Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

1966. szeptember i. ' fÖf^S MEGYE! SEPÜJSÄÖ 9 Szekszárd-vidéki pincék — közelről | Ezer, ezerötszáz? Ki tudja! Nem hiszem, hogy va­lakinek is eszébe jutott pontosan megszámolni, de azt hiszem, nem is lehetne, már csak azért sem, mert a szám mindennap változik. Az viszont tény, hogy a nagy­tömegű pince a szekszárdi hegy­vonulatnak egyik jellegzetessége. Mint ahogyan a tihanyi hegy fő­ként a turisztikai kuriózumnak számító apátsági templomáról is­mert, vagy a Gellérthegy a Ci­tadelláról, úgy a szekszárdi hegy­vonulat képe a messziről is nagy­szerűen látható présházaival, pincéivel együtt marad meg az emlékezetben. / Ha ezekre azt mondjuk, hogy szőlőfeldolgozó és bortároló he­lyiségek, az csak fél igazság. Ezek szerves részei e vidék élet­formájának, jó, vagy rossz hatá­sukkal még a politikai, vagy iro­dalmi élettel is nagyon szorosan összefonódtak a régi időkben. Ha a város egyik főteréről, a Béla térről elindulunk fel, a Kálvária-hegynek, 100 métert sem kell menni ahhoz, hogy pincékre bukkanjunk. Az elágazásoknál akármerre fordulunk, pincékhez jutunk. Köztük akad olyan, am^ lyik előtt ott van a tekintélyes présház, egy része azonban csak partba vájt üreg, amelynek be­járatát többnyire korhadó ajtó zárja. Ezeknek egy részét látha­tóan már nem használják. A vá­rosi tanács vezetői a megmond­hatói, hogy ugyanakkor mennyi bonyodalmat okoznak ezek a pin­cék. A turistaszálló például már elkészült, építették hozzá a víz­vezetéket és a szennyvízelvezetőt, de közben megakadt minden a pincéknél. Megannyi kisajátítási, tulajdonjogi vita merült fel, egy, vagy két négyszögölnyi terület miatt. Odébb az útépítés került kap­csolatba a pincékkel, vagy éppen a családi lakóházépítés... Kadarka utca. Hogy honnan származik az utca neve, nem két­séges: a szekszárdi borvidékre jellemző fajtát örökíti meg. A város mellett, valamikor a régi időkben sűrű pincesor alakult ki. Ezt a hosszú pincesort nevezték el Kadarka utcának. Ám a város terjeszkedése már csaknem teljesen megemésztette ezt is. Az utca déli részénél épült meg a város legnagyobb általános iskolája. A szemben lévő oldalon sajtérlelő üzem működik, az egy­kori borospincéket sajtérlelésre használják. Az egyik düledező présház mögül kiemelkedik az új cukrászüzem, odébb kertes csa­ládi házak. A Kadarka utca má­sik oldalán daru emelkedik a magasba. Épül az új középiskola. Az utat, amelyen azelőtt ten­gelyig süllyedtek a lovas kocsik őszi esős időben, kikövezték, a szélére pedig betonszegélyt öntöt­tek, hogy felfogja a hegyről le­zúduló csapadékvizet. Tehát kor­szerű, autóközlekedésre is alkal­mas útszakasz épült a Kadarka utcában: A Kadarka utcán túl, vagyis a Kadaka utca fölött, ahol azelőtt ugyancsak a pincék sokasága so­rakozott, terül el a város egyik legújabb és legszebb lakónegyede. Már nemcsak családi lakóházak, hanem emeletes házak is épülnek itt A szőlőhegyen jelenleg min­denütt valamiféle kettősség ural­kodik,, ami egyrészt azt jelenti, hogy a pince sok helyen még tele van borral, de az elmúlás jelei kirívóak még itt is. A Kadarka utcában például jártam egy pin­cében, amelyben akkor körül­belül még 100 hektó bor lehetett. Az idős