Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

TOLVA MTOTFT NÉPttJSAf? 19G6. augusztus fc fi Dombóvári YSE, Nagymányok és Bonyhád továbbjutott a Népköztársasági Kupában Szerdán négy csapatunk lépett pályára a Népköztársasági Kupa országos döntőjében. Közülük Máza-Szászvár Pécsett szerepelt és eredményéről csak pénteki szá­munkban tudunk beszámolni. Fadd a nagy költségek miatt le­mondta az NB III-as Ercsi elleni mérkőzését. DOMBÓVÁRI vse— SZEKSZÁRDI DÓZSA 8:0 (1:0) Szekszárd, 100 néző. Vezette: Ilkmann. Dombóvár: Bancsi — G. Kiss, Tamás, Komáromi, Póló — Egyed (Kalmár). Sonkoly (Kcr- pédi) — Szőcs, Márton, Horváth (Egyed), Garamvári (Sonkoly). Sz. Dózsa: Lickert — Tamási, Kálmán, Budináez (Czibók) — Herczig, Szűcs (Budináez) — Micskó, Kőműves, Rossi, Novak (Kormos), Czibók (Ungi). A ven­dégek kezdtek jobban, szinte ál­landóan birtokukban volt a lab­da. A 19. percben a Dózsa-véde- lem lest vitatott, Garamvári a rosszul helyezkedő Lickert mel­lett a bal sarokba vágta a láb - dát. 1:0. A túlsó oldalon Rossi szabadrúgása a kapufa tövétől m^nt ki. Szünet után egy ideig a Dó' sa kezdeményezett többet. A 10. percben Lickert a kaputól 30 mé­terre álló Egyed elé dobta ki a labdát, aki kapásból az üres szek­szárdi kapuba lőtt. 2:0. Minden tekintetben a hazaiak fölé nőttek az NB II-esek, de kü­lönösen csapatmunkában volt óri­ási különbség a vendégek javára. A Dózsa csatárai mindent egyé­nileg akarlak megoldani, a DVSE a bajnoki rajt előtt megnyugtató teljesítményt nyújtott. Kitűntek: Tamás, G. Kiss, Komáromi, Son­koly, illetve Rossi és Budináez. NAGYMÄNYOK—BUDAPESTI LANG VASAS SE 1:0 (0:0) Nagymányok, 300 néző. Vezet­te: Bors. Nagymányok: Szőcs — Berta, Schmelz, Tóbiás — Nagy, aeleki — Kozma, Bareith I., Mol­nár, Wusching, Gera. Csere: Ba­reith II. Bp. I áng Vasas: Zajtai — Veres I, Hámori, Veres II. — Balogh, Eich — Pénzes, Sándor, Steiner, Suinej, Lakatos. Végig színvonalas mérkőzést vívott a nagymár.yoki csapat NB Ill-as el­lenfelével. Ha a nagymányoki csapat helyzeteit jobban kihasz­nálja, akár nagyobb arányban is győzhetett volna. Mind a két fél­időben Nagymányok kezdeménye­zett többet, ezért mind a játék képe, mind az adódott helyzetek alapján a nagymányoki csapat továbbjutása teljesen megérde­melt. A gól a második félidő 12. percében esett: jobboldali szög­letrúgásból Molnár 6 méterről le­jeit a hálóba. A hazaiak nagyebb arányú győzelmét Zajtai kitűnő védése akadályozta meg. Jók: Schmelz, Nagy, illetve Zajtai. Orbán BONYHÁDI VASAS— dunaüjyArosi ÉPÍTŐK 2:1 (1:1) Bonyhád, 600 néző. Vezeti:: Stadler. Bonyhád: Mucska — Gu- zorán, Ambrus, Fries! — Mező, Péter — Pataki, Máté, Vajda, Fláding. Wagner II. Csere: Szá»z és Barabás. Dunaújváros: Hor­váth — Tilli, Németh, Kondi icz — Fundak, Rodák — Erdélyi, Dó­zsa, Bódis, Borbély, Szálkái. Cse­re: Orbán és Tonka. Bonyhádi támadásokkal kezdődik a mérkő­zés és már az 1. percben sze­rencsével mentett a vendégcsapat. Dunaújváros kemény és gyors tá madásokut vezetett és a 10. perc­ben a rosszul vetődő Mucska hi­bájából gólt értek el. 0:1. A gól után ismét Bonyhád támadott, de kimaradtak a helyzetek. Nem sokkal később Vajda I. a fején megsérült és csak hosszas ápolás után tért vissza. A 20. percbe i a kíméletlenül játszó Dunaújvá­ros jóvoltából Guzorán sérült meg Helyére Barabás állt. Ebben az időszakban bizonytalankodott a bonyhádi védelem, a csatársor nem tudta a labdát tartani a ke­mény védőkkel szemben. A 3'). percben Máté éles lövése ment kapu mellé, majd három további lövés kerülte el a venaegek ka­puját. A 42. percben sikerült az egyenlítés, amikor Wágner II. cselsorozat után bal lábbal élesen lőtt a dunaújvárosi kapuba. 1:1. A második félidőben tovább erősödött a bonyhádi fölény és az ellenfél keménysége. Mező, Pa­taki, majd Máté kísérletezett gól­szerzéssel, de eredménytelenül. Óriási helyzetek maradtak kihasz­nálatlanul. A 25. percben Mező­ét játszotta az egész védelmet, de 10 méterről a kapusba lőtt. Ké­sőbb 2 méterről a földön fekvő kapusba rúgták a labdát a hazai­ak. A 31. percben dőlt el a mér­kőzés sorsa: Máté elfutott a jobb szélen és jó beadását Szász fe­jelte közelről a hálóba. 2:1. A hátralevő idő már csak arra volt jó, hogy a vendégcsapat dut- váskodjon. Jók: Wágner II, Vajda, Máté, ill. Horváth, Németh és Kondi. ELMONDJA EUSEBIO... A labdarúgó-világbajnokság leg­szimpatikusabb, de egyben legered­ményesebb játékosának, a portugál válogatott játékosa. Eusebio bizo­nyult. Az ő vallomását ismertetjük: 1942 JANUÁRJÁBAN szület­tem a Mozambique-i Lourenco városkában, őszintén szólva nem emlékszem már, mikor kezdtem el futballozni. Mióta eszemet tu­dom, mindig volt a közelember. egy labda és valahogy természe­tesnek tűnt, hogy én ezzel a lab­dával mindent megcsinálhatok, amit éppen akarok. Tizenkét éves koromban mezít­láb rúgtuk a fiúkkal a labdát. Az egyik klubvezetőnek feltűnt a mozgásom és a következő nap már kaptam tőlük egy cipőt. Csak egyet. Jobblábast. Talán ez a ma­gyarázata annak, hogy ma ugyan abszolút kétlábas futballista va­gyok, de mégis jobban szeretem jobbal a kaput lőni. 1959-ben be­kerültem szülővárosom első -sa- patába, a Sportingba. Két év múl­va megjelent nálunk az FC Lis­boa menedzsere és megkezdődött az alku. 150 000 escudo — mond­ták a vezetők — egy kicsit sok egy fekete bőrű újoncért. Lőttem néhány szép gólt és két hónappal később a Benfica már 450 ezret adott él tem a Sportingnak. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy 1965 októberében a Vasco da Gama Sao Paolóból tizenöt milliót ígért a lelépésemért, de i Benfica elnöke, Gasto da Silva kijelentette: Eusebiónak nincs ára! Akkoriban írta rólam egy francia lap: Eusebio a portugál gyarmatbirodalom utolsó nagy- üzlete ... Sportpályafutásom során két szer voltam Európa-válogatott és egyszer világválogatott, 1965-ben elnyertem a France Football Aranylabdáj át és én lettem az ÉV játékosa. Ekkor írta rólam a baseli TÍP, hogy én vagyok Eu­rópa Feléje. Bevallom, hogy en­nek nem nagyon