Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-04 / 183. szám
toes, augusztus 4. TOLNA l^EGTKl NEPŰTSÁG i 5 múlt kísért a Jakab családban Made in Bonyhád |j Mint mór annyiszor, hangoskodásra, veszekedésre figyelt fel a szomszédság. — Idős Jakabné és menye között ismét kitört a vihar — mondták. A két asszony — egyik sem fiatal, a meny túl az ötvenen, az anyós hetvenhét éves — régóta háborúskodik. A szomszédok arról suttognak, hogy a meny alkalomadtán bántalmazza az öregasszonyt. Bírósági tárgyalásról is beszélnek, mert az idős asszony a néhány héttel ezelőtti veszekedés után orvoshoz ment, s látleletet vettek fel, majd ezután a bírósághoz fordult védelemért. A családi háborúság okát nem könnyű megállapítani. — Konok, összeférhetetlen emberek — mondják a távoli ismerősök. Akik közelebbről ismerik a családot, a veszekedés anyagi indítékairól beszélnek. A veszekedés azóta tart, amióta idős Ja- kabné visszahívta a szülői házba fiát. Az öregasszony két fiát elvesztette, s úgy gondolta, a harmadik, a legidősebb támasza lesz öregségére, de nem így történt. — Azt akartam, hogy legyen valaki mellettem, fogja a kezemet, segítsen. Ez lett belőle. Állandó gyűlölködés, veszekedés — mondja szomorúan. A fiatalabb Jakabné viszont így beszél: — Idecsalt bennünket Eladatta velünk a házunkat azzal, hogy a szülői házban mellette van a helyünk. Most meg azt kiabálja, tisztuljunk a háztól, mert nem tűr bennünket. El is mennénk, ha lenne hová. Akkor tört volna el a lábam, amikor először átléptem a küszöböt. — átkozó- dott. Szembetűnő a kontraszt: Az átkozódó asszony és a szentképekkel díszített lakás. — Kezdettől fogva ebben a szoba-konyhában szoronkodunk, ő meg egyedül használ három helyiséget. Milyen anya az, aki képes arra, hogy családját becsapja? A fiatalabb Jakabné becsapva érzi magát, azt hangoztatja az öregasszony kijátszotta őket, mert nem íratta rájuk a házat, pedig megígérte. — Az igaz, hogy nem írattam a nevükre a házat, de mi lett volna velem, ha megteszem? Mehetnék világgá. így is üldöznek, pedig a magam hajlékában, a magam kasztján vagyok. Mi lenne, ha rájuk szorulnék? A menyemtől akár fel is fordulhatnék. Amikor beteg voltam, a szomszédok segítettek. A menyem ajtót se nyitott rám. Nagyon nehéz a sorsom, megváltás lenne a halál, de mit csináljak, ha nem jön értem? Elevenen nem bújhatok a föld alá — sírdogált az öregasszony. A múlt kísért a Jakab családban. Mint refrént, ismételte többször a fia is: — Megértem az ötvenöt évet, de az anyámtól nem kaptam semmit.' — Mit kaptam én magától? — rí vall t az öregasszonyra, s nyomban válaszolt is rá..; A beszélgetés közben szembeötlőd a szentkép, s köztük az aranyozott házi áldás: „Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke”. És amíg hallgattam a Jakab család maga okozta kálváriáját, önkéntelenül is arra kellett gondolni: Vajon mennyire lehet igazi az a hit, amit vallanak? Mert a hit és szeretet helyett békétlenség, gyűlölség van közöttük, ami már olyan erős, és annyira elhatalmasodott, hogy még a vér szerinti kötelék sem képes áttörni. f Miből fakad a szenvedélytől izzó családi háborúság Jakabóknál? A múlt kísért ebben a házban, ami nem más, mint a múlt társadalmi, erkölcsi maradványa, a „kaparj kurta, neked is lesz”. Ez a felfogás keseríti meg a ház lakóinak életét. A fiatalabbak csak akkor éreznék magukat gazdának, ha nevükön lenne a ház, még az édesanya életében. A hetvenhét éves Jakabné viszont azért maradt magára, s azért van kitéve a családi háborúságnak, mert nem „Íratott.” Dúl a családi háborúság, s egyre vastagabb kéreg képződik a szívek körül, annak ellenére, hogy az új élet szele már őket is meg-meglegyinti. A Jakab családot is formálja, alakítja a közösségi élet. Jele a saját gyermekük irányában fellelhető. Gyereküknek, amit csak tudnak, megadnak, de sajnos az új erkölcsi felfogás nem jut kifejezésre a szülő iránti szeretetben, tisztelet- adásban. Szemléletükben a régi felfogás érvényesül: az öregnek a sarokban a helye. | Van-e kiveiető út a családi háborúságból? Ki lehet-e bogozni a nagyon is össze- kuszálódott szálajkat? A válasz egyértelmű: igen, de csak akkor, ha a fiatalabbak kezdeményeznek. A fiúnak, Jakab Andrásnak kell elsősorban leszámolni a felfogással, amelyet úgy fogalmazott meg: „Mit kaptam magától?” Erre mit válaszolhat az édesanya? Az életet adta, fiatal' éveit. Három gyerekkel vállalta az özvegyi sorsot, mert nem akart gyermekeinek mostohát. Azért dolgozott, küzdött, hogy fiai saját szárnyukra keljenek. Később két fiát, felnőtt korban, eltemette és a legidősebbet azért hívta vissza, hogy élete alkonyán támasza legyen. Ezeket kell a fiatalabbaknak belátni ahhoz, hogy megszűnjék a családi háborúság, de ez csak az egyik pólus. A háborúság megszüntetésében a másik póluson álló idős Jakabnénak is van megszívlelni valója. Amikor azt látja, hogy fiában felébredt a lelkiismeret, olvassza le a saját szívéről azt a jégpáncélt, amit az elkeseredés fagyasztott oda. Mindkét részről meg kell lenni az eltökéltségnek és az akaratnak. Ha ez nem lenne meg, más járható út nincs, mint a törvények alkalmazása. POZSONYI IGNÁCNE Őszinte legyek? Ilyen -jól még egyszer sem ment, mint az idén. Keveset alszom, de nyár van és keveset alszanak a társaim is. Török Sándor például az egyik legjobb kombájnos: csupaszív ember. Ügy hajt, hogy az már valóban sok. Tíz esztendejénél is több, hogy ismerem Sándort. Mindig megszoktuk tőle kérdezni, hogy ezt, vagy azt elfogadja-e segédvezetőnek. Neki mindegy. Aki három napot kibír mellette, az utána kibírja a többit is. Most ezen a nyáron — érdekes —, volt, hogy idős Markó Ferenc szerette volna, ha fia került volna Sándor mellé segédkombájnosnak. Szocialista összeköttetést is igénybe vett. Van egy erdész barátom, őt kérte meg arra, hogy ajánlja be Sándor mellé a fiát. Sajnos, .elkésett, talán majd jövőre. De nemcsak Sándor, a többiek is hajtanak. Ott van Kovács József és még soknak megemlíthetném a nevét. Itt nálunk az idén a gépállomás körzetében 8700 hold az aratnivaló. Ebből mi eddig learattunk 7000 holdat. Jól megy. Határozottan állítom, igen jól megy a gabonabetakarítás. Ha végzünk, néhány kombájnnal elmegyünk a megyén túlra. Az emberek ebbe szívesen beleegyeznek. A kereset is hajtja őket, de az önérzet is. Azt mondják: ameddig leheti egyébé ként is csinálják. Vasárnap Györkönyben ért utói az eső. A Határ egy részét végigpásztázta, a határ egy részét már nem érte. A dűlő egyik oldalán tehát dolgoztak a gépek, a másik oldalon kénytelenek voltak ázni. Nem volna itt semmi hiba, csak végre egyszer megjavulna az alkatrész- ellátás. Még mindig nagyon sok a gondom ezzel. Igazság szerint ezen a nyáron én többször TRÖSZT telepére, de az anyagbeszerzőnket már nemigen. Az anyagbeszerző számára ki van írva, hogy félfogadás nincs. Tulajdonképpen én az AGROTRÖSZT helyzetét is megértem. Mozdulni sem tudnának, ha az országból mindenki felmenne oda hozzájuk, kérni, követelni, civakodni. Csakhát a szükség törvényt bont, menni kell. A közelmúltban ismét beállítottam hozzájuk, HionoLóg voltam anyagbeszerző, mint igazgató. Ezt az alkatrészhiányt már mindenki unja, s nekem kimondottan fáj, ha valamelyik gép ott vesztegel a tarlón, vagy a gépállomás udvarán. Sok mindent megértek. A nehézségeket is méltányolom és azt is elhiszem, hogy a korábbi évekhez képest nagy a javulás. Más szóval kevesebb a hiánycikk. Ez valóban fennáll, de mit érek én ezzel, ha történetesen nekem pont ez az alkatrész hiányzik, amelyik nélkül nem üzemelhet a gép. Ilyenkor kénytelen vagyok felutazni Budapestre. Engem még be- exeszlenek az AG.RQnem mondom barátságosan fogadtak, de valószínűleg már nagyon unnak. Mit tehetek én erről? Ilyenkor ide-oda küldözgetik az embert. Ez van, ez nincs, ehhez osztályvezetői engedély kell, ezt tessék megrendelni Szekszárdon és így tovább, és így tovább. Gyötrelmes és kimerítő tortúra még mindig az anyagbeszerzés. Itthon a körzetben mindent megteszünk, hogy haladjon a munka, fogyjon a dolog, hogy becsületesen elvégezzük azt, ami a mi feladatunk. Dehát nem lehetne hasonlóképpen megkívánni, megkövetelni ugyanezt ■ minden szervtől? Azoktól is, akik az alkatrész-ellátás felelősei? Nem tudom. £n csupán az itthoni , gondjainkat ismerem. Annyi bizonyos, ami- , kor az idő engedi, ebben ‘l a nyári dologidőben nincs nálunk se ünnep, se vasárnap. Ez nemcsak ia kombájnvezetőkre, meg a szerelőkre vonatkozik, hanem ránk, a gépállomás vezetőire is. Nincs abban semmi túlzás, hogy általában ez az az időszak, amikor naponta legfeljebb öt órát alszunk. A vasárnapok pedig — ez a világon a legtermészetesebb — munkanapok. Legutóbb Sárszentlőrin- cen „ugrottak be” a kombájnosok afféle vasárnapi besegítésre. Ritkán járnak haza, de Kamikor Török Sándor hazament, felesége azzal fogadta: már a ■negyedik helyen vagy, Sanyi, mindig lejjebb kerülsz? Hát, hogy hol végez, azt még előre nem lehet tudni, egy bizonyos, megteszi ő az idén is a magáét. Tíz év óta minden évben megtette. 1962-ben, 63-ban, 64-ben aratás után két napig >volt Bupapesten a ME- DOSZ vendége. Bízom abban, hogy ezen a nyáron ismét kiérdemli a meghívást. Szívből örülnék ennek, összeforrott, jó kis kollektíva a miénk, itt, a Nagydorogi Gépállomáson. \ — SZD — .ANGLIÁBA. Űj eljárással készítik a Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz-ben ezeket a férfi sportcipőket, melyekből eddig 2300 párat rendeltek CSEHSZLOVÁKIÁBA. Háromféle fazonban, harmincezres tételben készülnek ezek a nagyon szép utcai papucsok. Munkában a kikészítők: Ivrenyák Viktorné, Tóparti Józsefné. Virág Miklósáé NSZK-BA. Százhetvenhárom párból áll az a tíic me!;."../ u felsőrészt a megrendelő küldte. A cipők i 'éscs mi: ■ >kba és dobozokba kerülnek. Dirmann János nun- • ! ben Foto: Bakó Jenő