tulajdonos tsz-tag és a szőlőt háztáji gazdaságként mű­veli. Nem kétséges, hogy a család anyagi bázisánál nemcsak azelőtt jelentett sokat a „borospince”, hanem napjainkban is. Viszont itt is, másutt is, a fiatalabbak már más életformát választottak. A szekszárdi hegyvonulat köz- igazgatási hovatartozás szerint megoszlik: Szekszárd városon kí­vül számos község is érdekelt benne. A decsi részen, — vagy ahogy errefelé nevezik: decsi he­gyen —, egy újabb jellegzetesség­re bukkantam. — Drinóczi István vagyok — mutatkozik be a házigazda. Ahogy beljebb megyek, az épü­leten mindenütt látom a régi présházra utaló nyomokat. De ez most lakás. — Én itt is születtem a hegyen. Az apám vincellér volt az egyik gazdánál. Amikor magam kenye­rére kerültem, hozzájutottunk egy kis hajlékhoz, itt a hegyen, de az is szűkös, rossz volt, mint ami­lyen egy régi présház lehet. Köz­ben jöttek a gyerekek, meg egy kis pénzünk is összegyűlt, erre fel vettük meg ezt. Amint lát­hatja, ez sem valami előkelő, de azért annál jobb, mint amiben eddig laktunk. Meg főként Itt van az út mellett, könnyebb in­nen eljárni. — Hova jár el? — A vasúthoz. Ott dolgozom, Pályaőr vagyok. Már tíz éve. — A gyerekek? — Kettő már végzett, mint ipari tanuló. Az egyik vaseszter­gályos, a másik mezőgazdasági gépszerelő. A harmadik most ipari tanuló, ő cipész lesz. A két kisebbik még általánosba jár. — Hogyan tudnak innen isko­lába járni? Az egyik gyerek szól közbe: — Van itt iskola a hegyen. Ta­lán egy kilométerre. Csak meg akarják szüntetni, mert kevesen vagyunk || Két rádió is van a lakásban, de maga a lakás mégiscsak olyan, mint amilyen egy présházból átalakított lehet. — Talán sikerül innen is el­mennünk. Megüresedik egy szol­gálati lakás és azt mi kapjuk. — És a jelenlegivel mi lesz? — Eladjuk. — El lehet adni ilyen épületet? — Hogyne. Állandóan jönnek, keresik. Tetszik tudni, ez jó hely mert közel van az úthoz, itt a buszmegálló, s könnyen be lehet járni Szekszárdra, vagy akár más munkahelyre. Kiderül, hogy a környéken majd minden második présház­ban laknak. De az emberek nagy része átmeneti jelleggel lakik itt, amíg nem jut komolyabb lakás­hoz. Bekopogtatok az egyik házhoz, amely kívülről akkora, hogy sok falusi ház elveszne mellette. A jellegzetes, nagy ajtók, vasalás, závárzat, mind a présházjelleget tükrözik. Hübner Péter fogad, aki házasság révén került ide, né­hány éve. Bevezet a lakásba. Amikor megcsikordul a zárban az óriási présházkulcs, s kinyílik a terebélyes ajtó, szépen berende­zett, tiszta, kényelmes lakás tá­rul elém. — Mi is itt lakunk. Aztán hozzáteszi: — Eszünk ágában sincs innen elmenni. Miért mennénk el? Odébb Szablárék kis házikója tűnik fel Ez is présház volt, át­építették. Szabiár Béla bácsi közigazga­tási ember volt egész életében. Akkor költözött ki, amikor nyug­díjba ment, hogy hódolhasson hobbijának: a kertészkedésnek. Zöldséget termel, fákat, szőlőt olt, kapál, permetez, a napfelkelte már a kertben találja, a nap­nyugta még a kertben éri. Néhány méterrel odébb van as iskolaépület, s itt lakik a szolgá­lati lakásban a Kövesi család. Kövesi Ferencné tanítónő, a férje pedig bent dolgozik Szek- szárdon. Amint Kövesiné mondja, nagyon szeretnek itt, hiszen ki­váló lakásuk van, az embereket, tanítványokat is megszerette a sok speciális nehézség ellenére, ők viszont mégis elvágyódnak innen, az egyik faluban építkez­nek. Mint mondja, főként azért, mert nincs villany. Ahány család, annyi sors. Emeletes épülethez érek. Idős asszony szedegeti előtte a barac­kot. A szőlő gazban, a sorok hiá­nyosak. — özvegy Balázs Istvánné va­gyok. Beljebb invitál. A méretek félreérthetetlenül mutatják, hogy a tulajdonos va­lamikor nem tartozhatott a sze­gényebb néprétegek közé. Balázs- né meg is erősíti a sejtésemet: — Tetszik tudni, ez úgy tör­tént, hogy annak idején az uram nagyapja bíró volt. Namármost, sok haragosa akadt a faluban, és felgyújtották bosszúból a tanyá­ját. Itt állt az is ezen a szent helyen, csak nádtetős volt. Eire mondta, hogy na, majd én ki­fogok rajtatok, építek olyan ma­gas présházat, amelynek nem le­het elérni egykönnyen az ere­szét. Erre fel építette meg ezt az emeletes épületet. Persze tehette, mert akkoriban még megvolt hoz­zá a tehetség. — Hány hold volt az a „tehet­ség”? — kérdem. — Száz körül. De présházunk is volt még másik kettő is. Amint elnézem, az épület igén jó állapotban van. Ám ennek az ideje is lejárt, a mögötte lévő életformával együtt. Az egyik helyen kapásokkal találkozom: a szőlőhöz tartozó tanya feltétlenül a szerényebbek közé sorolandó. Az idős, 77 éves tulajdonos, Könczöl András a lakóhelyiségben reggelizik. A vő, Báli János, — egyébként AKö le­dolgozó, most szabadnapos és a háztájiban kapálgat —, mutatja be az immár múzeumnak is beillő épületet. A nádas tetőszerkezet még úgy készült, hogy ahhoz egy gramm fémet sem használtak fel. Odébb egy másik présház — Németh Ferencék használják, mi­vel ők művelik a hozzá tartozó szőlőt —, ugyancsak inkább mú­zeumba illene. Veretes, de már rozsdaette vasajtók, falba épített, régi díszítésű szekrénykék, szét­nyitható pad, a gerendákon pedig vízhordó rudak lógnak. Az épületek ma már elsősorban csak arra jók, hogy eső idején van hova bújni. Viszont érdemes megnézni őket kívülről is, belül­ről is: mint régiségek, nagyon ér­dekesek. Voltaképpen érdemes is lenne megmenteni néhányat kö­zülük, akár ezen a részen, akár a városhoz közelebb, mert ezeken keresztül pontosan konzerválható lenne a régi életforma sok árnya­lata, amiből természetesen az utókor mindig tanulhat, és tanul­nia is kell. Mint idegenforgalmi kuriózum is számításba jöhetne néhány ilyen régi pince a prés­házzal, berendezésével együtt. Ma ugyanis még található belőlük bő­ven, de minden évben kevesebb. || Ha megállunk valahol és körülnézünk, majd minden oldalról egy új szőlő­kultúra nyomai láthatók. Az egyik oldalon a tsz teraszosit, a hegygerincnél az állami gazda­ság szőlői kezdődnek. Lent, a völgyben ugyancsak az állami gazdaság telepít egy nagy táblát. Igen. Mert így többet terem és géppel is lehet művelni. A város északi szélén, az állami gazda­ság modem, gépesített szőlő- feldolgozója működik évek óta, ami egymaga akkora kapacitású, hogy több száz régi présház sem ért fel vele, vagy a pincéje ak­kora, hogy akár autóval is le­hetne benne mozogni. A sok száz pince Szekszárd vi­dékén ma már egy letűnőben lévő életforma emléke csupán. Az új élet teret hódít magának