Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

1966. szeptember 1. TOLVA MEGYEI NElMDJSAG 3 A szállítási szerződések új rendszere Az új mechanizmus propagandistáinak Miben lesznek önállóak a vállalatok ? C on tos kormányhatározat lé- r pett érvénybe a mai nappal a szállítási szerződésekről szóló 10/1966. számú rendelet. A szál­lítási szerződések a vállalatok, szövetkezetek közti kapcsolatok tekintélyes részét szabályozzák, e szerződések alapján történnek az áruszállítások, szolgáltatások. Lényeges tehát, hogy milyen fel­tételekkel kötik e szerződéseket. A régi jogszabályt számos bírá­lat — hozzátehetjük, jogos bírá­lat — érte az elmúlt években, időszerű volt tehát újból szabá­lyozni a szállítási szerződések rendszerét. Annál is inkább, mert már ismertek a kialakítandó új gazdasági mechanizmus fő jel­lemvonásai, lényegében az elő' készítés időszakát éljük, a szo­cialista szervezetek közti gazda­sági kapcsolatokat tehát már le* hét a reform követelményeinek megfelelően alakítani. Az új jogszabálynak talán leg­szembetűnőbb jellegzetessége, hogy a megrendelőt tekinti a népgazdasági igények ismerőjé­nek, képviselőjének. Számos te kintetben szakít a korábbi gya­korlattal, amikoris a szállítási szerződéseket a lebontott népgaz­dasági terv alapján kötötték, nem elsősorban a jelentkező igé­nyeket vették figyelembe. Matói kezdve a szerződéskötési kötele­zettség csak a termékek egy ré­szére áll fenn, ezekre köteles a szállító — a megrendelő igénye alapján — szerződést kötni. A termékek központilag meg nem határozott csoportjára való szer ződéskötés szabad egyezkedés tárgya. Egyáltalán nem áll fenn szerződéskötési kötelezettség a megrendelőre, tehát nem fordul­hat elő például az, hogy „népgaz­dasági érdekekre” való hivatko­zással, de ténylegesen csak azért, hogy a raktáron lévő készletek elfogyjanak, meg ne romoljanak, köteles legyen azokat a vállala­toknak, kereskedelmi szerveknek „megrendelni” és átvenni. A rendelet kimondja, hogy „a szerződést olyan időben és időtartamra kell megkötni, amely a szükséglet-kielégítési érdekek­nek és a termelési lehetőségek­nek megfelel”. A szerződések időtartama tehát nem kötődik szükségszerűen a naptári idő­szakhoz, nem kell például egy terméket, amelyre a harmadik negyedévben lesz szükség, „biz­tos, ami biztos” alapon már a második negyedévre megrendel­ni, hogy aztán hónapokig raktá­ron heverjen. A korábbi gyakor­latnál, ha a szerződést a naptári évben nem teljesítették teljes egészében, a hiányzó rész meg- hiusúltnak volt tekintendő. Új­ból szerződést kellett kötni. A jö­vőben akkorra kell kikötni a szállítási határidőket, amikorra a szükséglet jelentkezik. Az elő­szállítást nagymértékben megszi­gorítja az új jogszabály. Szám­talan esetben fordult elő, hogy a megrendelést az év, vagy a ne­gyedév utolsó napjára igazolták vissza „fenntartva az előszállítás jogát”. így aztán az év végére várt gép, berendezés befutott már áprilisban. Az új jogszabály szerint korábban szállított termé­kért — ha külön nem állapodnak meg — csak a teljesítési határ­időkor jár az ellenérték, addig pedig csak őrzi a terméket a meg­rendelő, külön díj felszámításá­val. R észletesen szabályozza a rendelet a szerződéskötés módját, már megkötött szerző­dések módosításának lehetőségét. Ezek szerint a változó igények­hez kell alkalmazkodni a meg­rendelőnek és szállítónak is. Ha szükséges, el lehet állni a szer­ződés teljesítésétől, menet közben módosítani, természetesen az ad­dig felmerült költségek megtérí­tése mellett. Ki lehet kötni kü­lönleges minőségi előírásokat, egyes minőségi feltételekre pedig líijy megállanodni, hogy azokat a megrendelőnek jogában áll időközben közölni. Egyértelmű­en kimondja az új jogszabály, hogy a teljesítés helye a megren­delő telepe, vagy a rendeltetési vasútállomás. A szállítás tehát ezentúl a szállító kockázatára történik, neki kell gondoskodni olyan csomagolásról, amely meg­óvja az árut szállítás közben, stb. Uj a szállítási szerződések felté­telei közt az a szabály, hogy hi­bás átadás esetén — ha a telje­sítési határidő lejárta előtt a szállító kijavítja a hibát — men­tesül a következmények alól, nem kell kötbért fizetnie. Ez mind a szállító, mind a megrendelő, afo gyasztó érdekét szolgálja, hiszen érdekeltté teszi a szállítót abban, hogy a hibát mielőbb kijavítsa. A kormányhatározat szabályoz­za az úgynevezett különös szer­ződésfajtákat. Uj vonása ez a szerződések rendszerének, ilyen a kapacitás-lekötési szerződés, a fejlesztési szerződés, a raktári be­szerzés, valamint a bizományi szerződés. Ez utóbbi érdemel ta­lán a legnagyobb figyelmet A múltban ugyanis gyakran előfor­dult, hogy az ipari vállalat pró­bálkozásai új termékek bevezeté­sére meddőek maradtak, mivel a kereskedelem illetékesei nem ta­lálták azokat megfelelőnek (szá­mos ruházati cikk már „futott” az exportpiacon, amikor belföld­re nem kapott belőlük a gyártó vállalat megrendelést). Most ilyenek értékesítésére is mód nyílik, bizományi szerződés alap­ján, amikoris az értékesítés koc­kázatát átmenetileg az ipar vi­selheti. A szállítási szerződések új rendszere ma életbe lé­pett. Ezzel fontos lépést tettünk előre a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésében. (J) Nincsenek csendes napok a Petőd Tsz-ben Bonyhádion, de talán a környé­ken is úgy emlegetik; rekordot ért el a Petőfi Tsz: a gabona- betakarítással a községben első­nek végeztek, utána segítettek a Dózsa Tsz-nek. Ahogy végezteka kalászosok betakarításával, egyez­tették a tervet és az elért ered­ményeket. Búzából 530 holdat vetettek. A holdankénti átlag IS mázsa 93 kiló, a 14 mázsás ter­vezettel szemben. Árpából 210 holdat vetettek, s holdanként öt mázsával termett több, mint amennyit terveztek. Zabból 17 mázsa 80 kiló volt a holdankénti átlag. Most már a tényleges ered­mények kerültek a könyvelésbe. Az idén búzából 30 vagonnal, ár­pából 16 vagonnal termett több a tervezettnél. Az állattenyésztésben dolgozók sem maradnak el tervük teljesíté­sével. Szerződést kötöttek 81 hízó marha szállítására. A félévben 42-t extrém minőségben vettek át. A második félév terve is meglesz. Klőreláthatólag föle lesz a tervteljesítésnek. Sertésből 503- at vettek be a tervbe, de százzal több lesz. A termelőszövetkezet fő erős­sége a jó munkaszervezés. A ga­bonabetakarítás után azonnal hozzáfogtak az őszi vetések elő­készítéséhez. Az idén ősszel több mint 700 holdon vetnek kalá­szost. A talaj, a vetőmag már elő van készítve. Szeptember máso­dik felében a rozzsal kezdik a ve­tést. Sorrendben az árpa, az őszi keverék, majd a búza következik. Szeptember első hetében elkészül egy hatvan vagonos góré és azon­nal megkezdik az 50 holdon szer­ződésre termelt lengyel kukorica törését. Jó üzletnek ígérkezik en­nek a termelése, mert 100 kiló leadott lengyel kukorica ellené­ben 120 kiló szokványniinőségü kukoricát kapnak, s még mázsán­ként 50 forintot. A bonyhádi Petőfi Tsz tagsága hét-nyolc kilométeres körzetben dolgozik, két vontató a silót hordja, eddig 2150 köbméter silót készítettek, s a silógödrök színig megteltek. A határban, a major­ban, a magtárban, a baromfi- telepen, mindenütt szorgos munka folyik. Nincsenek csendes napok a Petőfi Tsz-ben. Nem is lehet, ha október 24-re végezni akar­nak az ősziek vetésével. A gazdasági mechanizmus re­formja lényegesen megváltoztat­ja a vállalatok helyzetét, mű­ködésük feltételeit. Az új gazda­sági viszonyok szükségessé és lehetővé teszik a vállalatok ön­állóságának, döntési hatáskörének és felelősségének növelését. Itt azonban nem a jelenlegi önálló­ság és hatáskör egyszerű mennyi­ségi fokozásáról van szó, hanem arról, hogy a vállalatok önálló­sága és felelőssége új tartalom­mal telítődik. A vállalatok tulajdonosa a szocialista állam, vezetőit — az igazgatókat — az állam nevezi ki. A vállalatok önállósága az úi mechanizmusban sem abszolút korlátok nélküli önállóság, ha­nem olyan cselekvési szabadság, amelynek kereteit és alapvető irányzatait az állam szabja meg, összhangban a népgazdasági terv célkitűzéseivel. A vállalati ön­állóság éppen olyan irányi táti eszköz a gazdasági hatékonyság, a racionális gazdálkodás és en­nek révén a társadalmi méretű gyarapodás szolgálatában, mint a gazdasági mechanizmus más eleme. Ezért az állami meghatá­rozza — a közvetlen tulajdonosi jogokból fakadó ténykedésen túl (vállalatok alapítása, megszűnte­tése, összevonása stb.) — azokat a szabályokat is, amelyek alap­ján (és amelyeknek megfelelően) az állam és a vállalat „osztoz­kodik” a tiszta jövedelmen, to­vábbá azokat az elveket, ame­lyek alapján a vállalatok a ma­guk részét felhasználhatják. Szólni kell arról is, hogy a vál­lalatok önállósága, döntési ha­tásköre nem egyszer s minden­korra adott. A kör az általános gazdasági helyzet, a piaci viszo­nyok és feltehetően az ágazati sajátosságoktól függően is vál­tozik. A reformot követő időszak­ban az önálló döntések (és az ezekhez szükséges eszközök) köre, a vállalatok választási szabadsága valószínűleg korlátozottabb lesz, mint később, amikor a piac — éppen a reform hatására — men­tes lesz a nagyobb feszültségek­től. Ebben a szabályozott közegben a vállalat önállóan dönt az álló- és forgóeszközok, továbbá a szellemi kapacitások felhasználá­sáról, A vállalat — ennek meg­felelően — a jövőben maga ala­kítja ki terveit, főleg a folyó termeléssél kapcsolatban, de fo­kozatosan mód nyílik arra is, hogy a központilag szabályozott határok között a fejlesztés és a bővítés terveit is maga alakítsa ki. Mindenekelőtt tehát a helyi termelési és üzletpolitika kiala­kítására vonatkozik a vállalati önállóság. Ennek kapcsán érde­mibbé válik a tervezés, hiszen a vállalatoknak érdekük lesz reáli­san számításba varrni a meglévő és az időközben gyarapodó erő­forrásokat. Lényeges, hogy a vál­lalatok olyan információs rend­szert teremtsenek, amely a nép- gazdasági szintű jelzésekkel együtt elégséges tényanyagot biztosít az ésszerű döntés és az optimális terv kialakításához. Ennek kap­csán a vállalatok a jövőben ön­állóan alakítják ki szervezeteiket, ügyviteli rendszerüket stb. Végeredményben tehát a vál­lalatok maguk döntik el, hogy tevékenységi körükön belül mi­lyen választékot biztosítanak és mennyit kínálnak eladásra, il­letve a folyó termelés megvalósí­tása érdekében mikor és milyen vállalattal létesítenek kooperá­ciós vagy üzleti kapcsolatot. Az eladók és a vevők szabadon álla­podhatnak meg a szállítás felté­teledben. Meg kell jegyezni, hogy a vállalat maga határozhat arról is, hogy közvetlen eladásra, te­hát rendelésre termel-e, vagy egy későbbi, kedvező piaci lehetősé­get remélve, rendelés nélkül, rak­tárra. A vállalat fejlesztési alapjá­ból (és amortizációiból) kicserél­heti elavult állóeszközeit és fej­lesztheti, bővítheti álló- és for­góalapjait. A vállalat magsa dönti el, hogy avult berendezéseit fel­újítja-e, vagy inkább újakat vá­sárol : az állóeszköz-gazdálkodás körébe tartozó döntések tehát lényegében vállalati hatáskörbe kerülnek. Ugyancsak a vállalat határoz arról, hogy a részesedési alapból kifizetésre kerülő bérkiegészítése­ket milyen arányban osztja szét a dolgozók között a vállalat össz- tevékenvségére gyakorolt befolyá­suk mértékétől függően. A fentiekben vázolt önállóság csak akikor érvényesülhet a nép- gazdasági érdekekkel összhang­ban, ha a vállalat részben maga viseli a gazdálkodással járó koc­kázatok anyagi következményeit is. Ennek forrása a vállalatnál maradó nyereségből képzett tar­talékalap. Dr. Varga György Tíz perc A frikában Jellegzetes afrikai növényekkel kísérleteznek Iregszemcsén Meghökkentő, de így van: há- térré attól a kísérleti parcellá- rom-négy lépés és az ember Ireg- tói, amelyen már magyar viszo- szemcséről Afrikába, pontosabban nyoknak megfelelően díszlenek Etiópiába ér. És e néhány lépés ugyanazok a növények után máris gyönyörködhet Afrika Az afrikai napfényt így biz- jellegzetes növényeiben. tosítják, hogy az „afrikai” parcel­Persze egy kis csalás van- a la fölött síneken futó tető van, dologban, mert Etiópia Iregszem- amely a megfelelő időpontban csen van, mindössze néhány mé- éjszakai sötétséget borít a nö- ________________vényekre. Á tadták a Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet részére készített modern, ön­1 tatókkal felszerelt 96 férőhelye» istállót. Az afrikai kísérleti parcella annak a tárgyalásnak az ered­ménye, amit a közelmúltban folytatott dr. Kurnik Ernő a Dél­kelet-Dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója Etió­piában. Etiópia a Magyar Nép- köztársaságtól egy tízezer hek­táros mezőgazdasági kísérleti in­tézet tervezését és megszervezé­sét kérte és, hogy ez a munka már mennyire előrehaladott bi­zonyítják az iregszemcsei kísér­letek is, ahol „afrikai éghajlat” alatt figyelik az afrikai kenyér­növényt, a tef-et, és a legfonto­sabb afrikai olajnövényt, a nug-ot A kezdeményezésre máris több afrikai országban felfigyeltek és hasonló segítséget kértek az in­tézettől

Next

/
Oldalképek
Tartalom