Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

2 TOT.WA WEGrrBI NEPUjsag 1966. szeptember 1. De Gaulle találkozott a ¥DK képviselőjével Gaulle francia elnököt Norodom Szihanuk köszöntötte a Phnom Penh-i repülőtéren. Országos kenyérgabona- termesztési tanácskozás Pécsett A Kambodzsába érkezett De Szerda délelőtt megkezdődtek De Gaulle tábornok, francia köz- társasági elnök és Norodom Szi­hanuk kambodzsai államfő kö­zött a politikai tárgyalások. Fran­cia részről a politikai eszme­cserén részt vett Couve de Mur- ville külügyminiszter, Manach, a külügyminisztérium ázsiai osztá­lyának igazgatója, Argód Phnom Penh-i nagykövet. Kambodzsai részről jelen volt Norodom Kantol miniszterelnök, Son Sann tanácsadó, Don Nol tábornok, fő- parancsnok. Megvitatták, hogy Kambodzsa és Franciaország milyen elveket fogadjon el a vietnami konflik­tus politikai megoldásának elő­De Gaulle és Nguyen Thuong megbeszélése 35 percig tartott — tűnik ki a tárgyalással foglalkozó későbbi hírügynökségi jelentések­ből. segítése érdekében. Foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatok­kal, elsősorban a gazdasági és katonai együttműködéssel. A megbeszélés alkalmával De Gaulle tábornok elismerően nyi­latkozott Kambodzsa független­ségi és semleges politikájáról, s kijelentette, hogy „a világ e tér­ségében kialakult jelenlegi hely­zetben ez az egyetlen jó politika”. Norodom Szihanuk a maga ré­sziéről rámutatott, hogy országa csatlakozott a De Gaulle által kifejtett elgondolásokhoz és re­méli, hogy hamarosan érvényesül­ni fognak azok az elvek, ame­lyeknek el kell vezetniük az ázsiai békéhez. milyen módon sem tud hozzá­járulni a délkelet-ázsiai béke helyreállításához. A Washington Post szerdán ve­zércikkben foglalkozik De Gaulle esetleges közvetítő szerepének lehetőségével. A lap a hivatalos véleménytől némileg eltérően azt írja, hogy a francia elnök kambodzsai látogatása esetleg hozzájárulhat a feszültség enyhí­téséhez, bár a vezércikk szerint erre kevés az esély. „Sajnos” a tábornok alig tett többet annál, hogy ismét leszögezte közismert szembenállását az amerikai po­litikával. Ez aligha nyújthat ala­pot gyümölcsöző tárgyalásokhoz — írja a lap. — Ugyanakkor azonban haszon is származhat abból, ha Johnson elnök Gua­deloupe szigeten vagy valamelyik semleges szigeten találkozik De Gaulle-lal, annak Karib-tengeri körútja során. Ez legalább is azt tanúsíthatná, amit Johnson sok alkalommal elmondott: hogy minden lehetőséget kihasznál egy tisztességes megoldás érdekében. (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy kockázatot vállal, aki az optimális időn belül is a leg­optimálisabbat akarja kivárni. Az őszi rengeteg teendő és az eset­leges sok eső miatt csak úgy le­het befejezni a gabonavetést ok­tóber végére, ha az egész ország­ban megkezdik a vetést október elején. Sokkal jobb akkor föld­be tenni a kenyérgabona vető­magját, mint esetleg november­ben. A szövetkezeti vezetők úgy szervezzék a munkát, hogy minden egyebet rendeljenek alá az októberi búzavetés­nek. Minél előbb vizsgálják felül a vetéstervüket. Az általános fejlődésben, ami az utóbbi években történt, a leg­újabb állomás az, hogy egysze­rűbbé, biztonságosabbá és sókkal olcsóbbá teszik a vetőmagter­mesztést. Országos ellátásból csak minden negyedik évben kap bú­zavetőmagot egy-egy gazdaság és azt kell tovább szaporítania, te­hát évről évre megtermelni a saját szükségletét. A szállítás­ban ez annyit jelent, hogy az eddigi 8—9000 vagon vetőmag helyett évente, csak körülbelül 700 vagon szállítás szükséges. Természetesen az új termesztési Az építésügyi miniszter elren­delte a jövő évi építési igények haladéktalan bejelentését. Ennek megfelelően be kell jelenteni minden olyan építőipari igényt, amelynek megvalósítását minisz­tériumi és tanácsi építőipari vál­lalattól, vagy kisipari építőipari szövetkezettől kérik. Az építtetők sürgősen jelentsék be igényüket az építés helyéhez legközelebb levő kivitelező szer­vezetnek. A bejelentésnek tar­talmaznia kell a legfontosabb adatokat, többek között az épí­tési feladat megnevezését, helyét (város, község, utca, házszám) a lakások számát, az épület szint­rendszer fokozott követelménye­ket ró a szövetkezetekre: teljes gyomirtásra