min­denütt. BODA FERENC Az elektromos áram hatása az emberi szervezetre Kaptuk az alábbi levelet: „Tisztelt Négyszemközt! A villany áramütés* ről írott, tanulságos és érdekes cikkük olvasása után bátorkodom megkérdezni, hogy milyen hatás­sal van az elektromos áram az em­beri szervezetre? A felvilágosítást előre is hálásan köszöni egy hű­séges olvasójuk.” is tartja. (Hizlaló hatás!) Egyéb fű­szerek kis mennyiségben az étvágy fokozására előnyösek lehetnek. Min­den esetben a megszokástól függ. Aki nem szokta meg a fűszeres ételeket, az a fűszermentes ételeket is jó étvággyal fogyasztja. Nagyobb mennyiségű fűszer (bors, paprika stb.) feltétlenül káros! Különösen a kiürítő szerveket, a veséket tárnái ja meg! Főleg olyankor látjuk ezt, ha a kiürítő szervek gyulladása, vagy gyulladási készsége ál] fenn. Kedves Olvasónk! Met, amikor a háztartások is „villamosítva” vannak, kérését annyira közérdekűnek tart­juk, hogy soron kívül megválaszoljuk. Az áram be- és kimeneteli helyén a vezetővel érintkező bőrfélületen úgy­nevezett „áramjegyek” jönnek létre Ezek főként a tenyérén és ujjakon valamint a fejen fordulnak elő. Ke­rek, sárgásfehér, élesen határolt és középen bemélyedő területek. Súlyo­sabb esetben a sérülés területén el- szenesedés is látható. Elektromos ívfény hatására kiterjedt és mélyre­ható égési sérülés keletkezhet. Ilyen esetben a környezet megpörkölőlhet és a sérülés körüli bőrfelületen a megolvadt fémvezetékből származó színes fémlecsapódás található. A villámtól sújtottak bőrén sajátos fa­ág, seprő, virágszerű elágazó rajzo­lat keletkezik. Az áramütés miatt beálló izomgörcs következtében csont­törés is előfordulhat. Az áramütés hatására magasból lezuhanó, vagy eleső balesetest a legkülönbözőbb sé­rülések is érhetik. Bár az elektro­mos áram az emberi test valamennyi szervét megtámadhatja, veszélyessége azonban elsősorban az elektromos áramnak a szívre és a légzésre gya­korolt hatásával mérhető le. Ha az eset riém végződik halállal, szabály­talan szívműködés, szívtáji fájdalom, szívdobogás jelentkezhet. Az esetek kisebb részében a légzőközpont bé­nulása okoz életveszélyt, illetve ez a halál előidézője. Különösen ilyen esetekben van kilátás eredményes be­avatkozásra. Az idegrendszer részé­ről fájdalmak, görcsök, epilepsziára emlékeztető roham, idegsokk, esz­méletvesztés fordulhat elő. Halálosan végződő esetekben az eszméletvesz­tés már az áramütés pillanatában be­következhet. Az is előfordul, hogy az áramütött sikoltozik, menekülni igyekszik. Ha a segítség elég korán érkezik, s megszabadul a veszélyes helyzetből, eszméletét sem veszti el. Az sem ritka eset, amikor az áram­Fogkö Idézünk egy levélből: „Kedves Négyszemközt! Azt olvastam, hogy a fogkő a fognak legnagyob ellen­sége s miatta Hullanak ki az egész­séges fogak is idő előtt. Legyen szíves megírni, hogyan képződik a fogkő? Van-e olyan fogkrém, ame­lyik azt eltávolítja, vagy feloldja? Fogaink nagyon jók, de az egész család fcfogköves”. A választ há­lásan köszöni egy olvasójuk.” Kedves Olvasónk! Sajnos igen ke­vesen tudják, hogy a fogkő milyen nagy veszedelmet jelent még a leg­egészségesebbnek látszó fogaknak Is. azért válaszunkat soron kívül leközöl­jük. A fogkőképződést a dohányzás is elősegíti. A fogakat használni kell! Ha valaki csak féloldalt rág, a hasz­nálaton kívüli fogai tönkremennek. Azokon igen nagymértékben képző­dik a fogkő. A fogkő sajnos nem szépséghiba. Elhanyagolás esetén az egészséges fogsor teljes kihullását okozza. A fogkő, növekedése révén a foghúst mind lejjebb nyomja, a fog meglódul, majd kihull. Teljes biztonsággal a fogkövet csak arra való műszerrel lehet eltávolítani. A foghús alatti köveket is el kell tá­volítani, különben eredményt nem ér­hetünk él. A fogkövek teljes eltá­volítása után következik a foghús kezelése. Idejében keressük fel a fogszakorvost, mert az elkésett estek már nem javíthatók, s a fog­sor megmentése lehetetlen. Tehát a fogkő jelenléte nemcsak rontja a fogakat, hanem az elülső fogakon nagy elhanyagoltságot mutat és nem Is étvágygerjesztő látvány. Legjobb tanácsunk: Félévenként mindenki keresse fel a fogorvost, aki a fogait rendben fogja tartani, s így sok más betegségtől is mentesül. Foglalkozási betegség ütött a baleset után még percekig eszméletnél van és csak azután esik ; össze eszméletlenül, vagy éppen for­dítva, az áramütés pillanatában be- következet eszméletvesztés után né­hány perc elteltével újra visszanyeri eszméletét. Ártalmasak-e a fűszerek ? „Kedves Négyszemközt! Az orvo­sok nagyon tiltják a fűszerek fo­gyasztását! Köztudomású, hogy a magyar a világ legnagyobb fűszer­fogyasztója. Legyen szíves megírni e kérdésben mi a véleménye? Ho­gyan néz ki ez a kérdés tudomá­nyos megvilágításban. A választ előre is köszönjük és nagy érdek­lődéssel várjuk. Egy fűszerke .Ívelő család.” A fűszerek közül legközönségeseb­ben használt a konyhasó. Hús, vagy vegyes táplálkozás esetén mindig van az ételekben elegendő mennyiségű konyhasó, úgy hogy külön sózásra nincsen szükség. A sózás, éppúgy, mint a cukorfogyasztás hátránya, hogy szomjúságot okoz, amely aztán folyadékfelvételt tesz szükségessé. A szomjúság csillapítására pedig sós étel után szeszes italt jobban szeret­nek fogyasztani, mint vizet. A fo­lyadékot ilyenkor a szervezet vissza Van-e foglalkozási betegség? «=* kérdezi egy szekszárdi olvasónk. Azt is szeretné tudni, hogyan le­het e betegséget megkapni, kik kapják meg? A betegség egyes alkatilag ideg­gyenge egyéneken, egy bizonyos fog­lalkozás keretében nyilvánul meg. Sokszor ismételt cselekménnyel kap­csolatban beálló, rendszerint merev­görcs, vagy remegés, esetleg „bénu­lás”, amely által a művelet, cselek­mény kivihete tienné válik. A kétség­telenül ideges megbetegedés létre­jöttében színlelt, mesterkélt momen­tumok, lelki feltételezettség, okvetle­nül szerepet játszanak. A beteg a neki nem kedves feladatot ilyen mó­don elhárítja magától. Leghétköz­napibb formája az „írógörcs” (me* gigráfia). Egy két sor írás után, né­ha már az írás kezdetén az ujjak görcsösen behajtanak, vagy kifeszül­nek. Máskor remegnek, vagy moz- dí ihatatlanok lesznek, ami által az írás enyhe esetekben eltorzul, más­kor teljesen lehetetlenné válik. E- mellett se szeri, se száma a külön­böző foglalkozási görcsöknek, ame­lyek közül megemlítjük még a zon- gorások, hegedűsök, gépírók, szabók, órások. .. stb. foglalkozási görcseit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom