Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
8 Siegfried Lens : Ketten cqy szobában A kis szálloda éjszakai porta- — Ó, dehogy. Egészséges a ki- válaszoljanak az ilyen üdvözlésre, sa piszkos körmű ujjaival át" esi. Igaz, gyakran sápadt, de kü- Nevetséges* abszurd dolog lenne lapozta a maszatos füzetet, s míg lönben teljesen egészséges. Tu- az ilyen jellegű előírás, de... törzsével teljesen a látogató felé lajdonképpen miért is vagyok — Szóval ön, Swamm úr, úgy fordult, megfeszülő egyenruhája itt? Ez a fiammal kapcsolatos, akar segíteni a fián, hogy reggel szinte szétpattanni látszott. Túlságosan érzékeny a srác. Sem- beül a vonatba, csupán azért, — Ez az egyetlen lehetőség — mTtmondó apróságra is nyomban hogy integethessen a fiának? — Tehát kórházban van? ismételte. — Ilyen későn sehol reagál.-sem talál szobát. Megpróbálhatja ugyan a többi szállodában is, de szeretném figyelmeztetni, ha — Nem! — kiáltott fel Swamm. másutt sem lesz szerencséje, és — Mondtam már, hogy teljesen visszatér hozzánk, már mi sem egészséges. Törékeny a lelke, a tudunk segíteni. Egyetlen szabad kis legénykének. Hát ezért mon- helyünk van, kétágyas szobában, dóm, veszélyben van. s félórán belül minden bizonnyal ... ... azt is kiadjuk. — Az ilyen nem az eletre való. — Rendben van — mondta — Hogy beszélhet így? — csat- , . . , , , . sjwamm rvnií hát Sn hí,« , . Y, í, „ . most el tudna aludni, de szobabwamm. — Csak hat, on bízó- tant fel Swamm. — Hiszen meg — Igen. — Számomra nincsenek gyerekek. — mondta a másik. — Gyűlölöm és kerülöm őket. Miattuk vesztettem el a feleségem. Belehalt az első szülésbe. — Igazán sajnálom — mondta Swamm. Felült az ágyban. Úgy érezte, nyára megért engem, szeretném egészen gyerek, tapasztalatlan, tudni kivel töltöm az éjszakát. ügyetlen. Eh> ^ érti1 Figyel. Egyáltalán nem óvatosságról van . , , ’ . , , . szó . . . No, de mindegy... jen kerem! Minden reggel, amiEgy darabig még töprengett, kor iskolába megy, megáll a aztán megkérdezte: sorompó előtt és megvárja míg társa újra megszólalt. — Ön ugyebár Kürnbach-ba tárt? — Igen. — És nem szégyell hazudni a saját gyérekének? Amit ön csi— Mar fent van a szobában? „,roho„ „ reeeei; vonat Ott áll aajaL : — Igen, uram. Kora este ér- ,°Y°g Sg , nalni szándékszik, legalább ma kezett. Bizonyára alszik. nekidőlve a sorompónak, es inte- gának ismerje be, hazugság, kö— Bizonyára alszik — ismétel- get. Hosszasan, és ugyanakkor zönséges csalás. te Swamm s kitöltve az űrlapot reménytelenül. _ No, de kérem, — tiltakozott elindult felfele a lépcsőn Swamm. — Hogy mondhat ilyet! Amikor szobája ajtajat megpillantotta, lelassította lépteit, lé- _ A7tón _ fo]vtatta Swamm Feíére húzva a takarót még legzetét igyekezett visszafojtani, .. , gondolkozott egy darabig, aztán hátha kiszűrődik valami zaj. Oda- ~ amikor hazajön az iskolából elaludt. Reggel, felébredve benn azonban csend volt. Swamm olyan lehangolt, zavaros. Képte- Swamm rögtön megállapította, lenyomta a kilincset. Betette ma- len megtanulni a leckéjét. Sem egyedül van a szobában. Meg- ga után az ajtót és a falat ta- játszani, sem beszélgetni nincs rökönyödve pillantott órájára: a pogatva, keresni kezdte a kap- _ ,______________,,, vonat indulásáig ot perc S iegfried Lenz 1926-ban született. Az elmúlt másfél évtized folyamán feltűnt nyugat-németországi írónemzedék legjobbjai közé tartozik. Részvevője a nyugatnémet írók „Gruppe 47.” néven ismert ellenzéki csoportosulásának. 1951 óta szerepel rádiójátékokkal, elbeszélésekkel, regényekkel, „ _____ ________ __ volt c solót. Hirtelen visszakapta a ke- kedve- Es 02 ,gy megy napro1 hátra. Arról szó sem lehetett, zét. Közvetlenül mellette, szá- napra, hónapok óta. Egyre rósz- hogy kiérjen az állomásra, íaz, de energikus Yangon valaki szabb színben van... Délben mivel még egy napra megszólalt: ^ _ Annyira hatással van rá ez? nem maradhatott a városban, — Nagyon kérem, ne gyújtsa ■ összetörtén és lehangoltan hazameg a villanyt. Igazán lekötelez- “ Katja, — folytatta Swamm indult. ne, ha teljesítené kérésemet - mindez olyan különös: a kis- Kisfia ^ ^ Majd ki_ — Tálán vart engem? — kér- fiú integet az utasoknak, de egyi- csattant az örömtől. A nyakába dezte ijedten Swamm. kük sem válaszol. Úgy érzi ma- ugrott. Az ismeretlen, mintha nem is gát, mint akit nagyon megbán- _ Tudod papa. valamilyen úr. h allotta volna, folytatta: tottak. Annyira szívére veszi ezt integetett nekem ma reggel... — Vigyázzon, nehogy a man- a csekélységet, hogy jómagam _ Mankóval? — kérdezte meg- kómba ütközzön. A szoba köze- és feleségem a legrosszabbtól lépetten Swamm. pén meg bőröndök vannak. Meg __. i,, „ jsi. n e üsse magát. Majd irányítom. tartunk> ÁU a. Wpk d l — Igen, bottal. A végére kö- Tegyen három lépést a fal men* ve> integet, míg a vonat el nem tött zsebkendőjét addig lengette, tén, azután forduljon balra. Még tűnik a kanyarban, de senki sem míg a vonat el nem tűnt a ka- három lépés és ágyánál lesz. válaszol neki. Persze arra nem nyárban. Swamm úgy tett, ahogy az is- lehet kényszeríteni az utasokat, KOVÁI IVÁN fordítása meretlen kívánta; levetkőzött és a takaró alá bújt. Jól hallotta szomszédja mély és erős lélegzetét, érezte, hamar aligha sikerül elaludnia. — Különben Swamm vagyok — szólalt meg néhány perc múlva. — Swamm — ismételte a másik. — Igen. — A kongresszusra érkezett? — Nem. És maga? — Én sem. — De hát valamiért csak jött? — Azt hiszem, senkinek sem volt különösebb oka utazásra, mint nekem. Az állomáson szerelvényeket állítottak össze. Remegett a föld, s a matracok enyhén rezegtek. — Azért jött ide, hogy végezzen magával? — hallatszott a sötétből. — Nem. — válaszolt Swamm. —- Hát öngyilkosra hasonlítok? — Nem tudom kire hasonlít, — mondta a másik. — Sötét van. — Isten óvjon az ilyesmitől. Fiam van nekem, uram, olyan kis vadóc. Miatta jöttem ide. V — Kórházban van? SIMON ISTVÁN; ZÁPOR Feszült a csend, a tüzes nap e*u- előbukkan még a felhők alól, de lábát lógatja már az eső, nyugtalan jár a sürgő hangyaboly. A száraz föld, mint megrepedt üveg csillog, szomjasan lihegnek a fák. Rezegve állnak a kardos füvek, a lécek között kinyúl a virág. A felhő tornyosul, nekifeküdt az ég, talán egy perc, egy pillanat és széttörik a levegő feszült nyugalma a víg sistergés alatt. De — kipp-kopp — kezdi máris az eső. dobol a cserép, egyre hangosabb. Kiszabadult a megkötött erő, és csattogtatja a villámokat. Kint állok most a cikás ragyogás fényében s friss zenéjét hallgatom, nézem, hogy füstöl, lubickol a ház. csöppök zsinórja fut az ablakon. S egy villám még, mint nagy ölelkezés karmozdulata ég és föld között; aztán eláll az eső csöppje és nyár lett, közben a tavasz megszökött... TCNAGY SÄNDOR: Megnyugszom én is egyszer Megnyugszom én is egyszer, kiülök a körtefák alá, nagy-nagy békesség lesz s gazdag, akár a kertek. Délben kiszáll a konyhaszag, kutyám fölkapja fejét, s illedelmesen türelmetlenkedik. Nagy-nagy békesség lesz, nem zaklat semmi, nem hajtom fejem a szerelem dombtetőire, hogy fölröpüljek, nem énekelek már, csak dúdolgatok, szöveg nélkül, s hunyorgok nyárra, vetkőző lányalakra. Letagadom szomjamat és éhemet, minden nyűgömet, sovány leszek s legjobban én csodálkozom, hogy öltem, ülök a csorba, kőpadon, metszőollóval ujjaim között» emlékeimre gondolok s egy birsalmára. JAROSLAV HASEK, a szomo katona Az az idő, amelyet Jaroslav Ha- sek az osztrák Hadsereg kőzkatonáDub ezredorvostól kölcsönözte, szélyes anarchistáról, aki aláássa akinek elbeszélésünkben szintén az egész ezred harci szellemét. „Az isten szerelmére kérem — jajdult fel Kukás —, ennek az írónak el kell mennie a századtól, mindenáron, mert megbolondulok. Vagy agyonlövöm Haseket. vagy felakasztom magamat!” „No — mondom —, mi rémes történt?” „Képzelje: reggel a támadást gyakoroltattam a századommal. jaként 1915-ben az orosz fronton szerepe lesz. És végül én vagyok Hogy leplezzem a meglepő talál- hiszen minden percben érintkekozásból