Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-16 / 193. szám

4 VOÍNÁ WFOYFT 'NfíTMfíIsTS 3966. augusztus 16. TAMÁSI Együtt a lakossággal, a község fejlesztéséért A tamási községi tanács vá­lasztott vezetői és tagjai komoly erőfeszítéseket tesznek, bogy az élet által napirendre tűzött igé­nyeknek eleget téve, elsősorban saját erejükre, a lakosság moz­gósítására támaszkodva fejlesz- szék községüket. Felsőbb szerve­iktől — éppen a helyi erőfeszí­téseket méltányolva — jelentős erkölcsi és rendszeres támoga­tást, esetenként pedig anyagi se­gítséget is kapnak terveik valóra váltásához. * Égető gondjaik közé tartozik a még hiányzó művelődési ház építése. A községi tanács ebben az esztendőben kétmillió forin­tot biztosított az építkezés meg­indításához, az ez évi költségek­re. A tanácstagság felelősségét dicséri, hogy a lakosság kultúr- otthona érdekében, az eddigi évenkénti kétszázról háromszáz forintra növelte a tanácsülés a lakosonként! községfej lcsztési hozzájárulást. A jó ügyet támo­gatva, jelentős társadalmi mun­kát is vállalt a lakosság es a különböző helyi szervek. * Eredetileg tatarozó feladattal bízták meg a két esztendeje lét­rehozott tanácsi házi építési bri­gádot. Ma már, a közületi mun­kák ellátása mellett, új házakat is építenek! A község fejleszté­sét elősegítve, áttértek a szaná­landó házak lakói számára a családi otthonok építésére is. A mintegy 40 főnyi gárda az eltelt időszak alatt 29 családnak épí­tett új házat. A vásártelepnél levő, nemrégiben elnevezett Épí­tők utcájában szinte az egész ut­casor az ő munkájukat dicséri. A Deák Ferenc utcában négylaká­sos házat építettek. Jelenleg há­rom kétlakásos ház építésén szor­goskodnak. Évi költségvetésük 4 és félmillió forint. * Nagy vállalkozásuk a törpevíz- mü bővítése is. Ennek megvaló­sítása során ebben az évben ed­dig mintegy öt kilométernyi hosz- szan, több száz család végezte el az előttük levő árkok kiásását, majd a csövek lefektetése után a visszatöltési földmunkákat./ A tanácstagok aktív részvételevei történt ez a mozgósítás, akik rész vesznek a folyamatosan to­vábbhaladó munkálatoknál a szervezésben, az új utcák kije­lölésében. Elismerésre méltó a segítőkészség, amikor nemcsak Miklósváron, de néhány esetben másutt is elvégezték a szomszé­dok az öregek és betegek helyett az árok kiásásának és betemeté­sének nehéz fizikai munkáját. Eddig ez évben mintegy 200 000 forint értékű kétkezi munkával segítették így elő, hogy vízhez jussanak. * A kisgyerekes termelőszövetke­zeti és üzemi dolgozók kérésének eleget téve létrehozták a 23 gon­dozott gyermekkel működő idény­bölcsődét. A megnövekedett és állandósuló igényeknek azonban már nem felel meg ez az idény­bölcsőde. Saját, helyi erőből és az Egészségügyi Minisztérium tá­mogatásával átépítés alatt áll egy nagy épület, melynek elkészülte után megnyithatják a korszerű, negyvenférőhelyes, ezután már állandó bölcsődét. * Nem vita nélküliek tanácsülé­seik. Sok szó esik itt arról, hogy kevés még a járdájuk, vannak tennivalóik a község utcáinak rendezésével, az egyöntetű fásí­tást hogy kell megoldani, hol maradt el a parkosítás. Jó úton jár és működik ez a községi tanács. Sok az olyan ál­dozatos tanácstagjuk, mint Tóth József, aki mindig a közösség, mások ügyeinek érdekében fára­dozik. A tanácstagok zömének nagy tenniakarása, a vb. vezetői­nek és a tanácstagságnak a la­kossággal történő összefogása mindig a közös feladatokra ser­kenti- a választott testület tag­ságát. Ha nem is ugrásszerűen, de így, erejükhöz mért ütemben, napról napra fejlődik a niegnö- vekedett. nagy járás székhelye, Tamási község.-i -é FIGYELŐ A Szekszárdi Állami Gazdaság üzemi híradója 1966-ban másodszor jelent meg az időszerű mezőgazdasági mun- a Szekszárdi Állami Gazdaságban kákban lemaradás nincs.” a szakszervezetek és a társadal- Az is tükröződik a híradóból, mi szerveik üzemi híradója, amely hogy a vállalások teljesítéséit jó szolgálatot tesz a helyi tájé- rendszeresen értékelik, majd meg- koztatásban. Ismerteti a dolgozók- felelő formában biztosítják a kai, az őket és a gazdaságot, érin- nyilvánosságot. A növénytermesz­tő legfontosabb eseményeket, tér- tés jelenlegi helyzetét értékelve, melési és versenyeredményeket, az anyagköltségek alakulását, va- Gondos válogatással, a legfonto- lamint a betakarított termények sabb feladatokra összpontosítja a termésátlagait vették figyelembe, híradó a figyelmet. A második Kitűnő helyezést értek el a kaj- szám középpontjában a IX. párt- tnádi kerület növénytermesztői, kongresszus tiszteletére kibonta- ezen belül a Kerekes-brigád és kozott versenymozgalom eddigi a Szommer-brigád. A híradó meg- helyzete áll. A híradó megállapít- állapítja, hogy a sárközi kerület- ja: „Az MSZMP IX. kongresszusa 15011 a Mátrai-brigád munkája ér­„ demel elsősorban dicséretet és tiszteletere kibontakozott ver- elismerést senymozgalom nagymértekben A kertészeti és szőlészeti komp­elősegíti, hogy gazdaságunkban a lex brigádok eddigi eredményét kedvezőtlen időjárás ellenére is, és helyezését is megtudhatjuk az üzemi híradóból, továbbá az ál- tllllllllllllllllllllimilllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll S ] a I ten vész lésben foglalatoskodó ■Sitatásas borjú gondozók, növen- Sdékmarha-gondozók, sertéstenyész- 2tők, juhászok, süldőnevelők, ser- Etéshízlalók munkasikereit. A kong- sresszusi verseny eddigi eredrné- snyeánetk értékelése az üzemi hír- ~adóban körültekintő és alapos. SBizonyára új munkasikerek el- E érésére serkent ez a fajta hasz- Snos nyilvánosság is. A KÉMREPÜLŐ írta : Pintér István Hz Amerikai Magyar Szó-hói Új autót vett 32 évi munka után Mindeddig nem jutott újra Pasek Ferenc 32 évig dolgozott míg végre új autót tudott venni. Sokan vannak olyanok is, akiknek még sohasem volt kocsijuk. Pasek a festékkeverőbe hordja a festéket, a Dodge „Dart” az első új autója. Kívánunk sok szerencsét hozzá! Walter P. Reuther azt mondja, hogy az új szerző­désben a fizetés lesz a legfőbb követelés. 250 évvel ez­előtt kezdődött meg a szakszervezeti mozgalom, de nem lehet ugyanígy továbbhaladni. A megváltozott körülmé­nyek újfajta követelményeket tesznek szükségessé. A szerződés megkötése után kell, hogy a munkás ne csak több kenyeret tudjon venni, hanem új kabátot is és öreg házához egy új szobát építhessen. Vagy ha úgy tet­szik legyen pénze rég nem látott rokonok látogatására, még ha Európában vannak is. A bevándoroltak milliói építették fel ezt az orszá­got. Sok ezer munkás azért pusztult el, mert még orvos­ra sem volt pénze. Annak idején én is orvost hívtam, de az orvosságra már nem volt pénzem. Az utolsó két dolláromat adtam az orvosnak. Megmondtam neki, hogy ez az egész pénzem és nincs több pénzem orvosságra. Mégis elvette az utolsó két dollárom. Nem kérdezte, hogy ettek-e a gyerekeim, vagy mit fog enni a férjem. Ö akkor nem dolgozott, mert nem volt munka. > A munkásokat mindenképpen sakkban tartják. Ha későn jönnek be, vagy kimaradnak, büntetést rónak rá­juk. Pedig kellene, hogy joga legyen a munkásnak egy- szer-másszor kimaradni. Sokszor bizony úgy szaladtunk, hogy a szívünk majd megszakadt, hogy el ne késsünk. Miért nem törődik ezzel a szakszervezet? Talán amiatt aggódik, hogy a munkások majd nem mennek be idejé­ben? Hogy ne legyen visszaesés a munkában? Mit csinál­nak az irodákban? Nem zárják be az irodát, ha valaki elkésett! Igaz, hogy a termelésben más probléniák vannak, de ha az irodai vezetők kimaradnak, ideje lenne, hogy a termelő munkások is kimaradhassanak, ha nem érzik jól magukat, anélkül, Jiogy a „labor relations” irodába hívnák őket. Sok munkás tovább élne, ha nem lenne annyira lebilincselve munkájához. Mindenki tudja, hogy a gépnek járnia kell, de ha valaki megsérül, megbeteg­szik, vagy meghal, ■ rögtön találnak valakit a helyébe. Mindig találnak megoldást. A nagy elbocsátások idején is mindig el tudják intézni a munkairamot. Elvárják, hogy a munkás mindig a leghűségesebben viselkedjen munka­adójával szemben és az életét neki áldozza, de a munka­adó nem adná életét a munkásaiért. Az UAW most szervezi a nyugdíjasokat, amire igen nagy szükség van. A nyugdíjasok szervezték meg az VAW-t és most a munkások élvezik az ebből eredő ja­vadalmakat. Most láthatják az öregek, hogy nem dol­goztak hiába. A nyugdíjasok megszervezése megerősíti « még dolgozó munkások helyzetét is. A szakszervezet azt is kivívta, hogy a rangelsőségben lévő munkásoknak, ha a szakmában képeztetni akarják magúikat, az üzem meg­fizeti a tandíjukat. Rose Pavloff IHlllllllllllllllllllIllllllliilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIllllllllllllllilHIIIIIIIIIKIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllUlll Francis gyakran bekopogtatott hozzá, s segí­tett neki a ház körül ezt, azt. Hiszen Mrs. Field- nek olyan nehéz volt egyedül, férfi nélkül. S Rowers akkor már az érettségi előtt ált. Field asszony is gyakran bekopogtatott Ro- wersékhez. Szívesen elbeszélgetett Rowers édes­anyjával. Igazán nem tapasztalták, hogy más lenne, mint a többi asszony, mint a többi taní­tónő. Legfeljebb szeretetre méltóbb. Nagyon szerette az életet. Nem volt könnyű egyedül él­nie, de mindig vidám volt. Órákig tudott mesél­ni egy-egy tehetséges, vagy az átlagnál rosszabb tanítványáról. Rowersné hallgatta, s ha éppen nem akadt jobb dolga, Rowers is részt vett a beszélgetésekben. Őszintén szólva nem nagyon érdekelte az iskolásak oktatása és nevelése, de Mrs. Field olyan tűzzel, olyan lelkesedéssel tu­dott beszélni az ő gyerekeiről, hogy érdeklődést keltett azokban is, akik különben közömbösek voltak a téma iránt. Elbeszélése közben többször fordult Francishoz. — Hiszen emlékszel rá, fiacskám, hogy így szoktuk... Vagy: — Ez a gyerek épp olyan kerek képű, szeplős, mint Robert Nelson, aki veled járt egy osztály­ba. Emlékszel rá? Francis már nem emlékezett erre a gyerekre, — régen volt már, amikor ő az alsó osztályokba járt. Legtöbb osztálytársának már a nevére sem emlékezett, nemhogy az arcára. De nem akarta megbántani Mrs. Fieldet, s így inkább bólintott: — 5 — — Hogyne emlékeznék... Kerek képű volt és szeplős... Field harminc esztendeje tanított a városka iskolájában, az ő keze alatt ismerkedtek meg a nebulók a betűvetéssel, ő tanította meg őket ír- nd-olvasni. Talán nem volt egyetlen tanítványa sem, a harminc esztendő alatt, akire ne emlé­kezett volna kitűnően. Megmondta, hogy hívták őket, hány testvérük volt és merre laktak. Keze alatt már egész nemzedék nőtt fel. Közülük nem egy jóval többre vitte, mint egykori tanítónő­jük. De Mrs. Field, ha gondban volt is, nem fordult hozzájuk és nem kért tőlük segítséget. Maga viszont mindent megtett, hogy másokon segítsen. Harminc esztendeje, karácsonyról ka­rácsonyra Mrs. Field szűkös erszénye mélyére nyúlt, anyagot vásárolt és aztán éjszakákon át dolgozott odahaza, hogy tanítványait az ünnepen megajándékozhassa. így volt ez 1948 karácsonya előtt is. Ezekben a naplókban Mrs. Field ritkán vendégeskedett Rowerséknál. Sok dolga akadt, — szabad idejében otthon dolgozott, késő éj­szakáig. Rowers apja, aki maga is későn tért pihenőre, — sokszor éjfélig javítgatta a megrendelők ci­pőit, hiszen öt gyermeknek kellett enni adnia, — gyakran látta, hogy Mrs. Field ablakai vilá­gosak. Karácsony előtti napon, a reggelinél, amikor együtt ült az egész család, Mr. Rowers szóvá is tette: — 6 — — Hívjuk meg karácsony estéi-e Mrs. Fieldet..: Szegény olyan egyedül van ... És olyan jó asz- szony, megérdemli... Nagyon rossz lenne egye­dül töltenie a karácsonyt... Az ötletet Francis édesanyja örömmel üdvözöl­te. Nem kevésbé örültek Francis testvérei, hogy Mrs. Field náluk vendégeskedik majd karácsony este. Hiszen a tanítónő árasztotta maga körül a meghittséget, a meleget, a szeretet, a barátság légkörét. Francist mindjárt átszalasztottá'k Field asz- szonyhoz — hívja meg a család nevében estére. Amikor a fiú kopogtatott az ajtón, nem ka­pott választ. Óvatosan lenyomta a kilincset. Az engedett — nyitva volt. Belépett a lakásba. Vé­gighaladt az előszobán, aztán belépett a szobába. És akkor látta meg Mrs. Fieldet. Ott ült egy karosszékben — holtan. Előtte egy pohárban a méreg maradványai. Testét görcsök húzták össze — szörnyű haláltusája lehetett. II. A fiú legszívesebben kirohant volna a házból, de nem tudta elhinni, hogy Mrs. Field már ha­lott. Bátorságot erőltetett magára, s odalépett hozzá. Hátha még él. Hátha csak rosszul lett. De nem, — ahogy megfogta a kezét, érezte, hogy jéghideg. Mrs. Fielden már nem lehetett segíteni. Francis lélekszakadva rohant és kiabált: — Segítség! Segítség! Mrs. Field meghalt! Mrs. Field megmérgezte magát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom