Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
1966. július 27. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az aktivitás és a passzivitás Az aktivitás és a passzivitás ** egy ugyanazon tőről fakad, de más az egyiknek és megint más a másiknak a vetülete. A módszeres elemző politikai munka minden esetben számol ezzel a ténnyel. Űgyannyira, hogy pártunk a „beleszólás” jogát nemhogy korlátozná, ellenkezőleg: arra ösztönzi az embereket, hogy alkossanak mindenről véleményt, érezzék magukénak az ország, a munkahely örömeit és gondjait, törődjenek, foglalkozzanak azzal A párttagoktól meg első helyen kívánja meg a párt, hogy ne legyenek passzív szemlélői a körülöttünk zajló társadalmi, gazdasági, termelési eseményeknek, hanem legyenek pozitív alakítói és formálói ezeknek. Leegyszerűsítve a dolgot, nemcsak jogunk, kötelességünk észrevenni mindazt, ami káros, mindazt, ami konzerválni igyekszik a rossz szemléletet, a káros, elítélendő gyakorlatot. Felvetődik azonban a ^kérdés, hogy a közéleti érdeklődéssel rendelkező párttagok és pártonkívüliek az életben, a ihétköznapi munkában érvényesíthetik-e vajon maradéktalanul és következetesen az ezzel kapcsolatos (elveket. Magukénak tarthatják-e vajon az örömöket és a gondokat, még pontosabban « helyi mikroklíma kedvez-e nekik ehhez, vagy sem. Elvitathatatlan és kétségbevonhatatlan, hogy az utóbbi időben a IX. párt- kongresszusra való készülődés jegyében az élet minden területén megnövekedett a dolgozók aktivitása. Erről nemcsak a kongresszusi felajánlások és az eddig elért teljesítmények tanúskodnak, még sok más jele is van. Egyebek között feltétlenül első helyen említendő az az elemi erejű tiltakozási hullám, amely megmegújuló erővel ítéli el az amerikaiak vietnami háborúját. Lemérhető a növekvő aktivitás számos hasznos és hatásos termelési akcióban és kezdeményezésben. Az is igaz azonban, hogy ebben a termékeny politikai légkörben a helyenként fellelhető torzulások még jobban kiütköznek és még inkább kiéleződnek. Kár lenne nem észrevenni azokat a kijelentéseket, amelyek itt-ott úgy hangzanak el, hogy engem nem érdekel semmi, én szóltam néhányszor, rossz néven vették, a jövőben tehát nem törődök semmivel. Van ilyen és ezzel a politikai, valamint a gazdasági munka igen sarkalatos kérdéséhez juthatunk el, oda, ahol az üzem, vagy bármely más munkahely dolgozói átmenetileg valamilyen ok következtében passzívak. Nem törődnek a dolgokkal, úgy vélik, nem érdemes azokkal törődni. A passzivitás megjelenését rendszerint nem országos, hanem helyi hatások vátják ki az emberekből. Attól függően, hogy az elvek találkoznak-e a gyakorlattal, vagy sem. Gyakran hangoztatjuk, hogy a gazdasági feladatok sikeres megvalósítása kellő politikai alátámasztás nélkül bizonytalan. S itt, ilyenkor, a politikai munka fogálma alatt nem valami öncélú politizál gatásra, közhelyek ismételgetésére kell gondolni, hanem egészen másra. Egyebek között az aktivitás állandó és tudatos felszítására. De hát hogyan, milyen módon történjék ez a felszítás? A kezdeményező lépést minden esetben a vezetők tehetik meg az adott munkahelyen. Ha rendelkeznek kifinomult politikai érzékkel és kellő emberi tartással, akkor abból soha nem csinálnak presztízskérdést, hogy a hibák, a fogyatékosságok az alacsonyabb beosztású embert is izgatják. Inkább az