Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
7 KONVVEK A KIRAKATBAN Néhány megjegyzés az ünnepi könyvhét után Gondolkodtat és tiszteletet ébreszt, ahogyan a könyvek sorakoznak a kirakatban. Színes táblákon, komoly és könnyed betűk: a szerzők neve és a művek címe. Az utcán felállított könyvsátor kínálja újdonságokkal megrakott asztaláról az újonnan kiadott könyveket. Irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat rendeznek, országszerte. Ünnepi könyvhét a plakátokon, a rendezvényeken, s a kirakatban is. Az évente megrendezett ünnepi könyvhét rangos seregszemle. Művészi seregszemléje írónak, költőnek és kiadónak egyaránt. Az olvasó ember, a könyvvásárló várakozással áll meg a kirakat előtt, veszi kezébe a megjelent újdonságok jegyzékét. Keresi az ízlésének és érdeklődési körének megfelelő művet, A könyv idei ünnepén valamivel több, mint hatvan kötetet adtak ki. A jegyzéken főként élő magyar írók, költők művei sorakoznak. Kirobbanó sikert azonban egyetlen megjelent mű sem ígért, s nem is ért el. A keresett könyvek jelentős részének fémjelzését a szerző egy már korábban megjelent sikeres, vagy csupán divatos műve adta. Így volt ez a Fejes Endre- és Sánta Fe- renc-könyvekkel. Mesterházi Lajos kisregénye volt az a mű talán, amelyből sokkal több is elfogyott volna, mint amennyit kérésre a vidékre leküldött, korlátozott példányszám mellett ki tudtak szolgálni. A legtöbb Győry Dezső: Tűzvirág című regényéből talált gazdára. A mű a szerző regénytrilógiájának harmadik kötete. Képek a könyvhétről Pákolitz István és Katkő István a bonyhádi megnyitón. Molnár Zoltán a szekszárdi könyvesboltban dedikál. Az idei „seregszemle" nem felelt meg az előző években megszokott színvonal okozta várakozásnak. Kirobbanó sikerű, művészi értékében és tartalmában egyaránt sikert ígérő és kiváló művet nem adtak a kiadók az olvasó kezébe. Érdektelen, sőt olyan művek is álltak az ünnepi könyvsátrak asztalain, amelyekkel az utóbbi időben amúgy is telítődött a piac. Tamási Áron novelláit Világló éjszaka címmel adták ki. A közelmúltban látott napvilágot az író egy novellagyűjteménye. A kettőben azonos művek is találhatók. Az ésszerűség talán inkább egy összes jelzővel ellátott kötetet kívánna. Petőfi Sándor verseinek kiadását szinte már számon sem lehet tartani. Allan dó keresletre számot tartó könyv Arra azonban nem sok szükség van, hogy egy néhány hónapja megjelent kétkötetes gyűjtemény új, ünnepi számát készítsék el. Hiszen tulajdonképpen az ünnepi könyvhét ünnepi jelei, úgy volna jó, ha nem külsőségekben nyilvánulnának meg. Ne az adja az ünnepi jelző tartalmát, hogy n borítólap, vagy a papír minősége más. És ha nem a külsősé gekben nyilvánul meg az ünnepélyesség, felesleges néhány hónap kiadványait újból megjelen tetni, amikor azt nem a kereslet igénye kívánja. De a kereslet igénye mit kívánna egyáltalán? Ezt megható rozni roppant nehéz, talán lehe tetten is. Még csak úgy sem lehet fogalmazni, hogy jó könyveket, mert egyénenként változhat a „jó könyv" fogalmába tartozó művek jegyzéke. A könyvesboltok forgalma a könyvhét alatt majdnem, vagy éppen hogy csak elérte a múlt évi ünnepi napok forgalmának értékét. Ez azonban így magában még nem sokat mond, hiszen számolni kell egy-egy megvásárolt mű árával is. S végső soron nem is a pénzforgalom számít, hanem a gazdára talált ■művek művészi értéke, rangja. Ez pedig — anélkül, hogy bármely művet és szerzőjét sértenénk —, kétséges. Sajnos, a könyvvásár- lók száma amúgyis jóval kevesebb, mint a könyvolvasók tábora. Félő, hogy az egyes sikertelen, vagy kevésbé sikerült mű vek megvásároltatása a kezdő könyvvásárlók táborát is elriaszt ja. Ez a veszély különösen fennáll azoknál, akik nem tudatosan, hanem csupán alkalomszerűen választják ki könyveiket. Az ünnepi könyvhét elmaradhatatlan tartozékai ma már a könyvsátrak, az irodalmi estek és az író-olvasó találkozók. Tolna megyében is tartottak ilyen irányú rendezvényeket, több, kevesebb sikerrel. A jól sikerült si- montomyai, vagy bölcskei író olvasó találkozó ugyanis nem adhat felmentést azért, hogy a bonyhádi csúfos érdektelenséggel, közönnyel találkozott. Semmiképpen nem könyvelhető el szó nélkül az sem, hogy a megyeszékhelyen — talán a múlt évek ku darcain okulva —, nem rendez tek egyetlen író-olvasó találkozót sem. Az immár évek óta megrendezett ünnepi könyvheteknek hagyományai vannak. Művészi seregszemlét ígér a cím, — s amij Itor ezt nem tudja teljességgel nyújtani, nem éri el célját, mintha valami hiányérzetet hagyna maga után. Az ünnepi jelző kötelez. Szerzőt és kiadót, de az ország minden tájárt, vidéken élő, a könyvhét előkészítésében és lebonyolításában résztvevőket is. Csak akkor érheti el a kívánt rangot, elismerést ez az egy hét, ha a mindennapokhoz képest valami jelentős pluszt is ad. Ebben az esztendőben ez csupán részben és csak helyenként valósult meg. MÉRY ÉVA LÁNYI SAROLTA: Kíváncsiság Hetven-nyolcvan év: mi az? Semmi. Az idők végtelenében egy pillanatnál is kevesebb. Be milyen sok annak, aki tudja: mi mindent mulaszt a meg nem ért évek alatt, a végtelen időnek ama pillanatában, amelyet csak az unokája ér meg. Sokáig élni maga nem kíván, de gyermekes már s nem ismer mértéket, tudni szeretné: mit rejt az a szép, az a bűvös szelence, mondjuk — a kétezerhatvanötödik év? Hetvenöt éve, 1891. június 6-án született Lányi Sarolta József Attila-díjas költő és műfordító. TÉNAGY SÁNDOR: A másik szerelem Ez már a másik szerelem, a múlhatatlanabb, a láthatatlanabb. Jelképnek nincs virág, sütemény-szív, nincs galamb. Ha valamit adni kell, adod önmagad. Ez már a másik szerelem, nem csak a pillantásé, az érintésé. Nem csak szünidő, a szabad órák játékszere — Nincs is még neve. Jöttél és elolvadt a hó, a könyvekben igazabb lett egy mondat. Legenda vagy, akár az isten, otthona lettél otthonomnak, pedig csak szobát látok, asztalt, széket, s egy emberarcot: téged. Csak magamat látom meghalni, fölébredni, reggel búcsúzom, délután várlak. Ez már a másik szerelem naponta megtalállak. KÄLD1 JÁNOS: A régi karfán A kertvégi patak fölött az emlékes, hosszú karfán üldögélek, s veri-szórja a reggel az aranyport rám. Vonul most is a szekérsor, mint hajdanán a tört, örök lejtőkön. Azt nézem, akár rég, s magamban cldünnyögök. Tanulj tőlük, a drágáktól, mert tanulhatsz — reményt, hitet, azoktól, kik küldtek egyszer, s lesik most is verseidet. Nézd, hogy mennek ők dalosán, ilyenkor, ha kigyúl a sík, s ha a kertnek lécei közt a sok rózsa. ím, kifolyik. Nézd, mennek ők — elöntik a mezőket, mint az áradás; nincsen bennük nosztalgia, nem kötözi őket varázs. Tanítójuk a fű és fa: mondja az, ha elszállt a hó, ó, azzal, hogy kihajt-zöldül, hogy mi is a tennivaló. Mondja a fű, fa, hogy állni, búsongni nem szabad, nincs ok, s értik is e szent tanítást nagyon jól az aranyosok. Tanuld tőlük tovább a hű dologtevést, azt, ami most, s majd is megment — ha itthagyod zord meződet, a papirost. RAMÓN DE GARCIASOL: Spanyol szonett Ha hallgathatnék! S mégse tehetem meg. És soha meg se tenném. Nézd: a vér fent a homlokukon csillog. Ha beszélnek, véres szót forgatnak a sebzett nyelvek, az ő nyelvükön szólok én, a vertek, a megsebzettek kórusában. És mert igazuk van, nekifeszül sörétvert szárnyuk, daluk új, szabad szeleknek. Nem, nem hallgathatok tovább. Hiába parancsol csöndet ostor marva, tépve a számat. Felszökken magas sugárba a fény, a fényed, fényük, azok fénye, kik vért okádnak. Arad ereimbe könnyeik habos árja, s zúg keringve. (András László fordítása.) — fiamon de Garciasol, spanyol költő, 1913-ban született, az elkötelezett humanizmus, a spanyol nép szabadságának rendíthetetlen énekese. Cervan- tes-életrajza még a roppant terjedelmű Cervantes- irodalomban is kiemelkedő alkotás.