Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
e TÓIK A MEGYEI NÉPÚJSÁG 19Co. június Íz. Nem sajnáltam a fáradságot. Annyit dolgoztam, mint amennyit négy és fél millió év múlva dolgoznak majd az emberek, amikor a Föld forgása annyira lelassul majd, hogy egy nap nem huszonnégy óra, hanem kétszáz óra lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy akkor az emberek nem napi nyolc órát beszélgetnek, szunyókálnak és közben-közben dolgozgatnak, hanem közel hétszer annyit. Mondhatom: nem irigylem az akkori embereket, mert hatvan órába sok történet belefér és ki tud hatvan évig minden nap hatvan órán keresztül másról és másról beszélni. Ebből én arra következtetek, hogy akkor még több lesz a mellébeszélés, mint most. De most nem erről van szó. Mondhatom, szerkesztő úr, alaposan megdolgoztatott engem. Azt sem tudtam, hogy eszik, vagy isszák a happeninget. Maga meg azt kérte: írjak erről valamit. Kerestem, kutattam Párizsban, Brüsszelben, Londonban, végül New Yorkban akadtam rá. Azt mondtd nekem egy amerikai újságíró: „Jöjjön el, kedves Hári, Salvador Dali sajtófogadására és akkor megtudja, hogy mi az a happening”. Elmentem. Salvador Dali aranyiaméból szőtt pizsamában fogadott bennünket. Aranygombos sétapálcát vett a kezébe, bányászsisakot nyomott a fejébe és ötven újságíró, valamint egy szelídített párduc kíséretében beszállt egy csillébe. A kirándulást fuvolaszóval kísérve, tizenkét métert tett meg egy lefolyócsatorna vízében. Majd megálljt parancsolt és gumicsizmában az iszapba gázolva filozófiai kérdésekről tartott előadást, végül lerúgta a csizmáját és nyers tejben megmosta a lábát. Hát ez a happening. Máig sem értem, hogy miért pont nyers tejben mosta meg a lábát?! A produkció fellelkesített. Elmentem egy másik happe- ningre is, Allan Kaprow amerikai szerző Söprés című darabjának bemutatójára. A színpadon alkonyi sötétség volt, zsákdarabok, újságpapír, széttört dobozok és a sok kocát alatt egy ember feküdt. A szemétdomb közelében dvrva, fadarabokból, rongyokkal és papírdarabokkal teleaggatott állványzat, rajta egy eleven kakas, féllábával odakötve. A kulisszák mögül néhány munkás jött be talicskával, szemetet hoztak és azt rászórták a kupacra, csak úgy porzott. Később a szeméthalom mélyéből békabrekegés-féle, meg orángutánásítás-féle hallatszott, ami egyre erősödött, a kupac meg-megemelkedett, majd kibújt alóla egy ember, őrjöngött kukorékolt karjával hadonászott, mintha repülne. Észrevette a kakast, megmerevedett. Felkapott egy csomó szemetet és ezzel dobálta a kakast. Egyre több szemét hu’lott a kakasra. Végül letépte a kakast, megforgatta a feje fölött, majd a közönség közé vágta, ő pedig élettelenül rogyott a színpad deszkájára. Csodálatos volt az előadás. Ahogy az otthoniakat ismerem, nálunk is lesz egyszer happening. De csak egyszer. Ezért ajánlom, hogy mindjárt az első előadást nézze meg. És ajánlom, hogy ne öltözzön fel a happeningre, mert ki tudja előre, milyen meglepetés várja, mit szórnak rá a színpadról?! Ez ugyan nem happening volt, de szemtanúja voltam, méghozzá Linköpingben. Éppen hazafelé mentem, amikor két embert láttam az utcán. Az egyik elöl futott, a másik meg utána. Mint a szélvész, száguldtak. Ügy látszik, hogy a háztömb körül kergették egymást, mert á következő saroknál ismét találkoztam a két emberrel. Rendőrök is voltak. A pizsamás ember a rendőrök között állt és magyarázott. Azt magyarázta, hogy ez a másik egy tolvaj, betört hozzá, ő utánaeredt és elfogta. — Ez eddig rendben van! — mondta neki a rendőr. — De hol van a pizsama alsó része? Hogy mert így kijönni az utcára? Tudja, hogy ezért büntetés jár?... Hogy miket rejt egy-egy éjszaka? Igen, az éjszaka! Az éjszakáról jut eszembe, hogy a napokban beszélgettem egy ismert asztronómussal. Sok mindenről szó esett. Én dicsértem a tudását, mire ő így sóhajtott: — Mit ér az én tudásom, kedves Hári? Igaz, hogy az éjszakának minden percében pontosan meg tudom mondani, hogy melyik bolygó pontosan hol található, viszont sohasem tudom megállapítani, hogy ugyanazon időpontban hol tartózkodik a leányom. Bizony, bizony!' És ezt nem magyar asztronómus mondta, bár mondhatta volna ö is. Felmerült bennem a kérdés: Ha még az aszronómusok sem tudják, hol tartózkodik a lányuk, akkor hogyan tudhatnák ezt az egyszerű emberek? És ebből lesz a baj. Bolyonganak az ismeretlenben és egyszeresük. .. Hallott a szerkesztő úr ugye Niarhoszról, a világ egyik leggazdagabb hajótulajdonosáról? Nos ő még decemberben feleségül vette Charlotte Fordot, a dúsgazdag amerikai autógyáros lányát. A menyecske május 26-án egészséges leánygyermeket hozott a világra. Ök is bolyongtak. De most már zárom soraimat. Szólít a kötelesség. Óriási megoldhatatlan feladat vár rám: meg kell állapítanom, hol bolyong az én kedves kislányom. A mielőbbi viszontlátás reményében. Tisztelettel: AZ UTOLSÓ NIZÁM A viláq leggazdagabb embere ma már le mer hajolni Egy kopott külsejű ház verandáján egy óregember ül. Arca sovány, fáradt. Az ember azt hinné róla, hogy tehetetlen, de a látszat csal. Ruhája nagyon régen lehetett új. Fejebúbján fekete sapka díszeleg, lábán házicipő, mintha szürkének látszana. A szeméttel borított földön eldobott cigarettavégek hevernek. Az öreg pénzét számlálja, keze megremeg. Egy vaspénz a földre hull, lehajol érte. Annak számára, aki ismeri itt a házirendet, ez a látvány szimbolikusnak tűnik. Az öreg hajlongásában megtört egy szent hagyomány, amely már több mint másfél évszázada fennáll. A papírpénzt összerágták a patkányok Az öreg India legnagyobb családjának a feje, 1800 asszonya, gyereke, unokája ée más rokona van. ö Asaf Djaf Musaffar-ul- Mulk Val-Mumilak Nizam-ul_ Műik Nizam ul Daula Navab Mir sir Osman Ali Han Bahadur vezérőrnagy, Hyderabad és Be rar nizámja, a bit kormány egykori hű vazallusa. Hyderabad manapság semmiben sem különbözik a többi indiai várostól. Az utcák forgalmasak, tele gyermekekkel, a türelmetlen gépkocsivezetők szüntelenül tülkölnek, a kereskedők kiabálva kínálják portékájukat, a koldusok hangosan kéregetnek ... Néhány évvel ezelőtt azonban Hyderabad a spehik utolsó menhelye volt, akik mintha érezték volna az idők változását, életük utolsó napjait dáridóval töltötték. Senki sem tudja, hogy az öreg vagyona mekkora Még ő maga sem. Még a legszigorúbb számítások szerint is 100—200 millió font sterlinget tesz ki. Csak egyik drágakőgyűjteményének értéke meghaladja a 40 millió font sterlinget. Annak idején tanácsosai szinte vért izzadtak, míg sikerült rábeszélniük az öreget, hogy pénzét bankba tegye. Amikor ez sikerült, Osman Ali drágaköveit és pénzét óriási vaspántos ládákba pakol tat, ta s amikor az illetékes hivatalnokok kinyitották, akkor döbbentek rá, hogy a papírpénzek egy részét összerágták a patkányok, Három jövedelemforrás Hyderabad többi urától eltérően Osman Ali zsugori volt egész életében, mindig attól félt, hogy szegényen fog meghalni. Zsugorisága majdnem szerencsétlenséggel végződött. A nizámok családjában már nemzedékek óta az a szokás, hogy a földről semmit sem vesznek fel. A monda szerint, aki lehajol, az elveszti tekintélyét. Ezt a hagyományt Osman Ali szakította meg. Egyszer apja észrevette, hogy a fia a földről felvett egy pénzdarabot. Az öreg nizám rettenetesen feldühödött és elhatározta, hogy kitagadja örökösei közül. Mielőtt még végrendeletét megváltoztatta volna, meghalt, így Osman Ali 1911. augusztus 29. én Hydanabad hetedik nizámja tett Honnan ez a mérhetetlen gazdagság? A nizám három fő jövedelemforrása India legnagyobb aranybányája, amelynek egykori tulajdonosa volt, a parasztokra kivetett adó és az állami nyugdíj. A nizámok ezenkívül évente háromszor pénzt fogadtak el Hyderabad lakóitól. A gazdagabb polgárok akkor is pénzt ajándékoztak a nizámnak, amikor az utcán . megpillantották. Egyszer egy amerikai nő megkérdezte a nizámtól, hogy hány gyermeke van. A nizám a következőket mondta: — Asszonyom, a legutóbbi ösz- szeírás adatait még nem kaptam kézhez. Elégedjen meg azzal, hogy a múlt heti eredményt közlöm. A valóságban e helyzet egészen más. Hivatalosan 16 fia van és 17 lánya. Katonai fegyelem a palotában A nizám feleségeinek sorsa attól függ, milyen társadalmi szerepet töltenek be. A legfontosabb helyet a nizám három felesége tölti be. A ranglétrán utánuk jönnek a begumák, azok az asszonyok, akik a nizámnak gyermeket szültek. Mindegyiküknek két-há- rom szobája van és néhány szolgája. Utánuk a gyermektelen begumák következnek. Egy-egy szobájuk van és két szolgálójuk. Az utolsó helyen vannak az úgynevezett csokliszok, a fiatal lányok, akiknek az a feladata, hogy a nizám fiainak és unokáinak tegyék kellemesebbé az életet. King Kothi palotában, ahol a nizám él, az élet katonai fegyelemmel folyik. A nizám 1800 embert tart el, közöttük vannak a szolgák is. Élelemmel látja el őket, ruházattal és utazásaik költségét is fedezi. Fizetést minden hó elsején kapnak. A feleségek nagyobb zsebpénzt követelnek Nem mondható, hogy Osman Ali minden rokona meg van elégedve sorsával. Egyszer az egyik beguma ülősztrájkot rendezett a nizám palotája előtt. Az is ismert a nyilvánosság előtt, hogy a nizám feleségei feliratban követelték az indiai kormánytól, hogy növelje zsebpénzüket. A nizámnak eleget kellett tennie a kérésnek. Hyderabad nizámja nem nagyon adakozó alantasaival. Nemrégen egyik szeretője férfiruhát öltött magára és elmenekült a palotából. A szolgák később elfogták, és erőszakkal visszavitték. Nem ismeretes, hogy mi lett a sorsa. Minden valószínűség szerint Osman Ali szigorúan megbüntette azokat, akik megkísérelték fellebbenteni a leplet a palotában levő rendről és szokásokról. Egyes hírek szerint King Kothiban körülbelül 300 férfi, sok gyermek és kislány rabéletet él. Habár a rendőrség vizsgálatot folytatott a palotában, az eredmény nem kielégítő. Osman Ali befolyását nem szabad túlbecsülni. Amikor Hydera- badban, az utcán megkérdeznem egy gyermeket, hogyan lehet eljutni a nizám palotájába, tágra- meresztett szemekkel kérdezte: — Mi az a nizám? (A Blitz-bői.) SOPRONI ÜNNEPI HETEK Július l-én este 9 érakor a hagyományos toronyzenével, majd a gyért és a soproni kórusok késés hangversenyével nyitják meg az ünnepi heteket. Soproni városkép a tűztoronnyal (MTI Foto, Járai felv.)
