Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
1966. július 3. 3 r TOLNA MEGYEI VÜPtJJSÄG Egy és negyed század a tudomány szolgálatában A TIT ünnepi ülése a szekszárdi zeneiskolában 1841. május 28-án, 125 éve alakult meg a Magyar Természet- tudományi Társulat. A jubileumi évforduló tiszteletére a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének elnöksége ünnepi ülést tartott tegnap délelőtt a Liszt Ferenc zeneiskolában. Az ülés elnökségében helyet foglalt többek között Hunyadi Károly országgyűlési képviselő és dr. Gyugyi János a megyei tanács vb-elnökhelyettese is. Az ünnepséget Létay Menyhért tanár nyitotta meg. Bevezető szavai után dr. Horváth József Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban című versét szavalta eL Ezután dr. Prantner József a társulat megyei szervezetének elnöke tartott ünnepi beszédet. Ismertette nagy vonalakban az alakulás óta eltelt idő eredményeit és különös részletességgel tért ki a felszabadulás óta eltelt időszak munkájára: Elmondotta, hogy a megyei szervezet az ötvenes években alakult de 1953-ig nem beszélhettünk aktív munkáról. 1953-ban viszont már 16 104 hallgató előtt tartottak különböző ismeretterjesztő előadásokat, melyek szervezése a következő években, különösen 1958-tól megélénkült. Szerte a megyében előadássorozatokat szerveztek és eljutottak a kisebb községek dolgozóihoz is. Rendre alakultak a munkás- és termelőszövetkezeti akadémiák, amelyek ma is rendszeresen működnék, Sikerült az ifjúsággal is meg- kedveltetni a természettudományi előadásokat. A fiatalok körében jelenleg a nyelvtanfolyamok a legkedveltebbek. a TIT szervezésében kezdeményezett országjárás is nagy népszerűségnek örvend. Itt nemcsak a tájak szépségét, hazánk egyes részeit ismerik meg a résztvevők, hanem e kirándulások a hazaszeretetre, a szocialista ha- zafiságra nevelnek. Az utóbbi időben, a tudományok fejlődésével nagymértékben megnőtt az érdeklődés. A közelmúltban nagyobb súlyt fektettek az előadók felkészülésére is. 392 konferenciát, klubvitát tartottak ennek érdekében. Jelenleg 15 szakosztályban 490 előadó működik. Az ünnepi beszéd után került sor az országos elnökség által adományozott oklevelek és emléklapok kiosztására, azon TTT-tagök között, akik 10 vagy ennél nagyobb időt töltöttek el a szervezetben aktív társadalmi munkában. A jubileumi évforduló alkalmával dr. Prantner József a Munkaérdemrend bronzfokozatát kapta a társulatban végzett odaadó munkájáért. Az ünnepi ülés befejező aktusaként Simonfay Mária és Szkladá- nyi Péter fiatal zenetanárok két Liszt-művet adtak elő. Ezután a résztvevők a Garay-szálló éttermében közös ebéden vettek részt Megnyílt a kisipari szövetkezetek termékbemutatója Tegnap Szekszárdon, a közgazdasági technikum tornatermében ühnépélyes keretek között került sor Tolna megye kisipari szövetkezetei termékbemutatójának megnyitására. A megnyitón részt vett Szabó- pál Antal, a megyei tanács vb- elnöke, Pollák Andor, az MSZMP megyebizottsága ipari osztályának munkatársa, Timár Géza, az OKISZ osztályvezetője, Király Ernő, a KISZ MB titkára, dr. Kelemen Sándor és Korsós István, Imre József a megyei tanács osztályvezetői. Részt vettek továbbá a megye és Szekszárd város társadalmi és tanácsi vezetői, a nagy- és kiskereskedelem képviselői és mintegy 150 főnyi érdeklődő. A termékbemutatót Gyerő András KISZÖV-elnök nyitotta meg Elmondotta, hogy 1961 óta — öt év eltelte után — került sor ismét a szövetkezeti ipar- termékeinek bemutatására, s így a kiállítás a megye kisipari szövetkezeteinek második ötéves tervben elért fejlődését hivatott bemutatni. A megnyitó keretében a KISZÖV elnöke előzetesen bemutatta a kiállítás termékeit, maketteket, fényképeket és tablókat. Az ünnepélyes megnyitó után a KISZÖV és a szövetkezetek szakemberei tájékoztatták a vendégeket és érdeklődőket a termékekről. A kiállítás július 9-ig naponta reggel 8 órától este hétig tekinthető meg Egyébként a bemutatóról lapunk későbbi számában részletes tudósítást közlünk. A magyar importnak körülbelül a fele nyersanyag. S itt jelentkezik leginkább a szocialista országok szerepe. Vegyünk két példát azon az általános tényen túl hogy az ország nyersanyag- és tüzelőanyag-szükségletének majdnem egészét a szocialista országok fedezik, s hosszú lejáratú szerződésekben 1970-ig le is van kötve. Az ötéves terv előírja, hogy javítani kell az ország tüzelőanyagfelhasználásának helyzetét. Korábban a szén volt az alapvető energiaforrás. Közismert, hogy a magyar szén viszonylag drága és alacsony a kalóriája. Energia- termelésben sem gazdaságos, hiszen a benne rejlő energiának csak kicsiny része hasznosítható. Sokkal gazdaságosabb és korszerűbb az olaj és a földgáz fel- használása. Ez utóbbiból viszonylag jelentős készlettel rendelkezünk, s az importszükséglet nem nagy. Olajból azonban korlátozottak a magyar készletek és mind nagyobb részben importálni kell. Az ötéves tervben előirányzottak szerint az összes tüzelőanyag-felhasználáson belül 1970- ben 40 százalékra kell emelni az olaj és a földgáz részesedését. Honnan lehet olajat kapni? Részben a már működő Barátság kőolajvezetékei? át a Szovjetunióból, ugyanis Európában ott van a legjelentősebb olajle- lőhely, A további szükségletet szintén a szovjet szállításokkal lehet fedezni. így a legfontosabb energiahordozóban a problémát csakis a szocialista országok segítségével lehetséges megoldani. Végső következményében hasonló a helyzet az egyetlen jelentős nyersanyagunkkal, a bauxit- tal. Az alumínium alapanyagával bőségesen rendelkezünk, de olcsó villamos energiánk nincs a feldolgozásához. A Szovjetuniónak viszont van, mert jelentős víziener- gia-forrásokkal rendelkezik. Az új ötéves tervben bontakozik ki ténylegesen az évekkel ezelőtt megkötött magyar—szovjet timföld—alumínium egyezmény. A tervek szerint 1970-ben évi 120 000 tonna timföldet szállítunk a Szovjetunióba és onnan vissza 60 000 tonna alumíniumot kapunk. Ugyancsak jelentős kooperáció épül ki e vonalon elsősorban Lengyelországgal, de Csehszlovákiával is. így tehát a tüzelőanyag- és nyersanyag-problémánkat az új tervben a szocialista országokkal kiépült erőteljes kooperáció révén oldjuk meg. Az új ötéves terv biztonságossá tételében nagyon sokat segített, hogy a készülő térvet és az elkészült tervet folyamatosan egyeztettük a KGST-be tömörült országokkal. Minden ország figyelembe vette terveiben a magyar ' ■ A bank osztályvezetője nyilatkozik A kenyérgabona-szükséglet megvásárlásáról, a tartalékolásról, a takarékosságról, a tsz-ek vállalati jellegéről Arra kértük Jerkovits János elvtársat, a Magyar Nemzeti Eamik Tolna megyei Igazgatósága mező- gazdasági osztályvezetőjét, hogy válaszoljon néhány közérdekű, elsősorban szövetkezeti tagokat és vezetőket érintő kérdésre. — Helyenként a tsz-tagok nem értik, termelőszövetkezetüktől miért kell pénzért mcgvásárol- niok a kenyérgabona-szükségletet. Miért, hiszen így ennek olyan a színezete, mintha a gazdák azért adnának pénzt, ami tulajdonképpen eleve a sajátjuk? Ez a kérdés és a rá adandó válasz ismét félreérthetetlenül aláhúzza, hogy mennyire nélkülözhetetlen a termelőszövetkezetekben a felvilágosító munka, és hogy mennyire fontos a vezetők és a tagok között a nyíltság, az őszinteség, egyszóval: a lehető legszorosabb együttműködés minden kérdésben. Talán a pénzügyi vonatkozású kérdésekben méginkább, mert tapasztalataink szerint ebben még járatlanabbak az emberek. Arróf van szó ugyanis, hogy ahol a tervtárgyaló közgyűlésen érthetően és világosan elmondták a vezetők a kenyérgabona-szükséglet megvásárlásának körülményeit, előírásait, ott a gazdák pontosan tudják, hogy mi is itt a helyzet. Ahol azonban elmulasztották ezt megtenni, ott valóban átmenetileg megromolhat a munkafegyelem, sok lehet az ingerült vita, aminek tulajdonképpen elejét lehetett és kellett volna venni. Eléggé közismert, hogy a tsz évközben az éves tervben meghatározott és jóváhagyott, illetve a ténylegesen várható készpénz- részesedés 60 százalékát fizeti ki a tagoknak, előlegként. Mivel a tagok által vásárolt kenyérgabonaszükséglet értéke is bevételként szerepel a tervben, ennek összege növeli a pénzbeni részesedést. Az előlegezés során a kenyérgabonával kapcsolatos elszámolás két módon történhet: 1. Az esetek többségében a tsz a kenyérgabona értékét a tagok pénzbeni előlegéből előre folyamatosan levonja, és ebben az esetben a kenyérgabona kiadásakor a tagnak ezért fizetni nem kell. 2. A jól gazdálkodó tsz-nél leszükségleteket, a magyar gazdaság exportra kínált áruválasztékát, a magyar terv ugyancsak megfelelően módosult a többi szocialista ország szükségletének és exportképességének figyelem- bevételével. Ilyen szorosan és alaposan összehangolva a tervek még nem voltak, s ennek megfelelően a biztonság is jelentősen nőtt. Az együttműködésnek sok területét azonban a terv nem öleli fel. Ennek több, oka van, amelyek között szerepet játszik a bevezetendő új gazdasági mechanizmus is. Ennek keretében a tervnek a fő arányokat meghatározó és a gazdasági tevékenységet befolyásoló szerepe lesz. A közvetlen együttműködést a testvéri országokkal a terv nem írja elő tételesen, hanem főként a vállalatokra bízza azt, hogy termelési és értékesítési feladataikat kellően teljesíthessék. A vállalatok majd megkeresik a közvetlen kapcsolatokat és szoros együttműködést építenek ki a hasonló jellegű és profilú külföldi vállalattal, s így az együttműködés még hatékonyabbá és sokoldalúbbá válik. A tervek fő arányainak koor-. dinálása a KGST-országok között, valamint a vállalatok közvetlen kapcsolatai együttesen * kellően szilárd alapot nyújtanak a tervben foglalt célkitűzések megvalósításához. GYULAI ISTVÁN hetőség van arra, hogy a pénzbeni előleget a kenyérgabona értékével ne csökkentsék, de a gabona kiadásakor kell annak értékét a tagnak megfizetnie. Az előbbiek abból következnek, hogy a városi és a falusi élet közötti különbség mindinkább leszűkül, a tsz-tagok igényei, a szükségletei megváltoznak, illetve már meg is változtak, és havonta mindinkább pénzbeni előleget igényelnek, a teljesített munkaegységékre, amiből azt szereznek be, amit akarnak. Ezért a gabonával kapcsolatban a tagok csak a szükségletek arányában igénylik azt, így célszerűbb, ha nem a munkavégzés arányában, például munkaegységenként, hanem a tényleges szükséglet alapján részesülnek kenyérgabonában. így családonként eltérő az igény, A részesedés ezzel szemben az elvégzett munkától függ és ezért az igazságos elosztás érdekében a részesedéstől függetlenül biztosítani kell, hogy a család, kenyérgabona-szükségletét megvásárolhassa. Ezért kell a kenyérgabona- juttatást eladásként megtervezni a tervekben. — Kissé bonyolult a módszer, de Jerkovits elvtárs válaszából a szövetkezeti gazdák bizonyára megértik, hogy miről van szó. Mindenesetre ez is bizonyítja, nagy felkészültségre, hozzáértésre van szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaságban eligazodjon az ember. Ennek ellenére még ma is találkozni azzal a sok kárt okozó felfogással, hogy a mezőgazdasághoz mindenki ért. Mi erről a véleménye a pénzügyi szakembernek? — Ha nem is túl sokszor, de még mindig fellelhető ez a téves nézet. Következménye legtöbbször pénzügyi vonalon üt vissza. Előfordul, hogy egy-két évig tündöklő tsz váratlanul, a laikus számára érthetetlen módon a közepes* vagy a gyenge szintre esik vissza. Látszateredményék tartották fenn, amelyek egy, vagy két évre szólnak. A dörzsöltség azonban még nem jelent persze megalapxxzott- ságot, pláne hozzáértést és előbb- utóbb visszaüt. Különféle rafiná- ciókkal és mahinációkkal csak rövid ideig lehet jó hírű egy közös gazdaság. Kizárólag a tartós és biztonságos termelés megalapozásával lehet hosszú távon szilárddá tenni a mezőgazdasági üzemeket is. Ehhez pedig felkészültségre, körültekintésre és tapasztalatra van szükség. Itt van most ez a szerencsétlen dunaszentgyörgyi ügy. Részt veszek Pakson a bírósági tárgyaláson. A vád zárszámadási mérlegcsalás. Hallgatom a tárgyalás menetét, és nem tudom, mire gondoljak. Dr. Kiszeli Tibor, a volt főkönyvelő, magasan kvalifikált számviteli szakember. Azt gondolhatta talán, amikor a tsz-ben a főkönyvelői munkakört elvállalta, hogy ami ott van, azt kirázza a kisujjából? Vagy csupán a magas fizetés csábította? A bíróság dolga természetesen megállapítani a valóságos tényállást, egy azonban bizonyos, akár szándékosan, akár anélkül, de a zárszámadási mérlegcsalás megtörtént. Ezt a mérleget a tsz akkori elnöke is aláírta, és most a tárgyaláson arra hivatkozik, hogy ő nem ért számvitelhez. Néha talán a jobb fizetés a kísértő, és a következményre nem gondolnák. Én elsősorban a pénzügyi ember szemével nézem a dolgokat. Ebből kiindulva, úgy látom, a megye termelőszövetkezeteinek döntő többségében a vezetők a tagokkal együtt nemcsak a jelent, a jövőt is nézik. Szinte már évek óta általános ebben a kérdésben a jó gazda szemlélet. Tudjuk: aki a múltban valamirevaló földművesnek tartotta magát, az a következő évre szükséges vetőmagot, takarmányt, minden esetben az előző évi terményből biztosította. Nem élt fel mindent, mert pontosan tudta, ha mindent felél, akkor a következő évben mindent élőiről kell kezdenie, s aki minden évben élőről kezd, az örökké egyhelyben marad. Nekem meggyőződésem, hogy Tolna megye közös gazdaságaiban 1964-hez képest viszonyítva. 1965-ben jórészt azért nőtt körülbelül 14 százalékkal az egy dolgozó tagra jutó közösből származó részesedés, mert a tartalékolás jelentőségét nemcsak megértik, hanem a tartalékolást meg is csinálják a közös gazdaságok. — Ezzel a gondolatmenettel. Jerkovits elvtárs, úgy vélem, eljuthatunk egészen a vállalati jelleg érvényesüléséhez. A köz- tudatba már bekerült a tsz- ekkel összefüggésben a vállalati kifejezés. Elérkezett az ideje annak is, hogy a termelőszövetkezetek megtegyék az előkészületeket, hogy a jövőben mintegy vállalatként is működjenek. — Sok oldala van ennek és én nem is vagyok illetékes ezt a kérdést minden oldalról megközé- líteni. Véleményem szerint elsősorban szemléleti hozzáállás szükséges ahhoz, hogy a termelőszövetkezet minden tekintetben megfeleljen a vállalattal szemben támasztott követelményeknek. Mire gondolok? Arra például, hogy amikor a tsz egy másik vállalattal szerződést köt, akkor minden- képpen érvényesítse jogtanácsosa segítségével azt, hogy egyenrangú partnerként kezeljék.’ viszont teremtse meg annak a feltételét a tsz vezetősége, hogy a tsz-t is el lehessen fogadni egyenrangú p>arf- nemak. Ilyen szempontból a j - vőben — véleményem szerint — még jobban kell érvényesülnie a tagok és a vezetőik jó együttműködésének. Ha egyszer a tsz például szerződést köt gépvásárlásra, akkor ezt a szerződést csak abban az esetben kösse meg, ha azt a gépiét valóban meg tudja vásárolni, ha tehát képes előteremteni hitelből, vagy saját erőből a szükséges pénzösszeget. És ehhez bizony már most hozzá kell szokni. — De tovább megyek. A vállalati gazdálkodás egyik fontos kritériuma — persze megint a pénzügyi ember beszél belőlem — ügyelni arra, hogy a tsz-ekben a résziesedés és a forgóalap saját forrása azonos arányban növekedjen. Ha ez nincs meg, akkor előbb-utóbb bekövetkezik a baj. Ha viszont megvan, akkor a termelés biztonságos és megalapozott. Saját magát csapja be az a vezetőség, amelyik az' önállóság jogán szemfényvesztő módon a látszategyensúly megteremtése ér. dekében például a forgóalap saját forrásként a tsz termelése szempontjából értéktelen dolgokat tüntet fél. — Sok gondolat tartozna még ide, közülük egyet még megemlítenék. „A kerül, amibe kerül” felfogást már most a felkészülés szakaszában jó, ha felváltja a „nézzük a pénzt is” szemlélet. Szóval számoljanak az eddiginél is jobban a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai. Mielőtt e-gy-egy létesítményt megvalósítanának, mielőtt egy-egy kivitelezési . tervet elfogadnának, vizsgálják meg. hogy nincs-e annál olcsóbb és ugyanolyan jó megoldás. Magyarán: válogassanak a felajánlott tervekből. Törekedjenek az egyszerűbb, gazdaságosabb megoldásokra. A népgazdaság a jövőben is hitelekkel segíti a mezőgazda- sági üzemeket. De itt is nézzék a termelőszövetkezeti vezetők a szokottnál is sokoldalúbban, a hite! felhasználásából származó és várható haszon, bevétel mértékét, nagyságát, időtartamát. — mondotta befejezésül Jerkovits János elvtárs. ______ — Szp.' —