elvtelen hasra- esésből csinálnak presztízskérdést, abból, ha a beosztott úgy véli, hogy ez, vagy az a funkció eleve szent és sérthetetlen, s viselője mindent megengedhet magának. jplvileg Magyarországon tör- J vények feletti beosztás nincs. Olyan sincs, amelynek viselőjét, annak emberi és morális magatartását kizárólag meghatározott személyeknek volna joga észrevenni. A dolgozók ezt persze nagyon jól tudják, élnek jogaikkal és amikor ezeket a jogokat bárhol, bárki korlátozni próbálja, akkor mondják; jó, történjék a jövőben bármi, engem nem fog izgatni, nem fog érdekelni semmi. Ebben az esetben joggal vetődik fel a kérdés; a beosztás fetisizálása; a hibák takargatása. ér-e annyit, hogy vele egyidőben esetleg százak, ha átmenetileg is, de kiábránduljanak, közönyössé, passzívvá váljanak. A párt állásfoglalása félreérthetetlen, és közismert. Helytállósága a gyakorlatban minden esetben bebizonyosodott. Elvitathatatlan például, hogy Tolna megye közös gazdaságaiban az országosan is kiemelkedő termelési sikerek jórészt ehhez a kérdéshez vezethetők vissza. Sikerült a kezdeti passzivitást és érdektelenséget fellazítani és vele egyidőben az aktivitás hatékonyságát, párt- és tömegszervezeti munkával felszítani. Klasszikus példája ennek a döbröközi Zöld Mező Tsz, a dombóvári Alkotmány Tsz, a bátaszéki Búzakalász Tsz, vagy újabban a szak- csi, a lengyeli, a miszlai közös gazdaság. A bátaszéki Búzakalász Tsz-ben a politikai munka középpontjában ez a mondat áll; A tsz a tagoké, a szövetkezeti gazdáknak tehát mindennel törődniük kell, ami kapcsolatos az üzemmel, vegyék észre a jót, de lássák meg a rosszat is és a rossz nyugtalanítson mindenkit A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a tehenésznek joga van ahhoz, hogy neki ugyanúgy fájjon a rossz, mint ahogy fáj a főállat- tenyészrtőnek, vagy az elnöknek. Szóval, nem a beosztás szabja meg, hogy kit izgathatnak a dolgok és kit nem. Nem mondják sem a tehenésznek, sem a többi tagnak, hogy ez barátom nem rád tartozik, még akkor sem mondják, ha a tehenész fittyet hány a játékszabályokra, és a választékos modorra. Külön tanulmányt érdemelne egyébként annak a feltárása, hogy végül is Bátaszéken az aktivizálódás miként tetőzött akkor, amikor bevezethették a végtermék szerinti bérezést, amely a passzivitásnak már eleve halálos ellensége. Az utóbbi időben a közös gazdaságokban a vezetőségi ülések és a közgyűlések legtöbbet minőségileg változtak. A véletlen műve volna ez? Szó sincs róla. A tagok a felelősségteljes törődés hangján foglalkoznak a közösséget érintő kérdésekkel és szinte általános kezd lenni, a nyílt színen való kiállás. Mé- ricskélés, latolgatás helyett a gazdák tekintet nélkül a személyekre és a beosztásokra, ha kell, minden további nélkül „beolvasnak” annak, aki megérdemli. S a minőségi változás főleg abban van, hogy ma már nemcsak az elnököt merik bírálni, de egymást is. Három évvel ezelőtt az egyik tag aggályoskodva közölte Pálfán a tsz-elnöikkel, hogy némelyik fogatos agyonhajtja a lovakat. ö nem akar haragot senkivel, ezért csak az elnök elvtársnak szól. Az elnök megtehette volna azt is, hogy ráripako- dik és közli vele, hogy a vezetőségnek is van szeme, a vezetőség majd intézkedik, ő viszont törődjék a maga dolgával, ne a lovakkal. Ha ezt mondja, nincs kizárva, hogy a tsz-tag örökre befogja a száját, az elnök viszont nem ezt mondta, és ma ez a gazda aktivitásban utolérhetetlen. S nem szabad itt elhanyagolni még egy fontos körülményt: az elnök cselekedeteit ilyen helyzetben mindig az elvek határozták meg Éppen ezért ma rengeteg a segítőtársa, akikre mindenkor támaszkodhat, akikre bármikor számíthat. persze ami a mezőgazdasági 1 üzemekre érvényes, az általában a közélet minden területére érvényes. A hivatalokban, a vállalatoknál, az intézményeknél, csak nő a dolgozók aktivitása, amikor a vezetők igénylik és elvárják a beosztottaktól, a dolgokba való beleszólást, és a gondokkal való törődést. Viszont minden alkotó-kezdeményezést kiöl a dolgozókból, ha egy főnök magát géniusznak hiszi, ha úgy véli, hogy ítéletei csalhatatlanok, megfellebbezhetetlenek, ha abban a tévhitben él, hogy okos, kizárólag ő lehet. Az ilyen ember rengeteg hibaszázalékkal dolgozik és azzal okoz legnagyobb kárt, hogy attól .fosztja meg társadalmunkat, ami a legnagyobb kincs: az egyes emberben lévő tenni- tűdástól és tenniakarástól. A hivatali pártszervezetek egyáltalán nem lépik túl hatáskörüket, amikor ha szükséges, akkor újból meg újból megerősítik azt a szabályt, amelyik írott és irattan, azt, hogy ami körülöttünk történik, ami jó, vagy rossz, ahhoz nemcsak annak van köze és esze, aki a párnázott ajtó mögött ül, ahhoz köze van annak is, aki a ranglétra legalacsonyabb fokán áll. SZEKUL1TY PÉTER Űj áruház épül Dunaföldváron A Dunaföldvár és Vidéke Földművesszövetkezet megbízásara 3 f öldművesszövetkezeti Országos Kivitelező és Tervező Vállalat elkészítette a Dunaföldváron testesítendő iparcikkáruház beruházási programját. Duna föl dváron az 1961-ben végrehajtott terület- rendezés következtében a község kizárólag szövetkezeti terület lett. A kereskedelmi forgalom 1960- tól 238 százalékkal növel: "dett, A jelenlegi kereskedelmi hálózat — főleg ruházati és mű’zakl vonalon — nem megfelelő. Az’ állandóan növekvő ellátási feladatok megoldására a meglévő hálózat nem tudja kielégíteni az igényeket, mivel a jelenlegi egységek alapterülete tovább nem növelhető. E hiányosságok szükségessé teszik egy korszerű áruház létesítését, amely a program szerint a Béke téren, a község kereskedelmi központjában kerül elhelyezésre. Az áruház beruházási összege meghaladja a 8 millió forintot és átadása 1968 má- fingik Máben less* Elhelyezkedtek a mázai bányászok A Komlói Szénbányászati Tröszt szászvári bányájának mázai üzeme július 1-ével leállt. A bányaüzem vezetői a szakszervezeti bizottsággal karöltve mindent elkövettek annak érdekében, hogy dolgozóiknak a megszűnést követően is megfelelő foglalkoztatási lehetősége^, biztosítsanak. Az üzemben dolgozó 230 fő mindegyike Tolna megyei. Ezek közül az év végéig a különböző karbantartási utómunkák elvégzésére az üzemben marad 50 dolgozó. A tröszt vezetősége úgy rendelkezett, hogy 60 bányász Komlóra, 70 pedig a szászvári bányába kerül. A fennmaradó 50 bányászt a Bonyhádi Vasipari Ktsz mázai részlegénél helyezték el. Gabonaraktárrá alakítják át a gyapotegrenálót Az „A” épület mellett állították fel ideiglenesen a szovjet gyártmányú, OVP—20-as gabonatisztító géppf. Itt tisztítják a kombájnbúzát, és a mellette levő jugoszláv szívó-fúvó berendezés továbbítja a raktárba Mintegy másfél évtizedes huzavona után született meg a végleges megoldás a szekszárdi gya- potegrenáló ügyében: Gabonarak- tárrá alakítják át az üzemet. Az építkezés még az ötvenes évek elején fejeződött be, éppen akkorra, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy gyapottermesztéssel hazánkban nem érdemes kísérletezni. A csaknem teljesen kész üzem — már csak a gépi berendezés hiányzott — tehát feleslegessé vált, eredeti rendeltetésének megfelelően már semmiképp sem lehetett felhasználni. Hogy mégse heverjen kihasználatlanul, különféle textilnyersanyagokat raktároztak benne. Ez azonban semmiképpen sem lehetett gazdaságos, hiszen Szek- szárd — fekvésénél fogva — nem alkalmas arra, hogy itt tárolják százvagonszámra a textilipar alapanyagait, a feldolgozó üzemek távol vannak, a szállítás költséges és nehézkes. Az üzem hasznosítására többféle elgondolás született az egyik épületet — a „D” raktárt — már évekkel ezelőtt megkapta a Herbária. A másik háromra, az A, B és C épületre a Gabonatröszt jelentette be igényét. A mintegy két évvel ezelőtt megkötött megállapodás szerint a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat kapja meg t három épületet, helyette, cserébe a Gabonatröszt kilencmillió forinttal járul hozzá a Könnyűipari Minisztérium által építendő — most már célszerűen telepített — textilnyersanyag-raktár beruházásához. Teljes egészében az idén vehette át a telepet a vállalat. A vállalatnak mindenképpen előnyös ez a megoldás. Megszűri- _ nek a szekszárdi járásban a ga- ’ bonatárolási nehézségek, sőt segítséget tudnak adni e tekintetben a bonyhádi járásnak is. A telepnek iparvágánya van, tehát olcsón és gyorsan tudják elszállítani a malmokba a gabonát. Jelenleg hatszáz vagon terményt tudnak tárolni az összesen mintegy ötezer-ötszáz négyzetméter alap- területű raktárakban, azonban három-négymillió forintos beruházással — ennek tervei most készülnek — a kapacitást ezerkétszáz vagonra emelik. Az épületekben ugyanis jelentős átalakításra van szükség, a közfalak egy részét le kell bontani, szellőző- padozatot építenek be, a belső szállítás megkönnyítésére Rédier- berendezést szerelnek fel. Az eddigi gyakorlat szerint a gabonasiló beruházási költsége — egy vagonnyi tárolókapacitásra számítva — 27 ezer forint. Ebben az üzemben összesen 12—13 mi lió forint beruházással hoznak létre ezerkétszáz vagonnyi raktárkapacitást, egy vagonra tehát alig több, mint tízezer forint jut. Az átalakítás tulajdonképpen már meg is kezdődött, beéoítet- ték a nagy teljesítményű Heyo- szárítóberendezést, több szállítógépet szereltek fel. A szekszá di és környékbeli gabona nagy részét már itt veszik át. Teljes kapacitással azonban csak a jövő nyáron lép üzembe az új gabonaraktár. Több mint egymilliárd forint művelődési intézményekre Egymilliárd forintot meghaladó összeget irányoztak elő állami és helyi erőforrásokból a harmadik ötéves terv időszakára a te I ácsi népművelési intézmények, továbbá a központi művészeti objektumok hálózatának fejlesztésére, korszerűsítésére, felújításira. A Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, hogy a harmadik ötéves terv idején fokozott gondot fordítanak arra, hogy bővítsék a művelődési lehetőségeket. Ezt a célt szolgálja egyebek közt négy megyei művelődési ház, öt megyei könyvtár, 14 járási művelődési ház és könyvtár, 10 nagyobb filmszínház és 25 községi mozi létrehozása.