Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

1966. Julios 24. TOfcWA MEGYEI WßPttJSAG 3 Á község üresen Várdomb, művelődési ház — Mielőtt ez a szép épület el­készült, még mozihelyiségünk sem volt, mert a régi leégett. A község lakóinak volt a kívánsága: kultúrház legyen! — így emlék­szik vissza a másfél milliós költ­séggel elkészült új művelődési ház születésére Várhegyi Pál, a várdomb! községi tanács elnöke. Most van. Egy éve múlt má­jusban, hogy áll az impozáns, minden igényt kielégítő művelő­dési ház. Agyagveres, galamb- szürke, érdes kiképzésű falaival, üvegajtós bejáratával. Az abla­kokban, s a művelődési ház előtt sok-sok virág. A szép vonalú, ízléses épületen szívesen pihen meg az arra járó szeme. Nézik az autóbusz ablakából is az átuta­zók, mert a buszmegálló éppen ott van előtte. Nézik a kocsiablakból az át­utazók, a község lakói meg köz­vetlen közelről, a bezárt épület ablakait. Egy héten háromszor nyitja meg kapuit: szerdán és pénteken a könyvkölcsönzéskor, és szombaton, ha gyermekfoglal­kozást tartanak. Ki ne felejtsem: vasárnap a mozi is itt működik. Mit csinálnak benne a hét többi részében? Nézzük az e havi programot, amelyet tenyérnyi pa­piroson őríz a művelődési ház vezetője, Dér Imre. „Július 2—9, július 23 színját­szó csoport próbái”. — Megtartották? Kik szerepel­tek?- — A gyerekek. Azok próbál­nak is... j,Július 17—2Ö, országjáró túra” — Merre voltak? — Az IBUSZ nem adta ide az autóbuszt. Majd augusztusban. „Július 16—30. Ifjúsági klub foglalkozásai.” — Van ifjúsági klub? '— Megszüntettük tavasszal. De azért foglalkozunk velük. — Milyen programokkal? — Szombaton, 16-án terveztünk egy „lemezes” bált, de nem jöt­tek el, csak öten. Itt az ajtón a plakát helye... A plakát sarkainak ragasztó­nyomaiból ítélve: egy félíves rajz­lap lehetett. Megjegyzem: — Ki vette ezt észre? — Hangosbemondón is hívtuk a fiatalokat, mégsem jöttek.-— Hány órára hirdették a bált? — Nyolc órás kezdettel. — Mikor zárták be az épületet? — Fél kilenckor. lányt a pénztáron belül kapcsol­ták ki, annak a kulcsát is meg kellene keresni. Ha ilyen körül­ményesen kapnánk fényt, arra kérem a tanácselnököt, ne fárad­jon. A hatalmas üvegablakról a függönyt elhúzva éppen elég vi­lágosság árad be ahhoz, hogy körülnézzek. Könnyen mozgatható széksorok, a nagyterem 150 személyes. Ha a székeket a terem szélére húz­nák, a helyiség nappali foglalko­zásokra is kiválóan alkalmas volna. A tanácselnök azt mondja: — Nagy ez a terem, itt jöjje­nek össze? — Kisebb nincs? — Csak a könyvtár. A könyvtár első részében fo­telok, asztalok, barátságos olvasó- helyiség. Ha a könyvespolcokat üvegfallal elválasztanák, itt is elférne 25—30 fiatal. KÍSZ-gyű- lés megtartására kívánni sem le­het kedvezőbb helyet. — Miért nem választják el a könyves polcos részt? — Nem is az a baj, hogy nincs hely. Ha van, akkor se jönnek, meg ha jönnének is drága a vil­lany. — Mennyi a nagyterem áram- fogyasztása óránként? — Huszonkét forinton felül fi­zetünk érte. Az év első két hó­napjában majdnem háromezer forintot fizettünk Villanyszámlá­ra, — komorodik el Dér Imre, majd hozzáteszi: — Igaz, most sokkal kevesebb lesz. — A drága villany miatt tart­ják nyáron zárva a művelődési házat? ■— Nemcsak azért. A fiatalok érdektelenek. Nem jönnek eb hiába szervezünk akármit. Zene­kart kémek a bálhoz, de ki győ­zi azt fizetni? A KISZ-esek is rá­fizettek a vietnamiak megsegíté­sére rendezett báljukra.^ Kudarcra ítélve ? A KISZ-titkár Déri György. Feleségével együtt az általános iskolában tanítanak. A közösségi élet személyes gondja mindkettő­jüknek, pedig második gyerekük még csak hathónapos. értelme, szüntessük be a klubot! Nézem az ifjúsági klúb prog­ramtervét. Klubdélután, közös játék, politikai foglalkozás, no­vember 7. megünneplése, élmény- beszámoló — ragadok ki néhány dolgot a végrehajtott tervekből. — Nyáron senkit sem érdekel semmi? — Egy kicsit igaz, hogy passzí­vak a fiatalok, de ezt azért nem mondanám. A baj inkább, hogy sokan járnak tanulni, dolgozni a környező városokba. Várdombról könnyen megközelíthető Báta- szék és Szekszárd, így azok szó­rakozóhelye vonzza őket. Szín­vonalas rendezvények mégis úgy érzem, nincsenek kudarcra ítélve. A fiatalok ,Drága a villany. Nagy “ 7“* télen f ^úsági ° ys , 1J-, klub foglalkozásait. Jöttek is ren­d terem. kiTdektelenek. desen a- fiatalok, csak tavasz tájt, A művelődési ház belsejében ^osy nőtt a munka a földeken, sötét van. Az épület kulcsát a maradoztak el. Azután a kultúr- tanácselnök kereste meg. A vil- ház vezetője így döntött: nincs logról beszélni. Foglalkozott a pártszervezet a jól dolgozó nő­aktívákkal. Egyik fiatalunkat, aki a termelésben, s a KISZ-ben is jól dolgozott, bíztattuk, hogy kérje tagjelöltségét. Nem is kel­lett nagyon sok rábeszélés. Kér­te és felvettük. De mire arra ke­rült a sor, hogy felvegyük párt­tagnak, az illető visszalépett. Férjhezmenésére és jövendőbeli­je családjára hivatkozott. Jólle­het, mi is hibáztunk. Azt hittük, a tagi elöltséggel elintéződött a dolog. Csak a munkában való helytállását néztük, elmulasztot­tuk a nevelés lehetőségeit. — A PÁRTTAGGYŰLÉSEKEN eddig többnyire gazdasági kérdé­sekkel foglalkoztak. A határoza­tok is ilyen természetűek. A jö­vőben milyen új módszerek ki­alakítására gondolnak a kisdoro- gi elvtársak? — Nehéz a kérdésre választ adni, mert a jövőben sem mellőz­hetik a pártszervezetek a gazda­sági munkát. Ellenkezőleg. Nem­rég kibővített pártvezetőségi ülé­sen foglalkoztunk a Központi Bi­zottság új gazdasági mechaniz­musáról szóló reformmal. A párt­vezetőségi tagokra, de még a meg­hívott gazdasági vezetőkre is furcsán hatott a nagyobb hatás­körrel, az önállósággal járó fe­lelősség. Kimondatlanul is olyan vélemény alakult ki: „mint ed­dig, majd a jövőben is megold­ják a vezetők” Ebből következik, hogy van bőven tennivalónk — mondta az elnök. A kisdofogi tsz-pártszervezetre is vonatkozik a járási pártbizott­ságon hallott megállapítás, mely szerint a jobbak közé sorolható pártszervezetek munkájában is akgd javítanivaló. Fontos teendő a sok között az új gazdasági me­chanizmus megértetése. KISDOROG. A neve is utal ki­csi voltára. A párttagoknak, ha jó politikai munkával akarnak felkészülni a kongresszusra, van mit tenni. Sokat kell beszélget­ni az emberekkel, meg kell hall­gatni véleményüket, s eloszlatni a kételyeket. Választ kell adniok a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre. Körvonalaiban lát­ják is, hogy mit kell tenniök a kongresszusra való készülődés je­gyében. Nem tettek ünnepélyes kinyilatkoztatást, szerényen, min­dennapi tettekkel készülnek. P. M. Három kislánnyal beszélgettem a községben. Találomra szólítot­tam meg őket. Csinosak, üdék. Abban a korban, amikor leg­inkább táncolni szeret még az ember. Az egyikük középiskolás. — Engem még nem engednek. Majd, ha leérettségiztem. Az ő mondata jellemezhetné a a többieket is. Tartanak a falu szájától. — Mennyi fiatal van Várdom­bon? — kérdeztem meg a KISZ- titkárt. — KISZ-tag 24. Huszonhat éven aluli 130 körül. Egyszer végez­tünk egy felmérést, az lett a vé­ge, hogy a pletyka összekombi­nált egy másik aktívával, aki se­gített ebben a munkában. Csoda, ha visszarettennek a közösségi munkától? tJres dísz csupán A várdombi művelődési ház, ainint a fentiekből kiderül, ki­használatlanul áll. Passzívak-e a fiatalok, valóban nem érdekli őket semmi — nehezen hihető, hiszen, fiatalok. Inkább valószínű, hogy táncos szórakozóhelyekre, mégha az a község művelődési háza is, nem szívesen engedik őket a szülők. Valamilyen mó­don azért a község lakói felelő­sek azért, hogy ez a szép épület kihasználatlanul áll. Havonként 400 forint tisztelet- díjat kap Dér Imre, a művelődési ház vezetéséért. Mit tesz ezért? Ki vonja felelősségre? A községi tanácson talán? Ott aligha, hi­szen ő a községi tanács elnök- helyettese is. Nagyobb baj, hogy senkinek se fáj a községben, hogy büszke­ségük, a művelődési ház, csak üres dísze a községnek. MOLDOVÁN IBOLYA Dunaföldvári bútorok nemzetközi sikere A magyar bútoripar már hosz- szú évtizedek óta elismert belföl­dön és külföldön egyaránt. Külö­nösen a külföld elismerését nyug­tázzuk jóleső érzéssel, mivel ez egyben jelentős exportot bizto­sít. S hadd tegyük mindjárt hozzá: évről évre szélesebb választékban, s ezzel párhuzamosan nagyobb mennyiségben, szállítunk külföld­re bútort. Az egyik legújabb exportáló a Dunaföldvári Faipari Ktsz. Ebben az évben kapcsoló­dott be az ARTEX-en keresztül a nemzetközi kereskedelembe. S mindjárt nagyszerű eredmények­kel. Az első félévben több mint 200 ezer forint értékben szál­lított különböző bútort Nyu- gat-Európa szinte valamennyi országába. Sőt két intarziás zsúrasztal az Amerikai Egye­sült Államokba került. A má­sodik félévben mintegy 500 ezer forint értékű bútort ex­portálnak. Ennék értékét növeli, hogy a ktsz csak egyedi darabokat exportál. Egy, kettő esetleg öt darabos meg­rendeléseik vannak. Ami a bútorok minőségét illeti az ellen a kezdeti nehézségeket leszámítva még egyszer sem volt kifogás. Igaz ez a kezdeti nehéz­ség még az elmúlt évben volt. Amikor a külföld részére meg­rendelt bútorokat minőségileg nem vették át. Ebből okulva a felettes hatóság erre az évre még nem tervezett exportszállítást a ktsz-től. Mégis, ma már termékeik fele külföldre készül. S ez azt jelenti, hogy sikerült megszüntet­ni a tavalyi hiányosságokat. A ktsz-ben 32 szakmunkás dol­gozik, akiknek átlagos életkora 30 év. Valamennyien fiatalok, akik jól megtanulták szakmájuk szinte minden csínját-bínját, akiknek munkájára büszkék lehetünk. Az ARTEX minőségi átvételek alkal­mával elégedett a bútorok minő­ségét illetően, csakúgy, mint- a külföldi megrendelők. A Dunaföldvári Faipari Ktsz előtt nagy jövő áll. Egyre több külföldi megrendelő keresi fel a ktsz-~t, azonban közülük jó néhá- nyan hiába. A helyi adottságokat figyelembe véve nincs lehetőség a további fejlődésre. Ez pedig azt jelenti, hogy le kell mondani a külföldi megrendeléseket, üzlet­kötéseket, mert a ktsz nem tud­ja kielégíteni az egyre növekvő igényeket. Zsúfoltság, korszerűt­lenség jellemzi a műhelyt. A felettes szervek tudnak a du- naföldváriak problémájáról és ígéretet is tettek, hogy hamarosan segítenek rajtuk, mégpedig egy új korszerű, a fejlődést biztosító te­lek, esetleg helyiség vásárlásával. S ha ez meg lesz. akkor tovább szélesedhet az üzletkötés. A Dunaföldvári Faipari Ktsz-t úgy emlegetik mint Tolna me­gye egyik legjobb ktsz-ét. Ép­pen ezért meg is érdemlik, hogy segítsék őket a még jobb, eredményesebb és gazdaságo­sabb munkafeltételek biztosí­tásával. Hiszen ezáltal lehetőség nyílik, hogy az eddigieknél még több or­szágban ismerjék meg termékei­ket, a világhírnévnek örvendő 'magyar bútort Sz. ti. Meghalt Tamás József, a népművészet mestere Elődei ötödíziglen fazekasok voltak. Több mint 150 esztendeje már, hogy Erdélyből az Alföldre, Kalocsára, majd onnan Szek- szárdra jöttek. A jellegzetes sár­közi bokályok és tálak készíté­sével foglalkozó ősök örökségét vette át, folytatta Tamás JózseE. Igyekezett továbbfejleszteni a fazekasművészetet. Az utóbbi években figurális edényekkel, a sárközi nép életé­ből vett humoros jelenetek meg- elevenítésével gazdagította a legújabb kori fazekas népművé­szetet. A szüret, a fazekasság, a zenészek, mulatók csoportjai al­kották munkáinak zömét Figu­rái és emberalakos edényei, álla­tokról formált tárgyai egészsé­ges népi humortól duzzadó ala­kok, amelyek a művész gazdag termő, alkotó készségét tükrözik. Mindezeket az ősi fazekastechni­kának megfelelően korongon ké­szítette el. Díszítésüket ugyan­csak a hagyományos díszítő esz­közzel, írókával végezte, hasonló motívumokkal, mint az edénye­ken. Csupa, csupa múlt idő ... Ta­más József a Népművészet Mes­tere, aki az utóbbi hónapokban a csatári kerámiaüzemben adta át a fiataloknak művészetét, 55 éves korában meghalt. Temeté­se szombaton délelőtt volt az újvárosi temetőben. A még nem is idős fazekasmestert a világ különböző országaiban ismertéle és elismerték. Fennmaradt al­kotásai őrzik -emlékét az utókor számára.- : ' : . ' A-ri/C­< ’ * * '-V* ■-7 • ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom