Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-19 / 169. szám

1966. július 19. ' TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Látogatóban a hármas ikreknél KEMPINGEZŐI JÓ A FIATALASSZONY restell- kedve mentegetőzik, hogy csak az udvaron tud hellyel kínálni. Me­szelik a lakást, emiatt van a nagy felfordulás. A három kisebb he­lyiségből álló lakásban friss mész szaga terjeng. A férj. Sárközi Ist­ván, a délutáni műszakban dolgo­zik. Délelőtt a feleségének segített a ház körül. Túl van azon a ide­jét múlt állásponton, hogy a ház­tartási munka és a gyereknevelés nem „férfias dolog”, nem férfinak való feladat A bútorral, berendezéssel együtt a három iker ágya is az udvarra került. A kisgyerekek békésen szunyókáltak az árnyékos fák alatt. Félévesek múltak a bátaszéki hármas ikrek. Egészségesek, s ko­ruknak megfelelően, szépen fej­lődnek. Bár születési súlyuk ala­csony volt: Zsuzsi 170 deká­val született, s a legutolsó mérés szerint 520 deka, a két kilóval született István most már 6 kiló 70 deka, és elhagyta ikertestvérét Györgyit. A kislány születési sú­lya 225 deka volt, s jelenleg 575 dekát nyom. Ahogy a kisgyerekek gyarapodnak súlyban, úgy fogy a kismama, aki alig lehet negyven­öt kiló. Mint mondja, a három iker gondozása „leszedte” róla a kilókat. Elgondolni való, hogy van elég sok dolga. Naponta három kisgyereket fürdetni, gondozni, tisztába tenni, táplálni, s ellátni őket tiszta ruhával, sok munkát jelent. — Mindennap kétszer mosok, a mosás egy nap sem maradhat ki, mert nagyon összeszaporodnék a mosnivaló — mondja, s hangjá­ban árnyalata sincs a panasznak. A kötélen száradó habfehér gyer­mekholmik becsületére válnak a fiatalasszonynak. SÁRKÖZIÉK nincsenek maguk­ra hagyva, a vártnál nagyobb gyermekáldással együtt járó gon­dokban. Segíti őket a kádár ktsz szocialista brigádja, a szekszárdi kórház főorvosa dr. Csordás Jenő és a körzeti védőnő Kulik 'Fe- rancné. Nem múlik el hét, hogy a védőnő legalább egyszer meg ne látogatná a kicsinyeket — Annyira törődik velünk Klá­rika néni, hogy szinte nem is tudjuk, hogyan háláljuk meg ne­ki azt a sok segítséget, amit kap­tunk tőle. Tudta, hogy a három gyereket nehéz bevinni a tanács­adásra, Vállalkozott, hogy inkább majd kijön, hogy ne kelljen cipel­ni őket. Legutóbb hétfőn volt nálunk. Csak egy szóval említet­tem, hogy elfogyott a vitamin- tabletta. Azt mondta, legyek nyu­godt, majd ő elintézi, csak vala­kit küldjék érte a patikába — mondja a fiatalasszony. Kulik Ferencné valóban nagyon vigyáz kis védenceire, a hármas ikrekre, pedig elég sok gyerek van körzetében. Hozzátartozik a Rózsa utca, ahol nemcsak a gye­rek sok, hanem a probléma is. Sárközi Istvánnéról úgy beszél, pontos, rendszerető asszony, aki­vel nem nehéz együtt dolgozni, mert betartja utasításait. Sárközi­né anyai büszkeséggel dicsekedett: „Nem akarom elkiabálni, de ed­dig még az én kicsinyeim nem voltak betegek”. Gyakran van látogatójuk az ikreknek. A férj munkahelyéről — a Bátaszéki Kádár Ktsz 27 tagú szocialista brigádjának tag­jai — felváltva látogatják az ik­reket. Rozgonyi Rózsáka, Rudolf György, Fehér Jánosné és Bíró Antalné névadó szülők nevét je­gyeztük fel a sok közül. A látoga­tók ritkán , jönnek üres kézzel. Szappan, hintőpor, babaolaj, és egy-egy kis ruhadarab kerül elő a magukkal hozott ajándék- csomagból. A SZOCIALISTA BRIGÁD nem a pillanatnyi fellángolás hatásá­ra vállalta el a névadó szülő szerepét. Szeretetteljes figyelem­mel kísérik az ikrek fejlődését. A figyelem és az érdeklődés viszont Az ezeréves tiszafa rejtélye jólesik a Sárközi családnak. A hármas ikreknek, Zsuzsinak, Györgyinek és Istvánnak, ahogy nőnek, fejlődnek, minden nap több kell. POZSONYI IGNÁCNÉ A tiszafák erdeinek legöregebb fái. Koruk esetleg meghaladja a háromezer esztendőt. De az a fa, amely a hábarovszki múzeumba került, nemcsak a kora miatt érdekes. A tajgán amikor a tör­zsét fűrész érintette, nehezen megoldható talányt adott fel. — A tiszafát a Dolma tajgai folyó partján találtuk, ott ahol intenzív fakitermelés folyik és elhatároztuk, hogy elvisszük a múzeumunkba, — mondja Vsze- volod Sziszojev, a múzeum igaz­gatója. — Nos hát elkezdtük fű­részelni a csaknem egy méter át­mérőjű fát. Hirtelen megcsikor- dul a fűrész. Nézzük a törzset, nincs rajta semmiféle rendelle­nesség: tömör, egyenletes a ké­reg. Amikor a fa eldőlt, kiderült, hogy a belseje üreges és a más­fél méter hosszú szabad tér sű­rűn tele van tömve kaviccsal és homokkal. Nagy óvatossággal szállítottuk él a tiszafát a tajgáról. Azt nem lehet pontosan megállapítani, hogy hány éves, de a legszeré­nyebb számítás szerint sem ke­vesebb, mint ezernégyszáz-ötven. De mit jelent ez a rejtély. Az én feltételezésem szerint a fa elrot­hadt belső résszel nőtt és aho­gyan növekedett, felszedett ho­mokot és kavicsdarabkákat. A Tolna megyei Mezőgaz- I dasági Gépjavító Vállalat lakatos szakmunkásokat felvesz. Jelentkezés a vállalat tele­pén: Szekszárd, Keselyűsi út. (134) i Nyikolaj Navolocskin író azon­ban nem ért egyet velem. — Azok a népek, amelyek egy­kor benépesítették a Távol-Kele­tet, szent fának tartották a tisza­fát, — mondja ő. Egyszer külföldön találkoztam ilyesmivel. A kirándulásvezető azt mondta, hogy a tiszafa mel­lett vallási szertartásokat végez­tek. Az egyik ilyen ritáulé meg­követelte, hogy a fa odvába mo­sott kavicsot és homokot öntse­nek. Azután az odút betapasztot­ták. A kéreg 10—15 év alatt be­nőtte a heget. Semmi csodálkozni való sincs azon, hogy ezer év el­múltával nem lehetett megtalál­ni a tapasztást. Lehetséges, hogy a múzeumba eljuttatott fa szintén bálványul szolgált a Távol-Kelet őslakósai számára? Szépek az új agancsok Tolna megye szarvasokban bő­velkedő, világhíres erdőiben — köztük a szálkaiban, a gábóciban, a hőgyésziben és a gyulajiban — megkezdődött a gímbikák agan­csának hántása. A bikák a fa­ágakon és törzseken dörzsölik le a már kifejlődött fejdíszüket bevonó szőrös burkot. Az agancs­felrakás az idén igen szép, gyö­nyörű szarvasbikákat figyeltek meg a vadászok. Az idei szarvasbőgés pompás trófeákat ígér a vadászoknak. A hőgyészi erdészetben, ahol az el­telt tíz évben három aranyérmes, valamint több ezüst- és bonz- érmes agancsot zsákmányoltak, tizennégy szarvasbikát, köztük három kapitális trófeáját lőhet­nek majd a külföldi vadászven­dégek. Apróhirdetések Gyalugépet (30—32-es, vagy 50-es) kombinálva fúrófejjel és körfűrész­lappal megvételre kere­sünk. Ajánlatot írásban kérjük: Majos, „Arany­kalász” címre. (100) vizsgával rendelkező autódaru-kezelőt alkal­maz. Étkezést és szál­lást biztosítunk. Jelent­kezés a gyáregység gép­kocsi-előadójánál. Pécs, Siklósi u. 10. (138) kezés Fácánkerten, a növényvédő állomáson. (136) Szállítószalag (TR—10 mobil gémszerkezetes) T°lna megyei Növeny- jó állapotban eladó. Ér- védö Állomás azonnali deklődni lehet Majos belépéssel felvesz egye- í(Aranykalász” elmen. temet> vasy főiskolát (101) végzett mezőgazdasági __________________________ mérnököt, körzeti agro­A z É. M. Betonelem- nómusi munkakörbe, a gyártó Vállalat pécsi tamási járásba. Tamási betonárugyára, dombő- járás területén lakók vári üzemébe különle- előnyben. Fizetés meg- ges gépjárművezetői egyezés szerint. Jelent­Magányos férfi 55—60 éves magányos nőt ke­rés háztartás vezetésére. Kurd, Ady u. 26. (143) Csehszlovák mély gyér­mekkocsi eladó. Szék­szárd, Bajcsy-Zs. u. 9. fezt. 5. (142) Szoba-konyhás ház, pincével beköltözhetően eladó. Szekszárd öcsény- hegy 200. sz. (Berek) U40) Gyújtson ökörfarkkóró-virágot / Aznapon megszárított, szép világossárga áruért kg-ként 52,50 Ft-ot fizet a földművesszövetkezet felvásárlója. ___________________(137) T sz-ek, ktsz-ek, tanácsok, vállalatok és magánosok fi­gyelem! A Hetvehelyi „Egyetértés” Mtsz-nél kiváló minőségű égetett mész kapható rövid szállítási határidővel. Érdeklődni és előj egyeztetni a helyszínen és Abaliget 23-as telefonon. Előjegyzést 1967. évre is el­fogadunk! (105) IV. ✓ A nyaralók 50 százaléka cseh­szlovák. Többségük saját autóján érkezik, de nagyon sok CSAD- autóbusszal is találkozni. Nese- barban például láttunk autóbuszt, ablakán a következő felirattal: Prága—Bratislava—Budapest— Belgrád—Szófia—Nesebar. Az autóbusszal érkezők is saját' sát­raikban alszanak, a poggyászt a kocsi tetején lévő csomagtartó­ban helyezik el. A csehszlovákok mellett fel­tűnően sok lengyel nyaralt Bul­gáriában. Érdekes, hogy nem War- szawával, hanem legtöbbjük Wart­burggal, Trabanttal, vagy Moszk­viccsal érkezett. A lengyelek után sorrendben talán a magyarok kö­vetkeztek. Trabanttól kezdve a Simcáig, a Skodáig és a Moszk­vicsig, úgyszólván volt minden autómárka, melyen „H” jelzés volt Feltűnő sok török, német és olasz is látogatta Bulgáriát ezzel szemben román és jugoszláv kem­pingezőkkel úgyszólván nem ta­lálkoztunk. Ügy látszik, őket ki­elégíti saját tengerpartjuk. ebből az összegből mennyit lehet lealkudni, nem tudom. Programunkban nem szerepelt Timovo, de amikor megláttuk, nem tudtuk megállni, hogy ne nézzük meg. Heggyel körülvett katlanban fekszik a város, közé­pen egy gyors folyású patak hú­zódik. A várost rengeteg Ids híd köti össze és lentről nézve úgy fest, mintha a házak egymás te­tejére lennének ragasztva a hegy­oldalban. Feltűnő a nagy idegen- forgalom. Az utcák tele külföldi rendszámú autókkal, autóbuszok­kal. A Balkán Turist hatalmas szállodája előtt sikerült helyet kapni, hogy kocsinkkal megáll­junk parkírozni. Melyik úton menjünk Sipkába? Nem tudtam eldönteni, ezért a város szélén megálltam, hogy a motorháztetőn kiterített térképen tanulmányozzam a lehetőségeket Hátunk mögött egy teherautó csi­korogva fékezett, és a gépkocsi­vezető fürgén ugrott ki belőle. — Te milyen ember vagy? — kiabálta felém magyarul, a negy­Varnal partrészlef Nyolc napi kellemes pihenés után búcsúztunk a nesebari kem­pingtábortól. Másfél óra alatt Várnában voltunk. Fellobogózott város fogadott bennünket. Ebben az időben rendezték a filmfesz­tivált. Megnéztük a centrumot, a tengerparti sétányt, a strandot, a kikötőt, és indultunk tovább. Az­az mégsem, mert a város szélén nagy csoportosulásra lettünk fi­gyelmesek. — Vajon mi lehet az? — talál­gattuk és hamar választ kaptunk. Ott tartják — mindennap — a hasznát motorkerékpár vásárt. Talán három-négyszáz motor is várta, hogy gazdát cseréljen. Vol­tak Jawa-Ideálok és Simsonok, amik alig futottak néhány száz kilométert. Láttuk öreg, kimust­rált Jeep-motort is, amelyet ta­licskán toltak a piacra. A legnép­szerűbb motor azonban — mely­ven év körüli férfi. — Én magyar vagyok, de te honnan tudsz magyarul? — kér­deztem. — Két évig voltam Magyar- országon kertész — válaszolta. Kispesten voltam, tudod hol van? De miért nézed a térképet, hova akarsz menni? — Sipkába. Ügy látom, ezen az úton kell haladni — mutattam a térképen főútvonalnak jelzett pi­ros vonalat. — Nem jó a térképed. Ez az út rossz. — Majd egy másik utat mutatott a térképen és bizony­gatta, hogy meg leszek vele elé­gedve, és arra sem kerülök. Utána hosszú percekig mesélte élményeit, áradozott Magyar- országról és sokáig szorongatta a kezünket, látszott, hogy nehezére esik a búcsú. Már nagyon messze jártunk, de még mindig láttuk, Tirnovo hez minden bizonnyal könnyű al­katrészt is kapni — a bolgárok által gyártott Balkán motor volt. Mint mondották, kitűnő konst­rukció, bírja a nehéz terepet és a hegyeket. A legtöbb motoron feltüntették az eladási árat is. Egy Simsont például 50 leváért akartak áruba bocsátani (kb. 800 forint). Azok a motorok, amik úgyszólván — a magyar hirdetés szavaival élve — gyári újak, már magasabb áron keresték új gaz­dájukat. Egy Jáwa-Ideálra pél­dául 300 levás (4800 forint) ár­cédulát akasztott a gazdája. Hogy a völgyből integetett utánunk. Már sötétedett, mikor a sipkái emlékmű közelében lévő kem­pinghelyre értünk. Aki letele­pedni akar, a fák alatt üti fel sátrát. Az ellenérték minimális, mindössze egy leva. A vendéglő vezetője közölte: vigyázzunk, mert hajnalban a hőmérő higanyszála nulla fok körül van, jól takaróz­zunk be. Kora reggel dideregve csomagoltunk, hogy az előttünk lévő dombra, az emlékműhöz fel­kapaszkodjunk. NYAKAS ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom