Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
e TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 19G6. szeptember 1. Nem tudom, mitévő legyek! Az egyik plakát arra figyelmeztet: a sör folyékony kenyér, az orvosok meg azt moádják: ne igyon sört az ember, mert az árt a szívnek, szívnagyobbodást, vagy mifenét oko-z és attól meghal az ember. Szóval a sör veszélyes és mégis gyártják, a dohány veszélyes és mégis termesztik, a spenót is veszélyes és mégis megetetik a gyerekkel... A fene sem érti. Azt hiszem, legjobb lesz, ha leszokunk az evésről, az ivásról, mert akkor legalább nem kell azon törnünk a fejünket a halálos ágyunkon, hogy milyen betegségben halunk meg. Azt már korábban is hallottam, hogy a pénz ártalmas. Nagy viták voltak arról, hogy mikor ártalmasabb az emberre, akkor, ha van, vagy akkor, ha nincs. Voltak, akik arra esküdtek, hogy akkor, ha nincs. Nos, most a vita eldőlt. Akkor ártalmasabb, ha van. Kiváló francia tudósokkal beszélgettem a minap. Ezek a tudósok sokfajta pénzt tettek mikroszkóp alá. Nem azt nézték, hogy hamis-e, hanem az, hogy melyiken mennyi bacilUs, mikroba, meg más efféle van. A mikroszkóp alatt aztán minden kiderült: az is, hogy válogatósak a bacilusok, meg a mikrobák, meg az is, hogy melyik pénzt szeretik jobban. Mert a mikrobák is válogatósak. Most a tudósok azt vizsgálják, hogy mit esznek ezek a bacilusok és mikrobák a görög, a spanyol, a kínai pénzeli, miért vannak rajta annyian és miért vannak kevesebben az angol fonton, a dolláron, mikor ezek többet érnek? A francia pénz viszonylag higiénikus és most még higiénikusabb lesz, mert olyan festéket használnak hozzá, ami nem ízlik a bacilusokn'ak, a mikrobáknak, sőt egyenesen megöli őket. A forintról semmit sem tudtak mondani. Azt nein vizsgálták. Szó, ami szó, veszélyes a pénz. És még veszélyesebbe lehetne tenni. Persze, ha megvalósítanák az Ötletemet, ha kiküldenének néhány szakembert Párizsba, akik tanulmányoznák, mit kell belekeverni a festékbe, hogy több legyen a papírpénzen a mikroba, bacilus és mit kell belekeverni, hogy ne legyen rajta egy sem. Namármost mindezek után meg lehetne valósítani a kétféle pénzgyártást. Lehetne gyártani olyant, amelyiken sok a bacilus — ez lenne a sik- kasztóké —, és lehetne gyártani olyant, amelyiken nincs bacilus, ez lenne a becsületes embereké- Ezek után a következtetés már kézenfekvő: a rendelőintézetekben el lehetne kapni a sikkasztókat és ezzel nagy terhet vennénk le a rendőrség válláról. Ez a módszer talán elvenné a sikkasztok étvágyát. De, ha ez sem segítene, akkor még mindig hozathatnánk be Indiából abból a növényből, amit most fedeztek fel és amely állítólag elveszi az ember étvágyát. Igenám, de ez csak akkor használna, ha a sikkasztó, mielőtt sikkasztani akar, megenné ezt a gyógynövényt. De hol van ilyen sikkasztó? Ha már a pénznél tartok, elmondom azt is, hogy kivel találkoztam a minap Isztambulban: Szulejman Baltacival, a pénzégetővei. Igen, ez a mestersége. Pénzt éget. Immár húsz éve. Milliószámra veti tűzbe a török bankjegyeket és csak arra kell ügyelnie, hogy ezekből a bankjegyekből csak hamu maradjon, mert ha valamelyik csálc úgy ég el, hogy rajta marad a sorozatszám, akkor már selejtes munkgt végzett. A sorozatszámért ugyanis a nemzeti bank az érték egy bizonyos részét kifizetné a felmutatónak. Néztem, néztem, hogy égnek a bankjegyek Isztambulban, és arra gondoltam: a tudósok szerint kisebb baj, ha nincs az embernek pénze, mintha ván. Az emberek viszont mit sem törődnek a tudósok véleményével, csak gyűjtik a pénzt és jobban félnek a pénztelenségtől, mint a betegségtől, pedig a pénz ártalmas, a pénz veszélyes, a pénznem boldogít. Ezt én mondom, Vitéz Johannes tíári, és nekem elhihetik. A boldogság egészen más. Boldogság például tudni: hol van a férj. A napokban részt vettem egy temetésen. Sírt az özvegy. És sírás közben fogaddá a részvétnyilvánitásokat. Az egyik barátnője így szólt hozzá: — Szegénykém, most leszel csak igazán egyedül. Ülsz a kandallónál és hiába várod a párocskádat. — Öh — legyintett az özvegy —, hozzászoktam... És most legalább tudom, hogy hol van. Vagy még nagyobb boldogság, ha az ember idős kárában olyant mobdhat magáról, mint az egyik sejk. összehívta a háremhölgyeit és bejelentette nekik: — Rossz hírem van számotokra. Őszintén és férfiasán bevallom, hogy beleszerettem egy másik hárembe... Ez az ő boldogsága és nem a mienk, mert nálunk még a migrén is bűn lehet. Éppen a napokban beszélgettem az egyik igazgató ismerősömmel, aki így panaszkodott. — Képzelje, a titkárnőmnek panaszkodtam, hogy tegnap este rettenetes migrénem volt. A titkárnőnek felcsillant a szeme és így válaszolt: — Láttam, szép szőke migrén volt. Ebből is látszik, hogy nálunk a pénz már nem boldogít, a migréntől még fáj az ember feje és közben nő a válások száma. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Hogy képzeli el Bonn az NDK kifosztását ? A lap mottója: A bonni kutatási tanács „szürke tervé” szerint az NDK-t annektálni kell, és valamennyi szocialista vívmányát fel kell számolni. Mende és Grabl „szürke terve” megfelel Göring „zöld térképének”, amely a nürnbergi perben, vád tárgyát képezte. A bonni kormány vezérkara átfogó háborús elméletet dolgozott ki, amelyben lefektette a pszichológiai hadviselés, a burkolt háború, és a nyílt katonai megszállásig terjedő eszkaláció tervét. * ., íme, lássuk a hiteles bizonyítékát annak a páratlanul arcátlan, diktatórikus hangnak, amely- lyel a kutatási tanács rabló és leigázó tervét a szuverén Német Demokratikus Köztársasággal szemben megfogalmazta. Bonn az NDK-t tőkés alapon akarja átformálni, integrálni és rendezni __________ „ Fennmarad a kettős feladat — Közép-Németország gazdaságát és társadalmát a szabadság szellemében átalakítani, hogy azt ilyen módon Nyugat-Németor- szággal együtt egységes gazdasági és társadalmi tömbbé integrálhassuk ... Az újraegyesítésre vonatkozó előkészítő gazdaság- és szociálpolitikai megfontolásokat a piac- és versenygazdaság alap- feltételeihez idomítani... Az átalakítás és az integrálás időtartamát nem lehet előre meghatározni, annak minél rövidebb ideig kell tartania". (Zöld terv, 16—18 old.) A háborús bűnösök konszernjének tervei „Az újraegyesített Németországban alapjában piacgazdasági rendnek kell uralkodnia. Ilyen értelemben a kutatási tanács elsősorban az úgynevezett népi tulajdonban lévő ipari üzemekkel foglalkozott. E javaslatok szerint az újraegyesülés során jogilag és gazdaságilag független vállalkozásokká kell válniok. . . Sok esetben célszerű lesz úgynevezett üzemhasználati szerződéseket kötni, mért ilyen módón különösen hatékonyan jut érvényre a magánvállalkozói kezdeményezés”. (Szürke terv, 20—21 old.) A szakszervezetek jogainak megszüntetése „A Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének az iparkamarában gyakorolt jogai megszűnnek. Az SZNSZSZ társadalombiztosítás regionális irányító szervei beszüntetik tevékenységüket. A munkaközvetítés és munka- nélküli segély szervezésére vonatkozó javaslatokat a társadalombiztosítás átmeneti szabályozásával egyidejűleg leszavazták. Ugyanúgy, mint ott, a munkanélküli segély területén előirányozták, hogy a Szabad Német Szak- szervezeti Szövetség, a szövetséghez tartozó egyes szakszervezetek vagy egyéb megfelelő intézmények politikai, szervező és Grúziának vannak tisztán gyógy hatásokra specializált Üdülőhelyet is; Ide a dolgozók 80 százalékban ingyenesen vagy kedvezményesen kapják beutalójukat. pénzügyi irányítása megszűnik.” (Szürke terv, 238, 294, 359 old.) A példás kulturális intézmények megszüntetése „Az iparftanuló-intézeteket fel kell oszlatni. A mezőgazdasági szakoktatást az újraegyesüléssel kapcsolatban keletkező viszonyokhoz kell alkalmazni”. (Szürke terv, 264—265 old.) A parasztok földje junker-kézben „Az újraegyésülés időpontjában a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek magángazdasági üzemekké való átalakítása felelősségteljes és minden összehasonlítható példa nélkül megoldandó feladatot fog képezni...” (Szürke terv, 265—273 old.) „Sokrétű munka44 az X napra „Amint az összképből is látható, a kutatási tanácsnak nagyon sokrétű feladatot kell megoldania. A tanács igyekezni fog állandóan tájékozódni... Nincs kizárva, hogy az újraegyesülés, mint konkrét feladat, korábban fog felmerülni, mint azt jelén pillanatban feltételezhetnénk. A kutatási tanács a maga részéről mindent el fog követni, hogy állandóan felkészülten várhassa az eseményeket.” (Szürke terv, 24. old.) Már a konkrét tények is azt bizonyítják: a bonni szerzők „újraegyesítésről” beszélnek, — dé erőszakos Anschluss-t, a puszta és brutális bekebelezést tervezik. „Szabadságról” beszélnek — de mindazt meg akarják semmisíteni, amit az NDK lakossága a fasizmus alól való felszabadulás után a népi tulajdontól kezdve a modern szövetkezeti mezőgazdaságon keresztül egészen a példás népművelési rendszerig magának teremtett. A kutatási tanács „szürke terve” az önleleplezés okmánya. Abból indul ki, hogy német földön kitör majd a háború, amely az NDK erőszakos bekebelezését lehetővé teszi. Ez az elgondolás nép>ellenes, veszélyezteti a békét, antiszociális, antidemokratikus és embertelen. Műtét hipnózisban alatt a beteg rózsákat szedett Operáció A Köztársasági Kórházban Szófiában műtétet végeztek minden altatószer nélkül hipnózis segítségével. Az orrfal elferdülésének operálása hipnotikus álomban, eddig nem szerepelt az orvosi irodalomban, feltételezhetően a Világon ez az első hasonló eset. Szijkát nem első ízben altatják el hipnózissal". De az utóboi tíz nap folyamán kezelőorvosa, dr. Dlncso Trajkov a hipnotikus álom idején a beteg figyelmét nem előző idegbetegségének gyógyítására irányítja, hanem az orr fájdalmainak csillapítására. A betegen el kell végezni az elferdült orrcsont, az orrfal porcogójának műtétjét, amely akadályozza a lélegzésben. Az orvos mindennap kezeli, azt sugallja neki, hogy szép parkban sétál és rózsákat szed. A beteg nem fél, annak ellenére, hogy már máskor is feküdt műtőasztalon és a műtét folyamán több ízben is elvesztette eszméletét. Nem fél már a Sebészi műszerektől sem, amelyeknek láttára azelőtt azonnal remegni kezdett. Reggel minden félelem nélkül jött a műtőterembe. Leül a székbe és néhány pillanat alatt, a szuggesztió hatására meseszel ű álomba merül. Mennyi rózsa, fehérek, pirosak és hogy illatoznak. Szakít belőlük és csokrot köt. Némelyik rózsa tövise megszórja, de elég a hipnotizáló orvos néhány nyugtató szava, a fájdalom máris elmúlik. Azalatt, míg Szijka „virágokat szed”, Sztamo Popovszki sebész megkezdi a műtétet. Nem fáj-e majd, novokain, adrenalin nélkül? Az orvosok bíznak a hipnotikus szuggesztió hatásában. De ellenőrzésre előbb átszúrják az orreimpát tűvel. Szijkának nem torzul el az arca és nem vérzik. Valamikor javasasszonyok jártak el így, azért javasasszony-szimp- tómának is nevezik. Megkezdődik a műtét. A különben igen vérzékeny testrészen csaknem semmi vérzés nem mutatkozik, az a kevés vércsepp, mely a műtét folyamán megjelenik, kevés, sokkal kevesebb, mint amikor vérzéscsillapítót alkalmaznak. A sebészorvos elválasztja a nyálkahártyát és feltárja az elferdült csontot. A véső, amely az orrcsontba fúródik és a kis kalapács rámért ütései nem képesek megszakítani a virágszedés kellemes hangulatát c. meseszép parkban. Elmúlik öt, azután tíz perc, fél óra... Az elferdült csontokat kivésték és eltávolították. S mindezt fájdalom és erősebb vérzés nélkül. A hipnotizáló orvos tovább kíséri a beteget a rózsa- kertben és az folytatja a virágok szedését. A csokrokat két kezelőorvosának kívánja ajándékozni. A műtét már vége felé tart. A műtétet nem egészen egy óra alatt fejezték be, bár más esetekben az orvosnak ehhez a műtéthez kilencven percre volt szüksége. — Most egytől ötig számolok,... Az ötösnél jó hangulatban ébredsz, olyan jó hangulatban, mint eddig soha életedben... Egy, kettő, három... Dr. Trajkov szavai után Szijka kinyitotta szemeit és elmosolyodott. Gondtalanul örült, mint egy kisgyerek. De hol van a rózsacsokor? Most már érti, hogy ez csak egy szép álom volt és hogy nem nyújthatja át a csokrokat a két orvosnak. — Szeretném, ha ma kimehetnék és igazi rózsákat szedhetnék. Nagyon szeretnék csokrokát ajándékozni maguknak. Ezekkel a szavakkal hagyta el a műtőt. Grigor Popov