fakadó zavaromat, meg- zésbe kerülhetünk az ellenséggel, kérdeztem Haseket, hogy hol van- a gyakorlatot mindnyájan halának a többiek? Talpraesetten vá- losan komolyan vették. Vezényel- laszolt: tem: nieder! Valamennyien a Kérem, ők nincsenek itt, tisz- földre vetették magukat. töltött, az író életének kevésbé is- Ibi volt tábori főlelkész, aki a mert fejezeteihez tartozik. Pedig „Svejk” harmadik kötetében tá- éppen ez az időszak nyújtotta Ha- bori misét szolgáltatott kárpótlás- sek számára a legtöbb anyagot a ként az elveszett konzervekért, „svejk, a derék katona viszontag- amelyeket a katonák nem véte- ságai” megírásához. Hasek kato- leztek és aki megható prédikációt , ,”Y YY1"’ 1 náelro»L(eánolr AlJS éon.’.i. Thl 1 TT..Í 1-/, 4 „„1 át o A1 LtiienUO UldlII . tartott Hrt bátor zászlótartóról mert a Custozza melletti csatában elvesztette mindkét karját, s halála pillanatában meg akarta csókolni Radecky marsall kezét. Ezért a prédikációért Svejk Ibi 83 éves korában - életének nátra- tábori főlelkészt címeres hülyé- „Vi budí,iovicei 01 ezredhez’” lévő évelt a nyugalomba vonult pa- nek nevezte. Nevemet Hasek kis- TU1T a DUQeJ01Cei a1' ezreQnez- • pok otthonában tölti Prága közelében. náskodásának egyik élő tanúja Ibi tábori főlelkész volt — igazi nevén Jan Ev. Eybl — akiről a „Svejk” harmadik részében esik szó. J. Ev. Eybl páter náci fegyházakban élte át a második világháborút és ma, Csak egyetlen katona maradt , , , állva. Természetesen Hasek. A Éles hangon rászóltam, hogy el puskára támaszkodott, mint egy ne., V€ssem maSam: „Honnan ernyőre és szomorúan nézett szét va*°- • maga körül. Feldühödtem és rá..Prágából, tisztelendő uram”. kiáltottam: Maga marha, mit csi- Ember, ha prágai, hogyan ke- nál, miért nincs a földön!?” És Hasek isteni nyugalommal Az apam Mydlovarybol szar- visszafelelt: „Kérem, főhadnagy AMI HIÁNYZIK A „SVEJK, A DERÉK KATONA VISZONTAGSÁG AI’-BÓL sé teegyszerűsítette: engem nem m”2k. Ahövá^toz'ik^^a!^a Ibinek, de Eyblnek hívnak. És a tartozik fia ^ ur- sar van' rövid ismerkedés után megkezdhetjük az elbeszélést. A KÖZKATONA TEHENEKET LEGELTET Mielőtt arról beszélnék, hogy az első világháború alatt miként éltem Jaroslav Hasekkel együtt r, .., „Nem boldogulok vele. Azért va. '• ..n?Yr* nem„ e*vezj 32 egy- gyök itt, tábori lelkész úr. Hiszen eves önkéntes előnyeit?” _ az engedelmesség ilyen megtaga- „Mert a sorozásnál arra a kér- dúsáért a legsúlyosabb büntetés désre, hogy még mi bajom van, j£r £s itt egy cseh íróról van ezt válaszoltam: hülye vagyok”. szó Nagyon kérem, helyezze őt Másodszor egy tábori midénél máshová, hadd bolonduljon meg láttám Haseket. Figyelemmel ki- tőle valaki más, nekem már ninA háborús 1915-ös év júliusában történt a Szokal melletti az orosz fronton, előbb néhány fronton. Szolgálati őrjáratomon sértem, de nem keltett zavart. regényalakról kell megemlékez- egy rosszul öltözött katonát látnem, akiknek nevét a szerző né- tam, aki teheneket legeltetett. LUKÄS FŐHADNAGY mileg megváltoztatta, vagy akik- Magamhoz hívtam. Lassú lépteknek más szerepet juttatott, mint kel egy elcsigázott katona sün- Szeptember 21-én történt, dél- amilyet a valóságban játszottak, dörgött hozzám és megpróbált vi- időben. A Dubno melletti Horu- Lukós főhadnagy például, a 91. gyázzba állni. Amikor meghallot- panban állomásoztunk, amikor gyalogezred 11. századának volta tam a jelentést tevő katona nevét, Lukás főhadnagy izzadtan és fel- . . , . ..... parancsnoka, cseh volt ugyan, mindjárt tudtam, kiről van szó. bőszülten az irodámba rontott. ’ 1 1 ae“"’ mi törtedé nevét Lucasnak írta. Dub Jaroslav Hasekről ugyanis úgy Sapkáját az asztalra dobta, s a hadnagy nevét Hasek, dr. Robert beszéltek a tisztek, mint egy ve- székre zuhant. csenek hozzá idegeim” Amikor Lukás kiordította magát, megszólaltam: „Nehéz lesz Haseket máshová beosztani. De hadd jelentsen beteget!” Lukás, hintázva a széken, azt nik Hasekkel, a fő, hogy ő megszabaduljon tőle. \