örültem. Pelé sem venné jó néven, ha valaki azt írná róla, hogy Amerika Eu- sebiója! PELÉ AZ PELÉ, én Eusebio vagyok. Én azt mondom, hogy az egyéniségeket sosem szabad egy­máshoz hasonlítani. Mindannyian mások vagyunk, és éppen ez a nagy szerencse. A labdarúgás lenne szegényebb, ha mindannyi­an egyformán játszanánk. Alfredo di Stefano — a rend­szeresség, a hűvös ész embere. Pelé — minden mozdulatából megmagyarázhatatlan varázs árad. Eusebio? Azt hiszem, hogy rög­tönzőkészségem különböztet meg a többiektől. Csak akkor tudom, mit akarok tenni, amikor nálam van a labda. Ez sokszor engem is zavarba hoz, de az ellenfelet mindig. Ha magam sem számítom ki előre mozdulataimat, hogyan számíthatná az ellenfél. Góljaim legnagyobb része ilyen váratlan improvizációból születik, őszin­tén megmondom én nagyon sze­retek gólt rúgni. Ez az érzés sem­mivel sem hasonlítható és sem­mivel sem pótolható. Még akkor is, ha a labda éppencsak átván- szorog a gólvonalon, de mutatós, nagy gólt lőni — ez a legnagyobb boldogság. Kijutott nekem ebből is. De a legszívesebben arra em­lékszem, amikor 1964-ben a Real Madrid ellen' játszottuk *z Eu­rópa Kupa elődöntőt. A tizenha­tosunk táján megszereztem a lab­dát. Lassan, kényelmesen kocog­tam a Real-kapu felé. Az egész madridi védelem lassan hátrált. Már úntam ezt a sok puhatoló­zást. Végre Santamaria megtáma­dott. Hirtelen ritmust változtat­tam és kilőttem magam két hátvéd között. Mindnyájan meg­fordullak és utánam iramodtak. A tizenhatoson hirtelen megáll­tam. A négy"Védőt persze túlvitte rajtam a lendület. Berohantak a büntetőterületre, a kapust is el­takarták. Ebben a pillanatban lőt­tem. A labda éppencsak hogy be­fért a bal felső sarokba ... VOLTAK SZÉP PERCEK az életemben. Remélem, lesznek még .. . Huszonnégy éves vagyok és túl a világválogatottságon, de ma is kezdőnek tekintem ma­gam, úgy érzem, még minden előttem áll. Sir Stanley Matt- hewsra és Alfredo di Stefanóra gondolok. Bízom benne, hogy hozzájuk hasonlóan én is eltöTT- hetek még vagy két évtizedet a pályán. ők mindenesetre megmutatták, mivé lehet egy futballista. Sőt, mivé kell lennie! Labdarúgás, sakk, kerékpár A tokiói olimpián a grúz spor­tolók 41 pontot szereztek a Szov­jetunió válogatott csapatának. Ha Grúzia maga küld válogatottat az olimpiára, annak tagjai körülbe­lül 15 helyezést szereztek volna. A kedvező éghajlati viszonyok, a gyönyörű sportcsarnokok — amelyek az atléták rendelkezésé­re állnak, — valamint a kitűnően képzett edzők mind hozzájárul­nak a sport erőteljes fejlődéséhez Grúziában. Nem csoda, hogy a grúz szabad- és kötöttfogású bir­kózók, valamint az utóbbi időben a judo bajnokai sorra megszerez­ték az első helyet] a legnagyobb mérkőzéseken. A Grúz Köztársaságban igen népszerű a labdarúgás. A Szovjet­unió első ligájában küzd a tbili­szi ..Dinamó” és a kutaiszi „Tor­pedó” csapata. Az összes grúz szurkolók rajonganak Mihail Meszhiért, akit még Brazíliában is „a labda művészének” tarta­nak, valamint a kitűnő csatárért, Szlova Metreveliért. Grúziában úgyszólván mindenki szurkoló; a grúz labdarúgás megkülönböztető jegyei a fejlett technika, a hajlam a cselezésre és a hihetetlen gyor­saság: a grúz futball sok tekin­tetben' emlékeztet a latin-ameri­kaira. A sakkozás az utóbbi időbér, elvitatta az első helyet Grúzia más népszerű sportágaitól. Az isi játék híveinek ezrei ostromoljak érdekes mérkőzések idején a sportcsarnokot. A grúz sakkbará­tok nem minden büszkeség nél­kül emlegetik, hogy Tigran Pet- roszjan világbajnok Tbilisziben született és nőtt fel. Zsúfolásig megtelnek a kerék­pár-versenypálya padsorai, ami­kor Omari Phakadze az üldözéscs kerékpárversenyzés világbajnoka is az indulók között van. A grúz vízipolózók, kosárlabdázók és ví­vók is a legjobbak közé tartoznak szovjet viszonylatban. Grúziának megvannak a maga nemzeti sportágai is. Ezek között a leg­népszerűbb: a „lelő”, a lovas íui- ball (felső képünk),'és a hegymá­szás (alsó képünk). : */. [ { ' W-v? Hogy miket kiabálnak... Szeretem az ököl­vívó-mérkőzéseket. Nem is az ökölvívást, inkább azt a hangulatot, ami ott van. Minden szurkoló szak­ember. Olyan tanácsokat ad, mintha legalább Papp László az ő ne­veltje lenne. A szurkolókat külön táborokra lehetne osz­tani. Vannak, akik aránylag hűvösen, tár­gyilagosan nézik a mér­kőzést, a másik csoport­hoz azok tartoznak, akik csak időnként szólalnak meg, de akkor arra tö­rekednek, hogy „bemon­dásukat" észrevegyük Erre kivárja a legkedve­zőbb pillanatot, amikor t*egy lélegzetvételnyi csend V van. Például ilyeneket mond: Megrendelted a koporsó­dat? Legtöbben a lelkes, és heves vérmérsékletűek táborába tartoznak. Óri­ási lelkesedéssel biztat­ják csapatukat, verseny­zőiket és győzelmük ese­tén helyükről felugrálva, két kezüket az égnek emelve ujjonganak. Abban mindannyian hasonlítanak egymásra, hogy kegyetlen jó be­mondásaik vannak. Fel­jegyeztem néhányat be­lőlük: — Adj a kókuszára egyet! — Az ellenfél kette­sével jöhet! — Mi van. Garas De­zső? — Te rükverszbe kap­csoltál, hogy mindig hát­rálsz ? — Szidta az anyád — ezért törlessz. — Talán kovács vagy, hogy mindig kalapálsz? — Üss a másik kezed­del is, vagy azzal csak ebédelni szoktál? — összegyűrődött a füle, simítsd ki nekiI — A kijárat felé irá­nyítsd! — Siessetek, mert ki­hűl otthon az ebéd. — Megjött a feleséged és figyel! — Apró pofonokkal lepd meg és üsd le! — Mindenki őrizze meg a nyugalmát! — Üsd, nem apád! — Aláversz és a pad­lóra küldöd! — Kívánatos, szögletes álla van, puhítsd meg! — Igazítsd meg a fri­zuráját! — Hajrá Dávid! — Még kér, adjál neki! — Ápold le a fejéi! — Ne emeld a lábad, elmúlott már a VB! — Ne bántsd, három családja van. — Jöhet a következő! — Mosolyogj, mert fényképeznek! — Nagy horgot kérek! — Na, most nevess! — Szedd le a bajszát! — Csak a porszívójára1 Lehetne még sorolni, de talán ízelítőül ennyi elég. Szóval nagyon sze­retem az ökölvívást, ahol legtöbbet az ..aranymon­dások’’ érnek. — Ny —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom