Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

1966. július 27. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az aktivitás és a passzivitás Az aktivitás és a passzivitás ** egy ugyanazon tőről fakad, de más az egyiknek és megint más a másiknak a vetülete. A módszeres elemző politikai mun­ka minden esetben számol ezzel a ténnyel. Űgyannyira, hogy pár­tunk a „beleszólás” jogát nem­hogy korlátozná, ellenkezőleg: arra ösztönzi az embereket, hogy alkossanak mindenről véleményt, érezzék magukénak az ország, a munkahely örömeit és gondjait, törődjenek, foglalkozzanak azzal A párttagoktól meg első helyen kívánja meg a párt, hogy ne le­gyenek passzív szemlélői a körü­löttünk zajló társadalmi, gazda­sági, termelési eseményeknek, ha­nem legyenek pozitív alakítói és formálói ezeknek. Leegyszerűsítve a dolgot, nem­csak jogunk, kötelességünk észre­venni mindazt, ami káros, mind­azt, ami konzerválni igyekszik a rossz szemléletet, a káros, elíté­lendő gyakorlatot. Felvetődik azonban a ^kérdés, hogy a köz­életi érdeklődéssel rendelkező párttagok és pártonkívüliek az életben, a ihétköznapi munkában érvényesíthetik-e vajon maradék­talanul és következetesen az ezzel kapcsolatos (elveket. Magukénak tarthatják-e vajon az örömöket és a gondokat, még pontosabban « helyi mikroklíma kedvez-e ne­kik ehhez, vagy sem. Elvitatha­tatlan és kétségbevonhatatlan, hogy az utóbbi időben a IX. párt- kongresszusra való készülődés je­gyében az élet minden területén megnövekedett a dolgozók akti­vitása. Erről nemcsak a kong­resszusi felajánlások és az eddig elért teljesítmények tanúskodnak, még sok más jele is van. Egye­bek között feltétlenül első helyen említendő az az elemi erejű til­takozási hullám, amely meg­megújuló erővel ítéli el az ame­rikaiak vietnami háborúját. Le­mérhető a növekvő aktivitás szá­mos hasznos és hatásos termelési akcióban és kezdeményezésben. Az is igaz azonban, hogy ebben a termékeny politikai légkörben a helyenként fellelhető torzulások még jobban kiütköznek és még inkább kiéleződnek. Kár lenne nem észrevenni azokat a kijelen­téseket, amelyek itt-ott úgy hang­zanak el, hogy engem nem érde­kel semmi, én szóltam néhány­szor, rossz néven vették, a jövő­ben tehát nem törődök semmivel. Van ilyen és ezzel a politikai, valamint a gazdasági munka igen sarkalatos kérdéséhez juthatunk el, oda, ahol az üzem, vagy bár­mely más munkahely dolgozói át­menetileg valamilyen ok követ­keztében passzívak. Nem törőd­nek a dolgokkal, úgy vélik, nem érdemes azokkal törődni. A passzivitás megjelenését rend­szerint nem országos, hanem helyi hatások vátják ki az embe­rekből. Attól függően, hogy az el­vek találkoznak-e a gyakorlattal, vagy sem. Gyakran hangoztatjuk, hogy a gazdasági feladatok sike­res megvalósítása kellő politikai alátámasztás nélkül bizonytalan. S itt, ilyenkor, a politikai munka fogálma alatt nem valami ön­célú politizál gatásra, közhelyek ismételgetésére kell gondolni, ha­nem egészen másra. Egyebek kö­zött az aktivitás állandó és tuda­tos felszítására. De hát hogyan, milyen módon történjék ez a felszítás? A kezdeményező lépést minden esetben a vezetők tehetik meg az adott munkahelyen. Ha rendelkeznek kifinomult politikai érzékkel és kellő emberi tartás­sal, akkor abból soha nem csi­nálnak presztízskérdést, hogy a hibák, a fogyatékosságok az ala­csonyabb beosztású embert is iz­gatják. Inkább az elvtelen hasra- esésből csinálnak presztízskér­dést, abból, ha a beosztott úgy véli, hogy ez, vagy az a funkció eleve szent és sérthetetlen, s vi­selője mindent megengedhet ma­gának. jplvileg Magyarországon tör- J vények feletti beosztás nincs. Olyan sincs, amelynek vi­selőjét, annak emberi és morális magatartását kizárólag meghatá­rozott személyeknek volna joga észrevenni. A dolgozók ezt persze nagyon jól tudják, élnek jogaik­kal és amikor ezeket a jogokat bárhol, bárki korlátozni próbálja, akkor mondják; jó, történjék a jövőben bármi, engem nem fog izgatni, nem fog érdekelni sem­mi. Ebben az esetben joggal ve­tődik fel a kérdés; a beosztás fetisizálása; a hibák takargatása. ér-e annyit, hogy vele egyidőben esetleg százak, ha átmenetileg is, de kiábránduljanak, közönyössé, passzívvá váljanak. A párt ál­lásfoglalása félreérthetetlen, és közismert. Helytállósága a gya­korlatban minden esetben be­bizonyosodott. Elvitathatatlan például, hogy Tolna megye közös gazdaságaiban az országosan is kiemelkedő ter­melési sikerek jórészt ehhez a kérdéshez vezethetők vissza. Sikerült a kezdeti passzivitást és érdektelenséget fellazítani és vele egyidőben az aktivitás haté­konyságát, párt- és tömegszerve­zeti munkával felszítani. Klasszi­kus példája ennek a döbröközi Zöld Mező Tsz, a dombóvári Al­kotmány Tsz, a bátaszéki Búza­kalász Tsz, vagy újabban a szak- csi, a lengyeli, a miszlai közös gazdaság. A bátaszéki Búzakalász Tsz-ben a politikai munka közép­pontjában ez a mondat áll; A tsz a tagoké, a szövetkezeti gaz­dáknak tehát mindennel törőd­niük kell, ami kapcsolatos az üzemmel, vegyék észre a jót, de lássák meg a rosszat is és a rossz nyugtalanítson mindenkit A gya­korlatban ez annyit jelent, hogy a tehenésznek joga van ahhoz, hogy neki ugyanúgy fájjon a rossz, mint ahogy fáj a főállat- tenyészrtőnek, vagy az elnöknek. Szóval, nem a beosztás szabja meg, hogy kit izgathatnak a dol­gok és kit nem. Nem mondják sem a tehenésznek, sem a többi tagnak, hogy ez barátom nem rád tartozik, még akkor sem mond­ják, ha a tehenész fittyet hány a játékszabályokra, és a választé­kos modorra. Külön tanulmányt érdemelne egyébként annak a feltárása, hogy végül is Bátaszéken az aktivizá­lódás miként tetőzött akkor, ami­kor bevezethették a végtermék szerinti bérezést, amely a passzi­vitásnak már eleve halálos el­lensége. Az utóbbi időben a kö­zös gazdaságokban a vezetőségi ülések és a közgyűlések legtöb­bet minőségileg változtak. A vé­letlen műve volna ez? Szó sincs róla. A tagok a felelősségteljes törődés hangján foglalkoznak a közösséget érintő kérdésekkel és szinte általános kezd lenni, a nyílt színen való kiállás. Mé- ricskélés, latolgatás helyett a gazdák tekintet nélkül a szemé­lyekre és a beosztásokra, ha kell, minden további nélkül „beolvas­nak” annak, aki megérdemli. S a minőségi változás főleg abban van, hogy ma már nemcsak az elnököt merik bírálni, de egy­mást is. Három évvel ezelőtt az egyik tag aggályoskodva közölte Pálfán a tsz-elnöikkel, hogy né­melyik fogatos agyonhajtja a lo­vakat. ö nem akar haragot sen­kivel, ezért csak az elnök elv­társnak szól. Az elnök megtehet­te volna azt is, hogy ráripako- dik és közli vele, hogy a vezető­ségnek is van szeme, a vezető­ség majd intézkedik, ő viszont törődjék a maga dolgával, ne a lovakkal. Ha ezt mondja, nincs kizárva, hogy a tsz-tag örökre befogja a száját, az elnök viszont nem ezt mondta, és ma ez a gazda aktivitásban utolérhetetlen. S nem szabad itt elhanyagolni még egy fontos körülményt: az elnök cselekedeteit ilyen hely­zetben mindig az elvek határoz­ták meg Éppen ezért ma renge­teg a segítőtársa, akikre min­denkor támaszkodhat, akikre bármikor számíthat. persze ami a mezőgazdasági 1 üzemekre érvényes, az ál­talában a közélet minden terü­letére érvényes. A hivatalokban, a vállalatoknál, az intézmények­nél, csak nő a dolgozók aktivi­tása, amikor a vezetők igénylik és elvárják a beosztottaktól, a dolgokba való beleszólást, és a gondokkal való törődést. Viszont minden alkotó-kezdeményezést kiöl a dolgozókból, ha egy fő­nök magát géniusznak hiszi, ha úgy véli, hogy ítéletei csalhatat­lanok, megfellebbezhetetlenek, ha abban a tévhitben él, hogy okos, kizárólag ő lehet. Az ilyen ember rengeteg hibaszázalékkal dolgozik és azzal okoz legnagyobb kárt, hogy attól .fosztja meg társadal­munkat, ami a legnagyobb kincs: az egyes emberben lévő tenni- tűdástól és tenniakarástól. A hi­vatali pártszervezetek egyáltalán nem lépik túl hatáskörüket, ami­kor ha szükséges, akkor újból meg újból megerősítik azt a szabályt, amelyik írott és irat­tan, azt, hogy ami körülöttünk történik, ami jó, vagy rossz, ah­hoz nemcsak annak van köze és esze, aki a párnázott ajtó mögött ül, ahhoz köze van annak is, aki a ranglétra legalacsonyabb fokán áll. SZEKUL1TY PÉTER Űj áruház épül Dunaföldváron A Dunaföldvár és Vidéke Föld­művesszövetkezet megbízásara 3 f öldművesszövetkezeti Országos Kivitelező és Tervező Vállalat elkészítette a Dunaföldváron te­stesítendő iparcikkáruház beru­házási programját. Duna föl dváron az 1961-ben végrehajtott terület- rendezés következtében a község kizárólag szövetkezeti terület lett. A kereskedelmi forgalom 1960- tól 238 százalékkal növel: "dett, A jelenlegi kereskedelmi hálózat — főleg ruházati és mű’zakl vona­lon — nem megfelelő. Az’ állan­dóan növekvő ellátási feladatok megoldására a meglévő hálózat nem tudja kielégíteni az igé­nyeket, mivel a jelenlegi egy­ségek alapterülete tovább nem növelhető. E hiányosságok szükségessé teszik egy korszerű áruház lé­tesítését, amely a program sze­rint a Béke téren, a község ke­reskedelmi központjában kerül elhelyezésre. Az áruház beruhá­zási összege meghaladja a 8 mil­lió forintot és átadása 1968 má- fingik Máben less* Elhelyezkedtek a mázai bányászok A Komlói Szénbányászati Tröszt szászvári bányájának mázai üze­me július 1-ével leállt. A bánya­üzem vezetői a szakszervezeti bizottsággal karöltve mindent elkövettek annak érdekében, hogy dolgozóiknak a megszűnést kö­vetően is megfelelő foglalkozta­tási lehetősége^, biztosítsanak. Az üzemben dolgozó 230 fő mindegyike Tolna megyei. Ezek közül az év végéig a különböző karbantartási utómunkák elvég­zésére az üzemben marad 50 dolgozó. A tröszt vezetősége úgy rendelkezett, hogy 60 bányász Komlóra, 70 pedig a szászvári bányába kerül. A fennmaradó 50 bányászt a Bonyhádi Vasipari Ktsz mázai részlegénél helyezték el. Gabonaraktárrá alakítják át a gyapotegrenálót Az „A” épület mellett állították fel ideiglenesen a szovjet gyárt­mányú, OVP—20-as gabonatisztító géppf. Itt tisztítják a kombájn­búzát, és a mellette levő jugoszláv szívó-fúvó berendezés továb­bítja a raktárba Mintegy másfél évtizedes hu­zavona után született meg a vég­leges megoldás a szekszárdi gya- potegrenáló ügyében: Gabonarak- tárrá alakítják át az üzemet. Az építkezés még az ötvenes évek elején fejeződött be, éppen ak­korra, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy gyapottermesztéssel hazánkban nem érdemes kísérle­tezni. A csaknem teljesen kész üzem — már csak a gépi beren­dezés hiányzott — tehát felesle­gessé vált, eredeti rendeltetésének megfelelően már semmiképp sem lehetett felhasználni. Hogy még­se heverjen kihasználatlanul, kü­lönféle textilnyersanyagokat rak­tároztak benne. Ez azonban semmiképpen sem lehetett gazdaságos, hiszen Szek- szárd — fekvésénél fogva — nem alkalmas arra, hogy itt tárolják százvagonszámra a textilipar alapanyagait, a feldolgozó üzemek távol vannak, a szállítás költsé­ges és nehézkes. Az üzem hasz­nosítására többféle elgondolás született az egyik épületet — a „D” raktárt — már évekkel ez­előtt megkapta a Herbária. A másik háromra, az A, B és C épületre a Gabonatröszt jelentette be igényét. A mintegy két évvel ezelőtt megkötött megállapodás szerint a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat kapja meg t három épületet, helyette, cserébe a Gabonatröszt kilencmillió fo­rinttal járul hozzá a Könnyűipari Minisztérium által építendő — most már célszerűen telepített — textilnyersanyag-raktár beruházá­sához. Teljes egészében az idén vehette át a telepet a vállalat. A vállalatnak mindenképpen előnyös ez a megoldás. Megszűri- _ nek a szekszárdi járásban a ga- ’ bonatárolási nehézségek, sőt se­gítséget tudnak adni e tekintet­ben a bonyhádi járásnak is. A te­lepnek iparvágánya van, tehát ol­csón és gyorsan tudják elszállíta­ni a malmokba a gabonát. Jelen­leg hatszáz vagon terményt tud­nak tárolni az összesen mintegy ötezer-ötszáz négyzetméter alap- területű raktárakban, azonban három-négymillió forintos beru­házással — ennek tervei most ké­szülnek — a kapacitást ezerkét­száz vagonra emelik. Az épüle­tekben ugyanis jelentős átalakí­tásra van szükség, a közfalak egy részét le kell bontani, szellőző- padozatot építenek be, a belső szállítás megkönnyítésére Rédier- berendezést szerelnek fel. Az eddigi gyakorlat szerint a gabo­nasiló beruházási költsége — egy vagonnyi tárolókapacitásra szá­mítva — 27 ezer forint. Ebben az üzemben összesen 12—13 mi lió forint beruházással hoznak létre ezerkétszáz vagonnyi rak­tárkapacitást, egy vagonra tehát alig több, mint tízezer forint jut. Az átalakítás tulajdonképpen már meg is kezdődött, beéoítet- ték a nagy teljesítményű Heyo- szárítóberendezést, több szállító­gépet szereltek fel. A szekszá di és környékbeli gabona nagy ré­szét már itt veszik át. Teljes ka­pacitással azonban csak a jövő nyáron lép üzembe az új gabona­raktár. Több mint egymilliárd forint művelődési intézményekre Egymilliárd forintot meghala­dó összeget irányoztak elő álla­mi és helyi erőforrásokból a har­madik ötéves terv időszakára a te I ácsi népművelési intézmények, továbbá a központi művészeti ob­jektumok hálózatának fejleszté­sére, korszerűsítésére, felújítá­sira. A Művelődésügyi Miniszté­riumban elmondották, hogy a harmadik ötéves terv idején fo­kozott gondot fordítanak arra, hogy bővítsék a művelődési le­hetőségeket. Ezt a célt szolgálja egyebek közt négy megyei mű­velődési ház, öt megyei könyv­tár, 14 járási művelődési ház és könyvtár, 10 nagyobb filmszín­ház és 25 községi mozi létreho­zása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom