Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

*1

tolva MFGYFT ffEPflJSÄ3

1966. július 21,'-6 európai körútja

Mihail Mil MI—6 nevű heli- melyeket hatalmas légcsavarja feoptere 11 ezer kilométert tett kelt, eloltják a tüzet. Ennek kö- meg Európában — Lengyelország, szönheti a „füstfaló” nevet. Dania, Hollandia, Franciaország, A szovjet helikopter munkáját Svájc, Ausztria, Magyarország — állandóan fürkész-szemekkel fi felett. S bármerre járt, minden- gyeiték a különböző helikopter- hal kíváncsi tekintetek ezrei kö- cégek képviselői, akik ez alka- vették a világ legnagyobb heli- lomból gyűltek össze a tűz kör- kopterét. Nyugat-Európában elő- zetében. — Mackónk munkája szőr a tavalyi repülési és űrhajó- ötösre sikerült, — mondja Kolo- zási kiállításon látták Párizsban, senko. — Franciaország jóval Fél évvel a kiállítás után az előttünk kezdett helikoptereket orosz „Mackót”, ahogy a MI—G-ot készíteni, de olyan munkabíró ereje miatt elnevezték, meghív- gépet, mint a mi MI—6-unk, még iák dolgozni. nem építettek. A kereskedelmi

Dél-Franciaországban évente ügyekhez igaz, nem értek, de a több mint húszezer hektár erdő nagy érdeklődés után ítélve, ég le. Az erdőtűz, a fában úgyis Franciaország szívesen vásárolna eléggé szegény ország számára, MI—6-okat. Azt mondták, hogy a

A turbólégcsavaros MI—-S helikopter a levegőben.

szinte nemzeti tragédia. Ä tűz költségek hamar megtérülnek, a elleni harchoz a franciák régi leégő erdők értékéből öt ilyen amerikai repülőgépeket és néhány helikoptert lehet venni évente, helikoptert használnak. Mikor a Kolosenko sok érdekes képet franciák meghallották, milyen hozott haza. Az egyiken egy ma- eremén y esen használják fel a gashegyi cementtároló héttonnás szibériai erdőtüzek oltásánál a bunkerjét emeli a MI—6. Erre MI—6-ot, meghívták, hogy ma- az alkalomra óriás betűkkel raguk is meggyőződjenek erről. írták a bunkereket gyártó Stag- Vaszilij Kolosenko, a helikop- cég reklámját, tér parancsnoka elmondotta, mi- Hasonló kéréssel fordultak a képpen dolgoztak Toulon kömyé- gép személyzetéhez Ausztriában kén. Ejtőernyős tűzoltókat dob- is, ahol a helikopter bemutató tak le, vizet fecskendeztek a tűz- repüléseket hajtott végre. A két- fészekre. A szovjet helikopter hónapos európai turné alatt a körülbelül 10 000 liter vizet ké- MI—6 több mint kétszáz repü- pes szállítani. A légáramlatok, lést hajtott végre.

B£ rv árok,

HALÁSZOK,

VADVIZEK

„Mögfogatott engöm a komiszáros zadbeli térképek gazdag vízrajzi ken azonban már Rárós, végül Mint a rétön a marhát a mészáros helynevekről vallanak. Ilyenekről: Bátán Pösze a neve.

— Arra kérőm komiszáros uramat Kisrezéti-Duna, Kerülő-Duna, KeEngedje el ezt a csekély bajomat. selyűs-Duna, Pálinkás-fok, Ma- ^ hihetetlen töltés Engedje el ezt a csekély ba jomat, lom-fok, Dar-fok, Barom-fok, KeMajd hajtok én pejparipát az repes-fok, Özsák-fok, Ebes-fok, a Duna szabályozása olyan úrnak! Asvanyos-arok, Botta-ér, valószerűtlenül nagy munkának

Hajtok neki hat pár lovat, feketét, Lón ka-e r, Ozsak-to, Leánka- tűnt, hogy amikor az ezzel kapKi fölszántja Tolna megye mocsár. Somos-görönd, Tejes-szeg, csolatos első hivatalos tervek elmezejét”. Pulovan-görenyde, készültek — a XVIII. század vé„ „ .. , , . Voros-gyur, Tuzes-gyur, AcsádEz a fentebb idézett betyamota gyűr> Borréi-fok, Szilágyi-fok, Hagyas-to, Feher-sar es Keskeny- sár. A helybéliek teljes rendjén- valónak érezték a vizeket, hiszen fő foglalatosságuk a halászat volt.

„Főtt halat ettek sült hallal”.

alig valamivel több, mint száz esztendős. Nemcsak arról ad hírt, hogy Tolna megyében ekkor még tere nyílt a jószághajtásnak, hanem arról — a talán nem egészen indokolatlan vágyról — is, hogy a hatalom képviselőivel hellyel-közzel szót lehetett érteni. Legalább a Sárközben, ahol ezt a nótát és folytatását is gyűjtötték: „— El is möhetsz betyárgyerök

Népdalok

Ma, a megmaradt dűlőnevek mellett csak a népdalok őrzik a

békével v*zi élet emlékeit:

Nincsen bajod, nincs panaszod

senkivel

Er gye- Kát el betyárgyerök

szabadnak

Csak azután ura légy a

szavadnak!” Talán ura volt, talán sem, mindenesetre nem sokáig lehetett* mert a félszilaj állattartásnak rövidesen befellegzett. „Elvitték az urak a vizet” — ahogyan a korabeli szegénység mondta, ami más szóval annyit jelentett, hogy megváltozott a gazdálkodás struktúrája, megfogyatkoztak a legelők. Egy 1784. évi összeírás szerint ekkoriban a Sárvíz torkolatvidé„De szeretnék aranyhallá válni. Sárpilistől Bátáig úszkálni, Rátalálnék babám hálójára, elbúcsúznék tőle utoljára”. Vagy:

„Erre gyere, ne mönj arra. Leszakad a Báta partja...”

Egy Sárpilisen gyűjtött népdal: „Amoda gyiin egy nagy terhes

hajó,

húzza aztat harminchat erős ló, harminchat közt egy van jobbról

gén —, sokan hinni se akarták. A „Nyéki, Pilisi és Detsi szegénység” 1774. szeptember 4-én kelt hosszú beadványában kereken megmondja:

„.. .lehetetlen is velünk azt elhitetni, kik a föld mivoltát legjobban tudjuk, hogy a rendkívül való árvizek ellen oly töltések, gátak és rekeszek, sőt zúgok té- tetődhessenek, hogy azzal a Dunának kiöntését rólunk elfordítsa”.

Megírják még hogy ha netán mégis megvalósulna a nagy töltésrendszer, nem lesz benne köszönet mert a komoly árvíz úgyis áttöri:

. ,a víz rajtunk maradna* posvánnyá válna és mind minekünk, mind pedig marháinknak dögleletességét nemzené és midőn hirtelen vissza nem mehetne, utolsó veszedelmünket és pusztulásunkat okozná”.

Nem így történt. A lecsapolá, , . sok után nyert szántók sehol nem

, ’ lóhnH Ávíóci tormóct orUtofc A7 07

kisangyalom maga a lohajto

látott, óriási termést adtak, ez az „ , időszak a sárközi falvak — első- K. Kovács Janos, a nepmuve- g^^an basaparasztjainak — megsüt' mestere, ezt a versiket gazdagodásának kora. A szabá- kenek 23 százaléka rét es legelő mondta magnetofonszalagra a Sár— ]yozás azonban lassan ment. Megvolt. 1895-ben még 22 százalék, az vízéről: kezdéséről kereken száz eszten1931. évi vízrendezési zárójelen- „Te is árva, én is árva, deje született a hivatalos rendeltés szerint tizenkét százalék. gyere, üljünk egy kosárba, kezés, de a Szekszárd—Bátai Ár... , , ereszkedjünk le a Sárba”. mentesítő és Belvízszabályozó

Ahol O VIZ QZ ur A vizek elnevezésének változa- Társulat harmincöt éve kiadott

, . . tosságára ma is van példa. A jelentése a mintegy százezer

1811-ben „úgy annyira ki jött a sárvízzel párhuzamosan folyó pa- holdnyi Sárközből még mindig Puna. Árvize, hogy az Otsényi taknak Öcsényben Báta, Decsen 40 472 holdat talált szabályozatHorgas, Sárpilisen Kovács-foka, lan ártérnek.

Alsónyéken ismét Báta, Bátaszé- (ordas)

iimiiiiii!miiiiiiiiiiiimmiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii| =

HAJSZA

«tömeggyilkos

Szöllő Hegy ajjai búza földektől fogva sehol semmi száraz nem találkozott az öreg Dunáig. Ez az árvíz a külső földeken felette sok kárt tett a búzákban, de mégis kiaratták a vízből csónakról”. A tavaszi árvíz után augusztusra újra jött az ár és „Az ötsé- nyi templom oldalán némely há- _zak vízben voltak, a Dets felé “vezető úton térdig való magas -víz volt, s egyetlen dűlőt kivéve ^odaveszett az egész kukoricája termés”.

~ Az hihetné az ember, hogy a sDuna és a tengernyi vadvíz ezer- Eszer elátkozott veszedelem volt VgJgW WW -ezen a környéken. Ehelyett azon- Eban a mindennapi élet természetes része. A XVIII. és XIX. száEGY FRANCIA RENDŐRFŐNÖK FELJEGYZÉSEIBŐL

Fogamzásgátlás—rovaroknál

Az amerikai Harvard egyetem okát keresve meglepetten állapikét kutatója Véletlenül olyan tották meg, hogy azok az állatok szernek jött a nyomára, amelyet pusztultak el, amelyek — papír- — bizonyos jelentésbeli módosí- zsebkendővel kerültek érintke- tással — rovar-fogamzásgátló zésbe. A kutatók a papírgyára- szernek nevezhetnénk. A kuta- kon keresztül eljutottak egy bitók kísérleti célból európai ro- zonyos fenyőfához, az un. bal- vart, a nálunk igen közönséges zsamfenyőhöz, ebben megtalálták bodobácsot tenyésztették. A ki- azt az anyagot, amely a rovarok sérleti állatok nagy része elhul- fejlődését — a lárvaállapotból az lőtt, mielőtt ivarérettségét elérte ivarérett rovarrá történi átalaku- volna. A nagymérvű pusztulás lást — megakadályozza.

n>imMmiiiiiimimmiii!iimiiiiiiiiiiiiii,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiimimiiiiiii!»

— 28 —

— Remélem, rajtam kívül nem beszélt senkivel erről? — kérdezte dr. Petiot halkan. — Hiszen tudja, hogy az életemmel játszom... Ki tudja, meddig lesz még módom segíteni? Abban a pillanatban, amint Romier nem lesz többé miniszter Vichy-ben, megszűnik minden lehetőség. Attól kezdve senkit sem segíthetek át a „Nono-zónába”.

A franciák nono-zónának nevezték Franciaország meg nem szállt részét a Zone non oceupé rövidítéseképpen.

Guschinow megragadta az orvos kezét.

— Igaza van doktor úr. Nem halaszthatom tovább. Megteszem.

1942. január másodikán Guschinow búcsúmegbeszélést tartott "üzlettársával.

— Pontosan betartottam dr. Petiot utasításait — magyarázta. — Az értékpapírokat eladtam, az ékszereket is, csak a foglalat nélküli drágaköveket tartottam meg. Mindezt bevarrtam öltönyömbe, s a kis kofferba raktam. S éppen ezt a koffert kell dr. Petiot-nál hagynom. Hárommillió frankot ér, talán többet is. Azt mondta, túl veszélyes ilyen nagy értéket magammal vinnem. Nem lehet mindenkiben megbízni, nem állhat jót mindenkiért, s nem tudja, ki lesz az, aki átvezet a határon.

— S mi lesz a kofferral?

— Petiot egy argentin diplomatával küldi tengerentúlra. Azt mondja, mire odaérkezem, már ott lesz, s rögtön, a kikötőben átvehetem. Mi a véleményed erről?

Guédo elgondolkozva yálaszolt:

— 29 —

— Végeredményben nem szedhet rá, hiszen te rögtön jelentkezel, ha szerencsésen átértél. Argentína semleges marad a háborúban, a postai összeköttetés nem fog megszakadni. Mi itt maradunk Párizsban és itt marad Petiot is. A kezünkben tartjuk.

A KETTÉTÉPETT SZÁZFRANKOS

Néhány órával később dr. Petiot rendelőjében, a Caumartin utcában.

— Mi ez? — kérdezte dr. Petiot.

Egymással szemben ültek dr. Petiot és a

Guschinow házaspár. Joachin Guschinow — az orvos első „utasa” ...

— Ez? — válaszolta a férjénél jóval fiatalabb asszony. — Egy százfrankos.

— Úgy van. S most nézzenek ide.

Petiot kettétépte a bankjegyet, pontosan a közepén, s az egyik felét átadta Guschinownénak.

— Ez az öné, a másik felét a férje magával viszi.

Odaadta Guschinownak.

— Mihelyt szerencsésen megérkezik Argentínába, tegye borítékba, s küldje a félesége címére. A cenzúra biztosan átengedi. S ebből felesége bizonyságot szerezhet, hogy baj nélkül, szerencsésen odaérkezett.

A házaspár gondosan eltette a két fél százfrankost.

— Tehát ma este pontosan tizenegy órakor — folytatta Petiot. — A Rue Pei’golése és az Avenue de la Grande Armésa sarkán találkozunk.

— 30 —

Rögtön elintézzük a védőoltást a közelben lakó kollegámnál. A trópusi betegségek szakorvosa. A védőoltás elkerülhetetlen. Az argentin bevándorlási hatóságok ragaszkodnak a védőoltási bizonylat felmutatásához.

Elbúcsúzott látogatóitól s kivezette őket a folyosóra, de nem a várószobán keresztül, hanem a lakás másik kijáratán.

— Szóval, a viszontlátásra. Most már rövidesen túl lesz rajta.

Ezt a jelenetet a rendőrség jóval később rekonstruálta Guschinowné zokogva tett vallomása, alapján.

HÉT PARANCSOLAT

Petiot egyúttal egy géppel írt füzetecskét is átadott Guschinowéknak. Hét parancs emigránsok számára volt. a címe. Később ez a füzetecs- ke is a bizonyítékok között szerepelt 114 sorszám alatt.

Lássuk a hét parancsolatot:

Első parancs: öt fényképet beszerezni az utazási okmányokhoz.

Második parancs: Az emigránsok csak egyenként indulhatnak útnak.

Harmadik parancs: Mindenki csak két kézikoffert vihet magával.

Negyedik parancs: A ruhaneműből minden cégjelzést és monogramot a leggondosabban el kell távolítani.

ötödik parancs: A kofferekről el kell távolítani a szállodai címkötet.