma a lakáshelyzet megjavítása. Annál is inkább, mert az irányelvekben is szerepel e probléma. Szekszárd város helyzetiét a múltkör elemeztük, nem valami rózsás a helyzet, sőt, a kilátás sem. De az igazsághoz tartozik, hogy nemcsak Szekszárd városban, hanem a megye falvaiban is jelentkeznek lakásgondok. Kölesden, éppen az irányelveket tárgyaló párttaggyűlésen vetődött fel a lakásprobléma. Fiatal, gyermekes házaspárnak nincs megfelelő lakása, de még csak remény sincs arra, hogy a tanács tud biztosítani. Kár a bélyegért... Zombán Illés Gáspár vb-titkár közölte, hogy általában 5—10 lakáskérelmet tartanak nyilván a faluban. De azért csak ennyit, mert amikor érdeklődik valaki lakásügyben, már eleve megmondják neki, hogy kár az illetékbélyegért. .. Akad vagy 30 tanácsi rendelkezésű lakás a faluban, de a legritkább esetben van üresedés, következésképpen kiutalásra sincs lehetőség. Egy sok- gyermekes családnál, baleset kö- vetkeztébeii, váratlanul elhunyt a esaládfő. Kültelken laknak, de a gyermekek iskoláztatása és más f kok miatt feltétlenül be kellene telepíteni őket a faluba. Igen ám, de hova? Amikor erről beszélgettünk, volt ugyan egy üresedőben lévő ház, illetve lakás a faluban, de annak még nem sikerült tisztázni a tulajdonjogát, Tavaly egy úgynevezett „amerikás” ház üresedett meg, mert a benne lakók vásároltak maguknak egy lakóépületet. Nem sikerült kinyomozni a7, örökösöket és igénybe vették, de csak, mint szükség- lakás jöhetett számításba. Az elég nagy számban jelentkező igények kielégítésére csak néha adódik ilyen véletlen. Néhány lakót falufejlesztési érdekből kellene áttelepíteni másik lakásba, de a tanács semmi érdemlegeset nem tud tenni. Az egyik járási tanács vb- elnöke a következőket mondotta: ..Megüresedett egy igen jelentős vezetői funkció a járási székhelyen. Be kellene tölteni, de elsősorban nem azt kell néznünk, hogy ki lenne a legrátermettebb erre a posztra, hanem kinek van lakása, vagy saját háza a járási székhelyen. Lakást ugyanis nem tudunk biztosítani, márpedig e nélkül szóba sem állnak velünk’’. íme, a káderpolitika néha tulajdonképpen lakáskérdés falun is. Zörényi Zoltántól, a megyei tanács igazgatási osztályának előadójától tudtuk meg a következőket: „Szekszárd várost és Dom- bóvárt leszámítva, körülbelül 5— 600 lakáskérelmet tartanak nyilván a községi tanácsoknál. Ez elsősorban a nagyobb községekben mutatkozik. De ez nem tükrözi a teljes helyzetet, mert sokán tudják, hog> a tanácshoz hiába is mennek kérelemmel, lakást nem tud adni”. Hogy mi idézi elő falvakban a lakásproblémát, az most más kérdés, mindenesetre van, ezzel számolni kell. Az okok közül csupán egyet említenék meg. A zombai tanácsnál néhány évvel ezelőtt valaki bejelentette; szeretne letelepedni a faluban. Kérte, hogy engedjék beköltözni az egyik üresen álló. de régi, romos épületbe. Addig-addig könyörgött, hogy megszánták, beengedték oda. Nem sokkal később jelentkezett úi lakásért, mondván, hogy egy dolgozót rendes lakás megillet. Ha valaki megnősül és családot alapít, vagy meg tudja oldani saját erőből a lakásproblémáját, vagy nem. Ha nem, akkor jelentkezik a tanácsnál lakásért, de semmikénnen sem akar együtt lakni a különösképpen nem a régi, elavult házban. Többen bombáról is, máshonnan is éppen ezért mentek el az iparba dolgozni, mert a közepes munkásszállás is különb lakáskörülményeket jelentett, mint az otthoniak voltak. Közben az illető számíthatott arra, hogyha tisztességgel dolgozik, előbb-utóbb még lakáshoz is hozzá tud jutni, mert ipari helyeken inkább épül állami lakás. Az igények is növekednek A falusi lakásproblémák növekedése mögött tehát feltétlenül ott találjuk az igények növekedését. Sőt, az esetek többségében még csak azt sem lehet mondani, hogy túlzott igényekről van szó. Nagyjából ez a helyzet, annak ellenére is, hogy a falvakban magánerőből, állami hitellel több ezer új ház épült a felszabadulás óta és napjainkban is százával épülnek. Legtöbb községben, mint Decsen, Hőgyészen, Bonyhádon, Bátaszéken, Tolnán, Tamásiban, egész utcáikat1 alkotnak ak új házak, de szórványosan is sok épül —- akár Zombán, akár Kölesden, amelyek lakásgondjait az imént vázoltuk. Sót, állami (beruházásból is felépültek már a megye- székhelyen kívül is az elfő bérházak és a tanácsok is sok szolgálati lakást építtettek. A lakásgond mégis lakásgond, és a jelenlegi, * kétségtelenül nagyütemű lakásépítkezést alapul véve sincs kilátás arra, hogy belátható időn belül lényesen megváltoznak a körülmények annál is inkább, mert, a régi házak gyors ütemben avulnak el. . Valamit tenni kell. Aki valahol is felveti ezt a problémát, ezzel a kicsengéssel teszi ezt. Ám a felvetések többségének van egy — enyhén szólva — szépséghibája. Majdnem mindenki úgy veti fel, hogy az állam miért nem ad többet, miért nerri_fordít nagyobb összegeket a lakásprobléma megoldására. És e felvetéseket már nem is lehet a falura korlátozni, mert nagyjából városban is ezt helyezik előtérbe, és kevésbé a saját áldozatvállalást. Ezért a kiút keresésénél nem is lehet külön faluról és külön városról beszélni, még akkor sem, ha bizofiyo^ sajátosságokat figyelembe kell venni. Mindent az államtól...? ne csak abban, hogy lakáskiutalásért verje az ásztalt az illetékeseknél; Nem véletlen, hogy a dolgozók igazságérzeté tiltakozik az ellen is, hogy sok jó fizetésy ember ilyen kijelentéseket tehet: „Csak akkor megyek X. fíélyre dolgozni, ha ott ilyen, meg ilyen lakást biztosítanak részemre”. Mindezt persze olyan lakbérért, ami jóformán csak borravalónak minősíthető. Jelenlegi körülményeink közt nyugodt lelkiismerettel megteheti, hogy vidéken eladja a házát, a több tízezer forintot elszórakozza, elköltögeti, mert Szekszárdin közben lakáskiutalást kap valamilyen formában, tehát lakásgondja nincs, arra egy fillért serrVkell áldoznia, legfeljebb fizeti a lakbért, ami talán az egész világon nálunk a legalacsonyabb. De olyan is van, aki meditál: „Építkezni, vagy autót venni”. Ha sikerül lakáskiutalást szereznie, utána természétesen autót vásárol. A másik oldalon pedig néha nemet kell mondani olyan embernek, aki nálánál talán még rászorultabb, arról nem is beszélve, hogy talán semmivel sem dolgozik kevesebbet a rendszerért, mint a másik. Aki állásban van, dolgozik — márpedig erre nálunk mindenkinek megvan a lehetősége — feltétlenül tudna valamit letenni is arra a bizonyos asztalra — nemcsak a lakáskérelmét. Anélkül persze, hogy különösebben megerőltetné magát. így többet lehetne fordítani lakásépítkezésre, és gyorsabban juthatna minden rászorult lakáshoz. Ha általános alapelwp válna, hogy, aki lakásigénylőként jelentkezik, valamilyen formában áldozzon anyagiakat is a lakásért, több ember költözhetnie új otthonba és erősen csökkennének a lakáshelyzetben mutatkozó ellentmondások.- BODA FERENC Az új mechanizmus propagandistáinak RUGALMAS ÁRRENDSZER A tudományos-tecljnikai forradalom. korát éljük: rendkívül gyorsan változnak az igények és a termékek. Gyártmányok, technológiák hamar idejétmúlttá válnak, mások pedig gyorsan meghódítják a gyárakat és a piacokat. Az igények változását a termelésnek rugalmasan követnie kell. Ennek feltétele, hogy a vállalatok érdekeltek legyenek az új technológiák bevezetésében, új termékek termelésében. Rugalmas ter- fheléshez rugalmas árrendszer kell. Merevnek akkor tekinthetjük az árakat, ha hosszú , időn keresztül változatlanok, s nem érzékeltetik a termékek előállításának körülményeiben, s az igényekben bekövetkezett változásokat. Rugalmas akkor az ár, ha igazodik a termelés és a szükségletek — a kereslet és" a kínálat — viszonyának változásához, kifejezi a felhasználók értékítéleteit, a termékek társadalmi hasznosságát, szűkösségét stb. Jelenleg hazánkban hatósági árrendszer van. Az árak többségét központilag, hatósági úton állapítják meg. A hatósági árak általában merev árak. Az árak többségének tartós rögzítése azzal jár, hogy az árarányok néni kívánt irányban elszakadnak az önköltségi arányoktól, s nem juttatják kifejezésre a piaci értékítéleteket. Általában a merev árak fedezetet nyújtanak az előállítási költségekre, a kötelező vállalati befizetésekre, s' így társadalmilag szükségesnek ismernek el szinte minden vállalati ráfordítást. A merev árak helytelenül tájékoztatnak. A vá’lala- toknak az az egészséges törekvése, hogy növeljék a több nyereséget hozó termékek termelési részarányát, népgazdasági aránytalanságokhoz, torzulásokhoz vezet egy merev árrendszerben. Ugyanis ilyen körülmények között nem mindig annak a terméknek a termelése látszik nyereségesebbnek, amelyikre az országnak nagyobb szüksége van. Az új gazdasági mechanizmusban a piac fontos szerepet kap. Elvünk, hogy a piaci körülmények változásának vissza kell hatnia a termelővállalat gazdálkodására. A visszahatás legnagyobb erejű eszköze a piacon kialakuló án Amelyik termékét a piacon keresnek, annak árában több nyereségnek is kell lenni; tehat az árat nemcsak a termék önköltsége határozza meg, hanem a piacok 'értékítéletei is. Lesz persze számos termék, amelynek árát az állam viszonylag magasan, vagy viszonylag alacsonyan állapítja meg. A pálinka árában valószínűleg nagy nyereség, néhány text'l- féle árában pedig kis nyereség lesz a jövőben is. Ennek célja nem kíván bővebb részletezésű Egyet azonban érdemes megjegyezni: a szocialista államnak joga van az árarányokon keresztüt is a fogyasztás nagyságát és ösz- szetételét az össztársadalmi érdekeknek megfelelően szabályozni. Sok termék ára a piacon, illetve a felek közötti megállapodással alakul ki majd. Ennek természetesen csak ott van értelme, ahol a rugalmas árak termelést és fogyasztást szabályozó funkciója érvényesük Ahol az ármozgás maga képes egyensúlyt létrehozni a termelés és a szükséglet között, ott rugalmas árakra van szükség: a döntő szempont tehát a szabad árak körének meghatározásában a kereslet és a kínálat árrugalmassága, árakra való érzékenysége. Ahol tartós feszültség van a kínált, és a keresett termékmeny- nyiség között, ott egyelőre nem lehet szabad árakat alkalmazni. Vagy hatóságilag rögzíteni kell S termékek árát, vagy legalább is maximálni. A többi termék árának alakulását a piacra lehet bíz- ni.^Rugalmas árrendszer segítségével a szocialista tervgazdálkodás körülményei között könnyebben megvalósul a termelés és á fogyasztás egyensúlya, az igények és lehetőségek összhangja. DR. PIRITYI OTTÓ Anélkül, hogy minden résztényezőt elemeznénk, engedtessék meg a kiúttal kapcsolatban néhány megjegyzés. A helyzet megváltoztatásánál — véleményem szerint — éppen az imént idézett „szépséghibából” kell kiindulná. Felvetődik a gondolat, hogy egyáltalában megváltozhat-e a helyzet addig, amíg mindenki mindent az államtól vár, hiszen af állami erőforrások nem lehetnek elégségesek ahhoz, hogy máról holnapra bepótolhassuk ezt a lemaradást, amá voltaképpen több évtizedre nyúlik vissza. A tanácsok nagy erőfeszítéseket tesznek szolgálati lakások építése érdekében. Néha egész községnek nem kis megerőltetésébe kerül, amíg felépül egy orvos- vagy agronómus- lakás. Szekszárdon a bérházépítkezés sók niillió forint állami pénzt emészt fel. De ugyanakkor nagyon sok olyan ember jut kiutaláshoz, akinek a zsebében közben bőségesen akad pénz, a bérház előtt ott áll az autó. Tehát nyilván tudna részt vállalni a lakás megépítésének terheiből ilyen, vagy olyan formában. De esze ágában sincs, a legtermészetesebbnek tartja, hogy ő ott lakik, sóit, még méltatlankodik, hogy nem építettek mindjárt garázst is az épülethez. Miért ne lehetne valami olyan lakásügyi építkezési intézkedést hozni, hogy akinek nincsen lakása, érdekelt legyen anyagi erőfeszítéseket tenni a lakás megépítése érdekében,
