Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-19 / 169. szám

1906. július 19. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1 3 Kongresszusi munkaverseny három tamási üzemben Pécsett rendezik meg a 22. eszperantó ifjúsági világkongresszust Milyen szerepet játszott az MSZMP IX. kongresszusára kez­deményezett munkaverseny az első félévi feladatok végrehajtásá­ban? Erre a kérdésre kerestünk feleletet Tamási élelmiszeripari üzemeiben, a malomban, 4 sütőipari vállalatnál és a tejüzemben. fi hagyomány kötelez Elsőként a tamási malomban jártunk, amely, mint a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat egysége ez év május 1-re elnyerte a „Szocialis­ta munka üzeme” címet. Ez a legfrissebb kitüntető . oklevél az üzem kollektívájának birtokában. Egy vörös selyemzászló is van az irodában. Négy éve őrzik. 1962-ben az MSZMP VIII. kong­resszusának tiszteletére kezdemé­nyezett munkaversenyben elért kimagasló eredményért kapták a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat szakszervezeti bizottsá­gától. Gaál József üzemvezető sze­rint éppen ezért: „ ... a hagyo­mány kötelezi a malom dolgo­zóit a kongresszusi munkaver­senyben .. S, hogy ez mennyire így van bizonyítják az eddigi eredmé­nyek. A hónap közepéig 200 va­gon új gabonát vettek át, s eb­ből mintegy 150 vagonnal meg is tisztítottak. Ez a teljesítmény napi 20 vagonos átlagnak felel meg. A tervek szerint az átvett gabona 80 százalékát, körülbelül 230 vagonnak megfelelő mennyi­séget kell megtisztítani. Az ed­digi eredmények alapján szinte biztosra vehető, hogy ezt túltel­jesítik mintegy 15—20 vagonnal. Ami a malom kollektívájának munkáját illeti, az ellen évek óta nem volt minőségi kifogás. Mint­egy jól beolajozott gépezet, úgy működik a tamási malom. Nem titkolják tervüket. Sze­retnék újra elnyerni a vállalat szakszervezeti bizottságának koSgresszusi zászlaját. A malomban dolgozó három szocialista brigád Pozsgai. Lajos, Szabó Antal és Walter Ferenc vezetésével mindent megtesz an­nak érdekében, hogy a hagyomá­nyokhoz méltóan eredményekkel zárják az 1966. évi kongresszusi munkaversenyt. 280 ezer forint nyereség A Tamási Körzeti Sütőipari Vállalathoz nem kevesebb mint kilenc üzem tartozik. A tizediket Gyönkön. a tervek szerint augusz­tus 20-ra adják át rendeltetésé­nek. A vállalat féléves termelési tervét 105,6 százalékra teljesítet­te. S ez 341 vagon kenyeret, öt­millió 796 ezer péksüteményt je­lentett a fogyasztóknak. Végered­ményben a vállalat az első félév­ben 280 ezer forint értékű nye­Vasárnap délelőtt nyitották meg Szekszárdon, a Balogh Adám Múzeumban a „400 év a magyar iparművészet történetéből” ki­állítást. öt iparművészeti ágat ölel fel a bemutatott anyag, amely inkább csak ízelítőt ad az Iparművészeti Múzeum látnivalói­ból, a teljesség igénye nélkül, en­nek ellenére igen érdekes. Szép kerámiákat láthatunk az ország minden vidékéről, a textilművé­reségre tett szert jó munkája eredményeként. Ezt pedig csak az értékelheti valójában, aki azt is tudja, hogy tavaly ez a válla­lat mennyire a mélyponton volt. Igaz ez ma már a múlté» Jelenleg a vállalatnál hét szo­cialista brigád dolgozik. Közülük a legjobbak: Linczmayer János (Dombóvár), Somogyi János (Pin­cehely) és Szabó József (Tamási). A kongresszusi munkaversennyel párhuzamosan tovább szélesítik ■a szocialista brigádmozgalmat. A kongresszus tiszteletére vál­lalták, hogy a feltételeknek a leg­jobban megfelelő üzemegységben versenyt indítanak a „Szocialis­ta munka üzeme” címért. A termelési eredmények mel­lett feltétlen meg kell említeni a jó kollektív szellemet. A Sza­bó József vezette brigádból hárman esti középiskolába jár­nak. Helyettük a kollektíva töb­bi tagja dolgozik, amíg ők tanul­nak. Kúszik Mihálynét, aki huza­mosabb ideig beteg volt rendsze­resen látogatták, és segítették. Több mint 7 ezer forint érték­ben gyűjtöttek vasat. És még so­rolhatnám tovább azokat az ap­rónak tűnő, de igen szép tette­ket, amelyek mind azt bizonyít­ják, hogy ennél a vállalatnál a kongresszusi verseny a termelé­si eredményeken túlmenően segí­tett közelebb hozni egymáshoz az embereket. Versedben a » Szocialista iRimka üzeme“ címért A Tamási Tejüzem négy szo­cialista brigádja az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére vál­lalta, hogy versenyt indít a „Szo­cialista munká üzeme” címért. A brigádnaplókat lapozgatva hadd idézzünk egy-egy bejegyzést a brigádok munkájáról, életéről. Érzékeltetve ezáltal a vállalások realitását, valamint azt, hogy ezek a vállalások közvetve, vagy közvetlenül a féléves, illetve az éves terv teljesítését segítik elő. „Sok új dolgozó jött az üzem­be. Igyekezünk, hogy minél előbb megtanítsuk őket a sajtgyártásra. Elég sok munkánk volt. Napi át­lagban 10—12 kád sajtot gyár­tottunk.” (Kinizsi-brigád.) „Felvásárlási tervünk 106,5 százalékos teljesítésében nagy ré­sze van a brigád tagjainak, akik­nek pontos, lelkiismeretes szállí­tási munkája biztonságos felvá­sárlást tett lehetővé.” (Gagarin- brigád.) szeti anyag egy részét fényképek­kel, a többit „természetben” szem­lélteti a bemutató. A fémművé­szeti anyagban számos használa­ti és dísztárgy látható. A kiállí­táson az elmúlt századok könyv- kötészeti remekműveivel is meg­ismerkedhetünk. A bútorművészet kiállítási anyaga fényképekből áll. Az első napon mintegy ötven látogatója volt a kiállításnak. „Az anyagtakarékosság érdeké­ben a bolygókeverős kádak fő­tengelyeit kopás után kijavítot­tuk, beesztergáltuk, felszereltük és így egy-egy tengelynél 600 fo­rintot takarítottunk meg. A jö­vőben hasonlóan járunk el a töb­bi kopott tengelyt illetően is.” (Kossuth-brigád). „Az üzem területén példás rend van. A tisztaságot, mind munkánk egyik alapvető feltéte­lét, állandóan ellenőrizzük és ha szükséges intézkedünk.” (Zrínyi Ilona brigád). Olyan bejegyzésekkel is talál­koztunk, amelyek a jó kollektív szellemről árulkodnak. Például Papp József és Timár Ignác ház­építésénél a brigád tagjai is köz­reműködtek, segítve ezzel társu­kat. S a teljesség kedvéért íme a legújabb eredmény: a karban­tartók Kossuth-brigádja házilag elkészített egy csapágybehúzót, amelynek vásárlási értéke 1200 forint. Olyan eredmények ezek, ame­lyek mind hozzájárulnak az üzem által kitűzött cél, a „Szocialista munka üzeme” cím elnyeréséhez. S ha most a három üzemben szerzett tapasztalatokat összegez­ve válaszolunk az írásunk elején feltett kérdésre, elmondhatjuk, hogy a kongresszusi munkaver­seny nagy szerepet játszott ab­ban, hogy az üzemek, vállalatok többsége jó eredménnyel zárta az 1966-os gazdasági év első felét. TPolna megye igen szép telje- sítményt nyújtott a kuko­ricatermelésben: az elmúlt két év átlagában, húsz mázsán felüli holdankénti terméssel első az or­szág tizenkilenc megyéje között. Több mint húsz mázsás átlag, májusi morzsoltban... Az egyéni gazdaságok ezt még csak meg sem tudták közelíteni. Talán azért is becsülték meg jobban ezt az érté­kes takarmányt. Ha a paraszt­ember az úton egyetlen elhullott csövet talált, leszállt érte a ko­csiról, felvette. Jelképesen szólva, nekünk is sokszor le kellett volna szállnunk a kocsiról... Mert évek óta, sokszor hallatlan nehézségek árán takarítottuk be megyénk kukoricatermését. Azok a szövetkezeti tagok a megmond­hatói, akik esőben, hóban, hideg­ben elgémberedett kézzel törték, hogy ne maradjon kint a határ­ban. A földekről betakarították. Az­tán fájó szívvel, sokszor háborgó indulattal kellett szemlélni, ho­gyan megy tönkre, pusztul el a megtermelt, behordott termény te­kintélyes része, mert egyszerűen nem volt hova tenni. Eső verte, a hó lepte a szabad ég alatt, pe­nészedéit, rothadt, pusztult napo­kon, heteken, hónapokon keresz­tül. Ennyire gazdagok lennénk, hogy ezt a luxust is megengedhetjük magunknak? Nem tudom, hány gazdaság, hány vezető végzett számítást; az elpusztult kukoricá­ból mennyivel több sertést lehe­tett volna meghizlalni. Jó, tavaly rendkívüli volt az időjárás, ment­ség lehet az, hogy a későbbi faj­ták nem értek be kellően, emiatt ment tönkre a betakarított termés számottevő része. De most nem mentséget kell keresnünk, hanem az okokat. Azo­kat az okokat, amelyek miatt annyi kukorica tönkrement, ahol, és amilyen körülmények között tönkrement. Van idő efelöl, emiatt gondolkoznunk, hiszen az idei ku­koricaszedés még messze van. Van időnk leszálini a kocsiról,,. Július 23. és 30. között rende­zik meg Pécsett a 22. eszperantó ifjúsági világkongresszust. A ta­lálkozón több mint húsz ország küldöttjei vesznek részt. Célja, hogy a különböző anyanyelvű, de semleges nemzetközi eszperantó nyelvet beszélő fiatalok meg­ismerkedjenek egymással, hogy a barátság, megértés, béke jegyé­ben találkozzanak. A nyolc nap alatti rendszeres kongresszusi ülésszak mellett sok érdekes prog­ram várja a résztvevőket. Az Olimpia Étteremben egy vacsorával, bállal egybekötött is­merkedési estet rendeznek majd az első napon, 23-án. Másnap délelőtt lesz a kongresszus tulaj­donképpeni megnyitása a pécsi szabadtéri színpadon. Ezen az estén a vendégek és a vendég­látók közös, lampionos felvonu­lásában gyönyörködhet majd Pécs lakossága. Hétfőn, 25-én a pécsi városi tanács végrehajtó bizottsága ad fogadást a nemzetek képviselői részére az Olimpia Étterem presz- szójában. A délutáni órákban Ze- menhof-emlékművet és eszpe­rantóparkot avatnak a fiatalok a kongresszus emlékére. Este pedig a szabadtéri színpadon Csehov: A medve című művét a Zágrábi Eszperantó Színház együttese mu­tatja be. Ki kell mondanunk; nem lett volna szabad annyinak veszendő­be menni, mint amennyi tényle­gesen használhatatlanná vált. Cáfolnunk kell azt a véleményt, hogy; nem volt, hova tenni. Ke­vés a góré, kevés a raktározó hely. Nem volt rá pénz... Tényleg, csakugyan pénz kér­dése volt? — Nem, a kukorica raktározási gondja nem elsősorban pénzkér­dés — mondja Kaposi István, a városi tanács mezőgazdasági osz­tályvezetője. — Sokkal inkább szemlélet kérdése, akarat kérdése. A szekszárdi termelőszövetkeze­tekben például nem okozott külö­nösebb gondot, pedig kétéves átlagban huszonöt mázsa körüli termést takarítottak be. Nincs elég góré? Pedig pénz sem kell hozzá. Csak néhány faoszlop — erre minden tsz kaphat vágási engedélyt — néhány méter drót- sodrony, és néhány ember, aki megcsinálja. Még csak különösebb szakértelem sem kell hozzá. Sok­kal nagyobb gond a gabona táro­lása. péti József a regölyi Nép­akarat Tsz elnöke így vé­lekedik: — Tény az, hogy a ta­valyi termés komoly károkat szen­vedett, mert a késői fajták — mint az MV—50-es — nem értek be. De nagyon sok tönkrement a helytelen tárolás miatt is. Az idén valószínű, kedvezőbb lesz az időjárás, a be nem érés, mint ok kiesik. De fennmarad a tárolás gondja. Az viszont a gazdaságo­kon múlik, hogy a veszteség nél­küli tárolást hogyan oldják meg. Múlik a gazdaságok anyagi lehe­tőségein. — A legideálisabb a szárító- berendezések üzemeltetése lenne, amelyek 24 óra alatt 509 mázsa szemes termény nedvességtartal­mát 6—7—8 százalékkal csökken­tik. De ehhez elsősorban pénz kell. — A szükséggóré viszont pénz­be sem kerül. De ezekre nem ak­Műsoros délután keretében ren­dezik meg Éécs város fiatalságá­nak és a kongresszus résztvevői­nek találkozóját, 26-án délután. Este pedig jó szórakozást ígér az utcabál. Eszperantó szónoki versenyt tar­tanak 27-én, szerdán, a kongresz- szus házában. Délután egy labda­rúgó-mérkőzésre kerül sor a kongesszusi és a pécsi ifjúsági csapat között. Este, nemzetközi esztrádműsort tartanak a szabad­téri színpadon, a különböző or­szágok fiataljainak részvételével. A következő napon autóbusz­kiránduláson vesznek részt a kongresszusi küldöttek. Ellátogat­nak a Villányi Állami Gazdaság KISZ-leánytáborába, valamint Siklósra és Harkányba Este a szabadtéri színpadon szovjet esz- perantista művészek mutatkoz­nak majd be. A 22. eszperantó ifjúsági vi­lágkongresszus tulajdonképpeni utolsó napján délelőtt a Tettyéről és a Misináról búcsúznak a kül­döttek a vendéglátó Pécstől. Este búcsúvacsorát tartanak az Olim­pia Étteremben, ahol megválaszt­ják a „Miss Esperantó”-t. Kar- mincadikán, szombaton délelőtt a szabadtéri színpadon tartják a záróünnepélyt. Sajtótájékoztatót rendeznek a kora délutáni órák­ban, majd különvonattal utaznak Pestre. kor kell gondolni, amikor már ott van a termés, prizmákba leöntve a puszta földre. A két vezető véleményét teljes mértékben oszthatjuk. Valóban, a legegyszerűbb megoldás, a szük­séggóré nem kerül jóformán sem­mibe. Különben is, az AGROKER- nél most be lehet szerezni a szük­séges drótfonatot. A legideálisabb természetesen a szárítóberendezés. De mindezen felül még más lehe­tőség is kínálkozik. A háztájiban megmaradt, megfelelő górék, pad­lásterek. Miért ne vehetné ezeket bérbe a tagoktól a szövetkezet? Erre volt olyan ellenvetés, hogy altkor sok eltűnne. A valóságban sokkal inkább biztonságban lenne, mint kint, a szabad ég alatt. A tonnaszámra elpusztult ku­korica nem egyszerűen csak gaz­dasági kár. Még ami használható, az sem olyan értékes takarmány, mint az ép; nem fogyasztja szíve­sen, nem értékesíti úgy a jószág, mindamellett betegségek forrása is lehet. Nem csak gazdasági, haném er­kölcsi kár is. Az a tsz-tag, aki egyéni korában lehajolt egyetlen elhullott csőért, az keserű érzéssel szemléli, hogyan pusztul el, amelyért egész éven keresztül megdolgozott. Egyáltalán nem fog tapsolni annak a gazdasági veze­tőnek, aki nem gondoskodik ar­ról, hogy védett helyre kerüljön az a termény, amelyre egész éven keresztül szükség van. Tó néhány tsz még az elmúlt " évben is takarmánygon­dokkal küszködött. Pedig ott a ta­karmány, megtermett — és min­den valószínűség szerint megte­rem az idén is — csak éppen arra kell gondot fordítani, hogy ne vesszen el, ne menjen tönkre. Még messze van a kukorica- betakarítás, van idő a megoldá­son gondolkodni. Annyira azért nern vagyunk gazdagok, hogy év­ről évre vagon.szám hányjuk ki az ablakon az értékes takarmányt. Szálljunk le végre a kocsiról... ’ BI. Négyszáz év a magyar iparművészet történetéből Kiállítás a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban SZIGETVÁRI LÁSZLÓ „Szálljunk le *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom