Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
1866. július M. TOLNA OTEGYEÍ NfSPÜJSÄG 3 Jó piac volt szombaton Már korán reggel özönlöttek a vevők is, az eladók is a szekszárdi piacra. Ötszáz elárusító kínálta portékáját. Általános vélemény a vevők részéről, hogy az utóbbi időben sokkal jobb a piaci ellátás, mint az elmúlt években. Az árakkal is meg volt elégedve a lakosság. A fő cikk a paprika és a paradicsom. A múlt heti piachoz viszonyítva a paprika kilója öt forinttal, a paradicsom két forinttal lett olcsóbb. Az uborka ára is csökkent, kilója most négy forint volt. A szebb franciabarack viszont még meglehetősen drága: tíz forint egy kiló. Újdonság a sárgadinnye: Kilóját 10 forintért adták. A baromfit a szokásostól eltérően, kilóban adták, harminc forintért kilóját. A tojásfelhozatal a földművesszövetkezeti felvásárló szerint nem volt akkora, mint a szokásos átlag. Egy forint negyvenért kínálták a tojást. Megjelent az idei első csemegekukorica: magánosok árulták, csövenként két forintért. A piacon árusítottak még szép számmal kacsát, libát és galambot. A lakosság részéről elégedettség tapasztalható, nagyobb a kínálat, mint a kereslet. A vásárcsarnok kínálata is jobb az elmúlt évekéhez képest. Remélhetőleg' ez az árubőség jellemzi továbbra is a szekszárdi heti piacot. Kiegészítő megjegyzés a Partneri viszony című cikkhez A Tolna megyei Népújság július 15-i számában vezércikk jelent meg a tsz-eket és a vállalatokat érintő kérdésekről. Az írás mondanivalója elvileg helyesen tárja fel az ezzel kapcsolatos problémákat. Azzal valóban teljes mértékben egyet lehet érteni, hogy a 3,80-ért felvásárolt barack ne kerüljön kilenc forintos áron a fogyasztóhoz. Ide tartozik azonban az a kiegészítő megjegyzésem, amit a teljesség érdekében a közvéleménynek el kell mondani Az a helyzet ugyanis, hogy a példában felhozott barackot a bátaszéki földművesszövetkezet vásárolta fel, és a különféle kezelési költségek címén mi csupán 1,30 forint átlagárral realizálunk kilónként. A végkövetkeztetései a cikknek tehát nem a földművesszövetkezetre vonatkoznak. Mi betartjuk a jó partneri viszonyt, és ezt tesszük a jövőben is. AZ 1,30 forintból bonyolítjuk le a szállítást, ebből fedezzük a felvásárlók fizetését, szóval ebből az összegbő kell fedeznünk mindent. Nemhogy haszonra teszünk szert, hanem örülünk, ha ez az üzemág nem veszteséges. Ennek ellenére, valóban lehetséges, hogy a fogyasztók kilenc forintért kapták a barack kilóját. Hatáskörömet túllépné ebbe az ügybe belebonyolódni, azt azonban valóban megtehetné a sajtó, hogy a kiskereskedelmi árrések és a fel- vásárlási ár közötti ellentmondást jobban világítsa meg. Végső soron azt szeretném elmondani, a bátaszéki földművesszövetkezet nem tehet arról, hogy a fogyasztókhoz kilenc forintért került a barack. Mi azon fáradozunk, hogy a tsz minél jobban megtalálja számítását. Ez — úgy gondolom — nem hiba, hanem erény. A földművesszövetkezet dolgozói jól végzik munkájukat, nagy hiba volna tehát, ha a szóban forgó vezércikk nyomán az a hiedelem terjedne el róluk, hogy visszaélnek a beosztásukkal. Szigeti János, a bátaszéki fmsz ügyvezető elnöke dolgozókra. Az elmúlt évhez képest téglából mintegy 35 százalékkal, mészkőből 36 százalékkal, cementből 48 százalékkal, cementgyártmányokból 56 százalékkal kell többet szállítaniok. A mezőgazdasági termelés fejlesztése következtében a műtrágya- szállítás közel kétszeresére nő, ugyanakkor mintegy 24 százalékkal több kenyérgabonát, 75 százalékkal több burgonyát és több mint kétszerannyi kukoricát kell szállítaniok 1970-ben, mint a második ötéves tervidőszak utolsó évében. S ha mindehhez még hozzávesszük, hogy népgazdaságunk milyen nagymértékben érdekelt a nemzetközi árucserében, képet alkothatunk a vasúti szállítás feladatairól, hiszen hazai iparunk ellátására főleg nyersanyagokból és energiahordozókból behozatalra szorulunk, és a nagy mennyiségű importért hazai árukkal, ipari és mezőgazdasági termékekkel fizetünk. Mindemellett hazánk földrajzi fekvése nagy lehetőséget biztosít a tranzitforgalom növelésére, a nemzetközi fuvarozások bővítésére. Jelenleg az összforgalom mintegy harmadát a tranzitforgalom teszi ki, ezt az arányt kívánatos lenne tovább növelni. Az a helyes tehát, ha a vasút él minden olyan lehetőséggel, amely hasznot hajt népgazdaságunknak. A harmadik ötéves terv megszabta megnövekedett feladatokat valóban csak akkor lehet teljesíteni, ha modern vasutat teremtünk, lehetőségeinkhez képest tovább fejlesztjük vasúti hálózatunkat, korszerű irányítást, technológiát, tervezést alkalmazunk. A megoldandó problémák közé tartozik, hogy hazai vasútállomásaink csaknem egyidősek a vasút kialakításával, amikor még a különféle termékeket nem tehergépkocsik szállították a vasútra, a szerelvényeket pedig nem villamos-, illetve Diesel-mozdonyok, de gőzmanisák vontatták. Át kell tehát szervezni a hálózatot és a gyenge forgalmú vonalakat, a kisforgalmú állomásokat fokozatosan meg kell szüntetni. Érdemes megemlíteni a Vasúti Tudományos Kutatóintézetben végzett vizsgálatok tanulságait. A MÁV és a Győr—Sopron— Ebenfurti vasút magyarországi normál nyomtávú vonalhálózatán 1965. január 1-én összesen 1195 állomás bonyolította le a vasúti kocsirakományú áruforgalmat. Az 1964. évi adatok szerint 425 állomáson — (35,7 százalék) a napi átlagos fel- és leadási forgalom nem haladta meg a három vasúti kocsit. Az 1195 állomás 25 százalékán a forgalom 1960—64 között változatlan szinten maradt, vagy csökkent, noha a vasút összforgalma ugyanez időszakban mintegy 25 százalékkal nőtt. Adott tehát a következtetés: az ilyen állomások fenntartása a fuvaroztatók szempontjából is mind kisebb jelentőségű. Nem kell szakembernek lenni annak megértéséhez, hány, un. kocsiórát lehetne megtakarítani, ha a kiszolgálást' végző vonatok mentesülnének az egy-két kocsi Egy gazdag magyar a kopott sátorban SZÁZ ÜLŐHELYET , FOGLALNAK majd el a Dóm-téren, a szabadtéri színpad nézőterén. Ha volna hozzá hatalmam, díszkapuval és üdvözlőbeszéddel fogadnám őket a város kapuinál, és külön köszönteném őket a nézőtéren is. Tíz valahány évvel ezelőtt talán tényleg működött volna külön egy e célra megalakított fogadóbizottság, s talán a Tisza-parti város nevezetességei között mint kuriózum, helyt kapott volna a magyar paraszt is, mint a Hamlet, vagy Az ember tragédiája előadásának nézőközönsége. Szegedre több ezer vendéget várnak Nyugatról az idén is. S nekem arra kell gondolnom, hogy nekünk ők, a nyugati életformát elsősorban áramvonalas gépkocsijaikkal reprezentálja^ s est-.-eg sok szépet, jót mondanak el erről az életformáról, de azzal egyebek között nem dicsekedhetnek, ami nálunk kézenfekvő. A Bayreuth-i Ünnepi Játékok kultúrtörténeti jelentősége közismert, de aligha hihető, hogy oly számban vándorolnak oda parasztok áldozni a kultúra oltárán, mint amilyen számban készülnek Szegedre, hazánk minden tájáról a tsz-tagok. Itt ez a parányi település. Ez a Tengelic-Szőlőhegy. Akkora csupán, hogy egy markosabb legénynek csaknem belefér a tenyerébe. Alig hatszáz lelket számlál. Változás? Haj, haj. Hát mi lenne, mondta két esztendővel ezelőtt ráncbafutó homlokkal a térmélőszövetkezet elnöke: Mi lenne? Az aprócska ablakokat végig kicserélik háromakkorákra. Most meg Tengelic-Szőlőhegyrők százan mennek el Szegedre; jó előre megrendelték a jegyeket, és kint a babföldön röpgyűlésen beszélték meg az asszonyok, hogy ki hová akar elmenni. A Balatont már jól ismerik. Az utóbbi időben minden esztendőben ki szoktak oda rándulni. A Harkány-fürdőt megint csak megszokták. Kellene tehát valarrü változatosság is a programokban. Ezért továbbra is megmarad a balatoni és a harkányi út, de kiegészül a szegedi úttal. kezelése miatti, nem egyszer órás ácsorgásoktól. A vonatmegállások számának csökkentésével nő a vonal átbocsátóképessége, s ez különösen nagyjelentőségű a fővonalakon. A megvizsgált 425 állomásból 45 állomáson minden további nélkül meg lehet szüntetni az igen csekély — napi átlagban 0,3 vasúti kocsi alatti — forgalmat, annál is inkább, mert ezek közvetlen közelében olyan vasútállomások vannak, ahol ezt a forgalmat nehézség nélkül lebonyolíthatják. 325 állomáson ugyancsak célszerű lenne a kocsirakományú áruforgalom megszüntetése, de ehhez biztosítani kell előbb a megfelelő fuvarozást. Ezek az intézkedések kezdeti lépések azon az úton, amely a vasút ésszerű üzemeltetéséhez vezet: S jövő távlatai közé tartozik a nagymértékben gépesített, nagyteljesítményű, a ki- és berakodást gyorsan lebonyolító, úgynevezett központi pályaudvar-rendszerek fokozatos kiépítése, szoros együttműködésben a körzeti pályaudvarokat kiszolgáló közúti közlekedési szervezettel. A harmadik ötéves terv szállítási feladatai nagy igyekezetét, s felelősségtudatot kívánnak a vasutasoktól. A kormányzat — s ezt jól bizonyítják a harmadik ötéves terv nyilvánosságra került célkitűzései — minden segítséget megad ahhoz, hogy ez az igyekezet és felelősség a korszerű technikával párosuljon és így valóban megsztilethessék hazánkban a modern vasút, (h—gy) Kétségbevonhatatlan igazságok összegeződnek itt a szocialista életforma felsőbbrendűségéről. A kiegyenlítődés, a maximum és a minimum végleteit képes úgy csiszolni, hogy nincs pazar fényűzés egyeseknek, ám nincs szívszorító szellemi és testi nyomor sem a tömegeknek, de van viszont anyagi és szellemi egzisztenciája valamennyi dolgozd tudó és dolgozni akaró állampolgárnak. Egyik ismerősöm elmesélte, külföldön járt és a kempingtáborban a nyugatnémet turisták villannyal, folyóvízzel, hűtőszekrénnyel felszerelt sátora mellett úgy érezte magát a maga kopott sátrával, mint ahogyan a putrilakó érezheti magát a villatulajdonossal szemben. A nyugati turista a civilizáció és a technika minden áldásával ^ felszerelten lenézte, és még csak szóra sem méltatta a szerény és „szegény” magyar sátrát. Hát hozzájuk képest ebben az összehasonlításban mi valóban szegények vagyunk. S aki itt nálunk csak abból tud kiindulni, hogv mi nincs nekünk, és lám mi minden, még hordozható fürdőszoba is van a mellette lévő nyugati sátorpalotában, szóvá), aki csak ebből tud kiindulni, az gondolkodás nélkül kimondja; hiába, az ám az élet, ami ott van! Kétségtelen, földöntúli élmény lehet az ismeretlen tájakat, a szűz természtet úgy élvezni, hogy nem kell lemondani a megszokott otthoni kényelemről sem: a kempingtáborban- is bekapcsolható a tv, üzemeltethető a frizsider és így tovább, és így tovább. Még azt is dőreség elítélni, hogy bennem, „a szegény” magyarban is felvetődik a gondolat, hogy de jó is lenne ebben a kényelemben élni! Tulajdonképpen hasonló kényelemben akarunk majd mi is élni. De nemcsak néhányan a tízmillió magyarból, nemcsak tízezren. S itt van a sarkalatos kérdés, itt kezdődik minden, mert itt most már a tények mondatják velem, hogy ebben az előkelő kempingtáborban az én szegény kis magyarom teljes joggal tarthatta magát a leggazdagabbnak Hogy ez a képtelenség? ATTÓL FÜGG, ki miként tartja magát magyarnak. Ha engem csak az boldogít, ami nekem van, és ha csak az keserít el, ami nekem nincs, akkor a nyugati fényes, de nem általános életforma láttán, magamat szerencsétlen, ágról szakadi- nak tarthatom, és átKozhatom a balszerencsét, amiért nem nyugatnémetnek, nem amerikainak, hanem maevarnak születtem. H„ azonban merek és tudok, valamint elkezdek gondolkodni, mér- legelni kezdem, hogv hányadán is állunk mondjuk ezzel a kempingpalotával, akkor nyomban más lesz a helyzet. így él ott Nyugaton mindenki? Ezt a luxust engedheti meg magának mindenki? Hol vannak így nyáridőben például a nyugati mezőgazdasági üzemben alkalmazott cselédek? Igen, a cselédek. Hozzánk mar nagyon távol van ez a szó, ám elég közel, az osztrák Burgen- landban még ugyanúgy vannak a földbirtokokon cselédek, mint ahogyan voltak itt is 1945 előtt és elszórtan 1945 után. Szóval mit csinálnak ezek így nyáridőben? Ök, akik a kempingsátor vaevont érő berendezéséhez az izzadtságot és az erejüket adták? Vagy talán a kempingpalota tulajdonosa nehéz fizikai munkával gürcölte össze a magával hordott kényelmet? Száz közül egy esetleg. Hol vannak ebben á nagy és szép nyárban a melósok? Én el merek menni a magyar tenger partjára „felmutatni', hogy az ott üdülő tízezrek közül a tízezrek mindegyike dolgozó, kazánkovácstól kezdve a minisztériumi főosztályvezetőig, de a francia Riviérán a Szabad Európa Rádió munkatársa „mutasson fel” csak egy, egyetlen egy luxushotelban tanyázó kazánkovácsot. E kérdések esetleg a kispolgárt nem érdeklik, mert a kispolgár azt vallja, ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa. Ebben sok az igazság, de abban még több, hogy a kizsákmányolás társadalmában a szerencse kovácsolása úgy történik, hogy az én szuper- modern kempingsátramnak az az ára, hogy neked és még tíz embernek még élni is gond. Magyarán; ott egy a fontos: én éljek, a többiek dögöljenek meg. Akinek ez az életforma mégis jobban tetézik, az rendszerint számításon kívül hagyja a véletleneket. Azt nevezetesen, hogy sokkal nagyobb az esély a „többiek” közé tartozni, mint az „egyesek” közé. Erről van szó, de nemcsak ezért gazdagabb az én „szegény” magyar turistám, hanem másért: Azért is történetesen, mert ő tudja, hogy a természet lágy ölén a kopott sátor ugyan restellnivalóan kopott, de Otthon, Magyarországon először is cselédek nincsenek, másodszor, amit ő megengedhet magának szerény keretek között, ugyanazt már legalább nyolcmillió ember szintén megengedheti magának, mert van hozzá ideje is, pénze is. Ez jelenti a kiegyenlítődést. Továbbá azért gazdag a kopott sátrú magyar turista, mert. számára nemcsak az jelenti a boldogságot, hogy miként él, hanem számára az is a boldogságot jelenti, hogy aki becsületesen dolgozik, az ugyanúgy élhet, ahogyan ő él. S még azért gazdag, mert úgy magyar, hogy számára a többi magyar is fontos. MONDJA MOST EZEK UTÁN az ember, hogy ar száz Szegedre készülő tengelici tsz-tag szenzáció? Kinevetnek itthon, ha ezt állítom. Hol ebben a szenzáció. Minek kellene pont a tengelic- szőlőhegyieket Szeged kapuinál fogadóbizottságnak várni? Ezen az alapon több száz fogadóbizottságot kellene összeverbuválniok,' annyit, hogy talán Szeged összes lakossága sem volna ehhez elegendő, mivel nemcsak Tengelic- Szőlőhegyről készülnek az Ünnepi Játékokra a parasztok, hanem száz és száz községből. Ebből pedig megint csak valami következik: gondolom, amikor a tenge- lic-szőlőhegyiek a nem túl kényelmes buszból, Szegedre utazván, kitekintenek az ablakon, akkor a nyugati autócsodák láttán, nem arra fognak gondolni, hogy ez igen, inkább arra fognak gondolni: szép, szép, de az autócsodában ülő úr, már húsz évvel ezelőtt is úr volt, ők viszont húsz évvel ezelőtt még nem voltak Szegedre járó urak. Nyugaton egyesek azt hiszik, ügyes ez a fellazítási taktika, amit csinálnak. Tényleg ügyes, mert amivel ők lazítani akarnak, attól mi itthon legtöbbször szilárdulunk. Nem a kispolgárok persze, hanem a volt kizsákmányoltak, akik nagyon jól megtanulták még 1945 előtt, hogy mennél nagyobb a fény, annál nyomasztóbb az árnyék. SZEKULITY PÉTER