és tisztítógépekre lesz szükség mindenütt. Az idei aratás tapasztalába végkép bebizonyította, helytelen rendre vágni a már érett gabo­nát. A rendre aratás csak a viasz­érésben lévő búzánál előnyös, ami körülbelül egy hétig tart. Néhány megyében, különösen Nyugat-Dunántúlon sok gabona veszített az értékéből, sőt károk is keletkeztek amiatt, hogy az aratás dandárjában is alkalmaz­ták a rendrevágást. A talajmun­kákról szólva Keserű János han­goztatta, a nyári szántást lehet helyettesíteni közvetlenül az ara­tás után, amíg nincsenek gyo­mok a tarlón. Tehát gyorsan kell végezni a tarlóhántást és ahol ez nem lehetséges, ott feltétlenül ekére, talaj forgatásra van szük­ség. Természetesen mindkét eset­ben le kell zárni a talajt hen­gerrel. Több hozzászólás hangzott el a vitában, tudományos kutatók, vezető szakemberek és mások fej­tették ki nézetüket, mondták el tapasztalataikat. Az országos ke­nyérgabona-termesztési tanácsko­zás eredményeként nyilván még to­vább fejlődik a mezőgazdaságnak ez az alapvetően fontos ága. jeinek számát, valamint az épí­tési engedély, a költség-előirány­zat, a befejezési határidő, a terv­szolgáltatási idő és a finanszíro­zási mód adatait. Az építési program tervszerű és gazdaságos megvalósítása ér­dekében csak azokat az építési igényeket lehet bejelenteni, ame lyeknek szerződéskötési feltételét — pénzügyi fecjezet, műszaki tervdokumentáció, hatósági en­gedély, stb. — már biztosították. A kivitelezők a munka elvállalá­sáról írásban értesítik az építte- tőket. Az új miniszteri rendel­kezést az Építésügyi értesítő ez évi 31. száma közli. (MTI). De Gaulle legfontosabb Vietnammal kapcsolatos megbeszélése... Rendelkezés a jövő évi építési igények bejelentéséről Jelena Rzsevszkaja : "béitler végnapjai — mítosz nélkül Nguyen Thuong udvariassági látogatásnak minősítette félórás megbeszélését a francia elnök­kel. Beszélgettünk — mondotta — és tolmácsoltuk neki elnökünk, Ho Si Minh baráti üdvözletét. Amikor egy újságíró megkérdez­te tőle, hogy mit tartalmazott Ho Si Minh elnök baráti üzene­te, Nguyen Thuong kijelentette: / Nem áll módomban többet mon­dani önnek, mint amennyit már megmondtam, ne mondasson ve­lem olyasmit,, amit nem mond­tam. Nguyen Thuong ezzel nyil­vánvalóan az „üdvözlet” és az „üzenet” közötti különbségre akarta felhívni a kérdező figyel­mét. Amikor azj; tudakolták tő­le, hogy azonnal visszatér-e Ha­noiba jelentéstételre, kitért a vá­lasz elől, de később hangsúlyoz­ta, hogy Phnom Penhbe nevez­ték ki és a jövőben nyilvánvalóan itt fog dolgozni. Gilbert Perol, De Gaulle szó­vivője a Nguyen Thuonggal foly­tatott megbeszélést a „VDK ma­gasállású képviselőjével teremtett közvetlen és személyes kapcsolat- felvételnek” nevezte. Kijelentet­te, hogy a találkozót még Pá­rizsban készítették elő a tábor­nok elutazása előtt. A megbeszé­lés fontosabb volt — mondotta — mint az elnök összes eddigi Vietnammal kapcsolatos találko­zói és sokkal közvetlenebb, mint azok a tárgyalások, amelyeket képviselői folytattak Hanoiban. Washington igen nagy figye­lemmel kíséri De Gaulle francia elnök kambodzsai látogatását. Bár az amerikai sajtó és rádió vezető helyen számol be a láto­gatás eseményeiről, hivatalos szervek igyekeznek leértékelni annak jelentőségét é azt han­goztatják, hogy De Gaulle sem­8. Hitler elérzékenyült és azt kí­vánta, hogy mutassák meg neki a horoszkópokat, amelyeket Himmlemél, a Gestapo tudomá­nyos osztályán elzárva őriztek. A jóslatokat, amelyek reménye­ket ébresztettek — mellékes volt, hogy mennyi az értékük —, a párthierarchia lépcsőfokain ke­resztül a birodalmi propaganda­miniszter feleségéhez juttattak el. Most már a horoszkópokban is hittek. Göbbels berlini lakásában a felderítek megtalálták fiának, Helmuthnak horoszkópját és el­hozták nekem. Most azonban két fó-fó horosz­kópot — a führer és a harmadik birodalom horoszkópját — hozták el Hitler követelésére, az óvó­helyre. Hitler a birodalmi pro­pagandaminiszter segítségével meggyőződött arról, hogy a ho­roszkópok — az április elején szenvedett szörnyű vereségek után — április második felére soha nem látott katonai győzel­meket ígérnek. Néhány nappal ezután, április 13-án szereztek tudomást Roose­velt haláláról. Vajon ez nem jel, nem történelmi analógia, nem fordulópont Németország sorsá­ban? Április 14-én megkezdődött a Vörös Hadsereg támadása. Mi­után áttörték az Odera bevehe­tetlennek hitt erődvonalát, Hit­ler főhadiszállása pánikba esett. A hivatalos Berlin gépkocsikon Münchenbe menekült. A Berlin­ből Münchenbe vezető országutat, amelyet elárasztottak az autók, a berliniek azokban a napokban a „menekülők birodalmi útvona­la” névre keresztelték el. Berlin 1 okosságáról viszont senki sem gondoskodott. A Vörös Hadsereg páncélos- és lövészhadosztályai hamarosan kö­rülzárták Berlint. Az oderai át­törés után Hitler arra készült, hogy főhadiszállásával áttelepül berchtesgadeni kastélyába (Ober- salzbergbe). Kiadták a parancso­kat, hogy fel kell készülni a ki­törésre. Bormann naplójában feljegyzi: „Péntek, április 20. A führer születésnapja, de a hangulat, sajnos, nem ünnepi. Az élen haladó csapatok megkapták az indulási parancsot”. Bormann irataiban — amelye­ket Berlin kapitulációja idején, a májusi napokban, a birodalmi kancellária elhagyott pincéjében vizsgálgattam, és amelyek most előttem vannak —, rádióüzenete­ket találok segédtiszjeihez, Hum- melhez és Frankhoz, az elszállá­solás előkészítésére vonatkozó rendelkezésekkel. Itt van Hum­mel válasza április 21-ről — a hivatalok és a részlegek elhelye­zésének tervével, amelyet már részben teljesítettek és kérik a terv jóváhagyását. Már átirányítottak Berchtesga- denbe egyes hivatalokat, továbbá Hitler archívumának egy részét, az egyik titkárát és háziorvosát, Morrelt, akinek rendkívül erős hatású élénkítő készítményeit Hit­ler már régen nem tudta nélkü­lözni és nem vált meg tőle. FORDÍTOTTA: KIS TAMÄS És még egy Hitler által elren­delt intézkedés, amelynek magya­rázata a berchtesgadeni terv: Dönitzet kinevezi az északi tér­ség (Nordraum) összes erőinek parancsnokává. A déli térség számára azonban nem neveztek ki parancsnokot, nyilvánvalóan azért, mert Hitler még reményke­dett benne, hogy sikerül eljutnia délre és ezt a helyet magának tartotta fenn. Mindent előkészítettek az indu­lásra. De április 21-én Hitler kiadja a parancsot, hogy Berlinnél in­dítsanak ellentámadást. Az április 22-én tartott tanács­kozáson Hitler meghallgatta a tá­bornokok beszámolóját a helyzet­ről, akik közölték, hogy az ellen- támadás, amelyet Schneider SS- tábomok irányított, nem járt si­kerrel és Berlint aligha lehet so­káig tartani. Azt ajánlották Hit­lernek, hagyja el a fővárost, hogy a csapatoknak lehetőséget adja­nak a visszavonulásra. Hitler hisztérikus rohamot ka­pott, árulással vádolta az SS-t és a hadsereget, azzal fenyegette a tábornokokat, hogy öngyilkos lesz és depressziós állapotba zuhanva, Bormann és Keitel társaságában eltávozott. Azt, hogy miről tár­gyaltak. nem tudjuk. Visszatérve Hitler fáradtan közölte a tábor­nokokkal, hogy Berlinben marad. Április 27-én napközben az éter tele volt rádióüzenetekkel Bormann távirataival Hummel- hez és Frankhoz. Lázas rendelke­zések mentek a führer érkezésé­nek előkészítésére. És a nap eredménye: „22. 4. 45. Berlinből. Hummel, Obersalzberg. Küldjétek a mai repülőgépek­kel haladéktalanul több ásvány­vizet, főzeléket, almalevet és küldjétek a postámat. Bormann birodalmi vezető”. Az indulás elmaradt. Az angol, amerikai csapatok közeledtek Münchenhez, amelynek szom­szédságában fekszik Berchtesga­den. Elmenekülni Berlinből, azt jelentette volna, hogy kiütött sakkfiguraként kerül az angol— amerikai csapatok kezébe. Hitler nem volt hajlandó erre. Hitler a földalatti bunkerben ült, legközelebbi cinkosaival. Éva Braun, Göbbels, aki egész életé­ben magáévá tette Hitler álnok szándékait, Bormann, GöbbeD naplójának szavaival a „szürke eminenciás”, aki még a nácipárt vezető köreiben is gyűlölt figura volt. „Utálatot ébresztett minden­kiben, aki csak ismerte” — írta róla Rattenhuber. Bormann egy sarokban ült, konyakot iszogatott és a történelem számára rögzí­tette Hitler kijelentéseit. Elképesztő, hogy semmire nem vágyakoztak úgy, mint arra, hogy bekerüljenek a történelembe. Bor­mann azt gondolta, hogy a fel­jegyzéseivel fogja ezt elérni. Ne­héz nagyobb korlátoltságot elkép­zelni annál, amit jegyzetfüzete tanúsít. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom