Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-07 / 159. szám

TOLNA MTT.TTT NÍPŰÍTAO 1936. július Anglia, a Bundeswehr és az A-bomha A NAPOKBAN A PICADIL­LYN jártam és felfigyeltem egy nőre, aki fasiszta katonát fényké­pezett. Igen, igen, egy fasiszta ka­tonát a Picadilly központjában. Szerencsére nem élő hitlerista volt, hanem rajzolták. Egy film- plakátról nézett a járókelőkre, ar­ról a filmplakáról, amely reklá­mozza a nálunk népszerű „Ez itt történt” című filmet. A film meg­mutatja, a nácik által megszállt Angliát. Alkotói célul tűzték ma­guk elé, elmondják, mi történt volna, ha a fasisztáknak sikerült volna leigázniok Angliát. Jó film ez. bár a házsártos kritikusok ta­lálnak benne néminemű fogyaté­kosságokat. A film szemléltető képet ad az angol nézőközönség­nek a nácizmus igazi lényegéről. Ha a nő fényképezőgéppel járt volna a Hebridákon, amelyek láncszerűen húzódnak Skócia pa' tiai mentén, vagy Walesben — a helyen, amely a Castle- n nevet viseli — lefényké- p_ .etett volna ott igazi, eleven német katonát, aki csizmáival az angol földet tapossa. Lehet, hogy mi túltesszük ma­gunkat ezen, talán hallgat a lel­kiismeretűnk? Tábornokaink és politikusaink igyekeznek meggyőzni bennünket arról, hogy a Bundeswehr egysé­geinek angliai jelenléte „elenged­hetetlenül szükséges” a Nyugat védelme szempontjából, hogy a jelenlegi bonni katonaságot nem szabad összehasonlítani a fasiszta katonákkal, akiket a filmreklám ábrázol a Picadilly közepén. Számunkra azonban egy dolog világos: okvetlenül vannak egy­kori nácik a Bundeswehr ama tisztjei és katonái között, akik Angliába jöttek, hogy harci ra­kétákat bocsássanak föl a Hebri- dákról és önjáró ágyúkkal foly­tassanak lövészgyakorlatokat a castlemartini harckocsiterepen. Hiszen a nyugatnémet hadsereg parancsnoki kara alapvetően volt nácikból tevődik. Ezért egyszerű­en lehetetlen, hogy 5000 embert egyesítő katonai alakulatokban ne akadjanak ilyenek. Azon a héten, amikor a Szov­jetunió bejelentette tiltakozását az ellen, hogy a Bundeswehr atom­töltetek hordozására alkalmas távirányítású rakétákkal angol területen végez gyakorlatokat, öt NATO-ország hadügyminiszterei összegyűltek Londonban az Észak- Atlanti Szövetség nukleáris erői problémáinak megvitatása végett. A Times című lap ezzel kapcso­latban megjegyezte: — A fő kér­dés, amelyet megvitattak ezen a tanácskozáson az, hogy milyen módon lehet a nukleáris fegyvert a NATO stratégiájához illeszteni. A Bonyhádi Gépjavító Állomás felvételre keres lakatos, mezőgazdasági gépszerelő, esztergályos és szerszámkészítő szakmunkásokat. Jelentkezés a gépjavító állomás főmérnökénél. mi (Tehát? A(tom)-bomba kerülhet a Bundeswehr kezébe!) NEM OK NÉLKÜL nyugtalan- kodnak az angolok. Még a mun­káspárti kormány is, amely ez- ideig engedelmesen teljesítette az Egyesült Államok minden óhaját, bizonyos idegességet mutat, ami­kor szóba kerül, hogy Nyugat- Németországot közvetlenül hozzá­juttassák a nukleáris fegyverhez. Wilson nem alaptalanul fél at­tól, hogy amennyiben nyilváno­san meghirdeti az NSZK atom­felfegyverzésének politikai irány­vonalát, ez Angliában kirobbant­ja a népi felháborodást. Ezért ma­nőverezik. Lord Chalfont, a Wilson-kor- mány leszerelési ügyekkel foglal­kozó államminisztere Stockholm­ban a Szocialista Internacionálé kongresszusán annak az óhajnak adott kifejezést, hogy a NATO- országok a multilaterális nukleá­ris haderők helyett kapjanak „ta­nácskozási jogot” a nukleáris fegyver alkalmazása tekintetében. A nyugatnémet szociáldemokraták támogatták ezt a gondolatot. Le­hetséges, hogy Lord Chalfont, aki mint a leszerelési ügyek minisz­tere különösen gyakran szónokol Wilson „nagyszerű békeszerető” politikájáról, nem szégyelli magát ezért a velejéig képmutató javas­latáért?! Természetesen Bonn nem tilta­kozik az ellen, hogy „tanácskoz­zanak” a partnerekkel a nukleá­ris fegyver birtoklásáról, mihelyt hozzáengedik ehhez a fegyverhez. Nem nehéz kitalálni, hogy a „kor­látozott tagsággal rendelkező” ta­nácskozó szervbe — amelynek' megalakítását Lord Chalfont in­dítványozza — Nyugat-Németor- szág is bekerül. Ez nemcsak hogy nem akadályozná a nukleáris fegy­ver elterjedését, hanem éppen el­lenkezőleg, elkerülhetetlenül biz­tosítaná az NSZK szavazati jogát minden olyan kérdésben, amely érinti a nyugat-európai nukleáris erőket. Sőt, övé lenne a döntő szó. MINDEZEK FÉNYÉBEN a szovjet kormány tiltakozása a IIIIIIHIIIUIimiUHIIimUIHIIIMIHIIIIHHHIIIHIHIIHÍIHII»HlUHIHH«HlltHmi csapatok angliai VOUATOIS A bátaszéki állomásról indult a vonat Pécs felé. Jobbra az Orbánhegy kápolnával tetejezett, kopasz, fűborí­totta púpja könyökölt ki a szőlők közül, de ez kevés látni­valót nyújtott. Amint a furkói emelkedőnek rohant a vonat futása, a szentai oldalon lelassult első lendülete. A moz­dony zihálni kezdett. A gyér számú utas, köztük egy nagy- bajuszú öreg, két süldőlegénykével a vasúti kocsi balolda- lúra húzódott, hogy gyönyörködjön a hegyek félkaréjától körülvett síkság, vizektől itatott erdőkkel övezett panorá­májában. A távoli lilás ködök akvarellje előtt a katedrálisnak is beillő templom 66 méter magas gótikus tornya még a múltat idézte, a villogón csillogó törpevízmű alumínium­gömbjének ragyogása balra a jelent sziporkázta. A dombok félkaréját a Dunának tartó bátai vonulat zárta le a Klast- romheggyel. A jegenyék zöldövezetén túl a gyümölcsösök és szőlőskertek közül fehérre meszelt Házak fölött itt-ott ki­villant a kőcirádás Hunyadi emléktemplom. A nagyobbik fiúnak hirtelen megvillan a szeme és hangja szinte diadalmasan csendült fel a szemlélődök kö­zött: „Nézd csak, nézd, ott, ott egy fekete gólya'.’’. Az uta­sok a gyerekre néznek és csak most tűnt fel, hogy mindkét fiú arca kreolbama, amilyen a szicíliaiak, vagy a spanyolok arcszíne. Az öreg elnevette magát és mesélni kezdett. Ki­mutatva az ablakon, egy ház felé bökött az öreg, ott laktam negyven évvel ezelőtt. Ránéztünk. A szomszédságban egy nádtetős, talán kétszáz évnél is idősebb, rokkant kőház állt — úgy látom, nincs meg már —, a tetején gólyafészekkel. Az elhagyott vidéken nehezen vártuk a tavaszt, amit a gó­lyánk megérkezte jelzett számunkra. Akkor tavaszon is így volt. Végre, nagysokára mégis csak leszállt a gólyánk, de egyedül. Egyedül volt naphosszat és szemmel láthatólag vá­rakozott, vagy talán búsult. Álldogált a kéményen kedvetle­nül. Féloldalt fordítva a fejét délfelé pillogott. Figyeltük. Édesanyám, a ti dédanyátok mondta ki először, amit mind­nyájan sejtettünk már — megözvegyült a gólyánk. Hetekig tartott a bánata. Egyszer csak öcsém nagy ra­jongással jelentette, férjhez ment a gólya. Itt van az ura is, csak fekete. Az örömhírre letettük a kanalat és kitolong­tunk a kertbe. Abbiz a, fekete, mintha füstös lenne. — Tó- ión. csak kormos és majd leázik — vélekedett Lizi lunt. — Nem a. Fekete ez, ilyen a színe, mondta ki anyánk a szen­tenciát. Most már mindannyian feszülő kíváncsisággal les­tük a továbbiakat. Megvidámodott a ház környéke és víg kelepeléssel megkezdődött a fészek rakása. Alig pár hónap múlva két kis gólya billegette szárnyát a fészek szélén, egy fekete és egy fehér. A környék is megélénkült és jöttek a hírre felnőttek, gyerekek — gólyát nézni. A csoda nem sokáig tartott. Van ilyen is van olyan is állapították meg. TJgy látszik, megritkult a fehér gólya, azért választott a mi gólyánk fekete párt. Az idő gyorsabban rohan a fény sebességénél is, majd tapasztalni fogjátok. Rosszra jő, jóra rossz rétegeződik. így volt ez itt is, mint mindenütt a mecseki lösz hepehupái között, napról napra, míg ki nem. vetett bennünket testvéreimmel együtt a nagy földrengés, engem Korzikába, bátyámat Mandzsúria határára, húgomat valahova a tengeren túlra. — És most? — vetette fel a kérdést valamelyikünk. — Most? — felelt az öreg. — Jövünk legkisebb húgunk­hoz Pécsre egy nagy testvéri találkozóra, ezekkel a kis fe­kete gólyákkal, villantja el beszédes, tüzes tekintetű sze­mét a két fiú felett. Testvéri találkozó! Remélhetőleg egy héten belül már mind itthon leszünk. És azután? Mi itthon maradunk, azt hiszem hugomék is. A többiek? Nem tudom. Bátyámék gondolkodnak. Kerek a világ, de ahogyan innen láttam, sok szép és új fészek épült erre, erős, mint dédapá­tok háza volt ott, a véméndi szőlők alatt. A gyerekek elmosolyodtak, mi pedig, a hallgatóság, kissé zavartan elgondolkodtunk. utasok szállták fel, a családias légkör felbomlott. TÓTH NÁNDOR filmkockák egy leAnyjavító intézet életéből Etartózkodása ellen, teljesen jogos Eés időszerű. Még frissen élnek em- f ékezetünkben azok az ügyes meg­fogalmazások és látszólag ártal- Smatlan tervek, amelyeket az angol Epolitikusok már megpróbáltak Efelhasználni egyszer az NSZK új- Srafelf egy vérzésének álcázására. EEzek az ügyes megfogalmazások Sjés képmutató nyilatkozatok rossz Eemléket hagytak maguk után. S London. } JAMES ALDRIDGE ^IIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllUtlIUlMHIUUMIIMIIIIMMmilllMHIIIIIllUIIHtlIIIUMIlllUlllllllimilllllHHUIIIII — 61 — — Elsősorban egy sereg intézkedést eltöröl­nék ... Nem lennének többet kopasz lányok és vasárnap kirándulni járnánk... és színiházba és kiállításokra... és mindenhová, ahol szépet lehet látni. — És mindezt, ha szabad kérdeznem, milyen alapból fedezné? — Nézze, az angyalok háza az élet rendkívü­lisége és minden rendkívüliség sok pénzbe kerül. — Szóval mintaiskolát szervezne a különösen derék fiatalok meg jutalmazására? — Igen, mintaiskolát a különösen szeren­csétlen gyerekek javára, akiknek nem adatott meg, hogy szerencsés ifjúságuk legyen. Az igazgatónő megbocsátó jóindulattal szem­lél get, s azt hiszem, örül neki, hogy kevésbé veszedelmes foglalkozást választottam. — Még szerencse, hogy művész... Azoknak a hóbortosság is jól áll. — Gondolja, hogy többen szöknének meg az én intézetemből, mint a magáéból? Nálam egyébként dohányozni is lehetne. — Jó, rendben van, majd mi is nyittatunk egy dohányzót. Esetleg különszobákat, ahol á lányok haverjaikat fogadhatják. Hát igen, különös dominójáték ez, mind a ketten más-más számokkal játszunk, s így a mondatok nem illeszkednek sohasem össze. A heves csapkodásban össze is törik egy-egy do­minó. Több türelem kellene. A másik dominóit is érdemes szemügyre venni. — 62 — — Strip-tease bárt azonban nem nyitunk — teszi hozzá az igazgatónő. Ettől a dominókockától összerezzenek, a Regőczyvel folytatott beszélgetés villan elém. Nem tudom, mit válaszoljak, az előzményekről nem akarok árulkodni. Különös keserűség fog el Minek mások életével törődni? Mi értelme van bármivel is törődni? És én még azt hittem, hogy meg tudom nyerni'az angyalok bizalmát, hogy az egésznek az a kulcsa, hogy bízni kell... S akkor ez a Regőczy, ez a... elmegy és beárul az igazgatónőnek. Miközben én arról sopánko­dom, hogy Bányainak rinocéroszfenekű a tenyere. — Na, azért még ne essen kétségbe, az előz­ményeket is tudom. — Kitől? — Az mellékes. — Nézze, én magával tisztességesen akarok dominózni. v — Dominózni? — Jó, rendben van, ha úgy tetszik, nem dominózni, beszélgetni, de tisztességesen, érti? Szeretném tudni, kitől tudja az előzményeket. Bányaitól és Vecserkától... De ezt csak azért mondtam meg, hogy mielőtt a kozmetikai sza­lont felépítené... higgye el, mi is értünk vala­mit a gyermekek lélektanához. Vecserka ezúttal készséges. Az a ganéj Regőczy mesélte el nekünk az egészet, nekem meg a Bányainak. Aztán két nap múlva hívattak az igazgatónőhöz, hogy me­-- 63 -i sélt-e nekünk is strlp-tease bőrről, meg hasonló­kat ... Rögtön értettük, hogy az a ganéj beköpte magát. Hát persze, mi aztán elmondtuk, amit tudtunk,, a Bányai azt is mondta, hogy ki nem állhatja magát, mert mindig a békéről meg olyasmiről dumál, hogy legyünk jó kislányok, meg hogy tanuljunk... Érti? Annyira meg vagyok hatódva, hogy válaszolni se tudok. Milyen szép dolog is élni! És Piroska levelet kapott a kedvesétől, Örömömben legszí­vesebben táncra perdülnék, levelet kapott Piroska és én nyertem meg a dominópartit. — Én nyertem meg a dominópartit — mon­dom hangosan. — Kivel? — Kivel? ... Hát csak úgy magammaL — Itt van dominó, ha akarja, játszhatunk. — Persze, hogy van kedvem, és ha lehet, hívja Bányait is dominózni. Gyerekkorom óta nem dominóztam, s most Bányainak kell újból elmagyarázni a szabályo­kat. Én Vecserka finom vonalú kezét nézem, a nagy durva monogrammal és horgonnyal. Bányai keze be van kötve. — Látja, a Bányai már bezsongott magától — mutat Bányai kötésére Vecserka. Bányai szégyenlősen a háta mögé rántja a kezét. — Hiába ráncigálod ... úgyis elmondom. — Fogd be a szád! , — Bányai ki akarta operálni zsilettel a teto­válást. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom